Pálffy-üzem

II. kerület, Víziváros, Henger utca 2.

Írta: Varga Máté 2021. április

Ha ez az ipari épülettömb valahol a külvárosban lenne, talán fel sem figyelnénk rá. Itt, a Margit híd budai hídfőjénél meglepő látvány, és ékesen tanúsítja a város utóbbi 100 év alatt bekövetkezett óriási fejlődését.

Az első budai lóvasútvonal 1868 május 18.-án nyílt meg, amely a Lánchídtól Újlakig tartott. Nemsokára újabb vonalakat nyitottak meg, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság 1888-ig a lóvasúti üzem céljaira nyolc kocsiszínt építtetett, köztük a Pálffy (ma Bem József) utcait. Egészen bizonyos, hogy nemcsak a Margit híd, de a Ganz-féle vasgyár közelsége is indokolta a kocsiszín idetelepítését. Az új telepet csakhamar bővíteni kellett, a századfordulón már 39 villamoskocsi elhelyezésére és karbantartására volt alkalmas. Az akkori meghajtásnak köszönhetően nem csak kocsiknak, hanem 130 lónak is otthont adott.

Akkoriban még minden közlekedési társaság saját áramfejlesztővel állította elő a villamosenergiát: épp ezért a Pállfy-telepre vasúti kocsik hordták a szenet, hogy az abból nyert energiával ellássák a villamoshálózatot.

A villamosremiz 1890 körül (az egykori kerítésoszlopok közül még mindig megvan pár datab mutatóban)

A telepet folyamatosan bővítették. Erre nagy szükség is volt, mert a Budapesti Helyiérdekű Vasutat is az itt termelt árammal kellett működtetni. Egy 1920-ban készült felmérés szerint a Pálffy áramfejlesztő telep látta el el árammal a felsővezetékes vonalakat Budán Kelenföldtől Óbudáig, Pesten Rákospalotáig. 1931-től a telep áramfejlesztését megszüntették, azóta áramátalakítóként üzemelt sokáig.

A környék látványa a magasból 1900 körül (a Pállfy-telep a kép felső szélén látható)

A BSZKRt. az áramfejlesztő telepeit fokozatosan megszüntette, majd a villamos energiát az országos közforgalmú hálózatból vásárolta. 1931. év végén a Pálffy-telepen is megszűnt az áramfejlesztő működése, majd a továbbiakban áramátalakítóként üzemelt. 1934-ben a Henger utcából a telepre vezető csonkavágányt felbontották, az itt lévő sarok-területrésszel a telep területét csökkentették.

A zárványszerűen beékelődött ipartelep felszámolásával már a harmincas évek óta foglalkoztak, de végül mégsem bontották le az épületet, ugyanis a második világháború után rengeteg sérült jármű szorult javításra, felújításra, amelyeket itt javítottak meg, itt rendezték be a főváros egyik főműhelyét.

A kapacitások bővítése céljából 1948-ban a volt BKVT kocsiszín helyén a Henger utcában egy 3500 m2 alapterületű új főműhely épült, a Pálffy-főműhely.

A Pálffy-üzem az 1950-es években (kép: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum)

Az 1953-tól kezdődően a trolibuszokat is itt javították, valamint alakították át őket utánfutós változattá, de a BKV-nak kerékpárjavító műhelye is helyet kapott a falai közt.

1962-ben a trolibuszok szerelését a Pongrác-telepre helyezték át, majd 1970-től kezdődően a környező utcákban leszerelték a trolibuszok felsővezetékeit is.

Mivel időközben városszerte új és modern remizek épültek, ezért a Pálffy-telep egyre jobban elvesztette funkcióját. Az épületek egyre jobban lepusztultak, a terület pedig a városrész fejlődésével és kiépülésével egyre jobban felértékelődött. Végül 2000-ben értékesítette a BKV.

A vevő a telephelyre - éhány eredeti fal meghagyásával - felépítette a Margit Palace irodaházat.