Radetzky-laktanya

II. kerület, Víziváros, Bem tér 3.

Írta: Varga Máté 2021. április

A laktanyát az osztrák császár egyik tábornagyáról, Joseph Wenzel Radetzky grófról nevezték el, aki az 1848-as olasz forradalmi megmozdulások leveréséért megkapta a Habsburg-ház legmagasabb elismerésének számító Aranygyapjas rendet.

A Bem József tér helyén a római korban egy megerősített katonai tábor állt, amit eleinte a Dalmáciából iderendelt Hispanorium I. nevű, ötszáz fős lovasság, majd később a Noricumból hozott Hispanorium Auriana bandérium lakott. Őket 211-ben vezényelték át Raetiába.

A raktárépület helye 1830-ban (pirossal jelölve), amely akkor a Holz Platz (Fa tér) nevet viselte

1840-ben, Budától messze, a gazzal felvert, elhagyatott területen a bécsi katonai kormányzat egy hatalmas katonai raktár építését rendelte el. Az építkezés két évig tartott, amely végül nem csak raktár funkciót töltött be, de magtár és sütöde is működött benne. Átadásakor az előtte lévő teret Király térnek, míg átadása után Élelemtár térnek nevezték.

1848-ban e raktárból biztosította a Várban állomásozó osztrák katonaság élelem- és lőszerellátását Heinrich Hentzi városparancsnok az 1848-49-es magyar szabadságharc idején, míg a raktárt a Várat ostromló honvédség el nem foglalta. Az épület 1849-től már csupán raktárként funkcionált tovább. Az előtte elterülő teret átkeresztelték Pálffy térre.

A Fővárosi Közmunkák Tanácsának Műszaki Osztályára 1893. augusztus 21-én három építőmester aláírásával érkezett meg az a vaskos paksaméta, amely a budai Pállfy téren felépítendő kaszárnya terveit tartalmazta. A kincstári sütöde nagy gabonaraktárától eltekintve akkor még földszintes házak határozták meg a környék arculatát.

A raktárépületet 1897-ben Benedicty József tervei alapján eklektikus stílusú laktanyává építették át, amely a Raditzky-laktanya nevet kapta. Ide a 7. és 14. számú utász-zászlóaljakat költöztették be. Később itt nyílt meg a Budapesti Könyvtár Egyesület II. számú katonai könyvtára is.

Valószínűleg azért került sor a raktár laktanyává való átalakítására, mert a raktár oldalában, a Királyhegy utcában lévő eredeti laktanya telkét Buda városa szerette volna beépíteni.

A laktanya háromemeletes főhomlokzata a Duna felé néz, míg a kétemeletes déli szárnya hosszan benyúlik a Bem József utcába, melyet nyugatról az 1840-es évekből fennmaradt klasszicista magtár zár le. Az északi, szintén kétemeletes homlokzat a Fekete Sas utcából húszablaknyi hosszt foglal el, majd egy rövid nyugati szakasszal kapcsolódik a régi gabonatárolóhoz. Az épület belső, udvari része puritán, gyakorlatias kialakítású: a falakon nincsenek szemöldökpárkányok és más díszítőelemek sem.

Az első világháború alatt hadikórház működött a falai közt, amelyet a sajtó Fedák Sári kórházaként emlegetett, mivel az énekes-primadonna is az önfeláldozó ápolónők között dolgozott.

1919-ben Pogány József kommunista hadügyi népbiztos rendeletben neveztette át az összes budapesti laktanyát: felfogása szerint a régi hadseregek az uralkodó osztályok képviselői voltak és laktanyáikat a népelnyomókról nevezték el, ezért a Radetzky-laktanya új névadója Petőfi Sándor lett. Az átnevezés után ide költözött be a Vörös Hadsereg egyik hídépítő zászlóalja, valamint itt kapott helyet a Duna-őrséghez tartozó Vörös Dunai Hajóraj folyamaknász és motorcsónakos alakulata is. A nemzeti hadsereg 1919. november 15-én vette át a kommunista csapatoktól a laktanyát, s a budai polgárok üdvrivalgása közepette, vidám nótát dalolva vonultak be az épület falai közé. Az épület hamarosan visszakapta eredeti nevét is.

1919. november 27-től közel 300 kommunista agitátort börtönöztek be a kaszárnyába a vörös terrort leverő nemzeti csapatok, akiket viszont pár nappal később szinte kivétel nélkül sértetlenül engedtek el.

1921. november 5-én a laktanya ismeretlen okból lángra kapott, majd nagyrészt leégett. A kivonuló tűzoltóság erőfeszítései ellenére is leomlott néhány fala, s a lángtengerben így is tíz ember vesztette életét. A Kormány az 1923-24. évi költségvetésben külön összeget folyósított a laktanya helyrehozatalára. Miután rendbe hozták az épületet, az új lakók az 1. utászzászlóalj műszaki katonái lettek.

1936. augusztus 20-án a laktanya udvarán nagyszabású megemlékező ünnepséget tartottak a Monarchia műszaki alakulatainak veteránjai, melynek végén elhelyeztek egy erre vonatkozó emléktáblát is.

Az 1944. március 19-i német megszálláskor a laktanyát a Gestapo kisajátította, hogy itt gyűjtse össze azokat a Magyarországon tevékenykedő lengyeleket, akik futárként a szövetségesek aknamunkáját segítették. Ezen év őszén nyilaskeresztes központ lett a laktanyából, ahol az ún. Halálfejes Légió szolgált. Ezt egy bizonyos dr. Ney Károly (1906-1989) ügyvéd, SS őrnagy (Obersturmbannführer) szervezett meg a Waffen SS-en belül.

A háromszintes épületben többször hallgatták ki a Raoul Wallenberg diplomatát segítő svéd követségi alkalmazottakat, úgymint Yngve Ekmark konzult, Margareta Bauer titkárnőt, valamint Asta Nilsson a svéd Vöröskereszt munkatársát is - aki egyébként a követség gyermekmentési akciójának volt a vezetője.

A második világháború után a Honvédelmi Minisztérium jóvoltából ismét átnevezésre kerültek a budapesti laktanyák: a Radetzky-laktanyát most a "népelnyomókkal szembehelyezkedő" történelmi személyiségekről nevezték el. Így lett a laktanya új névadója Görgei Artúr. Falai közt ezután az Államvédelmi Hatóság foglalt helyet.

1956-ban fontos helyet kapott a kaszárnya és a Bem tér, hiszen lényegében részben innen indult el az a tömegmegmozdulás, amely végül forradalommá alakult, s megdöntötte a regnáló kommunista kormányt. A laktanya tetejéről katonák szedték le a Rákosi-címeres nemzeti zászlót, majd helyezték azt ismét korábbi helyére, immáron a címert kivágva a közepéből.

Miután a szabadságharcot leverték, 1957-ben a Munkásőrség költözött az épületbe.

Az 1989-es rendszerváltás után az épületet a Magyar Demokrata Fórum használta, amit a párt csődje után eladtak. Az új tulajdonos 2000-ben felújította az épületet, s részben átépítette a Fekete Sas utcai szárnyat.

A Radetzky-laktanya 2007-ben ideiglenes műemlékvédelmet kapott. Mindezek ellenére a tulajdonosi kör jelentős átalakításokat tervezett az épületen: irodaház, kereskedelmi célú helyiségek és többszintes mélygarázs kialakítása volt a cél, amelyben divatos kellékként megmaradt volna a laktanya Dunára néző homlokzata.

Az ideiglenes műemléki védettség státusz miatt az ügyben eljáró építésügyi hatóság, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal volt, amely szervezet kiemelt feladata volt a műemléki szempontok figyelembe vétele az eljárás során. A végleges műemlékké nyilvánítás 2011-ben történt meg, amely nem érintette a 2010-ben kiadott, építési engedélybe foglalt műemlékre vonatkozó átépítési jogosultságokat. Ennek megfelelően az építési engedélyt a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal a végleges műemlékké nyilvánítás hatására nem módosította. A hivatal 2016-ban megerősítette az építési engedély hatályosságát.

(A tervek szerint az 1897-ben átadott, ma nem túl fényes állapotban lévő eklektikus stílusú épületnek csak egyes homlokzatrészei maradnának meg, amelyekre egy hullámzó fém-üveg szerkezetű irodaházat húznának rá, „a műemléki és a modern építészeti világ ötvözeteként. Az új épület tervei eredetileg egy 2007-2008-as tervpályázatra készültek, s az előző tulajdonos 2012-re már az átadását tervezte. Az új beruházó a tervekkel együtt a nevet is megtartotta, az irodaházat Bem Palace-nak szeretné hívni, és elvileg 2019 első felére tervezte az átadását. Az új tulajdonos elmondása alapján a belső bontások egyébként már évek óta elkezdődtek, ők a kivitelezési szakaszban vették át a projektet)

Egy 2012-ben meghozott bírósági ítélet kötelezte őket a munkálatok leállítására és a helyreállításra, majd az elmúlt években bonyolult jogi és politikai viták után állt meg végül az épület átalakítása, jogerősen kimondva: az épület műemlék.

2016-ban - tulajdonosváltás után pár nappal - az új tulajdonos, az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó külföldi hátterű HB Reavis csoport váratlanul megkezdte a Duna-parti műemlék bontását. A Magyar Patrióták Közössége tiltakozó megmozdulásokat szervezett az 56-os forradalomban és a rendszerváltás idején az MDF székházaként is történelmi szerepet betöltő épület megvédéséért. Az összefogás eredményes volt, a fővárosi kormányhivatal - a Kormány döntésére - felügyeleti jogkörében eljárva leállította a Radetzky-laktanya bontását és megsemmisítette a befektető jogelődje által még 2010-ben megszerzett építési engedélyt, továbbá elrendelte az eredeti állapot helyreállítását.

A tulajdonos HB Reavis ezt nem fogadta el, és jogi útra terelte az ügyet. A bontást leállító közigazgatási határozatot a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2017. január 24-én meghozott ítéletében helyben hagyta. A befektető azonban a Kúria elé vitte a pert, az eljárt közigazgatási bíróság jogsértésére hivatkozással.

A Kúria 2018. tavaszán meghozott határozata vitatható, hiszen a bíróságok kioktatási kötelezettsége elsősorban a jogi képviselő nélkül eljáró felek védelmét szolgálja, miközben a befektető az ügyvédek valóságos arzenálját vonultatta fel az eljárás során. Inkább tűnik a határozat indokolása ürügynek, amire hivatkozással a Kúria lényegében elodázta a végső szó kimondását a parlamenti választások utánra. Elképzelhető ugyanis, hogy a közéleti erőviszonyok esetleges megváltozása kihatással lehet az ügy megítélésére is. De azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a pozsonyi székhelyű HB Reavis csoport egyike Európa 10 legnagyobb ingatlanbefektetésekkel foglalkozó társaságainak, így ebben a perben valóban fokozott nyomás helyezkedik az ítélkezőkre.

A Radetzky-laktanya pere hamarosan elölről kezdődik, így várhatóan idén sem fog lezárulni a két éve húzódó ügy. A megcsonkított műemléket jelenleg ideiglenes védőtető óvja a károsodástól, aminek az állapotát a Magyar Patrióták Közössége önkéntesei rendszeresen ellenőrzik.

Joseph Wenzel Radetzky

Radetzky gróf 1818-tól 1828-ig Habsburg-Estei Ferdinánd Károly József főhercegnek, a magyarországi hadak főparancsnokának tanácsadójaként ténykedett. 1821-től hadosztályparancsnokként működött Pest-Budán, majd az 1829-es lovassági tábornoki kinevezése után megtették az olmützi erőd parancsnokává. Az 1848. március 18-án (a magyar forradalommal szinte egyidejűleg) kitört olasz nemzeti felkelés idején a 82 éves Radetzky volt az itáliai császári-királyi haderő főparancsnoka. A szárd-piemonti királyi csapatok és az olasz felkelők elleni hadjárat sikeres befejezése után Radetzky 1849. április 3-án megkapta az Aranygyapjas rendet, majd április 7-én I. Miklós orosz cár kinevezte őt az orosz birodalmi hadsereg marsalljává és egy orosz huszárezred tulajdonosává. 1858-ben bekövetkezett halála után Ferenc József császár 14 napos gyászt rendelt el a hadseregnél és a flottánál. A császár rendelete alapján az 5. huszárezred örökre viselje tulajdonosának, Radetzky tábornagynak nevét.

Radetzky eredetileg Gyöngyösön kezdte meg katonai szolgálatát 1784-ben, de állomásozott Sopronban is, majd tanácsadói tevékenysége után, 1821-től Pest-Budán szolgált hadosztályparancsnokként. Valószínűleg ennek köszönheti a főváros, hogy halála után harminckilenc évvel, a katonai raktárból átépített laktanya róla kapta nevét.

Radetzky gróf Friderika nevű lányát Wenckheim Károly huszárkapitány vette feleségül.

Radetzky-laktanya

II. kerület, Víziváros, Bem tér 3.

Joseph Wenzel Radetzky

Képek

Térkép

Adatok

Névadója

Megközelítése

Ajánlott cikkek