A Cella trichora egy 360 körül épült ókeresztény sírkápolna az egykori Aquincumban, azaz ma Budapest III. kerületében. Maradványai Budapest III. kerületében, a Raktár utca, Körte utca és Hunor utca kereszteződésénél találhatók.

AJÁNLÓ

A cella trichora latin elnevezés háromlevelű lóhere alakú cellát, három apszisos kis épületet jelent. Ma az óbudainak mindössze az alapjai láthatóak és a körülötte épült római épületek alapfalai. A kápolna oltárának helyét az 1964-ben végzett műemlékvédelmi helyreállítás csak jelzi. A római időkben több cella trichora épült, hazánkban Óbudán (Aquincum) és Pécsett (Sopianae) ismert. Az ókeresztény római lakosság ilyen kápolnákba temetkezett. Az óbudait – mely korábbi lakóházak maradványaira épült – 1930-ban tárták fel.

Óbudán a III. kerület Raktár utca és Körte utca sarkán városi házak alapozási munkái során 1927-1930 között tárta fel Nagy Lajos az ókori katonavároshoz tartozó néhány épület részletét és az Aquincumban egyedül álló cella trichorát. A falmaradványok kutatása I-VII periódust igazolt. A mellékletek az i. sz. II-IV. századig tartó megszakítás nélküli élet bizonyítékai. A nemzetközi viszonylatban is jelentős rommaradványt feltárása után konzerválták és bekerítették. Sajnos a második háború pusztítása e helyen sem maradt nyom nélkül és a terület gazzal benőtt romhalmazzá vált.

A Fővárosi Műemléki Felügyelőség Pfannl Egon építészmérnököt bízta meg az újbóli műemléki helyreállítás megtervezésével. 1961-ben A. Czétényi Piroska építészmérnök műszaki ellenőrzése mellett kivitelezésre került a munka, és így újból méltó megjelenítésben tárul az érdeklődők elé az antik város egy része.

A helyreállítási munkát régészeti kutatás előzte meg, majd állandó megfigyelés kísérte. A cella trichora belsejében húztunk egy K-Ny-i irányú kutatóárkot a padozat tisztázása céljából. Sajnos nem találtuk még nyomokban sem, viszont „in situ" rögzíthettük az épület ÉNy-i külső oldalán a Nagy Lajos által jelölt padozat részt.

Az 1930. évi első konzerválás alkalmával közvetlenül a római kori kősor-maradványokra falazták fel a kiegészítést szolgáló modern falmagasítást hasonló színű kőből de keskenyebbre és a rómaitól eltérő technikával. Ez a felső réteg általában nagy részben megsérült, elpusztult és gyom nőtte be.

Az 1930-as feltárás idején

Az új helyreállítás során a régi kiegészítést szolgáló kősorokat eltávolították. Ekkor vált szabaddá ismét a római kori alapozás. Nagy részét még az 1930. évi feltáráskor készült eredeti fényképfelvételekkel sikerült azonosítani. Ezekre a maradványokra elválasztó rétegként vörös színű padlóburkoló téglasort helyeztek. Majd a különböző periódusokhoz tartozó római kori épületek falmaradványaira más-más színű és az időrendi fokozatnak megfelelő magasságú kiegészítést alkalmaztak. A falkoronát kétféle módon képezték: a lakóépületek falait bogárhátúra falazták, míg a cella trichoráét - megkülönböztetésül - pókháló mintába rakott kőlapokból készítették. A felfalazás 0,45 m - 1,20 m magasságban történt.

Az 1961. évi régészeti megfigyelés során néhány ponton sikerült kiegészíteni Nagy Lajos alaprajzát. így a cella trichora ÉNy-i sarkánál az eredeti felvételi rajzon szaggatott vonallal jelzett részen a IV. és V. periódus falbekötését, illetve a falfolytatást megtaláltuk. Megállapítható, hogy ez a rész 1930-ban nem került feltárásra. Némi változás tapasztalható az V. periódusú fal folyamatos vonallal rajzolt részén is.

Az „A"-val jelölt helyen megtaláltuk a fal eredeti vakolatát, valamint egy terrazzóval burkolt csatornaszakaszt. - A „B" jelű területen ugyancsak „in situ" került felszínre vakolatdarab, padlónívót jelölő hajlattal. Az új kiegészítés során itt a vakolat-részlet mellé kötőanyag nélkül falazták a köveket, hogy a vakolat ne sérüljön meg, és bármikor hozzáférhetővé váljon. A „C" jelzésű helyen a római vakolat és a mélyen húzódó csatornaburkolatnak a vízelvezetését, valamint fagy elleni védelmét homokterítésre rakott padlásburkoló téglával oldották meg. A „D" jelölésű csatornaszakaszt ugyanígy burkolták.

Nagy lajos ásatási alaprajza 1930-ból

A cella trichora új kiegészítése és az új alaprajz

A cella trichora 1955-ben

2016 nyarán a Zsuffa és Kalmár Építész Műterem Kft. az egykori ókeresztény kápolna romjaiból tervezett a közösség bevonásával többfunkciós közteret. A központi elem a tervek szerint a Cella Trichora építménye lenne, a forgalom és parkolók kivonásával, parkosított zöldfelülettel.

A tervezési terület jelenleg leginkább közúti csomópontnak tekinthető, melyet a Hunor utca – Raktár utca – Kunigunda utca határol, s délnyugati irányból a Körte utca is bele torkollik. A Cella Trichora és a körülötte látható romok legutóbbi, 1961-es állagmegóvó és szemléltető helyreállítása óta a terület karbantartására kevés figyelmet fordítottak, így a romok idővel elgazosodtak, szemetesek lettek. A térdmagasságú romfalak értelmezésére a helyszínen semmiféle információ nem áll rendelkezésre.

 

A szemköszti telek építkezésének megelőző ásatása, 2013.

A cella trichorával szemközti építkezés megelőző ásatásának rajza

A II. század második felében - III. század elején, a mocsaras terület lecsapolását és a források vizének elvezetését követően, a katonaváros nyugati széle még városon kívüli területnek számított, amelyen ipari jellegű tevékenység folyt. A környék fazekasműhelyeinek működésével kapcsolható össze a telken előkerült két kút is, amelyekből az egyiknek a káváját szárazfalazással alakították ki, a másikat pedig hordódongákkal bélelték. A III. század elején a korábbi kutakat és kemencéket betöltötték, majd a Severus korban, a város északnyugat felé terjeszkedése során, a katonaváros úthálózatába illeszkedő épületeket emeltek föléjük. Az épületek tájolását a telek keleti felét északnyugat-délkeleti irányban átszelő út határozta meg. Az éit két oldala mentén 20 és 25 méter hosszan egyenes falszakaszokat lehetett követni, melyeket helyenként porticusm utaló pilléralapozás szakított meg. Az épületeket, és ezzel egyidőben az utat is többször megújították. Az út nyugati oldala mentén 4-5 alkalommal megújított épületek részletei kerültek elő, amelyeknél jól látható volt, hogy az épületek kibővítése az út beszűkítésével járt együtt.

Az út menten előkerült nagy mennyiségű félig megmunkált csonttöredék, hajtű és egyéb kisebb tárgyak csontfaragóműhely meglétére utalnak. Ezen kívül a feltárt területen elszórtan, a későbbi épületek falába beépítve, malomköveket találtak, amelyek szintén ipari tevékenységet sejtetnek. Az út keleti oldala mentén előkerült legdélibb helyiségben, egy csoportban, nagyszámú edénytöredéket, egyberakott tálakat tártak fel - itt talán a konyha vagy sütöde működhetett. Az út keleti oldala mentén lévő helyiségek falai folytatódtak keleti irányban a jelenlegi utca szintje alatt is, feltehetően egy nagyobb épületegyüttes "ipari" részét alkották. A feltételezett nagyobb épületegyüttes bejáratát az a kétrészes küszöbkő adta, amelynek belső, épület felé eső oldalán sóderes felületet tártak fel. A küszöbkövön kocsikerék lenyomata nem került elő, ezért ezen a bejáraton feltehetően csak gyalogosan közlekedtek.

Az északnyugat-délkeleti irányú út keleti oldalán épült falak, talán az építési technikájuk és a terepesés miatt vagy esetleg földmozgás következtében, enyhén elmozdultak eredeti helyükből és kidőltek az útfelület felé. Hasonló mozgásra utaló törés a telek középső részén előkerült nagyobb épületegyüttes déli falának egyik szakaszán is jelentkezett. így ez alapján elképzelhető, hogy a falfestményeken megfigyelt javítások egy nagyobb, egyidőben történt földmozgással vannak összefüggésben.

A telek délkeleti sarkában nagyobb kiterjedésű, dél és kelet felé folytatódó, terrazzopadlós helyiség került elő, amelyet csak részben nyílt lehetőség feltárni. Az út két oldalán, az épületek közül, piskótaalakú padlótéglák kerültek elő. Ezekkel egyező méretű darabok, késő római kontextusban, a Vörösvári út 103-105. és Vörösvári út 111-117-es telkeken is nagy számban jelentkeztek. A legkésőbbi, rerrazopadlókra omlott falfestmények vakolatának szerkezete is megegyező a Vörösvári út 111-117. telken előkerült töredékekkel. Az említett leletanyag a katonaváros északnyugati részében, a késő római időszakban cgvséges, egv időszakban történő kiépítést tükröz. A leletanyag feldolgozását követően a keltezés pontosítható lesz.

A telek Hunor utcai területrészének déli felében feltárt, nagyobb, többször átépített épületegyüttes hat helyiségében tártak fel falfestményeket. Ezek egy része a terrazzopadlóra omlott állapotban került elő, de számos esetben in situ a falakon, gyakran a falkiszedéseken, az eredeti helyén őrződött meg, más része pedig a kevert feltöltésből került elő. A feltárás során a falfestmények között minimális leletanyagot találtak, valószínűleg az épületet a felhagyásakor kiürítették, ezért a falfestmények keltezése a töredékek összeállítását követően és a teljes terület leletanyagának ismeretében lesz lehetséges. Az eddigi kutatások alapján két-három korábbi és egy későbbi festési fázist lehetett azonosítani. Ezen kívül a telek délkeleti felében, az északnyugat-délkeleti irányú út keleti oldala mentén létesített épület külső faláról választottak le falfestményt, ill. a küszöbkőtől délre eső helyiségben, kisebb foltokban kerültek még elő feltehetően a falakról leomlott felületek.

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ