Kiscelli Múzeum (Schmidt-kastély)

III. kerület, Óbuda, Kiscelli utca 108.

Írta: Varga Máté 2021. április

A környezetéből meredeken kiemelkedő dombon áll az egykori trinitárius templom és kolostor. Az Óbudán birtokos Zichy család temetkezési helyéül szánt együttest özvegy Zichy Péterné építette Johann Entzenhoffer tervei alapján. 1744-ben kezdtek a munkálatokhoz, és a kolostor 1748-ra, a templom 1760-ra készült el.

A kiscelli kastély a Hármashatár-hegy vonulatának meredek lejtői és a Bécsi úttal határolt sík között kialakult Kiscelli-fennsíkon, a Mátyás-hegy (289 m) keleti, a Kis-Kecske-hegy (152 m) északi előterében fekszik. A geológiai kutatások szerint a jégkorszakban itt feltörő, bővizű források által lerakott mészkőből jött létre az a lapos plató, amely ma a Hármashatár-hegy csoport legdélebbi tagja, a Mátyás-hegy keleti lábánál terül el, a Duna szintje fölött 50 méteres magasságban. Ezen a hegyteraszon áll a kiscelli kastély épületegyüttese és terül el a 15 hektáros parkerdő.

A mai épületegyüttes helyén már a XII. században királyi udvarház állt. Ennek kiváltságait a XIII-XIV. században is megerősítették. I. Lipót 1659-ben Óbudát Zichy István (1616-1693) várkapitánynak adta, aki 1676-ban kapott grófi címet. A Zichy család azonban csak 1686-ban, Buda visszavívása és a török kiűzése után telepedhetett le birtokán. 1691-ben, a török végleges kiűzését jelentő szalánkeméni csata után Esterházy Pál nádor 11000 fős zarándokcsapatot vezetett az ausztriai Mariazellbe (magyaros nevén Máriacell), amelyen részt vettek a Zichy grófok is.

1702-ben Zichy László és testvére, Zichy Péter lemásoltatta a mariazelli kegyszobrot, amelyet ezután kastélyuk kápolnájában helyeztek el. 1724-ben gróf Zichy Péter külön kápolnát építtetett az Óbuda fölött emelkedő hegyteraszon, amelyben elhelyezték a Madonnát. A kápolna, melyet a környék németajkú lakossága Klein Mariazellnek, azaz Kismáriacellnek nevezett, a mai kiscelli kastélytól északkeletre lehetett.

Zichy Péter 1726-os halála után annak özvegye, Bercsényi Zsuzsanna a kegyszobrot Zsámbékra vitette, majd 1733-ban ünnepélyesen visszahozatta Óbudára, a kiscelli kápolnába. A Szűz Máriát ábrázoló, festett faszobor, a Kiscelli Madonna kék köpenyes, ülő nőalak, jobb térdén a gyermek Jézussal.

A Zichy család két trinitárius kolostort is alapított: a mai Budakeszi közelében álló makkosmáriait, valamint a kiscellit. A trinitárius szerzetesrend fő tevékenysége a hadifoglyok kiváltása volt. A szerzetesek élelmet, pénzt és más értékeket szolgáltattak, de gyakran személyes szabadságukat ajánlották fel cserébe a foglyok szabadon bocsátásáért. A magyarországi trinitáriusok tevékenysége főként az Oszmán Birodalom fogságában sínylődők kiszabadítására összpontosult.

A kiscelli trinitárius kolostor alapításáról szóló okirat máig fennmaradt. Eszerint 1737-ben kezdtek tárgyalásokat Zichy Péter özvegyével, aki először az óbudai kastélya közelében levő romtemplomot akarta a trinitáriusoknak adni. A szerzetesek azonban a nagy tömegeket vonzó kiscelli kápolnát szerették volna megszerezni, mert a fogolykiváltáshoz szükséges pénzt könnyebben össze lehetett gyűjteni a nagy forgalmú és híres zarándokhelyen. Végül 1738-ban aláírták az alapítási okmányokat, és az özvegy a kiscelli dombon álló kápolnát a trinitárius szerzetesrendnek adta.

Johann Entzenhoffer bécsi építész tervei alapján ugyanebben az évben megindult a templom és a kolostor építése. A munkálatokat először Mayerhoffer Ádám, majd 1747-es halála után Schaden János Mihály irányította. A szerzetesek 1748-ban költözhettek be a kolostor nyugati szárnyába. A templom alapkövét már ezt megelőzően, 1747. augusztus 27-én letették, de a forrásokból csak 1753-ig követhető az építkezés menete. Az építkezést valószínűleg 1758-ban fejezték be. A szobrok és épületfaragványok a híres barokk művész, Bebó Károly alkotásai, míg a képek festői közül Franz Anton Maulbertsch, Johann Gfall és Schervitz Mátyás nevét ismerjük.

A kolostorban néhány ágyas „kóroda” is működött, valószínűsíthetően csak afféle elsősegélynyújtó hely lehetett, főleg zarándokok számára. A kegytemplomban őrizték az ausztriai Mariazelli Madonna mását. Évente több ezer ember zarándokolt el a Madonnához, akik különböző adományokkal segítették a kolostor fenntartását és a trinitárius szerzetesek fogolykiváltó tevékenységét.

II. József 1783-ban más egyéb szerzetesrendek mellett feloszlatta a trinitáriusokét is, akik elhagyták a kolostort, így a virágzó búcsúhely elveszítette vallási jelentőségét. A templom pompás barokk berendezési tárgyait 1785 áprilisában potom pénzért elárverezték.

A Kiscelli Madonna ekkor az óbudai Szent Péter és Pál-plébániatemplomba került. A Szent József halála című Maulbertsch-kép a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van, a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló festmény pedig a budaörsi Nepomuki Szent János-templomba vitték át. A szószéket Solymárra, az orgonát Jászárokszállásra, a padok egy részét Jászberénybe szállították. Mindezek a műtárgyak ma is megtalálhatóak ezeken a helyeken, de sok berendezési tárgy sorsa ma már ismeretlen. A jogászok és pereskedők védőszentjét, Szent Ivót ábrázoló képet az óbudai Szent Péter és Pál-plébániatemplomnak ajándékozta a vevő, Lachner Gáspár kántor. Ezt a szép barokk festményt 2004-ben, a kiscelli zarándokhely emlékkiállítása alkalmából visszavitték a mai kiscelli romtemplomba, ahol csaknem 220 év után újra eredeti helyén lehetett megtekinteni.

Az épületben hamarosan katonai ruharaktár, majd hadirokkant-laktanya (Invalidenhaus) létesült. 1786-ban már sebesült katonák ellátása folyt az eredetileg 400 ágyasra tervezett, de végül csupán másfél száz ágyas hadi kórházban. A házba került, többnyire hadirokkant férfiak magukkal hozhatták feleségüket és kiskorú gyermekeiket, akik a közeli földeken dolgoztak vagy tanulhattak. Itt szolgált tábori lelkészként 1786-ban a volt pálos rendi szerzetes, költő és író Verseghy Ferenc. A melléképületekben emellett katonai szerszámraktár is működött. A katonai kórház közel egy évszázadon keresztül működött, és csak az 1890-es években szűnt meg.

A Schmidt-kastély látványa Óbudáról az 1838-as árvíz idején (Klette Károly rajza)

Az épület közel két évtizeden át üresen állt mindaddig, míg Schmidt Miksa bútorgyáros 1910-ben meg nem vásárolta a környező területekkel együtt. Az új tulajdonos az épület kastéllyá alakításába és a környező erdő rendezésébe fogott. Nagy gondot fordított a barokk épület megmaradt művészi értékeinek megőrzésére: vállalta, hogy az egykori szentély kupoláját díszítő, Johann Gfall festette freskót „kegyelettel fenn fogja tartani”. Ugyanakkor esztétikai jellegű átalakításokat is végzett: a régi, lebontott bécsi hadügyminisztérium copf stílusú kapuját beépítette az egykori kolostorépület déli oldalába. Ma ez a kapu vezet az udvarról az épületbe. A termeket szépmívű bútorokkal rendezte be, az udvart szobrokkal díszítette. 1915-ben az egykori templomtorony földszinti részén kápolnát rendezett be meggyilkolt kedvese, Turcsányi „Mágnás” Elza emlékére.

Schmidt Miksa a környéken szép ősparkot alakított ki (a mai kiscelli parkerdő), amelyet szobrokkal, sétautakkal, balusztrádos teraszokkal népesített be. A korábbi kolostori kertről nem sok emlék maradt fenn. A Bécsi útról a domboldalra felvezető Kiscelli utca jobb oldalán sokáig állt az angyalkás szobrok sora. Ezek mára eltűntek, pedig a fennmaradt fényképek tanúsága szerint sajátos hangulatot kölcsönöztek az utcának.

Schmidt 1935. április 1-jei halála után – végrendelete értelmében – a kastély és kertjének tulajdonjoga, valamint hatalmas műgyűjteménye a fővárosra szállt. Az elhunyt örökhagyó akarata az volt, hogy az épületben iparművészeti múzeumot rendezzenek be.

A város vezetése azonban a hagyaték nagy részét elárvereztette, és csak 1941-ben került sor a végakarat részleges megvalósítására. Ekkor helyezték el az épületben a Székesfővárosi Történeti Múzeum várostörténeti és képzőművészeti gyűjteményének egy részét.

A második világháború során a park műtárgyainak nagy része elpusztult, a megmaradt szobrokat, padokat a környék lakói széthordták. A múzeumépület és az egykori templomrész is súlyos károkat szenvedett. A több méter vastag falak állva maradtak ugyan, azonban a tetőszerkezet teljesen megsemmisült. Vele együtt pusztult el az egyetlen, eredeti helyén maradt műalkotás, a Gfall-féle kupolafreskó is.

A háború és a helyreállítások után a múzeum a régi kolostorépület falai között 1949-ben újra működni kezdett, mint Budapesti Történeti Múzeum, a romtemplomon azonban évtizedekig csak állagmegóvó munkákat végeztek. A beszakadt tető helyén besütött a nap, a párkányokat felverte a gyom, az üres ablakszemeken át látni lehetett a szétrombolt belső részeket. Mindemellett a parkba betelepített növények is kipusztultak.

A kastélyt 1956 viharos napjaiban is erődként használták a szovjetek ellen. A Vörösvári útról orosz harckocsi lőtte az épületet. A helyi legenda szerint egy hadnagy tartott ki itt egy szakasznyi katonával, akik közül háromnak sikerült megmenekülnie és nyugat felé átlépnie a határt. 1956 őszén a kastélyba szabadságharcos felkelők egy csoportja „fészkelte be magát” és közel tíz napon át sikeres rajtaütéseket hajtottak végre a Bécsi úton beáramló szovjet katonákon. A tűzszerészek még az 1960-as években is találtak lőszereket a környéken. Az 1956-os eseményeket megörökítő emléktábla a kastélyudvar kapuja mellett látható, a következő felirattal: „Az 1956 november 4. és 8.-a között a kastély környékén harcolt és elesett hősök emlékére állíttatta az 56-os Emlékbizottság”.

1976-ban átfogó felújítási munkálatokba fogott az épületegyüttest kezelő főváros. A templom tetőszerkezetét felépítették, tátongó ablaknyílásait befalazták. A templom belső részeit nem építették újjá, de rendbe hozták annyira, hogy kiállítások és koncertek megtartására alkalmas legyen. Ez a mai kiscelli romtemplom. 1997-ben a környező bozótot megritkították, a gyommal felvert utakat megtisztították. A kastély udvarán ma juharfák láthatóak.

A múzeum Budapest várostörténeti emlékeit gyűjti a török hódoltság végétől, 1686-tól napjainkig. A képző- és iparművészeti tárgyak, ipari-technikai emlékek, könyvek stb. felölelik Pest, Buda és Óbuda újkori történetének, művészetének, ipari, kereskedelmi és kulturális életének csaknem minden mozzanatát. A földszint néhány termében elsősorban barokk és klasszicista szobrokat láthatunk, melyek egykor a főváros tereit, utcáit, épületeit díszítették.

Ma az intézmény több kiállításnak is helyt ad, ezek önmagukban is akár többórás programok a látogatók számára. Állandó tárlatok a főváros régisége 1780-1873, a Közterek és magánterek 1873-1940, a barokk szoborcsarnok, a pesti Arany Oroszlán patika, a Pest-budai cégérek, valamint a nyomdák és újságok Buda-Pesten.

A 2017-es felújítás mindezt kibővítette, de nem az épület drasztikus átalakításával, hanem a földalatti elrendezés újragondolásával és a kiállítóterek bővítésével. A háromszintes mélyépítmény az épületegyüttes félig nyitott, déli udvara alá került. Helyreállították a sziklapincét, amivel használatba is veszik, bekapcsolják a múzeumi közlekedésbe. A pincéhez kapcsolódó déli udvart aláépítették, valamint a keresztszárny földszintjén a látogatót fogadó tereket korszerűsítették. A projekt liftek beépítését és a környezet rendezését is megjelölte, az önkormányzati fejlesztéseket, többek között ezt az Orbán-kormány is támogatta.

Kiscelli Múzeum (Schmidt-kastély)

III. kerület, Óbuda, Kiscelli utca 108.

Képek

Térkép

Adatok

Megközelítése

Ajánlott cikkek