Újpest települést 1840-ben Gróf Károlyi István alapította, saját uradalma területén. A község fejlődésével szükség volt iskolákra is: először az elemi iskolák alakultak meg, majd a szakiskolák, később a középiskolák. A mai kéttannyelvű iskola elődje az újpesti faipari szakiskola volt, amely 1895-ben, egy bérházban kezdte meg működését.
A város már 1911-ben elhatározta, hogy új épületet
építtet az intézménynek, de az első világháború megakadályozta ennek a
tervnek a megvalósítását. 1919-ben az iskola a Brassóból átjött fafaragó
szakiskolások új tagozatával bővült ki.
Szükség volt az új épületre. A Kereskedelemügyi Minisztérium és Újpest
város képviselőtestülete tárgyalásainak eredményeképp 1926-ban
megszületett a határozat, felépítik az új iskolát. A város telket
biztosított hozzá, a költségek egy részét is vállalta. Az új iskolát
Foerk Ernő műépítész tervezte, aki számos épület és templom építése
mellett az Országház belső berendezését is irányította, megtervezte a
Zágrábi Főpostát, részt vett a szegedi Fogadalmi templom befejezésében
is. Nem véletlen, hogy 2001-ben a Fővárosi Közgyűlés védett települési
értéknek és védett épületnek nyilvánította. 1927. szeptember elsején
megkezdődött falai között a tanítás, a faipari szak mellett fémipari
szak is indult.
Az iskola építése 1927 tavaszán
A hatalmas épületben az elméleti oktatás helységei
mellett internátus és a fa- és fémipari oktatás számára műhelyek is
helyet kaptak. A tanulmányi idő három év volt, ennek elteltével a
növendékek végbizonyítványt nyertek, amely munkakönyv váltására, és egy
év szakmai gyakorlat után a mesterség önálló űzésére jogosított.
Az esti órákban felnőttoktatás folyt; ipari továbbképző és képesítő,
továbbá mesterképző tanfolyamokat szerveztek számos területen.
Színesítették az iskola életét a különböző ünnepélyek, amelyek a
történelem változásaival együtt változtak, egyedül március 15-ét
ünnepelték meg minden esztendőben. Sok tanulmányi kirándulást,
gyárlátogatást szerveztek - történelmi, iparművészeti és műszaki
tanulmányi célzattal.
Az 1930-as éves iskolája
Az iskola jellegének átalakulása 1934-35-ös
tanévben kezdődött, a fémipar felé tolódott el, 1941-42-es tanévtől
kezdve gépészeti tagozattal működő felsőipariskolává alakult át, amelybe
bekerülni csak komoly felvételi vizsgával, egy év szakmai gyakorlat után
lehetett.
1942-ben költözött az épületbe a budapesti felsőipariskola
faipari tagozata is. Ebben az évben alakult meg a sportkör, az iskolai
zenekar, a fiatalok maguk rendezték az udvart esténként kemény kubikus
munkával, kialakították a sportpályát. Az újpesti gyárak, üzemek,
egyszerű újpesti polgárok kisebb-nagyobb ajándékokkal, a tanulásban
használható anyagokkal, szemléltető eszközökkel, műszerekkel, könyvekkel
támogatták az iskolát.
Ezután a második világháború nehéz napjai következtek. Az iskola
dolgozói közül 17 került különböző harcterekre, hárman hunytak el a
bombázások következtében. A háború miatt tűz pusztított, a vízvezeték
szétfagyott, a felszerelés, a könyvek nagy része eltűnt vagy
megsemmisült. 1945-ben az iskolában működött az újpesti orosz katonai
városparancsnokság. A tanárok és diákok közös erőfeszítése teremtett a
semmiből újra iskolát. A műhelyben először tanulópadok készültek. A
gyakorlati oktatás keretében javították meg a zárakat, kulcsokat,
pótolták a kerítés vasrészeit, rendbe hozták a fűtőtesteket, kazánokat,
a vízvezetéket. Szemléltető eszközöket készítettek. Megkezdődött a
tanítás. Az iskola több átszervezés után felvette az Általános Gépészeti
Technikum nevet. Technikusi oklevelet szerezhetett az a tanuló, aki a
negyedik év végén sikeres képesítő vizsgát tett. Rádióklub működött az
iskolában, szerveztek politikai, sport- és szórakoztató rendezvényeket.
1951-ben az iskola a Landler Jenő Gépipari Technikum nevet kapta. A
tanulói létszám növekedett, esti és levelező tagozatok is indultak.
Tanfolyamok is voltak, betanító és továbbképző jelleggel. 1960-ra
kikristályosodott az oktatás két fő ágazata: a gépészet és a
híradástechnika.
Az 1970-es évek ismét nagy változást hoztak az iskola
életébe. Az iskola szakközépiskolává alakult, technikusi képzés csak az
esti tagozaton maradt meg. Az 1971-72-es tanévben hazánkban elsőként itt indult meg a számítástechnikai képzés. Az akkori számítógép, a
TPA 1001-es, betöltötte az egész termet!
Az 1980-as években
háromféle végzettséget is nyújtott az iskola: a második év végén tett
vizsga alapján vagy szakmunkás osztályba került a tanuló, vagy
szakközépiskolai osztályba, ahol a negyedik év végén érettségi vizsgát
tett, de ha az első két évben jól tanult, illetve ha az alapvizsgán jól
szerepelt, technikusi osztályba került. 1985-től, érettségi után, ötödik
év végén, ismét technikusi oklevelet szerezhetnek a tanulók. 1987-ben a
Faipari Technikum felépülése után helyileg is szétvált a két intézmény,
így az iskola teljes egészében birtokba vehette az épületet.
Az 1990-es
években a vállalkozási ismeretek bevezetésével csatlakoztak a Junior
Achievement amerikai képzési modellhez.
Az 1995-96-os tanévtől kezdődően gimnáziumi osztály is indult. Két év múlva újabb lehetőséget kaptak a diákok: megindultak
a két tanítási nyelvű osztályok, angol, majd német nyelven is. Ezzel
egyidejűleg kibővültek a külföldi kapcsolatok is, Ausztria, Németország,
Anglia, Skócia, Írország a nyári táborozások, szakmai látogatások,
kirándulások célpontja.
Az iskola madártávlatból (kép: Google Maps)
Jelenleg 1079 diák tanul az épület falai között
és felnőttoktatás is folyik. Az 1995-96-os tanévtől lehetősége van az
érettségivel rendelkező fiataloknak, hogy nappali tagozaton egy, illetve
két év alatt informatikai hálózattelepítő és üzemeletető, informatikai
rendszergazda, gépgyártástechnológiai technikus, automatikai technikus,
elektronikai elektrotechnikus, erősáramú elektrotechnikus szakképesítést
szerezzenek. A színvonalas szakmai és közismereti oktatáson kívül
számtalan lehetőség van a szabadidős programokon való részvételre,
szakkörök, sportkörök működnek, iskolaújság szerkesztés, internet
használat, stb. színesíti az iskolai életet.
Képek