Egy mérnöki alkotás Újpest egyik szimbóluma, amely 1911- 1912 között, száz évvel ezelőtt épült. Ma már ipari műemlék.
Újpest város 1905-ben döntött a helyi
vízvezeték-hálózat kiépítéséről. A nagyközség vezetésének
halaszthatatlan feladatává vált a lakosság vízzel való ellátása. Mivel a
vízfogyasztás a különböző napokon nem egyenletes, célszerű volt átmeneti
víztározásról is gondoskodni. Pályázatot írtak ki rá, melyet egy belga
társaság nyert el, akik 1910-ben 2 millió osztrák-magyar koronával
projektcéget hoztak létre a kivitelezésre (közben Újpest 1907-ben városi
rangra emelkedett).
A rendszernek szüksége volt egy víztoronyra is, hogy biztosítani tudja
az egyenletes vízellátást a nagyobb fogyasztású napokon is. Ennek
építészeti terveit Dümmerling Ödön, szerkezeti terveit - az 1948-ban
Kossuth-díjat kapó - dr. Mihailich Győző egyetemi tanár, hídépítő mérnök
készítette.
1911. április 1-jén kezdték meg Újpesten a
vízvezeték-hálózat csőfektetését, július elején pedig a víztorony
építését, amely vasbeton technikával készült.
A víztorony egy 1500 m3-es ún. Intze-rendszerű vasmedencét foglal
magában, amely 15 méter, az alapozása 19 méter átmérőjű - utóbbi egy
2,40 méter vastag betonlemez. A torony alsó - fő teherhordó - része
téglafal, 9,50 méter belső átmérővel, 1,80 méter kezdő falvastagsággal.
A felépítmény 27 méter magasságig 2 méternyit szűkül, a konzolok alsó
alján a külső átmérő nagyjából 11,6 méter.
Már a tervezésekor tudták, hogy Újpest szimbóluma lesz. 1912. július
8-án lett kész az építmény, ekkor adták át ünnepélyesen a torony kulcsát
a vízvezetéket üzemeltető társaság vezetőjének. Újpesten 1912. június
17-én indult meg a vízszolgáltatás.
A víztorony 1913-ban
1944-ben az újpesti partizánok megvédték a víztornyot a nyilasoktól, akik fel akarták robbantani azt. A hőstettet egy tábla jelzi a torony oldalán.
A második világháború harci cselekményei Újpesten a villamosközlekedés teljes megszűnését eredményezték. Újjáéledésének legelső lépése az 55-ös újraindulása volt, amely a Víztorony és a Forgách utca között már 1945. február 7-én közlekedett, ám forgalma a teljes, Nyugati pályaudvar-Rákospalota közötti vonalán csak áprilisban vált rendszeressé. 1951-től az éjszakai közlekedést is e járat biztosította Újpesten.
A víztorony és a 10-es villamos 1964-ben
A víztorony és az 55-ös villamos 1967-ben
(a villamos egy egyvágányos hidacskán haladt át a vasút felett, majd folytatta
az útját a rákospalotai Fő úton - tőle balra egy csonkavágány látszik: ott
végállomásozott az Árpád úton és a külső Váci úton a Megyeri csárdához járó
10-es)
Az Árpád út 1974-ben, az új felüljáróra vezető új villamospálya építése, szemben az
Újpesti víztorony (kép: Fortepan)
A technológiai fejlődéssel a lakossági
vízszolgáltatásból lassanként kiszorult, de 2003-ig környékbeli gyárak
ipari vízellátását biztosította. A Fővárosi Vízművek tulajdona.
"Legyen Újpesté a víztorony!" - ezzel a kezdeményezéssel fordult
az Újpesti Önkormányzat a Fővárosi Vízművekhez 2007 április végén.
"Az újpesti víztorony a város fontos és nagyforgalmú főútja mellett,
az Árpád úton áll, mind méretét, mind jellegét tekintve városképileg
meghatározó - és nem utolsósorban Újpest egyik szimbóluma. Amióta
azonban a tulajdonos Fővárosi Vízművek ZRt. nem használja, méltatlanul
elhanyagolttá vált, szemmel láthatóan nincs gazdája. Folyamatosan
lopkodják a tetőborítást, környezete is elhanyagolt. Az ötletadó
Wintermantel Zsolt (frakcióvezető, Fidesz) elmondta, kiemelten fontosnak
tartja, hogy mivel nem rendeltetésszerűen használják az ipari műemléket,
mára közeljövőben az újpestieket szolgálja az épület. Ezért javasolta a
Gazdasági Bizottságnak, hogy a tulajdonos Fővárosi Vízművek ZRt-nél
kezdeményezzék a víztorony Újpesti Önkormányzat tulajdonába történő
téritésmentes átadását. A bizottság a javaslatot támogatta.
Információink szerint szerepel a tervekben, hogy az Önkormányzat külső
szakemberek segítségével keresi meg majd a Víztorony hasznosításának
mikéntjét - az állagmegőrzéshez és az átalakításához pedig uniós
források bevonása is elképzelhető" - írja az Újpesti Napló.
2007. szeptember 14-én jelent meg az Újpesti Naplóban egy levél, amit
egy Norvégiában élő 56-os veterán, Rudolf Höyborg írt:
"Felháborodással olvastam az Újpesti Napló ez év 6. számában a
víztorony sorsáról. Tönkre akarják tenni Újpest legszebb szimbólumát,
ami évtizedeken keresztül ott állt az Árpád út melletti parkban. Szégyen
és gyalázat, hogy ezt a mindenhol látott gyönyörű műemléket hagyják,
hogy a vandálok pusztítsák. Kik ezért a felelősök?! Itt Norvégiában -
ahol élek - is vannak hasonló műemlékek, ezeket itt tilos lebontani
inkább renoválják azokat, hogy a jövő nemzedékének is megmaradjon. Úgy
mint korábbi újpesti lakos tiltakozom az ellen ,hogy a Fővárosi Vízművek
Zrt. semmibe se veszi a víztorony sorsát. Követelem az összes újpesti
nevében, hogy a vízművek hivatalosan adja át ezt az emlékművet az
önkormányzatnak. A víztornyot minden áron meg kell menteni, polgári
védelmet kell biztosítani. 1956-ban Újpesti Nemzetőr voltam, akkor az
orosz tankok akarták Újpestet megbénítani. Szét akarták ló'ni a
víztornyot. Én hetedmagammal támadtam meg az orosz tankokat, így
akadályozva meg annak szétrombolását. Mi lett volna, ha mi akkor nem
védjük meg a víztornyot? Újpest víz nélkül maradt volna, így próbálta a
kommunista rendszer a várost térdre kényszeríteni. Tiltakozom és
követelem, hogy az újpesti víztornyot és környezetét renoválják, azért
is, mert az mindig Újpest szimbóluma volt, és ezután is annak kell
lennie, hogy megmaradjon az utókornak. Én azok nevében is tiltakozom a
vandalizmus és a tehetetlen felelősök ellen, akik velem együtt
harcoltak, és már nincsenek közöttünk. Már csak kevesen élünk az 56-os
Nemzetőrök közül, de még mi is szeretnénk megérni azt, hogy a víztorony
Somáról végre megnyugtató híreket hallhassunk".
A víztorony helyzete az újpesti panel-dzsungelben (kép: Google Maps)
2020. februárjában Varju László, DK-s képviselő az Országgyűlésben a víztorony
méltatlan állapotáról tett felszólalást:
"(...) Ma már ipari műemlék, Újpest ékessége, ám a kerületnek jogi értelemben
sajnos nincs köze hozzá. Miközben építészeti értéke vitathatatlan, nem
látogatható, funkciója jelen pillanatban nincs. Hazai és nemzetközi példák
hosszú sora mutatja, hogy egy funkcióját vesztett, de értékes épület számára
lehet új, a közösség hasznára vagy örömére szolgáló feladatokat találni,
gondoljunk csak a nyugat-európai nagyvárosok vasúti pályaudvarainak kulturális,
kereskedelmi vagy adminisztratív célú hasznosítására. Éppen ezért ebben
gondolkozik is Újpest város vezetése, és ezzel a lehetőséggel élni kíván. Tudom
azt, hogy ebben egyetértés van, már korábban az önkormányzatok foglalkoztak
ezzel, de talán most itt az ideje, hogy a következő időszak tervezéséből ez a
lehetőség ne maradjon ki".
Folytatjuk!
Képek
Hamarosan!