A Batthyány-örökmécses azon a helyen áll, ahol 1849. október 6-án gróf Batthyány Lajost (1807–1849), Magyarország első független miniszterelnökét kivégezték. Az emlékművet Pogány Móric tervei alapján készítették, 1926-ban avatták fel.

AJÁNLÓ

Az 1849. augusztus 16-án Olmützben összeült haditörvényszék először börtönbüntetésre és vagyonának elkobzására ítélte Batthyány Lajost, majd ezt Schwarzenberg és a bécsi udvar nyomására halálra változtatta, de úgy, hogy az elítéltet az uralkodó kegyelmére ajánlotta. Bécsi ellenségei azonban, akik mélységesen gyűlölték amiatt, hogy egy közülük való „nagyúr” ellenük szegült, rábeszélték a hadbíróságot, hogy ítélje halálra, de rögtön ajánlják is kegyelemre, s így Batthyány szabad lehet. Ezután hazahozták Pestre, ahol Haynau teljhatalommal rendelkezett. Október 5-én közölték vele a halálos ítéletét.

Batthyány Lajos gróf (1807-1849) államférfi,
Magyarország első alkotmányos miniszterelnöke

Ekkor Batthyány Lajost Pestre szállították, hogy a kegyelmezés joga a császártól Julius Jacob von Haynauhoz kerüljön. Haynau október 3-án jóvá hagyta a halálos ítéletet, elrendelte Batthyány felakasztását. Az utolsó, engedélyezett látogatáson felesége egy tőrt csempészett be hozzá, aki ezzel súlyos sebeket ejtett a nyakán, de életben maradt. Sebei miatt az ítéletet kénytelenek voltak golyó általira módosítani. Ennek megfelelősen október 6-án a pesti Újépület (Neugebäude) udvarán kivégezték.

Október 6-a estére különféle izgatószerekkel olyan állapotba hozták, hogy saját lábán ment ki a vesztőhelyre, ahol megkönnyebbülten látta, hogy nincs akasztófa. A pest-budai katonai kerület parancsnoka, Johann Kempen von Fichtenstamm altábornagy, aki később 1863-ban Pest város díszpolgára lett tudta, hogy Batthyány felakasztása ilyen körülmények között lehetetlen, de az ítélet végrehajtását sem akarta elhalasztani. Ezért úgy döntött, hogy agyonlöveti Batthyányt. A magyar miniszterelnököt, aki a súlyos vérveszteségtől tántorgott, ketten kísérték. A kivégzőosztag előtt fél térdre ereszkedett. "Éljen a haza! Rajta, vadászok” – kiáltotta.

Batthyány Lajos kivégzése az egykori Újépület udvarán

A főváros röviddel az Újépület lebontása után, 1905-ben határozta el, hogy emlékművet állít az épület udváron kivégzett egykori miniszterelnöknek. Az emlékmű készítésére a Mérnök- és Építészegyesület pályázatot írt ki, amelyen Pogány Móricz terve nyerte el az első, Foerk Ernő pedig a második helyezést. A pályázat örökmécses tervezésére szólt, ez pedig újdonságnak számított a korszakban, hiszen a vallási jellegű örökmécseseken kívül ez a fajta emlékmű nem volt elterjedt. A pályázat kiírói úgy gondolták, hogy ez a forma minden szempontból megfelel a közösségi kegyeletnyilvánítás, a nemzeti gyász és emlékezet kívánalmainak.

"A Batthyány-örökmécses. Pogány Móricz építőművész benyújtotta már a fővároshoz a Batthyány- örökmécses pályadijat nyert tervének részletes kidolgozását. Az örökmécs építkezéseihez a tavasz beálltával hozzáfognak és igy nemsokára a főváros egy díszes és kegyeletes alkotással fog szaporodni. Az emléket tudvalevőleg a Szabadság-téren állítják fel és az építkezésekkel az őszre elkészülnek, úgy hogy az ünnepélyes leleplezést október 6-án, az aradi vértanuk gyásznapján megtarthatják" - írja a Független Budapest 1908. január 27-én.

Pogány Móric győztes tervén az örökmécsest egy obeliszk foglalta magába. Ezt a 10 méter magas obeliszket – amelynek felső részén egy liliom rács mögött volt látható az örökmécses lángja – 1909-ben felállították, valószínűleg ideiglenes anyagokkal dolgozva, mert nem sokkal később lebontották (valószínűleg a végleges emlékműhöz még nem volt meg a fedezet).

Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága az 1910 március 2-án tartott közgyűlésén vitatta meg az emlékműre fordított támogatást:

"Tárgyaltatott a bizottmány és tanács 18.242/1910. eln. számú előterjesztése: a Batthyány-örökmécses létesítésére szükséges költség fedezete ügyében.
A közgyűlés a képzőművészeti s a pénzügyi és gazdasági bizottmányoknak a tanács által is pártolt javaslata alapján elhatározza, hogy gróf Batthyány Lajos emlékére emelendő örökmécses, illetve emlékmű Pogány Móric műépítésznek a legutóbb elfogadott tervei alapján az V. ker. Báthory- és Hold-utca keresztezésénél, az Aulich utca tengelyébe eső térség közepén 50.000 K költségösszeg keretén belül megépíttessék. A mondott célra az 1907. évi és 1908. évi költségvetésbe már felvétetett összesen 20.000 K, amely összeg zárszámadásilag fenntartatott s rendelkezésre áll. A még szükséges 30.000 K összeget a közgyűlés előlegként a kölcsönpénzkészletekből kamatmentesen engedélyezi azzal, hogy az az 1911. évi költségvetésbe való felvétel utján az előlegező kölcsönpénzeknek megtéríttessék. Ez a fedezeti mód, valamint a tervezett emlékmű egész költségösszegének engedélyezése még felsőbb jóváhagyást igényelvén, az összes iratok felterjesztendők a m. kir. belügyminiszter úrhoz".

Az 1910. szeptember 28-án megtartott közgyűlésen hirdették ki, hogy "a magyar kir. belügyminiszter urnak a Batthyány-örökmécses létesítési költségeinek fedezete ügyében kért összeget" a belügyminiszter jóváhagyta.

Az örökmécses Pogány módosított tervei alapján végül 1926-ra készült el.

Az immár véglegesen a magyar nemzeti panteon tagjává váló Batthyány Lajos emlékét őrző örökmécses emlékezeti pont az egykori Újépülettel szemben, amelyet az egyik utolsó, még életben lévő 1848-as honvéd jelenlétében avatták fel 1926. október 6-án. A vértanú miniszterelnök mellett az Újépület falainál az 1849 júliusa és 1850 januárja közötti időszakban több mint két tucat embert ítéltek el és végeztek ki a szabadságharcban betöltött szerepe miatt. A börtönként is működő épületben székelő pesti hadbíróság 1849 és 1855 között több ezer ember ellen folytatott politikai okokból eljárást. Az örökmécses így nem csupán a kivégzett Batthyány Lajos, de az 1848–49-es szabadságharcot követő dinasztikus érdekek vezérelte megtorlás áldozatainak emlékműve is.

"Október 6.-án leplezték le a fővarosában a Szabadság téren Batthyányi Lajos gróf kivégeztetésének emlékére emelt örökmécsest. A délelőtt megtartott ünnepségen megjelent a kormányzó, Klebelsberg Kunó gróf kultusz miniszter, a nemzetgyűlés és a város, valamint a honvédseg képviselete. Az ünnepélyen Sipőc Jenő pclgarmester és Pékár Gyula tartottak nagyhatású beszédet" - írja az MTI.

"Ezt az örökmécsest tudvalevőleg az egykori kivégzés színhelyén, az akkori Neugebaude északkeleti sarokudvarában lévő területen állították fel, mely ma megfelel a Báthory-utca és a Hold-utca kereszteződésénél lévő kis térségnek.

Itt gyülekezett össze az ünneplő közönség, melynek soraiban megjelent a kormányzó, a kultuszminiszter, a nemzetgyűlés két alelnöke, az újonnan megválasztott polgármester és igen előkelő közszereplésben álló személyiségek. Az ünnepség során a fővárosi énekkar bevezetésül elénekelte a nemzeti Hiszekegyet, majd Liber Endre tanácsnok vázolta az emlékmű létrejövetelének történetét, egyben felkérte a polgármestert annak átvételére. A kormányzó kézintésére lehullott a lepel és teljes művészi szépségében állt a szemek előtt az emlékmű, mely Pogány Móric nemes invencióját dicséri.

Az empirestilusu magas bronzlámpás egy körlépcsőre helyezett kockaalaku terméskőtalapzaton áll s apró vörös mécses ég benne, mely a biborszinü üvegkehelyből szelíden sugározza az enyhe fényt" - tudósít az Újság nevű lap.

Az emlékmű 1926-ban

1948. november 8-án "a kerületi polgármester panaszos levelet kapott, hogy a Batthyány-örökmécses gyengén világit, fénye nappal nem látható és a sötétben is csak egészen közelről. A polgármester utasítására a Batthyány-örökmécses erősebb fényű villanyégőt kapott" - tudosít az MTI.

Az örökmécses 1964-ben

1986. március 15-én fiatalok tüntetnek a Belvárosban és a Batthyány-örökmécsesnél, este a Lánchídon vonuló fiatalokat a rendőrség bekeríti, mely akció a "lánchídi csata” nevet kapja.

1987. június 16-án független csoportok megemlékezést tartottak a Batthyány-örökmécsesnél. A körülbelül kétszáz fős megemlékezést a rendőrség erőszakkal feloszlatta. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára 1988. július 11-én nyilatkozatot adott a Newsweek című amerikai hetilapnak, amelyben azt állította, hogy a tüntetés fasiszta propagandára, sovinizmusra, irredentizmusra uszított, valamint hogy 1956-ban a polgárháború jelei mutatkoztak és küszöbön állt a Nyugat katonai beavatkozása, melyet a Szovjetunió katonai akciója akadályozott meg. Kijelentette továbbá, hogy Nagy Imrét helyes volt bíróság elé állítani, mert egy miniszterelnök sem sértheti meg a törvényeket és az alkotmányt. Természetesen meddő kísérlet volt ez a hivatalos álláspont igazolására, a nyugati közvélemény befolyásolására.

2001-ben az első Orbán-kormány október 6-át hivatalosan is nemzeti gyásznappá nyilvánította.

2014. október 5-én átadták a Batthyány-örökmécses megújult környezetét. Rogán Antal, a városrész polgármestere ünnepi beszédében kiemelte: az első szabadon választott magyar kormány miniszterelnökének, gróf Batthyány Lajosnak emlékhelye eddig méltatlan környezetben volt, most azonban az elhanyagolt parkoló helyett új, reprezentatív téren emlékezhet mindenki a mártírhalált halt kormányfőre és az aradi vértanúkra.

Az építkezés során csak nemes anyagokat használtak fel, ami ugyan drágább, de történelmi értelemben is méltó az emlékhelyhez – jegyezte meg a polgármester, hozzátéve: igyekeztek apró részletekre is odafigyelni, így például az örökmécses körül kialakítottak egy gránitból készült körgyűrűt, amely követi a kerítés vonalát, és ott helyezhetik el mécseseiket, gyertyáikat a megemlékezők. Rogán Antal közlése szerint a terület az utcabútorok miatt modern lett, ugyanakkor archaikus is: ebben a formában megállta volna a helyét jó néhány évtizeddel, vagy akár egy évszázaddal ezelőtt is.

A tér kialakítása – a közműcserékkel együtt – csaknem 188 millió forintba került. A Batthyány-örökmécses környezetének felújítása júliusban kezdődött meg: a terület új burkolatot, utcabútorokat és kerékpártárolókat kapott, akadálymentes lett és új zöldfelületeket alakítottak ki, továbbá nyolc fát ültettek.

A felújított tér 2019-ben (kép: Google Maps)

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ