A mai Széchenyi István tér sarkán állt a Diana fürdő épülete. A pesti Duna-partnak ezen a szakaszán ekkor még hajók rakodtak, ezért is nevezték Rakpiacnak, Kirakodó térnek. A XIX. század első harmadában a teret Hild József épületei vették körül. Az eredetileg Duna-fürdőnek, majd később az itt álló szoborról Diana-fürdőnek elnevezett épület 1822-ben épült Pfeffer Ignác számára. A földszinten fürdő, a felső szinten lakások voltak (itt lakott Széchenyi István 1827-32 között). A mai épület falán emléktábla hirdeti, hogy gróf Széchenyi István az épület elődjében lakott.

AJÁNLÓ

Quittner Zsigmond tervei alapján 1909-ben épült a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank számára a ma is látható palota.

A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank Magyarország legrégibb bankja. Alapítása egyik fontos vívmánya volt a magyar gazdasági közéletnek s az alapítók is, meg a magyar közvélemény is úgy tekintették ez intézetet, mint a hazai kereskedelemnek s iparnak olyan eszközét, amely az osztrák mindenhatóság kiszorítása után a magyar gazdasági életnek emeltyűje lesz, sőt a vérmesebb politikusok a magyar állam pénzügyi önállóságát is a Bank működésével kombinálták.

Az alapításban a legtekintélyesebb pesti kereskedők vettek részt, akik 1830. Ullmann Móric indítványára szabadalomért folyamodtak a helytartó tanácshoz, hogy 4000 darab 500 konvenciós ezüst forint névértékű részvény kibocsátásával Pesten egy kereskedelmi bankot alapíthassanak. A folyamodvány nagy körültekintéssel már eleve megcáfolta mindazokat az ellenvetéseket, amelyeket gazdasági szempontból támaszthattak volna ellene, sőt kimutatta azt is, hogy miután az osztrák nemzeti bank sem nálunk, sem Ausztria városaiban nem él bankfiók-nyitáshoz való jogaival; azért a tervezett intézet felállítása nem rövidíti meg az osztrák nemzeti bank jogait. Mindezek dacára teljes 11 év telt el addig, míg az alapítók a kérelmezett szabadalom-levelet megkapták. A megalakult intézet foglalkozott, leszámítolási-, giro-, letéti- és kölcsön-ügyletekkel; legnagyobb részben saját tőkéjével operált, kisebb részben járultak ehhez hozzá a magán tőkepénzesek betétei.

Több mint két évtizedig egyetlen bankintézete volt az országnak, s ez idő alatt is folyton tevékeny szerepet játszott a magyar gazdasági élet terén; mindjárt megalakulása után hathatósan támogatta a központi vasúttársaságot, a gyáralapító részvénytársaságot, a pesti cukorgyár-egyesületet, a pesti hengermalom-részvény-társaságot, a Tisza-szabályozási társaságot stb.

1848 június 17-én szerződésre lépett a magyar állammal, a bankjegyek kibocsátását, kezelését és biztosítását vállalván magára. E szerződés lényeges pontjai szerint a kormány öt millió frt fedezetet tesz le a banknál valóságos aranyban és ezüstben s ez alapon 121/2 millió frt névértékű bankjegyet bocsátanak ki, amelyből öt millió frtot átvesz az állam, egy millió frtot kamat nélkül, 21/2 milliót pedig 3%-os kamatra kölcsön gyanánt kap a bank, s tartozik ezért a bankjegykezelést, kibocsátást és visszaváltást külön jutalom nélkül teljesíteni, továbbá köteles az egész kölcsönösszeget a hazai kereseti ágak felsegítése céljából kellő biztosíték mellett, rövid lejáratú belföldi kölcsönökbe fektetni.

A bankjegyek kibocsátása és azok fedezete ezen az alapon történt egészen 1848 végéig, amikor is az 1695718,48 pengő frtnyi fedezettel szemben a banknak 3377220 pengő frtnyi jegye volt forgalomban.

Midőn 1848 december 31-én Windischgrätz herceg megszállta a fővárost, a banktól pontos számadást követelt az ércalapról és a jegykibocsátásról. Azután érvényteleneknek nyilvánította a magyar 5 és 100 frtos jegyeket, az egy és két frtosoknak osztrák bankjegyekkel való beváltására pedig 8 napi határidőt szabott, egyúttal 1849 ápr. 6. lefoglalta az ércfedezetet, amelyet 1780718,48 forint értékben az osztrák csapatok visszavonulása alkalmával magával vitt.

Mindez nagyon megrendítette a bankot s ehhez járultak még azok az apró bosszantások és anyagi károk, amelyeket az abszolút korszakban azért kellet szenvednie, mert a szabadságharc ideje alatt a magyar közhatóságokat támogatta. Nagy küzdelmekkel tudta csak azokat az ügyeket rendezni, amelyeket magyar közhatóságokkal a szabadságharc ideje alatt kötött; e mellett az üzlet menete is nagyon megcsappant.

Jóllehet az egész abszolút korszak alatt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank az egyetlen magyar bankintézetünk volt, mégis csak a korszak vége felé tudott felvergődni hajdani jelentőségre.

A második világháború után az épület az állam tulajdonába szállt, ahol a Belügyminisztérium kapott helyet.

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ