Dréher-palota

V. kerület, Belváros, Kossuth Lajos utca 1.

Írta: Varga Máté 2021. április

A Városház utca sarkán ma is álló épületet 1889-ben építtette fel a Dréher-család.

Az épület helyén állt egykoron a pesti városfal és annak egyik kaputornya (ezt 1983-ban tárták fel). E saroktelket 1694-ben a budai Kamara átadja Pöck János Boldizsár élelmezési főbiztosnak, aki egy háromszobás, földszintes viskót építtet rá. Ezt 1730-ban Grassalkovich Antal gróf (királyi személynők és koronaőr) vásárolja meg, majd 5 év múltán Mayerhoffer András tervei szerint felépíttet rá egy emeletes, barokk-copf stílusú palotát.

Az egyemeletes épület középrészét egy öttengelyes rizalit alkotta, amelynek fő dísze az összekapcsolt kapuzat és az erkély motívuma volt. A kaput kétoldalt oszlopokon álló Atlasz-szobrok kísérték, s egyúttal tartották az előrehajló, törtvonalú erkélyt. Az emeleti pilaszterek az épület rangját jelzik, de lefelé keskenyedő törzsük, fejezeteik virágdísze, az ablakszemöldökök erőteljes maszk- és növényi motívuma komolyság helyett derűs összképet mutattak.

Mivel a Grassalkovich-család az elkövetkezendő évszázadban elszegényedik, ezért a Megyei törvényszék 1869-ben elárverezteti azt.

A ház új tulajdonosa az Első Magyar Iparbank Rt. lesz, akik 1870-ben Incze György, majd 1873-ban Kirschenbaum Heinrich tervei alapján átalakítják pénzintézeti központtá. A bank bár leginkább lebontatta volna az épületet, erre nem kerülhetett sor, mert a város vezetése már terveibe vette a környék totális átépítését, így nem adtak rá engedélyt. Végül a bank 1874-ben eladta az épületet a Magyar Királyi Postának, akik benne alakították ki a Főpostát. 1876-ban azonban a Főposta is elköltözött majd a Thaisz Elek vezette Államrendőrség költözött a falai közé, amely 1885-ig működött az épületben.

A városi terveknek megfelelően, 1887-ben kezdték el lebontani az épületet, hogy a Gránátos utcát (ma Városház utca) kiszélesíthessék. E palota helyére végül az ifjabb Dreher Antal (1849-1920) sörgyáros 1886-1888 között építette fel, a hatalmas sarokkupolában végződő eklektikus stílusú négyemeletes bérházát, amelyet Hubert József és Móry Károly tervezett. A Schubert Ármin és Hikisch Rezső kivitelezésében felépített bérház kapujánál látható atlasz-herma szobrokat Brestyánszky Béla és Mayer Ede készítette.

Alig telt el tíz év, amikor a Belváros átépítése és a Hatvani utca kiszélesítése miatt a palota sorsa is kérdésessé vált: egész egyszerűen útban volt a kialakítandó főútnak, mert a palota széle belelógott annak nyomvonalába. Az útban álló kisebb házakat - a kisajátításnak köszönhetően - idővel sikerült lebontani, de az öt méterrel belógó Dreher-palotát nem rombolhatták le a család ellenállása miatt.

Később felmerült a teljes épület eltolása a mögötte levő épületek elbontásával, de végül az utcai traktus lebontása és az új homlokzat hátrébb való felépítése mellett döntöttek.

"A Kossuth - útczán csupa nagy házakat kellett lebontani. A pusztulásra ítélt oldalon már csak egyetlen palota áll daczosan a régi helyén: a kupolás Dréher - palota, melyet alig tiz éve építettek, s mely a főváros egyik legnagyobb palotája. Ennek is le kell szedni az elejét, de a tulajdonossal még nem tudtak megalkudni. A többi házaknál gyorsan megy az átalakulás. A melyiknek homlokzata még fennáll, a mögött is készül az új palota. Az előrészt a boltok számára addig meghagyják, s majd akkor bontják el, ha beköltözhetnek a hátrább épülő új házba" - írja a Vasárnapi Újság 1897. júliusában.

A Hatvani utca szélesítés közben: a Dréher-palota még az eredeti nyomvonalon áll, míg az előtte lévő épület már új

Az Astoria felől nézve látható, hogy az egész út már kiszélesítve áll, de a Dréher-palota még belóg az út vonalába

Nem egészen egy évvel később, 1898. januárjában e kép ír ugyanezen újság Vándorló házak című cikkében: "nem sokára majd azt írhatjuk, hogy «Amerika Budapesten», ha csakugyan megvalósul az a nem közönséges terv, hogy a Kossuth Lajos-útcza új szabályozási vonalának útjába eső hatalmas Dréher-féle palotát a helyett, hogy óriás költséggel kisajátítanák és lebontatnák, egy merész műszaki művelettel egyszerűen hátrább vontatják annyival, a mennyivel a szabályozási vonalnál kisebb rúg. E hátrább vontatásról, a mi a kisajátításnál sokkal kevesebbe kerülne, már komolyan beszélnek illetékes műszaki férfiak. Ha a nagy munka csakugyan végrehajtatik, ezzel Magyarország fővárosa, ha nem is a legelső, de az elsők egyike lesz, mely az építészet egyik legérdekesebb és legújabb problémáját megvalósítja, hogy t. i. hogyan lehet lerombolás nélkül eltávolítani olyan becsesebb épületeket, a melyek valamely szabályozási terv keresztülvitelének útjában állnak?"

A Belváros lerombolása utáni évek (1897 után): a karikával jelölt részen látható a Hatvani utca (ekkor már Kossuth utca) kiszélesített szakasza, valamint a mögötte - eredeti állapotában - álló Dréher-palota

A cikk így folytatódik: "Budapesten a terv most az, hogy a keleti pályaudvartól a Dunáig vezető két kilométernyi útvonal egyenletessége a Kerepesi-út és a Kossuth Lajos-utcza egyenlő kiszélesítése által biztosíttassék. E czélra, mint tudva van, a Kossuth Lajos-utcza egyik oldalát 23 méterrel szükséges beljebb építeni. A dolog eddig könnyen ment s a kisajátított, többnyire ódon házak újra építése javában folyik. De nagy akadály bukkant fel a hat évvel ezelőtt épült Dréher-féle palotánál, hol a kisajátítási eljárás czélra nem vezetvén, most két fiatal fővárosi mérnök e ház odébb tolásával kíván a dolgon segíteni. Mi nálunk bizalmatlansággal fogadják még szakkörökben is a merész tervet; pedig Amerikában, a mai műszaki tudomány csodáinak hazájában már rég nem kelt nagy meglepetést, ha egy egész házat, mindenestűi egy szerűen sétálni küldjenek s régi helyéről sokszor több kilométernyi távolságra toljanak. (...) Mert hiszen a mekhanika törvényei egész egyszerűnek mutatják a kérdést, minden csak az erőkiszámítás lehetőségétől függ. Az amerikai csavarok segélyével, melyeket a Dréher-palotánál is alkalmazni szándékoznak, egyetlen ember könnyen félretolhat száz tonna súlyt s ép oly könnyen emelhet 60 tonnát. Csak az épület kiszámítható súlyával kell ezt a számot megsokszorozni, hogy megkapjuk a szükséges ember- és géperő számát. Igaz, hogy a Dréher-palotánál a nehézséget az is fokozza, hogy az új fundamentum is nagyrészt a mainak helyén fog állani. Ez azonban legfeljebb csak késleltetheti, de nem teszi lehetetlenné a munkát".

A Fővárosi Lapok március 8-án számol be az építkezés menetéről: "A Kossuth Lajos-utcza rendezését nagy erővel folytatják. Tegnap kezdték meg a 18. és 20-ik számú házak bontását, a melyek mögött már teljesen készen áll az egyetem tulajdonát képező hatalmas palota. Most még hat ház és azonkívül a Dréher-féle palota várja a lebontást, de ezeket az idén már nem bántják".

A Dréher-palota kiszögellő részét a Fővárosi Tanács 800ezer forintért megvásárolta volna a Dréher-családtól, de mivel a családdal nem sikerült megegyezni, végül az ügy 1897 októberében Bíróság elé került. A per sokáig tartott, mert 1899-ben is arról cikkeztek a korabeli lapok, hogy a palotát majd le fogják bontani, ami arra utal, hogy a köznép ekkor úgy vélte, az az épület is a többi belvárosi ház sorsára jut majd.

Végül az épületet nem bontották el, se nem tolták el északi irányba, hanem az épület - ma már nem létező - sarokkupoláját tolták el egy sínrendszer segítségével, amelyről az Építő Ipar című kiadvány tudósított 1899. július 27-én: "A közel 20 méter magas és 9 méter átmérőjű kupolát gördítőpályára rakva emberi erővel mozgatták el egy daru segítségével a 4. emelet födémjén. Az előkészületek két és fél napig tartottak, maga az eltolás, vagy inkább húzás kerek egy napot".

A kupola eltolása után a Kossuth utcai homlokzatot lebontották, majd valamennyivel beljebb újra felépítették.

Az épület aljába 1893-ban költözött be Bárd Ferenc és Bárd Mór Zeneműboltja, amelynek 1900-ban átadott szecessziós stílusú, galériás faragott faszekrényeit és belső enteriőrjét Lajta Béla tervezte. A kottakereskedők szomszédja volt Pejtsik Károly fényképészeti cikkek kereskedője, Gerő Adolf cipészmester, a Tausig Testvérek szabósága és az Általános Óvadék Bank Rt. egyik irodája.

1894-től a Magyar Újság és az Országgyűlési Értesítő szerkesztősége működött a palota első emeletén. Az épület nevesebb lakói voltak Szivák Imre ügyvéd, országgyűlési képviselő, műgyűjtő és numizmatikus, Németh Gyula bútorgyáros, valamint Jutassy József orvos, bőrgyógyász, a házban működő Kozmetikai Gyógyintézet tulajdonosa.

A Dréher-palota 1911-ben került Réthi Zsigmond régiségkereskedő és ékszerész birtokába, aki 1920 novemberétől - angol származású feleségével együtt - itt nevelte fogadott lányukat, Marsovszky Veronikát (apja, hogy megvédje a lehetséges támadásoktól, korán közölte a kislánnyal, hogy szüleitől eltérően ő maga nem zsidó származású. Verkonika 19 évesen Angliába ment férjhez, így a zsidóüldözéseket és a háborút már nem Magyarországon vészelte át. Réthi Zsigmond és felesége túlélték a holokausztot, majd az ötvenes évek elején a szülők egzisztenciáról, vagyonról lemondva, pár fonttal a zsebükben mégis elhagyták az országot és gyermekük mellett, Angliában telepedtek le).

Az épület aljába 1902-ben költözött be az edinburgi központtal működő Standard Életbiztosító Társaság, akiknek magyarországi részlegét még az első világháború előtt vásárolta meg a Magyar Nemzeti Bank (MNB). A bank a már Standardnak hívott Dreher-féle épületbe 1937-ben szereltette be a liftet, amelyet Freissler Antal tervezett.

A kupolát háborús sérüléseire hivatkozva 1948-ban bontották el.

Dréher-palota

V. kerület, Belváros, Kossuth Lajos utca 1.

Képek

Térkép

Adatok

Megközelítése

Ajánlott cikkek