A négy utca által határolt, háromemeletes, eklektikus stílusú épületet Bukovics Gyula tervei szerint, 1885-1887 között emelték.

AJÁNLÓ

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium négyhomlokzatos, eklektikus stílusú műemlék épülettömb, földszintjén 6-9-6 nyílású, széles árkádsorral, az első és második emeletet összefogó korinthusi oszlopokkal. A szélesen terpeszkedő és erőteljesen kiugratott középrizalitot, valamint az oldalszárnyak szélső sarkait toronyszerű homlokzatelemek gazdagítják. A megkettőzött korinthusi oszlopállást háromszögű oromzat koronázza. Az épületet, mely kezdetben az Igazságügyi Minisztériumnak is otthona volt, Bukovics Gyula tervezte 1885-86-ban.

Az épület előtt látható Somogyi Árpád Kaszás legény és Agronómus lány című szobra, a jobb oldali parkrészben pedig Nagyatádi Szabó István (1863-1924) politikus, földművelésügyi miniszter bronzszobra (Szentgyörgyi István műve, 1932). A minisztérium déli falán van Woronieczki Mieczslaw hercegnek, a szabadságharcban oldalunkon harcoló lengyel lovaslégió ezredesének emléktáblája, akit 1849 októberében e helyen végeztek ki az osztrákok.

A Földművelésügyi Minisztérium épülete 1896 körül

Az árkádsor alatt a magyar mezőgazdaság úttörőinek mellszobrát, illetve emléktábláját helyezték el, az Alkotmány utca felől kezdve a következőket:
Faszhing Antal (1879-1931), a geodézia tudományának kiemelkedő alakja,
Sigmund Elek (1873-1939), a korszerű talajtani kutatások megalapozója,
Tessedik Sámuel (1742-1820), a mezőgazdasági szakoktatás megalapítója,
Nagyváthy János (1755-1819), javaslatára épült a keszthelyi Georgikon,
Pethe Ferenc (1762-1832), az első magyar gazdasági szaklap szerkesztője,
Hankóczy Jenő (1879-1939), a búzanemesítés és lisztminősítés alapjainak megteremtője,
Kosutány Tamás (1848-1915), az agrokémia tudományának egyik megalapozója,
Baross László (1865-1938), Székács Elemér (1870-1938), Fleischman Rudolf (1879-1950),
a modern növénynemesítés hazai úttörői,
Tolnay Sándor (1748-1818), a magyar állatorvosképzés megszervezője,
Wágner Károly 1830-1879), az erdészetpolitika kiemelkedő alakja,
Mathiász János (1866-1923), mezőgazda állatorvos,
Marek József (1868-1952), az állatorvosi diagnosztika tudósa,
Szabó Gusztáv (1879-1963), a mezőgazdasági műszaki fejlesztés úttörője,
Cserháti Sándor (1852-1909), a növénytermesztés tudományos alapjainak letéteményese,
Kozma Ferenc (1826-1892), a magyar lótenyésztés aranykorának megalapozója.

1956. október 25-én kora délelőtt spontán tüntetés kezdődött a budapesti belvárosban. A több száz tüntető elindult, és mire a Parlament elé ért, már több ezresre duzzadt. A tüntetők közül sokan térre irányított szovjet tankokra másztak, és békés beszélgetésbe elegyedtek a katonákkal. Az összegyűltek párszor elénekelték a Himnuszt,és Nagy Imrét követelték.

Az 1956-os sortűz emlékműve

Délelőtt fél 10 környékén egyszerre tüzelni kezdtek a Parlamenttel szemben lévő Földművelésügyi Minisztérium épületének tetejéről. Máig hallgatás övezi,hogy pontosan kik lőttek a hatalmas (szabadságot, változást követelő) tömegbe, amely a golyózáporban, ösztönösen menekülni kezdtett. Úrrá lett a pánik a Kossuth téren. Keresztül-kasul menekültek, miközben a Parlament előtt álló szovjet tankok az FM felé céloztak, válaszul az őket (is) érő golyózáporra.

Nagy volt a káosz. Ily módon a téren menekülők nem is sortüzet, hanem inkább "kereszttüzet" kaptak. Sokaknak a karját, lábát érte lövés. Mások azon nyomban szörnyethaltak.

Az áldozatok száma a mai napig viták tárgyát képezik. Egyesek szerint 60-70 áldozat, mások szerint 100-150 ember lelte halálát az országház előtt. Persze egy ilyen tragédia kapcsán egy ember élete is sok. Az alábbi fotón a Kossuth tér szeglete látható, a Rákóczi szobor mögötti terület (ma befüvesített rész. Akkoriban a villamosmegálló építkezési munkálatai folytak ott).

Hogy ki adta ki a tűzparancsot? Valószínűleg az időközben Szovjetunióból Budapestre érkezett Szerov tábornok, akinek szúrta a szemét a Kossuth téri szovjet-magyar barátkozás, esetleg "berezelt" a téren összegyűlt nagy tömegtől... S hogy kik lőttek? Valószínűleg az Á.V.H. a Parlament előtt, a vérengzés után -egy akkori tanú szerint- zápor mosta a tér macskakövét. A hulló eső és az ártatlanul lemészárolt magyar emberek vére összekeveredett és patakokban folyt.

A Kossuth téren jársz a mai napig láthatóak a lövések nyoma a falban. Nehéz fémgolyók vannak ma a helyükön. A "véres csütörtök", 1956. október 25-e emlékét őrzik.

A minisztérium este

A minisztérium nappal

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ