Az egykori Igazságügyi palotát Hauszmann Alajos tervei szerint építették 1893-1896 között. Stílusa még részben neoreneszánsz, erőteljes barokk formákkal, amelyek a belső tér látványosan mozgalmas architektúrájában válnak dominánssá.
Az Igazságügyi Palota tervezésére Szilágyi Dezső
igazságügy-minisztertől Hauszmann Alajos (1847-1926) kapott megbízást
1891. november 7-én, aki 1892. június 11-én terjesztette elő tervezetét.
Műleírásában római stílusúnak nevezi az épületet, melynek főhomlokzata
teljes egészében - oldalain csak a talapzat és a párkányok - kőből
készülnének. Az alapozást betonrétegek adnák, a födém vastartók közötti
boltozat, a nagycsarnok és a II. emelet felett vasbeton szerkezet. A
Hauszmannal megkötött szerződés második pontjának kiegészítése szerint
az egész épületet, de legalább az előcsarnokot, a nagy csarnokot, a
lépcsőket és a dísztermet 1896. május 1-jéig köteles készen átadni, hogy
a millenniumi ünnepségeket itt tarthassák meg.
Az építési engedélyt - a Fővárosi Közmunkák Tanácsának hozzájárulása
alapján - Pest Város Tanácsa 1893. június 15-én adta meg. A jóváhagyott
tervektől csak apró részletekben tértek el a megvalósítás során. A
kivitelezési munkálatokat 1893. augusztus 16-án kezdték meg és 1896.
május 1-jén átadták az épületet. A palota teljes költsége 2 454 851,23
forint, melynek törlesztését 1899-ben új törvénnyel, a XXVI.
törvénycikkel biztosították. A corvinapergamenre írt zárókőokmányt az
épületbe falazták. Hauszmann Alajos érdemeiért megkapta a "Pro litteris
et artibus" jelvényt.
Az épület 1896-ban (a tér még burkolat nélkül)
Az Igazságügyi Palota 1898-ban
Mind forma, mind térképezés szempontjából kétségtelenül az Igazságügyi Palota Hauszmann Alajos egyik legkiválóbb munkája. A feladat hangsúlyozott monumentalitást és ugyanakkor bizonyos tartózkodást írt elő. A négyhomlokzatú (főhomlokzat: Kossuth tér, oldalhomlokzatok: Szalay, illetve Alkotmány utca, hátsó homlokzat: Vajkay utca), 6392 négyzetméter beépített alapterületű és 165 104 köbméter beépített térfogatú épület stílusa neoreneszánsz, barokkos részletekkel, szigorú arányokkal, de ornamentikájában - különösen belül - gyakori a játékosabb vonalvezetés. Szerencsés a tömegek eloszlása, tagolása, elegáns a vízszinteseknek a függőlegesekkel való kiegyenlítése.
Alsóföldszinti alaprajz (kép: Fővárosi Szabó Ervin könyvtár)
Kettőzött földszint az épület alapzata; ezen nyugszik az oszlopsorral, portikusszal ékesített és egyben összefogott két emelet. A kapuépítmény, a kísérő pilonok, a homlokzatból előreugró épületrészek, az úgynevezett sarokrizalitok, a háromlovas diadalszekér (triga) és a főpárkányon ülő szobrok együtt alkotják a nemes főhomlokzatot. A belső helyiségek egymásba kapcsolása, különösen a nagy csarnok térkompozíciója nagyszerű. A lépcsők szellemes megoldása, ferde "hídjainak" az óriási árkádnyílásokkal való összhangja építészetünk jeles értéke. Az Igazságügyi Palota klasszikus pátosza, kiegyensúlyozottsága, nemes arányai következtében a kései eklektika egyik értékes képviselője.
A Kúria épülete 1907-ben
Hauszmann Alajos e palotával örökre beírta nevét a magyar építészet és művészet történetébe. Munkásságának negyvenéves jubileuma alkalmából 1914. május 2-án a főhomlokzat jobb oldali pilonja oldalán a mester arcvonásait megörökítő emléktáblát helyeztek el.
Az épület "Nádor-utczai" homlokzata
A monumentális épület Kossuth Lajos térre néző
főhomlokzata 125 méter hosszú, hatalmas főpárkánnyal, alig látható
tetővel. A figurális díszek csak a főpárkány fölött emelkednek ki a
tektonikus formákból. A vízszintesen hézagolt s durván, alig faragott
alsó és felső földszint adja az épület talapzatát, rajta nyugszanak a
felső két emelet, a pilonok és a sarokrizalitok. Az alapzat rusztikája
fölfelé az épületen fokozatosan enyhül sima kőfallá. Az alsó földszint a
középrizaliton szürke gránit, fölötte a főhomlokzat sóskúti és erdélyi
mészkő. Az oszlopok közötti fal vakolt, s a többi oldal is egyszerűbb
kivitelű. Itt csak a talapzatot és a párkányokat készítették
terméskővel. A főhomlokzat héttengelyes középrizalitjából az emeleten
hatoszlopos portikusz lép elő, mely háromnyílásos alépítményen nyugszik,
s figurális dísszel ékes timpanont hordoz. Fölötte hatalmas, de
tömegében és ornamentálisan is tagolt attika uralkodik, mely középen és
a szélein előugrik, talapzata az érctrigának és a két trónoló
férfiaktnak.
A hármas főkapu a földszinten a fal mélyén fekszik, fölötte félkör alakú
ívmezők (lunetták), külső köríveiket csak zárkő hangsúlyozza. A kapuzat
két szélén, a falon díszes keretezésű, csigavonalas (kartusszerű,
volutás) foglalatú márványtábla, felül oroszlánfővel. A portikus
oszlopai mögött a díszterem. A kiemelt kapuzatot az épület egész
magasságában egy-egy tengelyes beugrás köti össze a pilonokkal, ez
utóbbiak fölfelé keskenyedve függőleges jellegükkel ellensúlyozzák a
palota vízszintes nyugalmát. A két pilon falazása a főpárkányig
vízszintesen hézagolt, majd áttört, kővel burkolt. Az első és a második
emelet ablakát kissé kiugró falazás kapcsolja össze, és mindkettőt
lezárja a párkányt helyettesítő füzérdísz, két szélén lecsüngő,
oroszlánfejes kartussal. A főpárkány fölött kezdődő pilon szabadon
felszökő része nyitott, oldalt oszlopokkal, fent oromzattal lezárt
ablakkal, lunettával áttörve. A sima falsíkot gyámokon nyugvó párkány
zárja, melynek sarkain sasok ülnek, közöttük a párkányra hajló kartus.
Ezen áll a négyszögletes, bábos mellvéddel, kőtömbökkel körülvett
terasz. A pilonok között - a középső rizalit mögött - a nagycsarnok
attikával övezett bádogfedésű teteje emelkedik ki.
A középrizalittól jobbra és balra visszaugró szárnyak nyolctengelyesek,
a sarkokon enyhén előrelépő rizalittal, s így a főhomlokzat 23
tengelyes. A zártabb, csupán ablakokkal áttört földszint vízszintesen
sávozott, fölötte erőteljes övpárkány. Az első és a második emeletet
keskeny, jón oszlopsor fogja össze, ezen belül az első emelet uralkodik.
Hatalmas, antik jellegű, erősen tagolt főpárkány zárja le a szárnyakat,
rajta attika és az oszlopok fölött szobrok. Az egy-egy tengelyes, kiugró
sarkokon az alsó földszint ablakait oroszlánfő koronázza, kétoldalt
voluták nyúlnak ki belőle, fölötte erkély. A felső földszint ablakait
előugró, magas oszlopszékek határolják. Két-két hatalmas jón oszlop
foglalja össze az első és a második emelet nyílásait. Az első emelet
ablakai félkörívesek, maszkos zárkővel, a második emeletét viszont két
voluta osztja három részre. Az oszlopokon szoboralakok állnak. A
sarokrizalitokat kartuskeretes táblákkal, volutákkal tagolt, kockaszerű,
díszes felépítmény zárja le, párkányain, a sarkokon maszkos, legördülő
vonalú kartusok, fölöttük gömbdíszekkel.
A Szalay, illetve az Alkotmány utcára néző 11 tengelyes oldalhomlokzatok
kiképzése szerényebb. Az alsó földszint fölött itt is három függőleges
vájatú övpárkány, középen megtört, háromszögletű orommal ellátott kapu.
Az első emelet félköríves és a második emelet egyenes, füles ablakait
csak zárókövek tagolják, és kissé előreugró lizénák választják el
egymástól. Itt a tervező a két emelet között a párkányszerű, sima övet
hangsúlyozta. Csak a sarokrizalit első emeleti ablakai mellett állnak
fél oszlopok, a másodikon itt is voluták osztják három részre a nyílást.
A Vajkay utcára néző hátsó homlokzaton az öttengelyes középrizalit a
második emeleten levő dísztermet emeli ki. A három nagy, négyszögletű
ablak között korinthoszi falpillérek, fölöttük fekvő, tojásdad nyílások,
kartusdíszek láthatók, a szélső ablakok viszont gyámokon nyugvó erős
párkányt kaptak. Az öt tengelyt erősen tagolt, tömör attika koronázza.
A főhomlokzat hármas kapuján át előbb egy-egy kis előtérbe, innen a
téglány alakú, fehér tónusú, nagy előcsarnokba lépünk, ahol a
toszkán-dór oszlopok ünnepélyes hatást keltenek. Gerendafödémes, szürke
márványtáblás szigorú kiképzésével, félhomályával a térség ellentéte a
nagy csarnok színes márványtól, stukkótól és aranyozástól csillogó
pompájának, fényességének. A két csarnok között egy magasabban fekvő, az
elsőhöz hasonlóan tagolt, folyosószerű tér közvetít, melyet két oldalán
- jobbra és balra - Köllő Miklósnak félkörívet tartó két-két atlétája
választ el az épületszárnyaknak pár lépcsővel magasabban folytatódó,
felső földszinti folyosójától. Ebből a szintén közvetett világítású,
átvezető térből néhány lépcsőfokon jutunk a központi csarnokba, a palota
nagyszerű, ünnepélyes harmóniájú építészeti kompozíciójába. A római
thermák (fürdők) elemei egyesülnek a függő lépcsőhidak szimmetrikus
ferdéivel, a vízszintesek, a függőlegesek és a körívek az átlós
irányokkal. Hossza 40, szélessége 18, magassága 24 méter.
Földszintjének keskeny oldalairól indul az alul kiszélesedő főlépcső, a
pihenőnél kettéágazik, hogy az első emeletre vigyen. A szemben lévő
oldalon viszont a háttérben fölvezet a második emeletre. Aranyozott,
korinthoszi fejezetű, fehéren erezett, májszínű műmárvány oszlopok és
vállköveik tartják a hatalmas dongaboltozatot, melybe a hosszoldal öt-öt
nagy, nyitott oszlopsort összekötő boltíve (árkádíve) vágódik. Mindkét
oldalon az árkádoknak csak a három középső téregysége nyúlik a második
emeletre, lapos kupola fedi őket, míg négy sarokterük jón műmárvány
oszlopoktól tartott emeletre oszlik. Kifelé nyitottak, a második emelet
szintjén bábos korlát határolja rajtuk a pihenőt. Hátul bontakozik ki
átlósan egymás mögött a második emeletre vivő főlépcső mesterien
megoldott rendszere. Még egy alacsonyabb bábos korláttal ellátott
második emeleti árkád csatlakozik hozzá, itt nyílik középen a második
emeleti díszterem.
A felső földszinttől az első emeletig a lépcsőkorlátot méltóságteljesen
fekvő, nagy voluták alkotják, sárga márványból faragták őket, alatta
fehér ónix burkolja a falat, az első emelet mellvédje oválisan áttört,
feljebb mindenütt köcsögszerű bábok. A nagycsarnok padozata
szürke-sárga-fekete márványlapokból áll, a fal fehér, az oszlopfők és a
mennyezet részben aranyozva. A fény a két keskeny oldalon árad be a
csarnokba.
Az első emeleti előcsarnokból nyílik a díszterem, melynek hossza 18,
mélysége 11, magassága 12,3 méter. Keskeny oldalain páholyszerű
karzatok, középen, a nagyobb ív alatt előugró erkéllyel, melyet magas
széken álló oszlopok választanak el a kisebb félkör alatti terektől. A
falakat csiszolt műmárvány lapok burkolják, a quattrocentós pilaszterek
három nagy, vakíves mezőre tagolják a hosszabb oldalfalakat. A
pilaszterekre támaszkodó gerendán nyugszik a terem fiókos, lapos,
aranyozott dongaboltozata. A három nagy utcai ablak alatt az ajtók az
erkélyre vezetnek.
A központi csarnok
A stukkóval díszített, fiókos donga közepén Lotz Károly nagy allegorikus festménye látható. Lotz Andrea Pozzónak (1642-1709) a római St. Ignazio templomban levő óriási mennyezetképét vette mintául, de nem a figurális kompozíció tekintetében, hanem az alulnézetben ábrázolt látszatarchitektúra és ennek távlati megoldása szempontjából. Pozzo korai barokk látszatarchitektúrájából Lotz azonban csak a végtelenbe nyíló középtér körüli részeket vette át, elhagyta a nagyszabású csarnokot, és a barokk mozgalmasságot kissé visszafejlesztette.
A központi csarnok mennyezeti freskója (kép: Fővárosi Szabó Ervin
Könyvtár)
A bejárat felőli oldalon áll pecsétes pergamenbulla,
törvénykönyv, pálmaágak fölött, felhőtalapzaton Justitia, a kompozíció
főalakja. Mögötte a nap sugarai mint fehér fénykévék áradnak szét.
Lábfejét a rövidülés következtében az alatta gomolygó felhőcsomó
eltakarja. Az alak ezáltal még inkább monumentálissá válik, még
méltóságteljesebb hangsúlyt nyer. Királynői termetét párhuzamos redőkben
aláomló fehér, hosszú, ingszerű alsóruha és vállon csattal megerősített,
ujj nélküli felsőruha fedi, mint Athénéét; jobbjában meztelen pallos,
baljában magasra tartott mérleg. Justitia két oldalán jobbról az Igazság
és a Béke, balról a Bűn és a Megtorlás csoportja úgy épül fel az
előtérben, mintha az architektúra figurális folytatása lenne.
A festmény másik hosszú oldalán az igazság áldásos hatásait
megszemélyesítő alakok vonulnak föl. Középen a Justitiának megfelelő
helyen a Rend, a Bőség és a Dicsőség alakjai harsonás géniuszokkal
tornyosulnak. Balról a kereskedelmet jelképező, meztelen Hermész ül
kontraposztban, vele szemben pedig csípőre tett kézzel az Ipar
allegóriája áll. Az Ipar mögött a Földművelés ülő és az Őstermelés
nyugvó alakja. A másik oldalra a Művészet és a Tudomány allegóriái
kerültek.
Nemes (többek között háromlovas diadalszekérrel, főpárkányon ülő
szobrokkal gazdagított) főhomlokzatának timpanonnan záruló portikusza
nemcsak díszíti, de össze is fogja első két emeletét. A homlokzatok
szobrai Senyei Károly, Fadrusz János, Zala György, Róna József, Donáth
Gyula munkái.
A timpanon fölötti háromlovas szobrot eredetileg vörösrézből készítették
Steiner Ármin és Steiner Ferenc árcárú gyárában, amely a második
világháborúban megsérült. Ezt 1992-ben Madarassy József szobrászművész
állította helyre, amelyet 2001-ben avattak fel.
A timpanonban lévő szobrokat Zala György faragta mészkőből, amelyek a
bírósági tárgyalást (középen), a tárgyalást megelőző törvényalkotást
(balra) és a törvénytanítást (jobbra) szimbolizálják. Ezek fölött vonul
diadalmasan a már említett Igazság (Felvilágosodás) istennőjének
nőalakja.
A timpanontól balra és jobbra is hat-hat szobor kapott helyet, amelyek
végigfutnak az épület tetején. Ezek a művészetet, a tudományt és a
kereskedelmet jelképezik férfi és női alakokban. Az épület sarkán álló
két-két szobor Róna József és Donáth Gyula alkotásai.
A gazdagon tagolt főhomlokzat középrizalitjából timpanonnal lezárt
hatoszlopos portikusz lép elő. Az attika tetejét megkoronázó hármas
fogaton az Igazság istennőjének szobra áll, jobbjában fáklyával,
baljában pálmaággal (Senyei Károly alkotása). Kétoldalt a Törvényt adó
és a Törvényt látó ülő szobrát Fadrusz János mintázta. A timpanon
szoborcsoportja Zala György műve, három részből áll: középen az ötalakos
Bírósági tárgyalást látjuk, a sarokban a Törvényhozás és a
Törvénytanítás férfi allegóriáit. A homlokzat többi szobrát Róna József
és Donáth Gyula készítette.
A Kúria (Magyar Királyi Kúria és Ítélőtábla) 1929-ben, az Országház északi
oldala mellől nézve (kép: Fortepan)
A főváros II. világháború végi ostroma alatt az épület kisebb sérüléseket szenvedett ugyan, de mégis több évig tartott az újjáépítése.
A Kúria 1945-ben, kisebb háborús sérülésekkel
1952-től az épületben működött a Magyar Munkásmozgalmi Intézet.
1959-ben a magyar művészet gyűjtésére és bemutatására új múzeum jött létre
Magyar Nemzeti Galéria elnevezéssel. Gyűjteményének alapját a Szépművészeti
Múzeum Új Magyar Képtára, modern szobor- és éremgyűjteményének, valamint
grafikai gyűjteményének magyar anyaga képezte, amely ebben az időben mintegy
6000 festményt, 2100 szobrot, 3100 érmet, 11 000 rajzot és 5000 nyomatot foglalt
magába. A Nemzeti Galéria 1959. október 5-én nyílt meg a Kúria épületében.
Az MSZMP Párttörténeti Intézete 1960-ban költözött a falai közé.
A Magyar Néprajzi Múzeum 1972-ben költözött az épületbe (a Nemzeti
Galéria 1975-ben költözött át Királyi-palotába). Gyűjteményeiben mintegy 170
ezer tárgyat őriztek. Az első emeleten A magyar nép hagyományos
kultúrája című állandó kiállítás a magyarországi népek népművészetét
mutatta be.
Látható volt itt szlovák, rutén, román és székely népviselet éppúgy, mint a
szőlőművelés, gabonatermesztés, kovácsmesterség munkaeszközei is. A
dísztárgyak a paraszti életforma szertartásait idézték.
A második emeleten Az őstársadalmaktól a civilizációig című egyetemes
néprajzi állandó kiállítás, az úgynevezett természeti népek kultúráját
mutatta be.
A baloldali szellemi műhelyként számon tartott és az MSZP-hez kötődő
Politikatörténeti Intézet (PTI) az MSZMP Párttörténeti Intézet utódjaként kezdte
meg működését 1990-ben.
2012 óta nyilvános az a kormányzati terv, hogy az újjászervezett Kúriát
költöztetik vissza az épületbe, a Néprajzi Múzeum és a PTI kiköltöztetésével. Az
Orbán-kormány épp ezért pert indított a PTI ellen, elvitatva annak
épülethasználati jogát, de azt első- és másodfokon is elvesztette. Végül
felülvizsgálati kérelem után, 2018. november 26-án a Kúria felülbírálta a
korábbi ítéleteket és kimondta, hogy törölni kell a PTI javára két évtizeddel
korábban a földhivatalnál bejegyzett használati jogot. Ugyanakkor alaptalannak
találta és elutasította az Állam kiürítésre irányuló keresetét, ezzel
megerősítve azt, hogy az intézet jogszerűen, érvényben lévő szerződés alapján
használta az épületrészét. Az Állam és az Intézet között több per volt
folyamatban a kiürítés, illetve vagyoni ellentételezés ügyében.
2017. december 3-án bezárt a Magyar Néprajzi Múzeum, s hamarosan költözött az
épületből (eközben még készült az új épületük a Városligetben).
2019. nyarán a Fővárosi Törvényszék gazdasági kollégiumának, majd a Fővárosi
Ítélőtábla döntése szerint az Állam egyoldalúan felmondhatta a PTI-vel kötött
szerződését. 2020-ban a Kúria elutasította az ítélet felülvizsgálati kérelmét.
2020. októberében a Politikatörténeti Intézet bejelentette, hogy egy MSZP-hez
közeli alapítvány irodaházába költözik a Villányi útra.
"Lerabolta az Igazságügyi Palota épületét és példátlan pusztítást végzett az
MSZP-hez kötődő Politikatörténeti Intézet. A szocialista szervezet értékes
csillárokat, bútorokat és az állam tulajdonát képező iratokat is magával vitt,
miután a Kúria kimondta: el kell hagynia az 1990 óta jogtalanul használt
székházát. Az intézetnek most V. Naszályi Márta nyújt segítséget" - írta a
HírTv 2012. február 1-én. A cikkből kiderül, hogy az Állam és a
Politikatörténeti Intézet közti pereskedésnek még nincs vége, ugyanis Varga
István ügyvéd szerint az MSZP intézete olyan iratokat is birtokol, amelyek az
Állam tulajdonát képezik. A baloldali szellemi műhely eközben több száz millió
forintos kompenzációt követel arra hivatkozva, hogy őrizték az épületet és
felújításokat végeztek.
A Politikatörténeti Intézetnek V. Naszályi Márta, Budavár baloldali
polgármestere adott új otthont. A Párbeszédes kerületvezető Borsos Miklós
szobrászművész lakásmúzeumát mindösszesen havi 24 500 forintért adta oda nekik.
"...a kormánypropaganda hazug módon lopással vádol és olyasmit próbál ránk
kenni, ideértve az épület sérüléseit, ami a felújítás állami előkészítésének, az
állam fellépésének az eredménye. (...) A felvételen látható sérülések a SIP Zrt.
révén, az Archikon építésziroda közreműködésével lebonyolított állapotfelmérés,
feltárás, falkutatás, aljzatmegbontás során keletkeztek." - védekezett a
PTI.
Az Igazságügyi Palota felújítása
A Steindl Imre Program jóvoltából 2021. elején megkezdődhetett az épület
felújítása. Ennek során a tervek szerint a homlokzatok és a műemléki belső terek
visszanyerték egykori szépségüket.
Az Igazságügyi Palota főbejárata felett egykor latin felirat hirdette az épület
igazságszolgáltatási szerepét, mivel 1949-ig itt működött a Kúria. A feliratot
azonban a kommunista hatalom az ötvenes években levéste. Hogy miért volt rá
szükség, az ideológiájukból fakadólag csak sejteni lehet, viszont e feliratot
hét évtized múltán, az épület felújításakor (2021. áprilisában) visszahelyezték.
E latin nyelvű felirat hirdette az épület
igazságszolgáltatási szerepét: "Iustitia regnorum fundamentum”, azaz "Az
igazság az országok alapköve”. A latin mondás I. Ferenc magyar király,
osztrák császár jelmondata volt – aki az uralkodása idején építtetett bécsi Burg
új kapuzatának a városközpont felé néző oldalára is felhelyeztette e mottót.
A Magyar Királyi Kúria és Ítélőtábla 1897 körül
Az Országház térre (ma Kossuth Lajos tér) költözése előtt a Magyar Királyi Kúria
és a Királyi ítélőtábla a pesti belváros két szomszédos épületében működött. Már
itt is, 1804-ben a bejárat fölötti timpanonba felkerült a "Iustitia regnorum
fundamentum” felirat. Ezt tiszteletben tartva Hauszmann Alajos az
igazságszolgáltatás új épületét is e felirattal tervezte.
A kommunista hatalomátvétel után az 1949-es Alkotmány megszületésével a
Kommunista Párt megszüntette a Magyar Királyi Kúriát, s az új bírósági
szervezetben a helyét a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága vette át. A
névváltoztatás mellett az éületet is elvették tőlük, amelybe a Magyar Dolgozók
Pártja munkásmozgalmi intézete és múzeuma költözött.
A Kúria egykori épületének homlokzatát 1952-re újították fel, amelyről ekkorra
már levakarták a latin nyelvű feliratot
Folytatjuk!
Képek