Építésére 1951. december 28-án adott utasítást a
Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőség (MDP KV) Pártgazdasági
Osztálya. A létesítmény célja Rákosi Mátyás és a Magyar Dolgozók Pártja
KV-tagjai számára védelmet nyújtani egy esetleges atomtámadás esetén.
A helyszínválasztás nem volt véletlen, közvetlenül a létesítmény fölött
helyezkedett el a Magyar Dolgozók Pártjának Akadémia utcai pártközpontja
(Akadémia-Zoltán-Steindl-Nádor utcai tömb, hivatalosan Akadémia utca
17.), a lejárat a székház egyik udvarán épült. Egy vészkijárat is épült
az egykori TV-székház (Szabadság tér 17.) szomszédságában, amely
levegőztetőként is szolgál. A labirintusszerű objektumban külön
tanácskozóterem is épült, ahol az ország vezetői az aktuális teendőket
vitatták volna meg. Bár soha nem használták, a hetvenes évek közepéig
készenlétben volt.
Nevét onnan kapta, hogy akkoriban a föld alatti munkahelyeket F-fel
jelölték, mert nem volt külön postacímük és egyszerűbb volt kódnévhez
kötni. A BKV F1-2-3-ról nem tud, az F5 és F6 pedig a 2-es és 3-as
metróvonalon helyezkedik el.
A BKV gyorsvasúti igazgatósága 1981-ben vette át a bunker üzemeltetését,
azóta hetente egyszer szellőztetik és víztelenítik. A szélesebb közönség
ekkor szerzett csak tudomást arról, hogy a Szabadság tér alatt egy 3-as
kategóriájú búvóhelyet építettek.
Dézsy Zoltán újságíró a Pincebörtön című - 1992-ben forgatott és 1994
tavaszán a Magyar Televízióban bemutatott - dokumentumfilmjében tárta
fel a nyilvánosság előtt az óvóhelyet. A bunkerrendszerről 2008-ban a
168 óra online hírportál készített riportfilmet "Tiltott város
Budapest alatt" címmel.
Az F4 a metróhoz hasonló technológiai megoldásokkal készült
(metróállomásra és alagútra hasonlít). Korábbi híresztelések szerint
rabokkal építtették a bunkert, de a valóságban vidékről Budapestre
szállított bányászok dolgoztak rajta, akik úgy tudták, hogy a 2-es
metrót építik. Szintén korabeli legendák szerint az F4-nek közvetlen
kapcsolata volt a Parlamenttel, de az építmény jelenlegi kezelője, a BKV
az átvizsgáláskor nem talált erre utaló jeleket, bizonyítékokat.
A 2200 ember befogadására alkalmas 3500-3800 négyzetméteres objektum
építését 1952. május 1-én kezdték el. Az építkezés a metró építésével
egy időben, megszakításokkal folyt, néha csak állagmegóvási szinten,
néha nagy anyagi és személyi ráfordítással. A Pártgazdasági Osztály
előírása szerint 250 fő "aktív, magas nívójú szellemi munkát végző
dolgozó” számára kellett megfelelő védelmet és zavartalan
munkahelyet biztosítani egy esetleges háborús légitámadás során. 15 fő
részére terveztek külön szobát, a többiek csoportos munkahelyre
számíthattak. A maradék hat fő kiváltságos ellátásban részesült:
személyzeti szobájukhoz városi telefon, külön mosdó, WC, fürdő,
zuhanyozó járt. A külső kapcsolatokat géptávíró összeköttetés, valamint
rádió adó-vevő készülékek biztosították volna. Az energiaellátás
alaphelyzetben a városi hálózatból történt volna. Tartalékként egyenként
15 kilowattos Ganz-gyártmányú Diesel-generátor szolgált volna
áramforrásként, illetve a metró vonalának kiépítése után a földalatti
villamoshálózat. Mint az egész metró, az F4 létesítmény is méretezve
volt elöntés ellen is (ami a Duna magas vízállása miatt alakulhatott
ki), az elzáró kapuk típusai révén. A csatornázás több mint 50 db WC-vel
van megoldva. A létesítményen belül ezek elvezetése gravitációs. A
közműhálózatba az akna alatt kialakított, 2 méter mély zsompban lévő
szivattyúk és kompresszorok emelik át a szennyvizet.
Az 1960-as évek elején a közelben lévő Nehézipari Minisztérium számára
fejezték be, mint tömegóvóhelyet. Teljes befejezése 1962-63-ban történt,
állami beruházásban, de az eredeti tervek csak részben valósultak meg.
Építési költsége a mai árakon számolva kb. 6-8 milliárd Ft volt.
A 2-es metró alagútjával 1973-ban kapcsolták össze. A metrónak a Deák
Ferenc tér és Kossuth Lajos tér közötti alagútjából nyílik az egyik
bejárat, ezt azonban csak a pályaszakasz áramtalanítása után lehet
megközelíteni. 4000 köbméteres kapacitású levegőszűrő rendszerrel
szerelték fel, amely a radioaktív por megszűrésére is alkalmas lett
volna a szovjet gyártmányú, aktív szén tartalmú, harcigáz-szűrő doboknak
köszönhetően. Emellett 150 köbméteres víztartállyal is felszerelték.
Állapota nagyon leromlott, ennek ellenére a szellőztető berendezések
működnek, ezeket rendszeresen karban is tartják és hetente ellenőrzik. A
többi berendezés, így a generátorok, a levegőszűrő berendezések már
üzemképtelenek. A korábbi bútorokat és berendezéseket már a hidegháború
enyhülésének idején elhordták. Amikor a BKV 1981-ben átvette az
építményt, csak asztalokat és székeket találtak, ágyakat nem. Az átvétel
után kitakarították a helyiségeket, azóta teljesen üres és
kihasználatlanul áll. Jelenleg állami tulajdonban van, a BKV ellenőrzése
alatt áll. A bunkert a BKV 1 százalékos tulajdonában lévő Nokia TrafiCom
bérli, ami a cég belső távközlési szolgáltatásait végzi. A közlekedési
vállalat azon dolgozik, hogy hasznosítsa az F4-et, de ennek feltétele,
hogy csak kommunikációs célokra lehet használni.
A bunker lejárata egy lakatlan lipótvárosi klasszicista bérház (korábban
az MDP pártközpontjának egyik épülete) belső udvarából nyílt (Steindl
Imre u. 12.), itt volt található az a magas betonhenger, amiből lifttel
vagy lépcsőn lehetett lejutni az óvóhelyre. 283 lépcsőfok vezet le a
mélybe, a lift a maga idejében Európa leggyorsabb liftje volt. Egy
szomszédos ház (Zoltán u. 13.) udvarából nyíló vasajtón át lehetett
bejutni ebbe az udvarba. Korábban stratégiailag szigorúan titkos polgári
védelmi objektumnak minősült. Látogatását szigorúan szabályozták, csak
titoktartási nyilatkozat aláírása után volt megtekinthető. Jelenleg a
bérház átépítése folyik, melynek során lakásokat alakítanak ki benne, az
óvóhely eredeti lejáratát pedig elbontották, máshová helyezték át.
Képek
Hamarosan!