A Váci utca zajos forgatagában figyelmet érdemelnek a két-három emelet magasságban elhelyezett domborművek, erkélyrácsok, festett szobrok, különösen akkor, ha egy-egy neves építész munkáival találkozunk. A Váci utca 11/A számú, úgynevezett Thonet-ház tervezői például nemcsak a homlokzat tagolásában és a burkolóanyagok megválasztásában teremtettek új stílust, hanem a díszítmények alkalmazásában is. Nem nehéz kitalálni: egy Lechner Ödön által megálmodott épülettel állunk szemben, amely teljes pompájában 1890-ben készült el.
A mai házat a nemzetközi sikereket elért Michael
Thonet, a kecses hajlított bútorok atyjának fiai építtették Lechner Ödön
tervei alapján. A kivitelezést a Schubert és Hikisch cég végezte,
Perjátl Márton művezetésével. Michael Thonet (1796-1871) német asztalos,
technikai újító, a modern gyártás- és formatervezés előfutára volt. A
formatervező-művészet történetének nagy alakjai között tartjuk számon.
Lechner rendszerint még a legjelentéktelenebb
részletek megoldására is egész sereg elképzeléssel, ötlettel állt elő.
Egy esőlevezető csatorna elhelyezésére, egy éléskamra fekvésére annyi
tervet dolgozott ki, amennyivel más építészek - kis túlzással - egy
törvényszéki palotát felépítettek volna. Szerette a színt, a színes
kerámiát, de még ha egészen beburkolta is vele az épületet, akkor sem
tette azt rikítóvá.
A századforduló idején csökkent vagy teljesen eltűnt a vakolt felület,
helyette viszont egyre gyakoribbá vált a tégla- vagy csempeborítás. Így
nem meglepő, hogy a Thonet-ház homlokzatát - melynek díszeiről Földes
Mária Házdísznézőben című könyvében olvashatunk - kissé ugyan piszkos,
de így is szemet gyönyörködtető búzavirágkék majolikaburkolat díszíti;
ez szerencsére a háborúban sem sérült meg komolyabban.
A ház további érdekessége, hogy díszítőelemeinek túlnyomó részét Lechner
a reneszánsz formakincséből válogatta: delfinek és kagylómotívumok,
urnákból kiomló virágkötegek és szeszélyes indafüzérek formájában.
Ugyanakkor a párkány alatt, a harmadik emeleti ablakok között látható
gótikus, félkupolákkal fedett fülkékbe két festett szobrot helyezett,
ezek az utca túlsó oldaláról is jól megfigyelhetők. Egy álló férfi és
egy nő erősen megkopott alakja pillant le a magasból a nyüzsgő Váci
utcára.
A Thonet-ház szobrai amellett, hogy élettel töltik meg a nélkülük is
feltűnően változatos és sokszínű homlokzatot, megőrizték a XIX. század
utolsó éveinek hangulatát. Elnézve őket, gondolatban könnyedén
visszarepülhetünk azokba az évekbe, amikor a "tömören hajlított"
fabútorairól világhírűvé vált Thonet Jakab és testvérei itt rendezték be
az akkor már több évtizedes múltra visszatekintő cég irodáit. A gyár
alapítója, Michael Thonet ugyanis még 1819-ben nyitotta meg első
asztalosműhelyét, melynek termékeit először Közép-Európában kezdték
terjeszteni. Az egykori monarchia különböző nemzetiségű népei voltak az
első előállítói annak a sok millió bútornak, amely néhány évtized alatt
Ázsiától Dél-Amerikáig szinte a világ minden részébe eljutott.
A Thonet-cég fénykorának emlékét nem csupán a Váci utcai ház homlokzati
díszei és kerámiaburkolata őrzi: a régmúlt időket idézik a harmadik
emeleten látható szoboralakok is. Bár fakó arcukat elrejti a két kis
fülke homálya, testtartásuk azt sugallja: ha emberré válhatnának,
következő lépésükkel nem haboznának leereszkedni a magasból, hogy a Váci
utcán végigsétálva ismét részesei legyenek a hajdani székházban folyó
mozgalmas életnek.
Képek