Anker-palota

VI. kerület, Terézváros, Deák tér (Anker köz 1-3.)

"Az 5 milliót érő Anker-paloián 4.5 millió a teher" - kezdi a Fővárosi Hírlap 1931. augusztus 28-án kelt cikkét. Alább eképp folytatja:

"Az európai pénzügyi események csak igen kevés biztosító társaságot érintettek közvetlenül. E kevesek közé tartozik az Anker Biztosító Társaság, amelynek oly figyelemreméltó balszerencséje van, hogy éppen annál a két osztrák pénzintézetnél van érdekelve, amelyeknek pozícióját a válság megrendítette: a Creditanstaltnál és a Mercurbanknál. Az Anker ugyanis díjtartalékainak jelentékeny részét tartotta letétben a Creditanstaltnál, illetve a Mercumál, úgyhogy ügyfelei méltán nyugtalankodhattak, amikor a két intézet válságának híre nyilvánosságra került.

Az Anker Biztosító vezetősége jól tudja, hogy a díjtartalékokkal nem lehet és nem szabad tréfálni, éppen azért legelemibb kötelessége lett volna ügyfeleit őszintén tájékoztatni a helyzetről. Ennek a tájékoztatásnak különösen Magyarországon lenne nagy jelentősége, ahol az ügyfeleknek a már fentebb is említett okokon kívül egyéb okuk is van a nyugtalanságra. A budapesti Anker legnagyobb és legkézzelfoghatóbb értéke hosszú időn át a hatalmas Anker-palota volt. Ennek a palotának nagy forgalmi értéke mindenkor meggyőzte a biztosított feleket arról, hogy a tulajdonos intézet soha sem jöhet zavarba szavatosságainak teljesítése tekintetében. Ez a megnyugtató érzés egészen addig indokolt és alátámasztott volt, míg a palotának tehermentessége nem szenvedett kétséget. Újabban azonban a helyzet lényegesen megváltozott. Mint ugyanis az Anker-ház telekkönyvi terhelési lapja tanúsítja, az Anker-palotát az utóbbi évek folyamán nem kevesebb, mint 4,500.000 pengő elsőhelyi bekebelezéssel terhelték meg. Az utolsó terhelési bejegyzés a múlt év végéről származik, amikor is a Schweizerische Bück javára kebeleztek be egy igen tekintélyes összeget.

Tekintettel arra, hogy az Anker-palota forgalmi értéke a jelenlegi nyomott ingatlanárak mellett aligha éri el az 5 millió pengőt, nem túlságosan merész az az állítás, hogy a palota ma már jóformán nem is tekinthető az intézet tulajdonának. Ez a tudat pedig a biztosított felekre nézve, annak ellenére, hogy az Anker-palota nem díjtartaléki érték, mindennek inkább mondható, mint megnyugtatónak.

Ha az Anker igazgatósága még ilyen körülmények mellett sem érzi sürgős szükségét a nyilvánosság őszinte tájékoztatásának, akkor csak csodálni tudjuk mindenekfelett álló hidegvérűségét. Más kérdés azonban, hogy üzleti etika szempontjából milyen beszámítás alá esik az a kísérteties nyugalom".