A sportemberként, lótenyésztőként, üzletemberként az arisztokrácia körében egyaránt megbecsült Egyedi testvérek Benczúr utcai villája az Andrássy út beépítésével egy időben született. A tragikus sorsú Egyedi Lajos halálát követően az épület a Magyar–Olasz Bank tulajdonába került, majd 1930-ban a Magyar Királyi Posta Jóléti Alapítványa vásárolta meg.

AJÁNLÓ

Az Egyedi család gazdagságát a XIX. század második felében alapította Stern Ignác, az Újpesti lepárlóüzem tulajdonosa. A szeszipar ebben az időszakban már jól menő üzletág volt, így Stern Ignác ezt kihasználva az újpesti Árpád utca 27. szám alatt szeszfinomító gyárat alapított. Vagyona hirtelen a többszörösére emelkedett. Mivel a lepárlóipar akkoriban rendkívül fejlett, s így a gyár nagyon jövedelmező volt, lehetővé vált, hogy Stern Ignác két fiára, Artúrra és Lajosra jelentős vagyont hagyjon.

Az újpesti szeszgyár az 1860-as években

Stern halála után a fiúk tovább kamatoztatták apai örökségüket: Artúr kezelte a Sopron vármegyében, Egyeden lévő több ezer holdas családi gazdaságot, míg Lajos az újpesti lepárló új tulajdonosává vált. 1885-ben és 1889-ben a Stern fivérek a családi földek elhelyezkedése után felvették az Egyedi magyar családnevet.

A századfordulón a két testvér tehetséges sportolóként vált ismertté arisztokrata és nagypolgári körökben mint akik 20-25 évig fontos szerepet játszottak a nemzeti lovassport életében. Artúr kiváló mezőgazdasági szakértő, lótenyésztő volt, aki egyszerre 12-16 állat nevelésében vett részt, és híres lócsaládokat alapított. Lajos gondosan megőrzött állományait az ország legjelentősebb tenyészetei közé sorolták, amelyeket a magyar lovassport ma is számon tart. Elbeszélések szerint a híres ló, Kincsem egyik unokáját az Egyedi-palota kertjében temették el (a színpad mögött emlékoszlop tanúskodik erről).

A lovassport és lótenyésztés mellett, Egyedi Lajos soha nem adta fel üzleti tevékenységét. Lakórezidencia és irodák céljára pazar palotát építtetett a Nagy János (ma Benczúr) utca 27. szám alatt. A korszak legmagasabb adófizetői közé tartozott. Az alkoholkartell létrejötte azonban 1913-ban megakadályozta a szeszfőzde további fejlesztését, amelytől a következő évben így meg kellett válnia. Gyárának eladása után az Árpád úton 1916-ban műgyapotgyártó-vállalkozást indított el, nagy tőkét fektetve a modern gyári felszerelés megvásárlásába.

Hamarosan azonban tragédiák árnyékolták be a család mindennapi életét: míg a nagy gazdasági világválság Egyediék számára megnehezítette az életet, a kortárs sajtó széles körben nyilvánosságra hozta Egyedi Artúr halálát, akit veje fojtott meg, miután ő megtagadta a férfi tartozásainak kifizetését. A világgazdasági válság miatt a család vagyonának csak töredéke maradt meg, míg az eszközök többségére a Magyar-Olasz Bank tette rá a kezét.

1927-ben, a Benczúr utcai villájuk felszámolásának megakadályozására Egyedi Lajos végső kétségbeesésében öngyilkosságot követett el.

A Benczúr-ház a Google StreetView-on

Az Egyedi-palota a XIX. század végén épült, egy időben az Andrássy út környékének villanegyedeivel. A Benczúr utcát akkor még Nagy János utcának hívták. Az épület terveit Marmorek Oszkár műépítész készítette. A palota háromszintes lakóháznak épült: az alagsorban - a kiszolgáló helyiségek mellett – istálló, az első emeleten lakószobák és fogadóhelyiségek voltak, a második emeleten az irodák kaptak helyet. A Díszterem kupolája alatt télikert állt, az utcai fronton a szalon volt, két oldalán pedig a hölgyszoba (a mai Fehér szalon), illetve az úri szoba (a mai Barna szalon) helyezkedett el. A Vadászterem ebédlőként szolgált.

Az első tulajdonos – Egyedi Lajos – halálát követően az épület a Magyar-Itáliai Bank tulajdonába került. A banktól az ingatlant 1930-ban vásárolta meg a Magyar Királyi Posta Jóléti Alapja, hogy egyesületeinek otthont teremtsen.

1928-ban – a kormány bizalmának köszönhetően – a postaalkalmazottaktól elvont nyugdíjjárulékot nem kellett beszolgáltatni a központi nyugdíjjárulék-alapba. A posta külön alapot létesíthetett, amelyből alkalmazottai megélhetését segítő intézményeket támogathatott. Így határozta el a nyugdíjjárulékot kezelő jóléti alap egy egyesületi ház létesítését, s így került sor 1930-ban a Benczúr utca 27. szám alatti palota megvásárlására.

1931-ben így ír erről dr. báró Szalay Gábor – az 1925-ben megalakult Postás Zene- és Kultúregyesület elnöke Az új Postás otthon című cikkében: "Nem mondom, hogy ha magunknak kellett volna most egy épületet építeni, azt így és ilyen fényesnek építettük volna, azonban ez a szép külső ne tévesszen meg senkit. Ritka, kedvező alkalmi vétel volt ez, amennyiben a házat olyan, aránylag csekély összegért sikerült megvennünk egy gazdag néhai világfi jogutódjától, amely összegért a mi igen szerény igényeinknek megfelelő, egész egyszerű háznak egy részét sem tudtuk volna felépíteni. (...) Legyen ez a ház a béke, a szeretet és az egyetértés tanyája, s a jövő oly szép legyen, mint azt reméljük".

Részlet a kultúregyesület 1925-ben készült alapító okiratából: az egyesület célja "...a magyar posta tisztviselői karában a szak- és szépirodalom, továbbá a művészet minden ága iránt az érdeklődést felkelteni, a művelődést előmozdítani tudományos, szak- és szépirodalmi előadások, továbbá műkedvelő előadások rendezésével, a nemesebb irányú ének és zene művelése céljából ének és szimfonikus zenekar létesítésével, kórus- és zeneestélyek rendezésével és zeneiskola fenntartásával".

A II. világháborúban a palota csak kisebb károkat szenvedett, majd az ötvenes évektől ismét a postások művelődési igényeinek szolgálatába állt.

Az épület a kilencvenes évek elején a Magyar Posta Rt., a MATÁV Rt. és az Antenna Hungária Rt. által létrehozott Postai és Távközlési Művelődési Alapítvány székháza lett, és követve az alapítók hét évtizedes célkitűzéseit, igyekezett – később Benczúr Ház néven – színvonalas kulturális központ maradni, programjait pedig a főváros széles közönségének kínálni.

2009-ben az alapítók a ház bezárása (majd eladása), és az azt működtető alapítvány megszüntetése mellett döntöttek. Ekkor kellett elköltöznie, tevékenységét egy más, VI. kerületi intézménybe telepítenie az akkor éppen 100 éves Erkel Ferenc Zeneiskolának.

A Magyar Posta Zrt. 2010-ben kinevezett vezetősége úgy döntött, hogy e szép hagyományokkal rendelkező intézetet, épületet nem fenyegetheti az elmúlás veszélye. Az ingatlan 52 százalékát a tulajdonostársaktól visszavásárolta, s – mint már 100 százalékos tulajdonos – a tevékenység felélesztésére 2011-ben új alapítványt hozott létre, amelynek neve Postás Múzeumi és Művelődési Alapítvány. Az épület II. és III. emeltén kapott új otthont a POSTAMÚZEUM, amely 2012. október 9-től fogadja látogatóit.

AJÁNLÓ

Képek

Hamarosan!

AJÁNLÓ