A munkálatok 1882-ben kezdődtek. A szlovákiai
születésű építész Budapesten a Műszaki Egyetemen szerezte diplomáját,
jelentős közéleti szereplő, elismert építész volt. Terézvárosi lakosként
létrehozta a Terézvárosi Klubot, a haladó gondolkodású iparosok és
kereskedelmi értelmiségiek platformját.
Bobulát a közügyekben való aktív részvétele miatt Terézváros
képviselőnek választotta. Középületei közül érdemes megemlíteni a
Trefort és a Madách Gimnáziumot. Fontos szerepet játszott a
Tisztviselőtelep felépítésében, ő volt a projekt vezetője, építési
vállalkozója. Életének utolsó munkájaként a Parlament építésében állami
felügyelőként vett részt, azonban 1903-ban bekövetkezett halála miatt
nem láthatta a teljes pompájában elkészült országházat.
A Lyka Károly szerkesztette Művészet című folyóirat
1904-ben megjelent egyik száma így emlékezik meg a tervezőről: "Nobilis
ízlésű, képzett tudású építész volt, dolgos, agilis ember. Neve
összefügg az új Budapest épülésével. A mai szabad törekvések harcosai,
az új renaissance-folyamat hívői, a magyar stílus zászlóvivői talán ezt
mondhatják rá: a tegnap embere volt. Igen, azé a tegnapé, mely még
frissiben itt áll a hátunk mögött, melynek lehetnek téves szempontjai,
mik előttünk, a Hátai előretörekvők szemében túlhaladottak. De vannak
erényei is és ezek igazi erények. Az élet a változásban van s csak annak
van igazi, aki halad. Úgy van jól, ha lelkesen, feltűrt ingújjal
körülkapáljuk a magyar stílus májusi fáját. Ám, ha visszapillantunk, ne
ítéljük el, ne tagadjuk le a munkás tegnapot".
A saját lakóházának szánt épület 1883-ban készült el. Amikor a palota
megépült, a sajtó sokat foglalkozott az impozáns épülettel, az Andrássy
út egyik legjelentősebb remekművét látta benne.
A házról a Pester Llyod így írt: "Olasz reneszánsz stílusú, egy
loggiával, a rizalit kőfigura díszítésű, a loggiát Lotz freskó ékesíti.
A széles kapun belépve az előtérbe, a boltívek közét Lotz freskói
díszítik: a munka, -takarékosság, -házi béke, - vendégség, -jólét,
-humor, -évszakok és hírlapírás. A lámpák és ablakok művészi maratott
üvegből készültek. A nyitott udvarban virágládák és egy szökőkút
biztosítja a jó levegőt és fényt. Az egész ház nyugalmat sugároz, Bobula
építész úr palotája méltóképp emeli az út képét".
Bobula korának legjobb magyar és itáliai
képzőművészeit és mesterembereit foglalkoztatta palotája építésénél. Az
eredeti falfestmények, falburkolatok, maratott ablaküvegek, ajtó- és
ablaktokok nagy része túlélte az idő múlását, de arról kevesen tudnak,
hogy a második emelet egy oszmán-török hangulatú kávézónak ad otthont. A
2000 négyzetméteres épület első emeleten található tárgyaló, amely
egykor ebédlő volt, még őrzi az eredeti faburkolatot. A szomszédos
helyiség a Török Kulturális Intézet titkárságának ad helyet, egykor a
család nappalija volt. Leírásokból tudjuk, hogy a mennyezetet eredetileg
Lotz Károly freskói díszítették, de elpusztultak, és az 1912 és 1938
között lezajlott átalakítások során Tardos-Krenner Viktor munkái
kerültek a helyükre.
Az épület első emeletének stílusától merőben különbözik a második
emeleti kávézó, amelyet a többi helyiséghez hasonlóan, egy török építész
tervei alapján újítottak fel. A kávézó modern formában újragondolva
hordja magán a hagyományos oszmán-török kávézók hangulatát, amelyeknek
jellemző stíluseleme a sedir, vagyis egy L vagy U alakú dívány. A török
kultúra nélkülözhetetlen velejárója a kávé, így az épület belső
kialakítása során egy jellegzetes helyiséget szeretettek volna
létrehozni, amely stílusában és hangulatában eltér, és ezáltal kitűnik
az épület többi helyisége közül. Mind a kárpitok, mind a függönyök, mind
pedig a grafikai kialakítás során a hagyományos oszmán-török motívumok
és színek használata figyelhető meg. A keleti hatást erősítik a helyiség
különböző pontjain elhelyezett, a török kultúrára jellemző műtárgyak is.
Bobula palotája a megépítésétől napjainkig számos változáson ment
keresztül, amely annak is betudható, hogy számtlan tulajdonosa volt az
elmúlt közel százötven év alatt.
1890-ben Kollerich Pál szitagyáros, 1894-ben Wiesenbacher Endre
építőmester, 1908-ban dr. Pillicz Ignácz orvos, majd pedig az ő
leszármazottai voltak a ház tulajdonosai. 1950-ben a Magyar Állam
tulajdonába került és az ÁVH használta. Akkoriban a pinceszinten
összeköttetésben állt a Terror Házával. 1966-ban az MTA használatában
volt, amely hivatalosan 1973-ban kapta meg a kezelői, és 1995-ben a
tulajdonjogot. Az Akadémia Földrajztudományi Tagozata használta az
épületet. 2002-2007 között rendezvényközpontként, majd 2013-ig
irodaházként működött. 2012-ben, az akkor még Yunus Emre Alapítvány
kibérelte és magára vállalta az első és második emeletek teljes
felújítását, majd néhány évvel később már Yunus Emre Kulturális
Központként megvásárolta az épületet.
A Bobula-ház homlokzatának eredeti kőszobrai a mai napig hirdetik a
polgárosodás útjára lépett Budapest XIX. századi pompáját. Azonban ha az
ember egy kicsit beljebb merészkedik, egy egészen más világ tárul fel
előtte.
Képek
Hamarosan!