Az óbudai textilgyáros Goldberger-család megrendelésére épült a Párisi Nagyáruház új épülete. Sajátos vonalú, szecessziós stílusú épületét Sziklai Zsigmond tervei szerint, 1909-1911 között emelték. A galériás elrendezésű, egy légterű épület különlegessége az öt emeletnyi magas, fedett üvegudvar, és az üvegfalú, tükrös felvonók. A tetőn körben kilátósétány épült. Az épület a budapesti Andrássy út déli oldalán található, a 39. szám alatt. A Paulay Ede utca 54. felől is van bejárata. Az Andrássy út felé néző homlokzata szecessziós stílusban épült, a Paulay Ede utca felé néző rész neoreneszánsz jegyeket visel.

AJÁNLÓ

Amikor 1870-ben a képviselőház megszavazta gróf Andrássy Gyula miniszterelnök javaslatát egy új sugárút létesítéséről, Budapest városépítésének története radikálisan új irányt vett. Egy év múlva, 1871-ben elkezdődtek a munkák, és megszavazták a másik nagyszabású tervet, a Nagykörút kiépítését is, ami az akkor még gödörként tátongó téren, az Oktogonon találkozott a Sugárúttal. A kor vezető politikusai nem csupán azt a sürgető napi feladatot akarták megoldani, hogy a túlzsúfolt Terézvárost kiszabadítsák, és lehetővé tegyék a Belvárosból való kijutást a megnövekedett forgalom számára, hanem egy világváros képe is a szemük előtt lebegett. Az eredeti tervek szerint a sugárúti épületeknek 1872-től öt éven belül kellett volna elkészülniük, de az 1873-as gazdasági válság lelassította a munkálatokat. Ennek ellenére 1885-re az utolsó telket is beépítették. A Sugárút presztízse a földalatti vasút megépítésével tovább nőtt, s ez lett Budapest legelegánsabb nagyvárosi utcája.

A Párisi Nagyáruház elődje, a Terézvárosi Kaszinó Petschacher Gusztáv tervei szerint épült 1882-ben, amelyet aztán Goldberger Sámuál vásárolt fel a Rákóczi úton található, de leégett áruháza helyébe.

A Rákóczi úton lévő kiégett Párisi Nagyáruház épülete 1903. augusztus 25-én

Goldberger Sámuel fiatalon inasként végigjárta Bécs, Berlin és Párizs áruházait és megérezte, hogy ezé a kereskedelmi formáé a jövő. A Rákóczi úton nyitott első üzletét kissé nagyképűen szintén Párisi Nagy Áruháznak nevezte. Ez inkább bazárhoz hasonlított, de ez volt Budapest első olyan boltja, ahol a középréteg szinte mindent egy helyen megvásárolhatott - olcsón, mivel a tulajdonos az olcsón megvett tömegárut csekély haszonnal adta tovább. Sikerének ez volt a titka. Az üzlet egy rövidzárlat miatt égett le 1903-ban, a tűzvészben 14 ember meghalt. Ezért volt Goldberger számára annyira fontos az új áruházban a tűzbiztonság. (Goldberger Sámuel rokona volt Buday-Goldberger Leó iparos, gyárigazgató a modern magyar textilipar egyik megalapítója)

Aristide Boucicaut

A napjainkban is ismert áruházi koncepciót Aristide Boucicaut-tól, az első párizsi áruház, a Bon Marché (jelentése szó szerint jó vásár, azaz olcsó) alapítójától származik. Ő volt az, aki elsőként tűntette fel a termékek árait, bevezette a szezonális árukínálatot, valamint cserelehetőséggel csábította a vevőket. Ezután Európa szerte épültek a híres párizsi áruházak (pl. a Samaritaine és a Galeries Lafayette). Goldberger ezekhez hasonlót akart létrehozni; mindenképp valami feltűnőt, különleges és modern épületet. Ezért is alkalmazta elképzeléseinek megvalósítása során a vasbetont és az üvegfalú liftet, valamint a tűzvédelmi sprinkler-rendszert. Goldenberg újítása volt még a csomagküldő rendszer és az áruházi katalógus is. Goldberger az új áruházat az egykori Terézvárosi Kaszinó helyén kívánta felépíteni. Ennek tervezésével Sziklai Zsigmondot bízta meg.

A Petschacher Gusztáv tervezte háromszintes neo-reneszánsz épületben az Andrássy út felé néző földszinti részt oszlopokkal tartott boltíves terem alkotta, ide Petanovits József híres sörcsarnoka és étterme került. Az első emeletet a biliárd terem foglalta el, két végén oszlopos emelvénnyel a nézők számára. A Paulay Ede utcai épületszárnyba pedig a bálterem került. A második emeleten játék- és olvasószobák voltak, a harmadik emeletet pedig két luxuslakás foglalta el.

Az egykori Andrássy úti Terézvárosi Kaszinó épülete

A Kaszinó Lotz-terme

Az eredeti kaszinó báltermét Lotz Károly és Feszty Árpád freskói díszítették, ezért Goldberger a báltermet megtartotta, s a tervezővel úgy építette köré az új vasbeton szerkezetű áruházat, hogy az szerkezetileg ne támaszkodják rá (a Lotz-terem fölötti szint függesztett födémmel készült).

Ezen kívül megmaradt a kaszinó Paulay Ede utcai homlokzata és a földszinti boltíves terem is, amelyekkel így létrejött egy neoreneszánsz-szecessziós keverék.

Az átalakított új épület 1911. március 3-án nyílt meg a nagyközönség előtt. Ez volt az ország első modern áruháza, mely a főváros legszebb sugárútjának egyik legszebb épülete lett. Az átriumos elrendezésű, egy légterű épület különlegessége az ötemeletnyi magas, fedett üvegudvar és az üvegfalú, tükrös felvonók voltak. A tetőn egy kilátósétány is épült.

Az Andrássy úti új Párisi Nagyáruház már nem a szegényebb népréteg, hanem a nagypolgárság igényeit szolgálta ki. Az I. világháborút követő válság miatt azonban ismét olcsó üzletté vált. Jóval a II. világháború után, 1958-ban nyitották meg újra, és Divatcsarnok néven 1999-ig, bezárásáig „a nép áruháza” volt.

Az épületet 1967-ben nyilvánították műemlékké. A pláza-korszak a Centrum áruházlánccal a Divatcsarnokot is tönkretette. Ezután akadtak, akik a pesti Guggenheim Múzeumot, mások az Építészeti Múzeumot szerették volna a házba költöztetni, miközben az épület állapota egyre romlott. Egyik kormányzat sem szánt rá pénzt, végül 2005-ben hárommilliárd forintért a luxemburgi székhelyű, budapesti, prágai, varsói és párizsi tőzsdén is jegyzett Orco Property Group vásárolta meg, amely a közép-európai ingatlanpiac és szállodaipar egyik vezető befektetője.

Az Orco először - Manuelle Gautrand francia építésznő tervei szerint - luxusáruházat szeretett volna itt nyitni. Végül inkább irodaházat építettek, a tervezést pedig Tiba János vette át. A munkálatokat 2007-ben kezdték meg a Market Építő Zrt. kivitelezésében.

A feltételek szerint úgy kellett felújítani az épületet, hogy meg kellett őriznie a szecessziós szárny értékeit, közfunkciót kellett biztosítania a Lotz-teremnek, a tetőn pedig vissza kellett állítani a hajdani vendéglátóhelyet.

Az első két emeleten a kultúráé a főszerep: a Nagymező utcai Alexandra Könyvesház költözött át az impozáns épületbe. A freskóval díszített Lotz-terem ezért irodalmi pódiumként és kávézóként szolgál. Innen feljebb, a további szinteken irodák vannak. A tulajdonos képviselője szerint azért nem tudtak üzleteket nyitni, mert ott már nincs mozgólépcső.

A Divatcsarnok 1959-ben (kép: Fortepan)

Az Orco-csoport egyébként szerette volna egyben bérbe adni az épületet, de erre nem volt jelentkező, ezért kellett úgy kialakítani, hogy több cég és iroda is üzemelhessen benne. Az épület szerkezetén egyetlen helyen változtattak, a Paulay Ede utca felé néző teraszra felhúztak egy sokszögű üvegburát.

Az épület bejárata fölötti szobrok és óra (kép: Varga Máté)

Az Andrássy úti homlokzatot a parabolikus vasbeton ív uralja, agresszíven hirdetve a modern technika végtelenbe tekintő jövőjét. Az áruház csak két évvel fiatalabb Budapest első vasbeton szerkezetű épületénél, a Zeneakadémiánál (építészek: Korb Flóris és Giergl Kálmán), ahol szintén megfigyelhető az új szerkezetnek megfelelő forma megtalálására tett kísérlet. Egyfajta ipari szecesszió ez, amelyet erőteljes, de míves formálás jellemez. Meglepő módon azonban az épület nem teljesen vasbeton szerkezetű, az átriumot tartó oszlopok téglából vannak (talán a nyomott szerkezeteknél megbízhatóbbnak ítélték az évszázadok óta használt téglapillért, vagy egyszerűen olcsóbb volt a vasbetonnál, ezért utóbbit csak ott használták, ahol nem lehetett mást). A homlokzat világosbarna kőagyag burkolata a pécsi Zsolnay-gyárban készült. Az erkély két oldalán lévő két szobor közül az egyik a majdnem meztelen Goldberger Sámuelt ábrázolja kezében pénzeszsákkal, míg a másik, kalapácsot tartó alak a tervező, Sziklay Zsigmond. Tervező és megbízója egyaránt a reneszánsz művész, illetve a mecénás szerepében látszik tetszelegni.

Az épület emeleti, ívelt vasbeton felülete

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ