Terror Háza Múzeum

Budapest VI. kerület, Terézváros, Andrássy út 60.
Írta: Varga Máté | 2026.

A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány 2000 decemberében vásárolta meg az épületet, azzal a céllal, hogy a magyar történelem két véres korszakának (fasizmus és kommunizmus) bemutatására múzeumot hozzon létre. Az egy éves munka során az Andrássy út 60. szám alatti épület kívül-belül teljesen megújult.

Az épület Feszty Adolf tervei alapján épült neoreneszánsz lakóházként a XIX. század végén, amely később a XX. század két diktatúrájának egyik legismertebb budapesti helyszínévé vált. Eredetileg egy reprezentatív Andrássy úti palotának szánták, de végül hivatal és börtön lett belőle, amely a fasiszta és kommunista hatalmat szolgálta.

Az épülethez egy nagy, eredetileg szenespincékből álló pinceszint is tartozott. Ennek később döntő jelentősége lett, amikor politikai rendőrségi börtönt alakítottak ki benne.

Responsive image
Az épület madártávlatból (kép: Google)

Térkép


Adatok

  • Tervezője: Feszty Adolf
  • Építés ideje: 1880
  • Honlap: terrorhaza.hu

Megközelítése

  • Vörösmarty utca



AJÁNLÓ

Perlmutter Izsák tulajdona és öröksége

A ház Perlmutter Izsák festőművész tulajdona volt, a festő 1932-ben bekövetkezett halála után a Magyar Zsidó Múzeum és a Budapesti Zsidó Hitközség pesti jogelődje, a Pesti Izraelita Hitközség örökölte, de a haszonélvezeti jog Perlmutter özvegyét és leányát illette meg.


Perlmutter Izsák festő (1866-1932) zsidó családban született. Apja, Perlmutter Gyula is műkedvelő festő volt, aki Párizsban is tanulmányozta a festészetet. Édesanyja Gruber Karolina. Anyai ágon is jómódú felmenőkkel rendelkezett, apai nagyapja, Perlmutter Jakab (a Kőbányai Serház Társaság egykori vezetője) az 1850-es évektől számtalan bérháznak volt a tulajdonosa, egy ideig a Kőbányai Sörgyárat is birtokolta, tőle vásárolta meg később Dreher Antal. Az Andrássy útm 60. számú épületet Perlmutter Jakab az 1880-as évek közepén vásárolta meg (Budapest Főváros Levéltára nem ad meg pontos évet, más források 1885-öt, illetve egy Pest-Buda-történeti tanulmány 1889-et említ).

Perlmutter Izsák 1900-ban házasodott meg Hollandiában Foltány Máriával, akinek lányát, Reiszner Gizellát örökbe is fogadott. Őt Cleonak nevezte el, és később számos portrét festett róla. A család 1904-ben hazatért Magyarországra. Először a szolnoki művésztelepen éltek, ahol Perlmutter főleg életképeket, tájképeket, paraszti enteriőröket festett (ezek közül három a Magyar Nemzeti Galériában található). Ezután Besztercebányára költöztek, majd nem sokkal később Rákospalotán - a Villasoron - rendezték be otthonukat. Ebből a periódusából több paraszti portréja ismeretes. Sorozatokat is készített családjáról, házáról és kertjéről. Ezekre - a korábbi hollandiai képektől eltérően - a fény és az élénk színek jellemzőek, például a nevelt lányát, Cleót ábrázoló képeken. Ezen művei a magyar szecessziós festészethez sorolhatók. Végül Budapesten telepedtek le, ahonnan Perlmutter a környék falvait járta témák után kutatva.

Responsive image
Perlmutter Izsák

Perlmutter Jakab 1909-ben meghalt, így a végrendelete alapján unokái, Perlmutter Izsák és testvére, dr. Perlmutter Alfréd Ábrahám lettek az általános örökösei. Az Andrássy út 60. tehát ekkor még nem kizárólag Izsáké, hanem a két testvér örökségének része volt.

Dr. Perlmutter Alfréd Ábrahám (1867-1929) magyar szabadalmi bíró, jogi szakíró és neves műgyűjtő volt. Szabadalmi bíróként dolgozott, és aktívan publikált a hazai szabadalmi jog területén. Tanulmányai és cikkei (például a találmányok szabadalmazási díjairól vagy a szabadalmak lefoglalhatóságáról) a Szabadalmi Közlönyben és egyéb szaklapokban jelentek meg. Emellett elismert műgyűjtő is volt, értékes textil- és kárpitgyűjteménnyel rendelkezett. Kollekciójának darabjai - köztük egy híres, XVI. századi flandriai nagy leveles verdűr (növényi motívumos falikárpit) - szerepeltek az Iparművészeti Múzeum hivatalos kiállításain is.

1929-ben, Alfréd halála után Izsák megkapta az Andrássy út 60. addig Alfrédnál lévő fél tulajdoni részét is, vagyis ekkor vált Izsák az egész bérház kizárólagos tulajdonosává. Perlmutter Alfréd  végrendelet hátrahagyása nélkül hunyt el. 1930-ban zajlott le a hagyatéki eljárás és a hagyatéki átadás is. Minthogy Alfrédnak sem leszármazottja, sem felmenő rokona nem volt, általános törvényes örököse a felesége lett, Hirsch Júlia, de az ági vagyont az ági örökösnek, az elhunyt testvérének, a festőművész Izidor Izsáknak kellett kiadni. A két érintett, Hirsch Júlia és Perlmutter Izsák meg is egyeztek ebben, s a Perlmutter Jakabtól unokáira átörökített Andrássy út 60. sz. alatti ingatlan fél tulajdonrészét (a sajátja mellé) és a zsinagógabéli két ülésszék használati jogát a festő Perlmutter Izsák kapta meg. Minden más ingóságot az özvegy örökölt, azon megjegyzéssel, hogy a hagyatéki kimutatásban felsoroltakon kívül még ha bármi ingóság volna, minden az özvegyet illeti meg. Így tehát ennek értelmében a berendezési tárgyak, műértékek is egyértelműen - még ha külön lista nem is volt róluk - az özvegy tulajdonába mentek át.

Perlmutter Izsák négy évvel később követte testvérét: 1932-ben tüdőgyulladásban hunyt el. 1931-ben írt végrendeletében úgy rendelkezett, hogy halála után felesége, Foltányi Gizella, illetve nevelt lánya, Reiszner Gizella kapják a vagyont, de az ingatlanokra vonatkozóan utóöröklést határozott meg, vagyis a két nő használhatta és élvezhette a vagyont, de később az Andrássy út 60. és a rákospalotai villa a Pesti Izraelita Hitközségre szállt volna, mintegy ötven festményével és rajzával együtt. A vagyon negyedének a Zsidó Múzeum céljait kellett volna szolgálnia, a vagyon háromnegyedét pedig idős, munkaképtelen művészek részére kellett volna fordítani. Tulajdonosként a nevelt lány neve került bejegyzésre, míg a haszonélvezet az özvegyet illette, fenntartva az utóöröklési rendet.

Az Andrássy úti ház továbbra is bérpalotaként működött, és a sors furcsa fintora, hogy az egyik bérlője 1937-től a nyilas párt volt. Reiszner Gizella 1923-ban nőül ment egy perzsa herceghez (ám nagyon hamar megözvegyült, s többé nem is ment férjhez).


AJÁNLÓ

A Nyilaskeresztes Párt központja, 1937-1944.

1937-ben a Szálasi-féle szélsőjobboldali mozgalom még bérelt helyiségeket az épületben. Itt tartottak gyűléseket, működtek pártirodák, és innen szervezték a mozgalom politikai tevékenységét. 1939-ben innen szervezték a választási kampányukat is. 1940 körül az épület már a Nyilaskeresztes Párt főhadiszállásává vált, és Szálasi "Hűség Házának" nevezte el.


Szálasi Ferenc az 1935. március 4-én megalapított, majd a Darányi-kormány által 1937. április 16-án rendeletileg feloszlatott Nemzet Akaratának Pártja (NAP) után, 1937. október 24-én a budai Vigadóban tartott gyűlésen deklarálta a Magyar Nemzeti Szocialista Párt (MNSZP) megalakítását. 1938. február 21-én a belügyminiszter az MNSZP-t – arra hivatkozva, hogy azonos a korábban betiltott Nemzet Akaratának Pártjával – szintén feloszlatta, Szálasit pedig letartóztatták. Ezt követően a szálasista mozgalom Nemzeti Szocialista Magyar Párt – Hungarista Mozgalom néven folytatta működését, majd ezt a szervezetet 1939. február 23-án ismét betiltották.

A betiltás után Hubay Kálmán 1939. március 8-án szervezetileg újjászervezte a mozgalmat, amely 1939. március 15-én Nyilaskeresztes Párt néven nyilvánosan is újjáalakult. Így részt vehetett az 1939. május 28-29-én, pünkösdkor tartott, ezért "pünkösdi választásnak" nevezett országgyűlési választáson. A párt a szavazatok 15,41%-át (338 049 szavazat) szerezte meg, és 29 mandátumhoz jutott az akkor 260 tagú Országgyűlésben. 1939 nyarára kb. 300 000 tagja lett a pártnak, annak ellenére, hogy sajtóját folyamatosan betiltották, és a vezetőit rendszeresen internálták. A párt 1942. február 24-én fölvette a Nyilaskeresztes Párt - Hungarista Mozgalom nevet, amit 1944. augusztus 24-én a Sztójay-kormány is betiltott.

Időközben Perlmutterné Foltány Gizella 1942. november 5-én elhunyt, így Reiszner Gizella lett a Perlmutter-vagyon egyedüli örököse, aki elsősorban az Andrássy úti bérház jövedelméből tartotta el magát. Az épületet a nyilasok a Hűség Házának nevezték, de nem voltak jó bérlők: nem fizették rendesen a bérleti díjat, ráadásul durvaságaik miatt a többi lakó is elköltözött a házból.

Sombor-Schweinitzer József rendőrfőkapitány-helyettes 1943-ban külön feljegyzésben foglalkozott azzal, hogy miből finanszírozza a Nyilaskeresztes Párt a Hűség Házának "hatalmas bérét". Ez azt jelenti, hogy a bérleti viszony nem pusztán későbbi legenda: 1943-ban a rendőrség is számon tartotta.

A betiltott párt ezután "Hungarista Mozgalom" néven két hónapig illegálisan működött, mígnem 1944. október 15-én este, nem sokkal Horthy Miklós lemondatása, majd letartóztatása után újjáalakult, és puccsal magához ragadta a hatalmat.


Hűség Háza

A 170 napnyi nyilas uralom során a Horthy által július 7-én leállíttatott deportálások újraindultak Adolf Eichmann vezetésével, és a nyilas kormány hozzájárulásával és támogatásával zsidók és cigányok tízezreit hurcolták kényszermunkára, illetve munkatáborokba. A Budapesten maradt zsidók túlnyomó részének vagyonát és lakásait a nyilas kormány elkobozta, az embereket gettóba zsúfolta. A nyilas kormány alapvető stratégiája volt a szovjet csapatokkal szembeni feltétlen ellenállás. Ennek nyomán az ország egész területe hadszíntérré vált, és hetekig tartó ostrom alá került Budapest is, továbbá megsemmisültek a főváros Duna-hídjai.

1944 októberétől a nyilas uralom idején a Hűség Házában működött a párt vezérkara. Az épület ekkor már begyűjtőhelyként, börtönként és kínzóhelyként is szolgált az ellenállók és az ide hurcoltak számára. A dokumentált áldozati körbe tartoztak olyan zsidók, akiket a nyilasok elfogtak, olyan magyarok, akik zsidókat bújtattak vagy segítettek, ellenállók, katonaszökevények, vagy a nyilasok által politikai vagy egyéb okból ellenségnek tekintett személyek.

A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság szerint 1944 novemberének végétől a Hűség Házából nyilas fegyveresek indultak gyilkos portyákra. Ezeknek része volt az embervadászat, amelyhez kapcsolódtak a Duna-parti kivégzések is.

Zsidó honlapok állítása szerint 1944. december 30-án a nyilasok egy svéd védett házból, a Katona József utca 21-ből, mintegy 170 embert hurcoltak az Andrássy út 60-ba. A foglyokat az épület udvarán tartották, majd elvették értékeiket és irataikat. Ezután alsóneműre vetkőztették őket, és fegyveres kísérettel végigvezették őket Budapest utcáin. A csoportból ötven férfit különválasztottak. Őket a Zoltán utca környékén a Dunához vitték és lelőtték (amely bizonyítottan be volt fagyva a -30 fokos hidegben). A többiek egy részét visszavitték az Andrássy út 60-ba, majd később a gettóba szállították.

(Egykori tanúk vallomásai alapján feltételezik, hogy a nyilasok 1945 januárjában tömeges kínzásokat hajtottak végre az Andrássy út 60. pincéjében, holott a nyilas vezetés már Karácsony előestéjén elhagyta Budapestet, és Kapuváron ütötte fel székhelyét. A pártvezetőség úgy döntött, hogy haladéktalanul főmegbízottat küld ki Németországba, aki gondoskodik arról, hogy a magyar menekültek megfelelő elbánásban részesüljenek. Szálasi döntése alapján Polgár Lajos lett a német birodalmi főmegbízott. 1944. december 31-én hagyta el Magyarországot. 1945. február 5-től pedig kormánybiztosi megbízást is kapott, hogy a csendőrséggel és a rendőrséggel is rendelkezhessen közigazgatási vonalon)

1945 tavaszán, a szovjet csapatok bevonulásával véget ért a második világháború, ezzel a nyilaskeresztes párt uralma is. Az Andrássy úti ház új gazdát kapott. A kommunisták hatalmát biztosítani hivatott politikai rendőrség vezetője, Péter Gábor kifejezetten ezt a házat kérte a szervezet főhadiszállásának.

A nyilas bábkormány tagjai közül a háború után sokan elnyerték méltó büntetésüket. A népbíróságok több mint 100 embert végeztek ki háborús bűncselekmények miatt.




Eisenberger Benjámin felemelkedése

Eisenberger Benjámin szabósággal foglalkozó zsidó családban született 1906-ban, aki inasévei után Budapestre költözve került kapcsolatba a zsidók által vezetett kommunista munkásmozgalommal. 1930-tól kezdve a bebörtönzött baloldaliakat segítő Vörös Segélynek dolgozott és illegális kommunista irodalmat terjesztett. Több alkalommal letartóztatták, kisebb börtönbüntetéseket kapott. 1933-ban bekerült a Vörös Segély, 1943-ban pedig a Kommunisták Magyarországi Pártjának vezetőségébe.


1943 elején egy letartóztatási hullám megtizedelte a Kommunisták Magyarországi Pártja vezérkarát. A gyakorlatilag egyedül maradt Csermanek (Kádár) János maga mellé emelte a Központi Bizottságba Eisenbergert, aki ekkoriban az újságok, röpiratok kinyomtatását intézte. Kádárt 1944 áprilisban letartóztatták, így Eisenberger maradt egyedül szabadon a vezetőségből. Az év hátralevő részében részt vett egy fegyveres ellenálló csoport megszervezésében – ennek akciója volt a Gömbös-szobor felrobbantása – de konkrét harci helyzetbe nem került.

Eisenberger Benjámin a második világháború alatt Péter Gábor álnéven tevékenykedett, majd a háború után az új kommunista vezetés őt bízta meg a politikai rendőrség megszervezésével. Munkája eleinte a háborús bűnösök felkutatására, később a kommunista párt politikai ellenfeleinek kiiktatásra irányult.

Nagy energiával vetette magát a munkába, gyakorlatilag teljesen új szervezetet kellett felállítania, meglehetősen sanyarú körülmények között. A szervezet kialakításánál a Horthy-korszak politikai rendőrsége, illetve a magyar katonai hírszerzés (VKF-2) több volt tisztje segítségére támaszkodott, de a szovjet államvédelmi szervek hivatalosan is részt vettek az alakuló magyar politikai rendőrség munkájában. A német hadsereg kiűzése utáni kaotikus viszonyok közepette az első egységes állambiztonsági szervezet határozott tervek szerint indult meg a döntőnek látszó pontok elfoglalására. Első feladataik egyikének tekintették a volt kormány- és rendvédelmi szervek irattárainak megszerzését.

Arra nagy gondot fordított, hogy eredményeit rendszeresen közölje a sajtó, a Szabad Nép-ben szinte minden héten szerepelt a neve, elsősorban a háborús bűnösök, nyilas-főnökök felkutatásával kapcsolatban. 1945 október 3-án nagy médianyilvánosság közepette személyesen fogadta a repülőtéren és kísérte el az Andrássy út 60-ba a kiadott Szálasi Ferencet. A kommunista párt a belügyminisztérium feletti uralom megszerzésével és a gyorsan duzzadó szervezet rejtett finanszírozásával teremtette meg a politikai rendőrség gyors kifejlődésének hátterét. 1945. október 31-én Erdei Ferenc belügyminiszter rendőr vezérőrnaggyá nevezte ki.

Amikor az 1945 végén tartott választásokon a kommunisták vereséget szenvedtek, az ország háború utáni gondjaiért, az árak elszabadulásáért a feketézőket és a kisgazdákat igyekeztek beállítani felelősként. Spontán vagy mesterségesen szított zsidóellenes pogromok indultak, az utcákon gyakorivá vált a felheccelt tömeg által elkövetett erőszak. Ezek provokálásában vezető szerepet játszottak a PRO-ba átvett kisnyilasok. A kommunista párt tudatosan hagyta őket, hogy a romló közállapotokkal a kisgazdákat támadhassák.

Responsive image
Péter Gábor a Politikai Rendészeti Osztály (PRO) vezetője kihallgatja Szálasi Ferenc korábbi nyilas "nemzetvezetőt" és miniszterelnököt


A PRO megalakulása

A háború utolsó hónapjaiban a Magyar Kommunista Párt (MKP) számára az egyik legfontosabb feladat a politikai rendőrség megszervezése volt. Tömpe András a szovjet csapatok által ellenőrzött Debrecenben (Erdei Ferenc belügyminiszter megbízására) szervezte meg 1945 januárjában a politikai rendőrséget, amely partizánokból és antifasiszta ellenállókból, politikailag megbízhatónak tartott szökött katonákból és munkaszolgálatosokból állt. A csoport Budapestre érkezve szembesült azzal, hogy a fővárosban már működik politikai rendőrség, amelyet Péter Gábor vezet (az MKP Politikai Bizottságának utasítására). Az MKP vezetése úgy döntött, hogy mindkét csoport az Andrássy út 60-ban rendezze be főhadiszállását, de a két szervezet megőrizhette különállását. A politikai vezetés által tető alá hozott egyezség szerint Péter Gábor Budapestért (Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya néven), Tömpe pedig az ország többi részéért (Magyar Államrendőrség Vidéki Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya) felelt.


A volt Hűség Házát a kommunisták szimbolikus okokból is alkalmasnak tartották: ugyanaz az épület, amely néhány hónappal korábban a nyilas politikai rendőrség és terror egyik központja volt, most az új politikai rendőrség központjává vált. A PRO-t szándékosan úgy alakították ki, hogy abban a zsidó származású magyarok legyenek többségben, hogy a Horthy-korszakból és a nyilasuralomból átigazolni kívánó magyarokat hatékonyabban szűrhessék ki a korábban általuk üldözöttek révén, illetve megjelenésüknek elejét vehessék.

A PRO hivatalos feladatai közé tartozott a háborús bűnösök felkutatása, a nyilas és más szélsőjobboldali szervezetek tagjainak felderítése, a politikai bűncselekmények nyomozása, a demokratikus államrend védelme és a népbírósági eljárások előkészítése. Ezzel párhuzamosan a PRO nagyon gyorsan politikai rendőrséggé és a kommunista hatalomépítés egyik legfontosabb eszközévé vált.

"Bokor Dénes nyilaspárt szolgálatvezető a Hűség Háza, volt parancsnokának ügyében a politikai rendőrség most fejezte be a nyomozást. A nagyszámmal kihallgatott tanuk vallomásai alapján Bokor Dénes előéletéről és nyilas szerepléséről a rendőrség a következő tényállást állapította meg: Bokor, mint sütősegéd 1939-ben lépett be a pártszervezetbe, ahol első tevékenysége az volt, hogy plakátokat ragasztott. Később már Hubay Kálmán testőrévé lépett elő, akit mindehová elkísért, vidéki választási körútján. Az elmúlt évben már hatékonyabban kapcsolódott bele a pártmunkába. Imrédy-ellenes röpcédulákat terjesztett, de aztán internálták. Amikor onnan kiszabadult, a Városmajor utca 37. szám alatti pártházban a pártszolgálat vezetője lett, az év január 6-án pedig a Hűség Háza parancsnoka.

A rendőrség megállapítása szerint az első gyilkosságot közvetlen a hatalom átvétele után hajtotta végre, amikor is az egyik mártonhegyi villában agyonlőtt egy hadapródrmestert. Október vége felé az ő vezetésével vittek el a nyilasok a Városmajor utca 14 számú házból mintegy harminc zsidót a téglagyárba. Bokor több pártszolgálatossal nemcsak zsidó lakásokat keresett fel, hanem kórházakba, szanatóriumokba is bement, ahonnan a zsidókat a pártházba vitték, összeverték és a téglagyárba szállították őket. Tanúvallomások szerint december 15-én ötven zsidót hallgatott ki kegyetlen kínzások kíséretében és rájuk parancsolt, mondjak azt, hogy elestek és összezúzták magukat. Több alkalommal mintegy hétszáz ember kivégzésére adott parancsot, három ízben maga is volt kiszálláson, amikor is körülbelül hatvan zsidót lőtt agyon. Az áldozatok nagy része a svábhegyi Gestapotól került a pártházba, ahol december 24-én harmadmagával 15-20 zsidót lőtt agyon
" - írja 1945. április 4-én a Külföldi-Belföldi Hírek a büntetőtörvényszék tárgyalásainak megkezdése kapcsán.

A kezdeti nyilas- és háborúsbűnös-üldözés után a célpontok köre gyorsan kiszélesedett. A kommunisták politikai ellenfelei kerültek előtérbe, többek között: kisgazdapárti politikusok, szociáldemokraták, a kommunistáktól független baloldaliak, egykori katonatisztek, köztisztviselők, egyházi személyek, antikommunista szervezetek tagjai, illetve olyan emberek, akiket a politikai rendőrség "reakciósnak" vagy a rendszer ellenségének tekintett. A Magyar Nemzeti Levéltár oktatási anyaga szerint a PRO szerepe a későbbi koncepciós eljárások előkészítésében is jelentős lett.

Péter Gábor feladatai közé tartozott a párt belső tisztogatásának munkája is. Első ügye Demény Pálhoz, a veterán kommunista politikushoz fűződött, aki vonakodott elismerni Rákosi Mátyást a párt vezetőjének. 1945 februárjában Péter Gábor elcsalta az Andrássy út 60-ba és ott letartóztatta; Deményt ezután mondvacsinált vádakkal négy és fél évnyi kényszermunkára ítélték. Hasonlóan a tisztogatások áldozatául esett Péter korábbi harcostársa, az illegális időkben KV-tag Skolnyik József is.

A PRO nem egyszerűen nyomozott, majd átadta a gyanúsítottakat a bíróságnak. Az internálás intézményét is saját hatáskörébe vonta, ami lehetővé tette, hogy embereket bírósági ítélet nélkül hosszabb időre fogva tartsanak. Ez jelentősen megnövelte a politikai rendőrség tényleges hatalmát.

Ezután már nem feltétlenül kellett bizonyítani egy konkrét bűncselekményt ahhoz, hogy valaki hosszabb időre eltűnjön a politikai rendőrség rendszerében.

Tömpe András jelentéseiből látható, hogy a két politikai rendőri csoport már 1945 elején komoly rivalizálást folytatott. Tömpe szerint Péter Gábor személyesen is részt vett a nyomozásokban és kihallgatásokban, miközben a szervezeti felépítésen is vitáztak.

A létszámukban egyre duzzadó szervezetek a környező utcákban újabb épületeket vettek birtokba. A két vezető közötti rivalizálás azonban egyre jobban kiéleződött, és a Rákosi Mátyás feltétlen bizalmát élvező Péter Gábor győzelmével ért véget: a döntő változás 1946 októberében következett be, amikor az 533.900/1946. BM. számú rendelet alapján a budapesti politikai rendőrséget átszervezték, amelynek új neve Államvédelmi Osztály (ÁVO) lett.

Tömpe a szovjet hírszerzés kötelékében Latin-Amerikába került, a Péter Gábor irányítása alatt álló ÁVO pedig formailag továbbra is a Magyar Államrendőrség keretein belül működött, de a gyakorlatban teljes önállóságot élvezett.  Ezzel a politikai rendőrség országos szervezetté vált, és a vidéki politikai rendőri szervek is az ÁVO rendszerébe kerültek.


ÁVO és ÁVH

A világháborút követő esztendők újabb fordulatot hoztak az Andrássy út 60. történetében. A háznak ugyanis nemcsak a nemzetiszocialisták voltak hírhedt "bérlői", hanem a II. világháború után a Belügyminisztérium egységei, a Politikai Rendészeti Osztály, majd ennek utódszervezetei (Magyar Államrendőrség Államvédelmi Osztálya [ÁVO], Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága [ÁVH]).


Szovjet minta alapján 1946-ban megszervezték a rendőrség Államvédelmi Osztályát (ÁVO), amely 1948-ban átalakult Államvédelmi Hatósággá (ÁVH). Rákosi Mátyás utasításai alapján Péter Gábor szervezte meg és vezényelte le a politikai ellenfelek és a társadalom megfélemlítését szolgáló koncepciós perek sorozatát, köztük korábbi főnökének, Rajk László belügyminiszternek a perét. Az általa vezetett szervezet megfélemlítéssel, veréssel, kínzással csikart ki vallomásokat a letartóztatottakból.

Az ÁVH fokozatosan a szomszédos épületek pincéit is használatba vette. A pincéket alagútrendszerekkel kötötték össze, hogy a foglyokat az utcára való kilépés nélkül lehessen egyik épületből a másikba vinni. Az Andrássy út 62. pincéjébe vezető egyik ilyen alagút maradványát a múzeum későbbi kialakításakor tárták fel.


Koncepciós perek

Péter Gábor a párt öklének tartotta az államvédelmi hatóságot és a pártvezetéstől (Rákosi Mátyástól) érkezett utasításokat vakon, kritika nélkül végrehajtotta. Már 1946-ban megkezdődtek a sztálinista mintára rendezett monstre kirakatperek. Az első ilyen persorozat a Magyar Testvéri Közösség ügye volt, amelybe amellett, hogy csapást mértek vele a Kisgazdapártra, beleerőltették és elitélték Rákosi néhány kommunista ellenfelét is (mint Demény Pált vagy Weisshaus Aladárt). Az elsőrendű vádlottat, Donáth Györgyöt halálra ítélték és kivégezték, további 257 személyt elítéltek, 120-at pedig internáltak. Ezt követte a Földművelésügyi Minisztérium tisztviselőinek "összeesküvése", a Magyar-Amerikai Olajipari Rt. ügye, majd 1948 decemberében letartóztatták Mindszenty József esztergomi érseket, akit már 1945 óta szemmel tartott a politikai rendőrség. A közvetlenül Rákosi által felügyelt és instruált kihallgatások során a testileg és lelkileg megkínzott főpap aláírta a vallomását, 1949 februárjában pedig el is ítélték.

A következő nagyobb lélegzetű üggyel kezdetben igazodtak a Szovjetunióban folyó "kozmopolita" koncepciós perekhez, amely a nyugati emigrációban élő régi kommunista politikusok ellen irányult. Az eljárás azonban egyre húzódott és bonyolódott és végül egy nagy port felverő, monstre párttisztogatási kirakatperré alakult, a Rajk-perré.

Nehezen megállapítható, hogy Rajk László vádlottak közé való bevonása Péter Gábor (akinek közismerten rossz viszonya volt az egykori belügyminiszterrel) vagy Rákosi ötlete volt-e. Az mindenesetre bizonyos, hogy a pártvezető (és Moszkva) engedélye nélkül a perre nem kerülhetett volna sor. A vádak koncepciós jellegét jól mutatja, hogy Rajkot eleinte Horthy rendőrsége számára végzett spicliskedéssel, valamint miniszterként szándékos károkozással vádolták meg; a sztálini külpolitika változása miatt aztán ezt Tito számára végzett kémkedésre cserélték. Mivel Péter és nyomozói nem voltak képesek vallomást kicsikarni Rajkból, eleinte a pártvezetés tagjai (Kádár és Farkas Mihály), később a szovjetek (M. I. Belkin, az MGB (a szovjet állambiztonsági minisztérium) magyarországi kirendeltségének feje) is egyre nagyobb hangsúllyal vettek részt az eljárásban. Péter későbbi vallomásai szerint ő háttérbe is szorult, a kihallgatásokat inkább a szovjetek és Szücs Ernő irányították. Végül – talán féltékenységből – a magyar pártvezetés megkerülésével levelet írt a szovjet politikai rendőrség vezetőjének, Abakumovnak, amelyben figyelmeztette őt, hogy Rákosi túlságosan erőlteti a Rajk-ügyet. Később a tanúk instruálásban, a per megkoreografálásában ismét főszerepet kapott. A tárgyalás szüneteiben egy szomszédos klubhelyiségben Péter közvetlenül elbeszélgetett a fővádlottal ("Nagyszerű voltál, Lacikám, köszönöm szépen", mondta neki egy emigráns szerint, akinek szavait Márai Sándor írta le), aki a megegyezés szerint rövid börtönbüntetésre számított, ám halálra ítélték és két nappal később felakasztották.

1951 tavaszán újabb belső tisztogatási ügyre készültek és elkezdték Zöld Sándor belügyminiszter ÁVH-s megfigyelését. Ő azonban felismerte helyzetének változását és öngyilkos lett. Helyette a korábbi tárcavezető, Kádár János került – Rákosi és Farkas ötlete nyomán – az államvédelem látókörébe. Péter Gábor később igyekezett kisebbíteni szerepét ebben a perben (azt állította, hogy egyhónapos szabadságra ment és mire visszatért, már minden készen állt), bár személyesen tartóztatta le Kádárt és folyamatosan jelentéseket kapott a kihallgatások menetéről. Végül Kádár Jánost pártbéli népszerűsége miatt csak csendben, zárt tárgyaláson ítélték el életfogytiglanra 1952 decemberében.

Péter Gábor legényeinek feladatai széleskörűek voltak, rendőrök és katonák kíséretében razziáztak a sváb falvakban, asszisztáltak a kitelepítéseknél, megfélemlítésképpen bántalmazták az ún. kulákokat, közreműködtek a szerzetesrendek feloszlatásában és ők őrizték a börtönöket, táborokat is.

Már 1946-47-ben megalakultak a "kulákverő" csoportok, közülük is a legnagyobb, a Princz Gyula-féle század. A letartóztatottak kihallgatásánál "nem a valóság kiderítésére törekedtek, hanem a látszatsikerekre. Az őrizeteseknél megengedhetetlen módszereket alkalmaztak, erős rábeszélést, állandó megfélemlítést, még fizikai kényszert is alkalmaztak egyes őrizeteseknél. Ennek a kihallgatási módszernek az lett az eredménye, hogy az őrizetesek mindent elvállaltak és aláírtak, amire a kihallgató rábeszélte. A vallomásokat nem ellenőrizték, hanem még színesítették is. Sok bűnt követtek el és ebben a bűnös elsősorban Péter Gábor, aki az ÁVH vezetője volt" - írta 1954-es, börtönben fogalmazott önkritikájában maga Péter Gábor.

Módszereik közül a rábeszélést elsősorban a kommunistáknál alkalmazták, ahol a párt érdekeire hivatkoztak, de a vallomásért mások is kaphattak kisebb kedvezményeket, engedélyeztek számukra rokonlátogatást. Gyakran félrevezették őket - mint Rajk esetében is -, ahol a vallomásért cserébe enyhe büntetést ígértek, de kivégezték őket (így járt pl. Pálffy György, Szebenyi Endre és Villányi András is). Ha ez nem járt eredménnyel, következett a megfélemlítés, megalázás (meztelenre vetkőztetés, leköpés, vécéből itatás), kifárasztás (órákon át tartó éjjeli kihallgatás, esetenként állva vagy térdelve). Ha a letartóztatott továbbra is makacskodott, akkor megverték és megkínozták.

Bár Péter Gábor később tagadta, hogy a bántalmazásokban részt vett volna, az államvédelmi tisztek későbbi vallomásai szerint az ÁVH vezetője számos esetben személyesen adott utasítást erőszak alkalmazására; ez történt többek között Rajk László, Szalai András, Stolte István, Veres József esetében is, Szücs Ernő pedig belehalt a kínzásba. Bár néhány esetben, mint a pócspetri kulákverésnél* Péter is kiosztott "néhány pofont", nem állítható, hogy a kínzás és a verés alkalmazása szadista természetéből fakadt volna; inkább úgy vélte, hogy a párt érdeke szentesíti az eszközöket és az ÁVH működésében a szovjet államvédelem példáját követte. Ennek persze ellentmond, hogy Péter eleve egy tanulatlan, agresszív ember volt, aki még az elemi iskoláját és az iparostanonc-éveit sem fejezte be, magatartására már ifjúkorában is panaszkodtak, tehát kifejezetten primitív szellemben élt, ahogyan az a legtöbb kommunista "forradarmárra" jellemző volt.

*A pócspetri per előzménye az volt, hogy 1948. június 3-án a Szabolcs vármegyei Pócspetriben az iskolák államosítása elleni tüntetés során meghalt egy rendőr. Az esetből az akkori hatalom az egyházak megfélemlítésére alkalmas gyilkossági ügyet, koncepciós pert kreált, az országos sajtóban egyházellenes propagandakampány indult. A pócspetri per a Rákosi Mátyás vezette magyar kommunista rezsim koncepciós pere volt, hogy megtörjék a Magyar Katolikus Egyház társadalmi befolyását. A községet megszállta az ÁVO, kijárási tilalmat rendeltek el, a kihallgatásokon szinte minden helybélit bántalmaztak, hárman közülük később bele is haltak a verésbe. A kommunista párt központi lapja, a Szabad Nép június 6-i számában Révai József azonnali és kíméletlen "statáriális eljárást" követelt a "fekete reakció" letörése érdekében, és Mindszenty Józsefet tette felelőssé a történtekért.

1953. január 3-án Rákosi áthívta Péter Gábort a lakására, ahol – számára teljesen váratlanul – letartóztatták. Bukásának lehetséges oka a pártfőtitkár beszédéből derült ki, amelyet a Politikai Bizottság február 19-i ülésén tartott. Eszerint más szocialista országok példáját követve, Magyarországon is nagyszabású cionista pert szándékoztak lefolytatni. 1951 októberében letartóztatták az MGB magyarországi szervezetének vezetőjét, Belkint is, akivel Péter baráti viszonyt ápolt. Gerő Ernő és Rákosi Mátyás későbbi állítása szerint Moszkvából utasították őket, hogy Belkin vallomása alapján tartóztassák le Pétert.

Péter Gábort először cionista kémszervezet megalapításával és működtetésével vádolták. Feleségét és számos közeli munkatársát (ügyébe végül több mint 110-en keveredtek bele, köztük 23 vezető beosztású) is letartóztatták, köztük Bálint István orvos-ezredest, Csapó Andor gazdasági vezetőt, Bánkuti Antalt, a Gyűjtőfogház rettegett parancsnokát vagy a szadista kínzásairól hírhedt Princz Gyulát. A "zsidó összeesküvéshez" lefogatták a budapesti hitközség vezetőjét, Stöckler Lajost és – szovjet példa után – számos zsidó orvost is. Kihallgatását Rákosi utasításai alapján Farkas Mihály felügyelte. A politikai rendőrség vezetését Piros László, az ÁVH Határőrség és Belső Karhatalom parancsnoka vette át.

1953. március 5-én meghalt Sztálin és ezt követően a zsidó orvosok perét felfüggesztették, a letartóztatottakat elengedték. Rákosi pozíciója is meggyengült, júniusban át kellett adnia a kormányfői pozíciót Nagy Imrének. Péter Gábor ügyéből ejtették a cionista vonalat és azok az őrizetesek, akiket ehhez kötöttek, kiszabadultak. A vád ezután hivatali visszaélésre, népellenes tevékenységre, halált okozó testi sértésre, társadalmi tulajdon elleni bűntettre változott. A zárt tárgyalás négy napig tartott és 1953. december 24-én Pétert Gábort a fenti vádpontokban bűnösnek találták és életfogytig tartó börtönre ítélték.

1956 elején a Szovjetunióban a XX. pártkongresszus elítélte a sztálinizmust és ezzel megroppant Rákosi politikai támogatottsága. Péter Gábor július elején "Mi az igazság?" címmel újabb feljegyzést írt, amelyben az ÁVH túlkapásaiért a volt pártfőtitkárt hibáztatta.

Kihallgatásait az október 23-i forradalom félbeszakította. November 3-án a Gyűjtőfogházból 800 foglyot szabadon bocsátottak; Péter Gábort csak egy újságíró látogatta meg. Éjjel a forradalmárok kivitték a siralomházba, de november 4-én reggel a bevonuló szovjet csapatok kiszabadították. A forradalom leverése után, 1957. márciusában az ügyészség elrendelte a vizsgálat folytatását. A május-júniusban tartott zárt tárgyaláson Péter Rákosit és Farkas Mihályt okolta a verések és kínzások elrendeléséért. A bíróság hamis vád, hivatali hatalommal való visszaélés és halált okozó testi sértés miatt 14 év börtönre ítélte, amit az 1953-as évi közkegyelem alapján felezett és beszámította az addig letöltött négy és fél évet is. 1958 márciusában a volt ÁVH-vezér gyenge egészségi állapotára való tekintettel kérte Biszku Béla belügyminisztertől maradék büntetésének elengedését. 1959 januárjában elhagyhatta a börtönt.

Az MSZMP Központi Bizottsága 1962 augusztusában elfogadott egy határozatot, amelyben elsősorban a Rákosi-Farkas-Gerő hármast, másodsorban pedig az ÁVH vezetőségét tette alapvetően felelőssé a koncepciós perek túlkapásaiért. Jogi felelősségre vonásra nem került sor, azonban 1963 januárjában megfosztották állami kitüntetéseitől. 1965 márciusában a Politikai Bizottság jóváhagyásával idő előtt nyugdíjazták.

Péter Gábor 1993. január 23-án halt meg, hamvait február 11-én helyezték el a Farkasréti temető urnafalában.

 

Az Örökös sorsa

A Reiszner Gizella örökségét jelentő Andrássy út 60-at a kommunista vezetésű Államvédelmi Hatóság vette használatba, amely okán a hercegné nagy bátorsággal pert indított ellenük az elmaradt bérleti díj miatt, amelyet meg is nyert, de 1951-ben az épületet államosították, a hercegnét pedig július 12-én kitelepítették a Heves megyei Domoszlóra. A sztálini terror enyhülésével, 1953-ban elhagyhatta volna kényszerlakhelyét, de mivel saját pesti házaiba nem térhetett vissza, keresetéből Domoszlón vett egy vert falú, döngölt padlós házat, amely korábban istálló, majd fáskamra volt. Ott töltötte életének utolsó éveit számos macska és egy pulikutya társaságában. Halála után Domoszlón temették el, a temető déli oldalának utolsó sorában.

Bővebben lásd: A Perlmutter-gyűjtemény




A múzeum létrejötte

Az első Orbán-kormány végének idején, 2002. február 24-én nyitották meg a kommunizmus áldozatainak emléknapja előestéjén a Terror Háza Múzeumot az Andrássy út 60-as szám alatti épületben. Hatalmas volt az érdeklődés, a megnyitón csaknem százezer ember jelent meg.


Az egykor Hűség Háza, majd ÁVH székház 1956-ig szolgált az állami terror központjaként. Ezt követően az épületet átalakították, majd különböző cégek székházaként, illetve irodaházként működött. A pincében minden nyomot eltüntettek és KISZ klubot rendeztek be. Az épület Andrássy út felőli homlokzatán 1962-1992 között a CHEMOKOMPLEX Külkereskedelmi Vállalat neoncső reklámja világított. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány 2000 decemberében vásárolta meg az épületet, hogy egy olyan múzeumot hozzon létre, amely a magyar történelem e két véres korszakát mutatja be.

A fővárosi önkormányzat városképvédelmi bizottsága december közepén a hivatalhoz fordult, mert a testület szerint jogszabálysértő volt, hogy a VI. kerületi jegyző saját hatáskörében - a közterület tulajdonosának, tehát a fővárosnak a hozzájárulása nélkül - építési engedélyt adott ki. A már elkezdődött átépítés ugyanis az Andrássy út 60. előtti közterületet, vagyis a járdát is érinti. Az elképzelések szerint az épület előtti járdát felbontanák, fekete gránittal fednék be, kicserélnék a mostani szegélyköveket is. Az Andrássy út és a Csengery utca sarkán pedig egyaránt több méter magas, úgynevezett pengefalat húznának fel a házra merőlegesen, amivel részben elzárnák a járdát is, ezenkívül az épület párkányát meghosszabbították, abból kivágták a terror szót, az ötágú csillagot, valamint a nyilaskeresztet is. Az önkényuralmi jelképek használatát tiltó törvény megsértése miatt több beadvány is érkezett az Alkotmánybírósághoz. A Fővárosi Közigazgatási Hivatalnál vizsgálják, törvényesen alakították-e át a múzeumnak helyet adó épületet.

Az épületet Sándor János építész és Ferenczfy-Kovács Attila belsőépítész tervei alapján alakították át. A történelmi-szakmai koncepció Schmidt Mária nevéhez fűződik.

Responsive image
Tömeg az Andrássy úton a Terror Háza Múzeum megnyitóján (kép: Magyar Demokrata, 2002. május 16.)

Responsive image
2002. február 24-én Orbán Viktor miniszterelnök ünnepélyesen megnyitotta a nyilaskeresztes és kommunista diktatúra áldozatainak emléket állító Terror Háza múzeumot Budapesten, az Andrássy út 60. alatt (YouTube)

A kormányfő az épület sarkánál felállított színpadról szólt mintegy a 30 ezres tömeghez. Orbán Viktor azt mondta, hogy a szocializmus összeomlása után, a XX. század utolsó pillanataiban az erőszak elszenvedőinek volt erejük nemet mondani a bosszúra:

"Az áldozatok, a megalázottak, a szüleiket, testvéreiket, gyermekeiket elvesztők, a túlélők áldozata és józansága tett bennünket képessé arra, hogy egyetlen élet elvesztése, egyetlen erőszakos cselekedet nélkül szerezzük vissza a nemzet függetlenségét, a polgárok szabadságát" - fogalmazott a miniszterelnök.

Kovács László szocialista pártelnök erre azt felelte a későbbiekben, hogy "Az MSZP választási győzelme esetén az Emlékezés és Megbékélés Házának nevezné az Andrássy út 60. alatt álló jelenleg a Terror Háza nevet viselő épületet". Az ellenzéki politikus ezt azzal indokolta, hogy az MSZP nem a terrornak akar emléket állítani, hanem az áldozatoknak (mosdatva ezáltal magukat, mint a kommunisták szellemi örököseit): "A múlt tragikus eseményeiből nem új gyűlölet szításához merítünk erőt, hanem a megbékéléshez. Hiszen éppen az a múlt egyik legfontosabb tanúsága, hogy a fizikai terrort mindig a félelemkeltés, a szellemi terror előzi meg, a gyűlölködés tüze táplálja. A szocialisták elutasítják a terrort, a vöröset és a fehéret egyaránt, mert semmilyen eszme nem igazolja az erőszakot. Elutasítjuk a szellemi terrort is. Azt, ha a mindenkori hatalom saját gondolkodását, saját ízlését rá akarja kényszeríteni a társadalomra, az alattvalónak tekintett emberekre".

Az Andrássy út 60. szám alatti múzeumot a megnyitó napján – az ígéreteknek megfelelően – addig nem zárták be, amíg volt érdeklődő; az utolsó csoportot éjjel 2-kor engedték be. A múzeumigazgató szerint a vasárnap esti megnyitóra 130-150 ezer ember gyűlt össze, az Oktogontól a Kodály köröndig tömeg borította az Andrássy utat.

A Közép-és Kelet-Európa Történetét és Társadalmait Kutató és Tanulmányozó Alapítvány kezdeményezésére alapított hely mindenekelőtt emlékhely a két diktatúra áldozatainak tiszteletére. A kronológiai útvonal szerint a látogatás az épület pincéivel kezdődik, a politikai foglyok celláival folytatódik, majd a kínzási eszközeikkel zárul.

A fasiszta és kommunista hatalmak cselekedeteit, a korabeli dokumentumok vetítése formájában képviselik és magyarázzák: a nyilas párt politikája, Szálasi Ferenc, a náci ihletésű magyar párt elnöke, akit a német megszállók hatalomra helyeztek Magyarország megszállása után 1944-ben. Továbbá betekintést nyer az ezután következő kommunista uralom által elkövetett különféle visszaélésekre és a Magyar Dolgozók Pártja vezetői által alkalmazott terrorpolitikára (deportálások a szovjet Gulágba, politikai gyilkosságok, kihallgatások, az ellenfelek üldözése).

Responsive image
Az épület 2013-ban

Ami a kommunizmust és a fasizmust illeti, kiállítás anyagot tartalmaz az akkori Magyarország, és a náci Németország és Szovjetunió viszonyáról. Tartalmaz olyan kiállításokat is, amelyek olyan magyar szervezetekkel kapcsolatosak, mint a fasiszta Nyilaskeresztes Párt és a kommunista ÁVH (amely hasonló volt a Szovjetunió KGB titkosrendőrségéhez). Az információk és a kiállított tárgyak nagy része magyar nyelvű, bár mindegyik szobához kiterjedt információs lap tartozik angolul és magyarul. Hangos útmutatók angol és német nyelven is rendelkezésre állnak. A kiállítás háttérzenéjét Kovács Ákos, a Bonanza Banzai egykori frontembere és producer írta. A látogatók nem fényképezhetnek és nem használhatnak videokamerát az épületen belül.

 

A múzeum kritikája

A kommunista rendszer örökösének számító MSZP vezette baloldali ellenzék politikai támadásnak vette, amikor a választások előtt néhány hónappal megnyitották a 85 százalékban a szocialista diktatúra borzalmaival foglalkozó állandó tárlatot. Szerintük a kiállítás a nyilas terrort csak a Rákosi-korszak összefüggésében mutatja, a 3 emeletes tárlaton mindössze egy szoba és egy folyosó foglalkozik kizárólag a fasiszta hatalommal. A kiállítás formai megvalósítását is sok kritika érte hatásvadász, színházias showelemei miatt. A szobák nagy részében az Ákos által erre a célra írt teátrális zenei aláfestés hallatszik. A kiállítási tárgyak célja nem az informálás vagy a korhű bemutatás, hanem az elkápráztatás. A 2019-es, a rendszerváltás 30 évfordulójáról megemlékező, az épület előtti járdán elhelyezett tabló-kiállítást Szily László részletes kritikájában kicsinyes történelemhamisításnak, de legalább viccesen önleleplezőnek értékelte.

Murányi Gábor, liberális megmondóember szerint (HVG, 2002. január 24.) "az Andrássy út 60. szám alatti sarokházat, átformált külseje alapján, máris az 'ízlésterror házának' nevezi a pesti népnyelv, mivel az egykoron jobb sorsra szánt épület immár városképileg is ráerősít arra az elmarasztaló vélekedésre, amellyel a kollektív emlékezet már eddig is megbélyegezte". Erre később ráhúzták, hogy ez a budapesti lakosok "köznyelve", ami nem igaz, hiszen ezt ő találta ki, amit a nyája átvett, ha egyáltalán átvett.




A múzeum átalakítása

Az Orbán-kormány 16 évig tartó regnálása után az országgyűlési választásokat az EU által irányított liberális Tisza Párt nyerte meg, amelynek egyik első intézkedése volt, hogy bezárták a múzeumot. Ezután Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter 2026. szeptember 15-i döntésével Schmidt Máriát a Terror Háza főigazgatójának tisztségéből azonnali hatállyal felmentette, az intézmény látogathatóságát pedig annak tárcai átvilágításáig ideiglenesen felfüggesztette.


A Tisza-kormány társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszterének bejelentése szerint megszűnt Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum korábbi főigazgatójának megbízatása. Ezzel egy időben az intézmény ideiglenesen bezárja kapuit, amíg a kiállítás tartalmi "átvilágítása", valamint a kapcsolódó jogok tisztázása le nem zárul.

A bejelentés különösen nehezen értelmezhető annak fényében, hogy a Terror Háza Múzeum nem egyszerűen egy kulturális intézmény a sok közül. Az Andrássy úti épület a magyar kommunista és nyilas diktatúrák áldozatainak, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek állít emléket. Bezárása ezért nem pusztán egy intézmény működésének átmeneti felfüggesztését jelenti.

1956 hősei egy idegen megszálló hatalommal és egy diktatórikus rendszerrel szemben álltak ki a szabadságért. A Tisza-kormány pedig csaknem egy hónappal az 1956-os forradalom hetvenedik évfordulójához közeledve bezár egy olyan intézményt, amelynek egyik legfontosabb küldetése éppen ennek a történelmi örökségnek a bemutatása.

Folytatjuk!


Képek

Responsive image

HAMAROSAN!



AJÁNLÓ

Ajánlott cikkek

Andrássy út
Az Andrássy út Budapest 2310 m hosszúságú sugárútja, mely Budapest VI. kerületét, a Terézvárost szeli át. Az út a Belvárost köti össze a Városligettel. Alatta halad az 1-es metró, azaz a Földalatti Vasút. Az Andrássy út mentén számos műemlék található. Az Andrássy út az alatta haladó Millenniumi Földalatti Vasúttal és a végében fekvő Hősök terével együtt 2002-ben a világörökség része lett.
Tanácsköztársaság
A Tanácsköztársaság egy 133 napig tartó kommunista diktatúra volt Magyarországon. Vezetője Kohn (Kun) Béla volt, a Kommunisták Magyarországi Pártjának első embere, aki a vezető réteg kulisszák mögötti megegyezésnek eredményeként, szinte puccsszerűen vette át a hatalmat. A Tanácsköztársaság vezetésének összetétele jelentős mértékben hozzájárult az antiszemitizmus felerősödéséhez a proletárdiktatúra bukása utáni évtizedekben.
1956-os szabadságharc
Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a XX. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával feje­ződött be Csepelen november 11-én.