Az épület részben főúri palotának, részben bérháznak épült az Odeschalch család megbízásából 1872 és 1874 között, Ybl Miklós tervezésében. Nevét Odescalchi Gyula feleségéről, Degenfeld Annáról kapta. Ybl halálakor az egész házat fekete lepellel fedték le. E házban élt és halt meg Tisza Kálmán miniszterelnök.

AJÁNLÓ

A palotabérházat építtető Degenfeld-Schomburg Imre gróf Degenfeld Miksa Kristóf (1766-1815) és Teleki Anna grófnő (1780-1841) házasságából született.  Mint az egyik legjelentősebb tokaji szőlőbirtokos, alapítója volt az 1857-ben megalakult Tokaj-hegyaljai Bormívelő Egyesületnek. Sok eredmény és elismerés övezte tevékenységét. 1834-ben feleségül vette Bökönyi Beck Paulinát (1815-1856). Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc idején Szabolcs vármegye főispánja, kormánybiztos. Irányította és szervezte a helyi nemzetőrséget, katonákat toborzott, fegyvereket gyűjtött a hadsereg számára. A világosi fegyverletétel (1849. augusztus 13.) után kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélték, de Haynau - a menesztésének hírére - végül 1850. július 31-én megkegyelmezett neki, vagyonát is visszakapta. 1865 és 1869 között tagja volt a képviselőháznak, majd visszavonult a politikától. 1860-ban egyik lányát, Degenfeld-Schomburg Ilonát (1839-1913) Tisza Kálmán (1830-1902), a későbbi miniszterelnök vette feleségül.

Magyarországon a közel kétezer nagybirtokos közül mintegy nyolcszáz volt csupán arisztokrata, s mivel gyakorta egyazon család különböző tagjai szerepelnek a kimutatásokban önálló tulajdonosként, azt mondhatjuk, hogy körülbelül 300 család osztozott a földterületek jelentős részén. S ha számításba vesszük, hogy e családok szigorúan egymás között házasodtak, akkor nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy ötven-száz nemzetség alkotta a magyar arisztokráciát. E szűk csoportba tartozott Gróf Degenfeld Imre.

Degenfeld Imre öt gyermeke 1854-ben

Az általa építtetett nagy tömegű, bérház jellegű saroképület a Festetics-palotával szemben, a Bródy Sándor és a Puskin utca találkozásánál áll. Degenfeld Imre, aki családja kényelméért palotát, ugyanakkor a drága telek megtérülése érdekében bérházat is szeretett volna (mai szemmel nézve presztizslakásokkal) építtetni, a környék palotáinak építőjét, Ybl Miklóst kérte fel a feladatra. Yblnek tehát fegy olyan épület megtervezése jutott, amely mindkét alkalmazásra megfelelő. Az építésznek egyébként a környéken számtalan munkája magasodott az út fölé: a Festetics-palota 1865-ben készült el az utca túloldalán, a Képviselőház egy évvel később, a Nemzeti Lovarda pedig már állt, akárcsak Károlyi Alajos palotája a szemközti téren.

A Festetics-palota, valamint a Degenfeld-palota építése előtti kis házikó 1865 körül
(a kép nemcsak a Festetics-palotára és a mai Bródy Sándor és Puskin utca sarkán egykor állt házra nézve fontos forrás, hanem a palotanegyed kialakulását megelőző korokból, jelesül a XVIII. századi pesti külvárosokból is felidéz valamit)

A kis házikó elhelyezkedése és fejlődése egy 1810-ben és egy 1838-ban készült térképen
(ekkor ugyebár a Festetics-palota sem állt még)

Fenti térképhez: 1810-ben Lipszky János (1766-1826) térképe már azt mutatja, hogy a két L alakú épület a mai Puskin utcai oldalon összeépült. Az 1838-as árvíz pusztításait ábrázoló, eléggé elnagyolt térkép szerint a telek még nem épült körbe, de már a mai Bródy Sándor utcai oldalon is zártsorú lett.

Ybl először két különálló házat tervezett a telekre, amelyek - a fennmaradt rajzok alapján - élesen elkülönült egymástól a főúri családnak tervezett kétszintes, reprezentatív palota és a bérlőknek szánt háromemeletes lakóház. A két azonos párkánymagasságú épület közül a Bródy Sándor utcai palota kétemeletes, a Puskin utcai bérház háromemeletes lett volna. Ezzel a homlokzatképzéssel a palota a Bródy Sándor utca túloldalán álló Festetics-palotához igazodott, de már olyan kétemeletes változatban, amelyen a második emelet nem alárendelt szerepű, hanem egyenrangú az első emelettel.

Mivel erre nem kap engedélyt, ezért újratervezi az egészet, amelynek végeredménye a ma is látható, két bejárattal és két udvarral rendelkező épület lett. Az építési engedélyt 1872-ben kapták meg, a lakhatási engedélyre 1874. október 23-ig kellett várni. A kivitelező építész Wechselmann Ignác volt.

A Degenfeld-palota

A tulajdonos család bejárata a Főherceg Sándor (ma Bródy Sándor) utcából nyílt, amely kocsibejáróként is funkcionált így szállításkor a szekereknek nem kellett megfordulniuk az udvarban, hanem rakodás után kimehettek a másik kapun. A palotarész udvarát pompás öntöttvas tartóoszlopok díszítik. A palotát a bérházzal folyosók kötik össze, amelyek a gangról nyílnak. A tulajdonosok és a bérlők elkülönülését remekül szolgáló két udvar között, a földszint középső részén voltak a kocsiszínek, az istálló pedig a bérház alagsorában.

Degenfeld Imre 1861-ben

A Degenfeld-ház homlokzatát a közeli Festetics-palotával vagy Károlyi Alajos palotájával összevetve azt mondhatjuk, hogy szinte alig van benne valami palotaszerű. Építészeti hozzáállásában azokat a pesti klasszicista arisztokrata palotákat idézi, amelyek homlokzatukkal nem hivalkodnak a Belváros vagy Lipótváros polgári bérházai között, azok közé simulnak, de eleganciájukkal vagy egy-két finom megoldással az értő szemnek elárulják, hogy bennük „más emberek” laktak.

A Degenfeld-Schomburg palotabérház nem példa nélküli, de viszonylag ritka megoldása volt az istálló elhelyezése. A lovakat a palotaudvaron kifogták a hazaérkezett kocsiból, amit aztán kézi erővel betoltak a kocsiszínek valamelyik állására. A lovakat a két udvart elválasztó szárny földszintjén, a kocsiszínektől jobbra nyíló kényelmes rámpán vezették le a bérházudvar keleti oldalán kialakított alagsori istállóba. így a palotarész lakóinak viszonylag kevés jutott az állandó istállószagból, a lovak horkantásaiból. Mivel a négyállásos kocsiszínek a bérházudvar felé is nyithatóak, a kocsik mosása és szárítása is a bérházudvaron történhetett.

Dégenfeld-Schonburg Imre 1883. február 19-én hunyt el vérmérgezés következtében.

1910-ben liftet alakítottak ki a bérházi rész főlépcsőházában.

A második világháborút követően a család elhagyni kényszerült az országot, ezért munkásságuk több évtizedre megszakadt.

Palotájukkal kapcsolatban 1951-ből maradtak fent lakás-átalakítási, majd 1961-ből lakásmegosztási tervek.

Az 1990-es években Degenfeld Sándor élve a lehetőségekkel visszatért Magyarországra és a család birtok újjáépítésébe, valamint a hagyományok felélesztésébe kezdett. Tarcalon megvásárolt egy évszázados pincét, környezetében jelentős szőlőterülettel. A birtok nagysága napjainkban eléri a 100 hektárt, amelyből jelenleg mintegy 35 hektárról történik a szüret.

1992- ben a Fővárosi Oktatástechnológiai Központ végzett iroda átalakítást, de az évtizedek során a fentieken kívül számos olyan változtatás történt az épületben, amelyre vonatkozóan nem maradt fenn dokumentum. Az épület 1996-ban műemléki védettséget kapott.

A birtokközéppont kialakítására 1996-ban került sor, melynek keretében 1999-ben megvásárolták a lepusztult Degenfeld-kastélyt, amelyben egy négycsillagos szálloda nyitotta meg kapuit. A birtok jelenlegi tulajdonosa Degenfeld Mária és férje Dr. Thomas Lindner.

AJÁNLÓ

Képek

Hamarosan!

AJÁNLÓ