A kétemeletes, nyerstégla falú, majolikadíszítésű, olasz neoreneszánsz stílusú palotát Steindl Imre tervei szerint 1880-1883 között építették. Eredetileg a budai Duna-parton felépült új műegyetem megnyitásáig ez volt a műegyetem. A körút 4. számú, eredetileg kétemeletes épületét Weber Antal tervezte 1882-ben.

AJÁNLÓ

Pázmány Péter Esztergom bíboros érseke, 1635. május 12-én alapította az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kart Nagyszombaton. Pázmány Péter jezsuita egyetemet alapított amelynek oktatási rendszerét, szervezetét az 1599-ben elfogadott Ratio Studiorum szabályozta.

A XVIII. században a kormányzat Magyarország újjáépítésére koncentrált. Ezen felül egyik fontos célja az volt a kormányzatnak és a rendeknek, hogy megszüntessék a kulturális elmaradottságot. Természetesen ebbe a célba az oktatás áttekintése is beletartozott. A XVIII. században az államnak nagyobb szerepe jutott az oktatásban a felvilágosodásnak köszönhetően. Így a Nagyszombati Egyetem is különös figyelmet kapott a században. Az 1712/15-ös és az 1722/23-as országgyűléseken is foglalkoztak az egyetemmel. Az egyik eredmény azt volt, hoy az oktatást új területekre is kívánták terjeszteni. Habár a jezsuiták által vezetett egyetemtől nem volt elvárható a képzés tradicionális szerkezetének a megbontása. Ilyen változtatást csak uralkodói rendelkezésre lehetett megvalósítani.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményei váratlanul érték az egyetemet. 1848 március elején még minden a megszokott módon folyt az egyetemen, de március végére már érezni lehet a nyugtalanságot. Az egyetem rektora március 13-án levélben kérte az egyetem tagjait, hogy maradjanak távol az eseményektől. Mindennek ellenére sokan részt vettek a forradalomban. Az egyetem magyar állami intézménnyé vált és a Kar megkapta az egyenjogúságot, így érvénybe lépett a tanszabadság az oktatók és a hallgatók számára is. A magyar kormány egy oktatási törvény szeretett volna érvénybe léptetni. A törvény kidolgozásában több tanár is részt vett. Végül a szabadságharc eseményei nem tették lehetővé a törvénytervezet elfogadását és végrehajtását. Eötvös József miniszer tervezete "A magyar egyetem alapszabálya" címet viselte volna. Ugyan a törvénytervezetet nem léptették életbe, mégis a következő évtizedeket meghatározza ez a szabályzat. A szabályzat szerint a karok teljesen egyenjogúak. A bölcsészeti kart bölcsészeti és mértani szakra osztotta és megengedte a tanárok számára az önálló kutatás szabadságát és a tudományos meggyőződés szabad előadását.

A forradalmi reformok nyomott hagytak a tanári karban is. A magyarul nem tudó tanároknak távozniuk kellett. Illetve az olyan tanároknak is el kellett hagyniuk az egyetemet, akik nem értettek egyet a kialakuló új rendszerrel. Lemondott Verner (Verney) János (filozófia), Reisinger János (történész), Wolfstein József (matematika) és Reseta János (német irodalom). Új tanárok is érkeztek úgy mint Palotai József (filozófia) és Garay János (magyar nyelv és irodalom). 1848 júniusában nevezték ki Vasvári Pált a történelem tanszékre magántanárnak. Viszont 1848 őszétől minden haladó tervet és elképzelést lesodortak. Az egyetemi oktatás az 1848-49-es tanévben szünetelt, mivel a hallgatók többsége beállt a honvédségbe. A szabadságharc bukása után 1849 szeptemberében indult újra az oktatás a pesti egyetemen.

1849-ben a forradalom elbukott, így az olmützi alkotmány megfelelően a birodalmi kormány nekifogott a magyar viszonyok átformálásához. Az egyetemnek ez azt jelentette, hogy egy évtizedig a kormány meg tudta állítani azon terveket, hogy az egyetem magyar nemzeti egyetemmé váljon. A kormány viszont nem akarta megakadályozni azon törekvéseket, hogy bevezessék a tanszabadságot és megvalósítsák az egyetem polgári viszonyok reformját. Ezek a folyamatok végül nem az Eötvös József által tervezett liberális módon ment végbe, hanem a kormányzat által preferált konzervatív módon. A birodalom határain belül véghez vitt reformok Leo Thun vallási és közoktatás ügyi miniszer nevéhez kapcsolható.

Franz Exner prágai filozófus nevéhez fűződik a reform alaptervezetének a kidolgozása. Exner a Berlini Egyetem Alexander von Humboldt által kidolgozott rendszerét vette alapjául az 1848 nyarán kidolgozott tervezetének. Humboldt szerint az egyetem célja nem a hivatalnokok képzése az állam számára, és a jó keresztény alattvalók képzése, hanem a tudományok oktatása és művelése a tanszabadság teljes szellemében. Humboldt szerint lehetővé kell tenni, hogy a tanuló saját maga válasszon tanárt, az egyetem tanácsának meg kell szabadulni az oktatás állami ellenőrzésétől, és az egyetemnek teljes autonómiát kell kapnia. Meglepő módon a katolikus és konzervatív Thun elfogadtatta a protestáns Exner tervezetét az uralkodóval is. Exner reformjának lényeges elemei a mai napig fentmaradtak.

A gyors fejlődésnek indult Magyarország oktatási rendszerét is modernizálni kellett a kiegyezés után. 1868-ban megszavazták a népiskola törvényt ami európai mértékkel is korszerű volt. A tárcának viszonylag kevesebb tennivalója volt a felsőoktatásban. Az egyetem fejlődni tudtak Thun reformjainak köszönhetően. A kar történetében a dualizmus kora egyértelműen a fejlődés és a gyarapodás és az oktatási struktúra kiépítésének a korszaka. A korszak miniszterei Eötvös József és Trefort Ágoston nagyon sokat tettek a Budapesti Egyetem fejlődéséért. Mindkét miniszter törvénytervezetet készítettek az egyetem rendezése tárgyában. Ezekből a törvénytervezetekből végül törvény nem született, de az elképzeléseket nagy részét megvalósították. Mindketten sokat tettek azért, hogy a Kar tanszéki szerkezete átalakuljon. Eötvös vezéreszméje a tanszabadság volt, legfőképpen a kutatás és az oktatás teljes szabadsága. Trefort szintén kiemelte a tanszabadság fontosságát, de ennek korlátait is megfogalmazta az 1873-as törvénytervezetében. Trefort kisebb szakmai nézeteltérésbe került a bölcsészeti kar tanáraival. Az egyik legfontosabb szakmai vita a tanárképzéssel kapcsolatban robbant ki. Trefort a tanárképzés érdekeinek is megfelelő tanterv előkészítését kérte a kartól, de ettől a kar elzárkózott. A kar azzal indokolta az elzárkózást, hogy a kar nem tud kettős feladatnak eleget tenni (a tudomány művelésének és a tanárok képzésének).

A Királyi József-Műegyetem épülete 1894-ben (Dörre Tivadar rajza)

A kar nem szerette volna teljesen a tanárképzés feladatának alárendelni magát, ezért közbenső megoldások születtek. A korszakban két rendszer volt Európában elterjedt. Az egyik rendszer a francia volt, amely az egyetemtől független tanárképző intézetet működtetett. A másik szisztéma a német volt, amely a tanárképzést az egyetemeken oldották meg szemináriumok tartásával. Eötvös 1870-ben egyesíteni szerette volna két rendszert megtartva mindkét rendszer előnyeit. Ezért Eötvös a bölcsészkaron belül működő tanárképezdét hozott létre. A tanárképezde öt szakosztállyal működött:

1. klasszikai filológia és irodalom
2. történelem és földrajz
3. matematika és fizika
4. természetrajz
5. neveléstani és oktatástan

A tanárképző tagjai a kar hallgatói voltak. 1873-ban a Műegyetem mellett működő reáltanodai képzővel egyesült és Középtanodai tanárképezde néven folytatta a működését. Azonban ez a rendszer nem felelt meg a kar professzorainak ezért a német minta megvalósítását követelték. 1878-ban a kar tíz szeminárium létesítését javasolta. Az összes köziskolai szaktárgyat szeminárium formájában szerették volna megoldani. A szeminárium egyszerre lett volna oktatási forma és intézmény. A hallgatóknak gyakorlatokat vezettek és a kar rendelkezett szemináriumi helyiségekkel, könyvtárral, infrastruktúrával.

Az egyetem 1910 körül

1918. október 17-én Tisza István bejelentette a parlamentben, hogy Magyarország a háborút elvesztette. A következő éveket a bizonytalanság jellemezte Magyarországon, ami a Budapesti Egyetemet is érintette. A kolozsvári és a pozsonyi egyetemek határon kívülre kerültek, de a Debreceni Egyetem még nem működött teljes erővel. Az egyetem újra felvette a Budapesti Tudományegyetem nevet. A parlamentben megjelent új pártok gyökeres változást akartak a felsőoktatásban. Az egyetem kezdetben jó szemmel nézte a változásokat, de hamar nézeteltérései lettek a kultuszminiszterrel Lovászy Mártonnal és utódával Kunfi Zsigmonddal. 1918. február 3-án felfüggesztették az egyetem autonómiáját és Jászi Oszkár kormánybiztost nevezték ki az egyetem élére.

Jászi Oszkár a bölcsészkar autonómiáját is fel szerette volna függeszteni, de a Kar tanácsa 1918. február 8-án tiltakozott. Válaszul a kormány felfüggesztette Angyal Dávid dékánt, és Asbóth Józsefet nevezte ki dékánnak. A karon létrejött egy reformbizottság, de mielőtt el tudták volna kezdeni a munkájukat a Berinkey-kormány megbukott. A Magyarországi Szocialista Párt jutott hatalomra és a Forradalmi Kormányzótanács gyakorolta hatalmat. A kormány munkásakadémiát hozott létre a munkások képzésére. Dienes Pál került az egyetem élére mint politikai megbízott. A tanárokat lecserélték és haladó gondolkodású oktatókat neveztek ki, mint például Babits Mihály, Hauser Arnold, Benedek Marcell, Turóczi-Trostler József, Vadász Elemér, és Hevesy György.

Ezekben az években a kar szinte minden nap kapott új rendelkezést a kormánytól. 1919. május végén a tanárképző intézetet megszüntették és helyére középiskolai tanítóképző intézetet hoztak létre. 1919. június 14-én a Történelmi Materializmus Kutatóintézet létesítését rendelték el, majd július 4-én a nemzetközi Ido nyelv részére hoztak létre intézetet. 1919. július 31-én a kommün megbukott és a vezetők elmenekültek.

1919. augusztus 5-én a Peidl-kormány visszaállította az egyetem autonómiáját. 1919 augusztus 8-i ülésén a bölcsészkar tanácsa a következőképen foglalt állást:

"A bölcsészettudományi kar tudomásul veszi a miniszteri leiratot; minthogy azonban autonómiáját egyetemünk természeti és történeti jogában gyökerezően vallja, ezt az autonómiát elnyomó kormányokat és intézkedéseket pedig törvényesnek nem tekinti, szükségesnek tartja jegyzőkönyvi kifejezést adni annak a meggyőződésének, hogy önrendelkezési jogunk nem a közölt kormányrendelettel, hanem az erőszak megtörésével azonnal, saját törvényes életerejénél fogva lépett hatályba".

1919 augusztus 25-én Angyal Dávidot újraválasztották dékánnak és az augusztus 13-ai rendelettel a márciusban eltiltott tanárokat visszahelyezték állásukba és a népbiztos által kinevezettek kinevezését érvénytelenítették. Egy külön bizottságot hoztak létre az 1918. október 31-e után történtek kivizsgálására. Több alkalmazottat megróttak, nyugdíjaztak és fegyelmi vizsgálat alá vontak, de a tanári kar nagy része a helyén maradt. Az 1920-as tanévet szénhiány és a fennálló politikai helyzet miatt csak márciusban lehetett elkezdeni. A trianoni béke hatása az egyetemet is érintette, mivel az egyetem körülményei is szűkösebbek lettek.

Az 1920-as évek közepére a helyzet sokat javult. Létszám korlátozást kellett bevezetni az egyetemi felvételnél, amit a vallás és közoktatási miniszter határozott meg. Az 1920-as években 3-5000 hallgató nyerhetett felvételt a bölcsészkarra. A korszak egyik legfontosabb kultuszminiszterének Klebelsberg Kunonak a viszonya nem a legjobb volt az egyetemmel. Az egyetem túl szigorú döntésnek tartotta az 1920-as évek létszámcsökkentéssel kapcsolatos rendelkezéseit. A bölcsészkaron 36 állást kellett megszünteti 1923-ban. 1925-ben pedig további 20%-os csökkentést írtak elő. Majd 1930-ban 6 évre újabb létszámcsökkentést írtak elő. 4 tanszéket és 36 segédtanerő állást szüntettek meg. Zubriczky Aladár rektor 1925. évi évzáró beszédében üzent is a politikai vezetőknek: "Bármennyire örül is egyetemünk, ha a magyar kultúra ügyét más egyetemek is szolgálják, azt mégsem nézhetné nyugodtan, hogy ezeket az egyetemeket az ő köveiből építsék. Ez a Pázmány egyetem nívóját leszállítaná, esetleg életerejét gyökerében megtámadná, a vidéki egyetemeken pedig keveset lendítene mert a Pázmány egyetemen felmerülő hiányt úgysem pótolnák”.

Zubriczky Aladár kérte, hogy a párhuzamos tanszékek tovább működhessenek, mert így egy tanszakon belül több tudományos irány is fejlődhet ki és egyben a tanszabadság is érvényesül.

A tornyos, várszerű építmény a műegyetem egykori matematikai és ábrázoló mértani előadóterme volt, ahol az elsőéves hallgatók, a gólyák hallgatták főtantárgyaikat.

Az ELTE épületei a Kiskörúton (háttérben a Nemzeti Múzeum) (kép: Google)

Oldalrizalitjain háromszögű oromzat van, az orommezőkben sokalakos szoborkompozíciókkal. Jelenleg az ELTE Ásványtani Intézete. Az épületek közti Trefort-kertben Trefort Ágoston miniszternek (1817-1887), a XIX. századi magyar közoktatásügy kiemelkedő alakjának szobrát (Stróbl Alajos alkotása), illetve Pecz Samu tervei szerint 1898-ban emelt nagy hírű "Gólyavárat" láthatjuk.

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ