A kétemeletes, nyerstégla falú, majolikadíszítésű, olasz neoreneszánsz stílusú palotát Steindl Imre tervei szerint 1880-1883 között építették. Eredetileg a budai Duna-parton felépült új műegyetem megnyitásáig ez volt a műegyetem. A körút 4. számú, eredetileg kétemeletes épületét Weber Antal tervezte 1882-ben.
Pázmány Péter Esztergom bíboros érseke, 1635. május
12-én alapította az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi
Kart Nagyszombaton. Pázmány Péter jezsuita egyetemet alapított amelynek
oktatási rendszerét, szervezetét az 1599-ben elfogadott Ratio Studiorum
szabályozta.
A XVIII. században a kormányzat Magyarország újjáépítésére koncentrált.
Ezen felül egyik fontos célja az volt a kormányzatnak és a rendeknek,
hogy megszüntessék a kulturális elmaradottságot. Természetesen ebbe a
célba az oktatás áttekintése is beletartozott. A XVIII. században az
államnak nagyobb szerepe jutott az oktatásban a felvilágosodásnak
köszönhetően. Így a Nagyszombati Egyetem is különös figyelmet kapott a
században. Az 1712/15-ös és az 1722/23-as országgyűléseken is
foglalkoztak az egyetemmel. Az egyik eredmény azt volt, hoy az oktatást
új területekre is kívánták terjeszteni. Habár a jezsuiták által vezetett
egyetemtől nem volt elvárható a képzés tradicionális szerkezetének a
megbontása. Ilyen változtatást csak uralkodói rendelkezésre lehetett
megvalósítani.
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményei váratlanul érték az
egyetemet. 1848 március elején még minden a megszokott módon folyt az
egyetemen, de március végére már érezni lehet a nyugtalanságot. Az
egyetem rektora március 13-án levélben kérte az egyetem tagjait, hogy
maradjanak távol az eseményektől. Mindennek ellenére sokan részt vettek
a forradalomban. Az egyetem magyar állami intézménnyé vált és a Kar
megkapta az egyenjogúságot, így érvénybe lépett a tanszabadság az
oktatók és a hallgatók számára is. A magyar kormány egy oktatási törvény
szeretett volna érvénybe léptetni. A törvény kidolgozásában több tanár
is részt vett. Végül a szabadságharc eseményei nem tették lehetővé a
törvénytervezet elfogadását és végrehajtását. Eötvös József miniszer
tervezete "A magyar egyetem alapszabálya" címet viselte volna.
Ugyan a törvénytervezetet nem léptették életbe, mégis a következő
évtizedeket meghatározza ez a szabályzat. A szabályzat szerint a karok
teljesen egyenjogúak. A bölcsészeti kart bölcsészeti és mértani szakra
osztotta és megengedte a tanárok számára az önálló kutatás szabadságát
és a tudományos meggyőződés szabad előadását.
A forradalmi reformok nyomott hagytak a tanári karban is. A magyarul nem
tudó tanároknak távozniuk kellett. Illetve az olyan tanároknak is el
kellett hagyniuk az egyetemet, akik nem értettek egyet a kialakuló új
rendszerrel. Lemondott Verner (Verney) János (filozófia), Reisinger
János (történész), Wolfstein József (matematika) és Reseta János (német
irodalom). Új tanárok is érkeztek úgy mint Palotai József (filozófia) és
Garay János (magyar nyelv és irodalom). 1848 júniusában nevezték ki
Vasvári Pált a történelem tanszékre magántanárnak. Viszont 1848 őszétől
minden haladó tervet és elképzelést lesodortak. Az egyetemi oktatás az
1848-49-es tanévben szünetelt, mivel a hallgatók többsége beállt a
honvédségbe. A szabadságharc bukása után 1849 szeptemberében indult újra
az oktatás a pesti egyetemen.
1849-ben a forradalom elbukott, így az olmützi alkotmány megfelelően a
birodalmi kormány nekifogott a magyar viszonyok átformálásához. Az
egyetemnek ez azt jelentette, hogy egy évtizedig a kormány meg tudta
állítani azon terveket, hogy az egyetem magyar nemzeti egyetemmé váljon.
A kormány viszont nem akarta megakadályozni azon törekvéseket, hogy
bevezessék a tanszabadságot és megvalósítsák az egyetem polgári
viszonyok reformját. Ezek a folyamatok végül nem az Eötvös József által
tervezett liberális módon ment végbe, hanem a kormányzat által preferált
konzervatív módon. A birodalom határain belül véghez vitt reformok Leo
Thun vallási és közoktatás ügyi miniszer nevéhez kapcsolható.
Franz Exner prágai filozófus nevéhez fűződik a reform alaptervezetének a
kidolgozása. Exner a Berlini Egyetem Alexander von Humboldt által
kidolgozott rendszerét vette alapjául az 1848 nyarán kidolgozott
tervezetének. Humboldt szerint az egyetem célja nem a hivatalnokok
képzése az állam számára, és a jó keresztény alattvalók képzése, hanem a
tudományok oktatása és művelése a tanszabadság teljes szellemében.
Humboldt szerint lehetővé kell tenni, hogy a tanuló saját maga válasszon
tanárt, az egyetem tanácsának meg kell szabadulni az oktatás állami
ellenőrzésétől, és az egyetemnek teljes autonómiát kell kapnia. Meglepő
módon a katolikus és konzervatív Thun elfogadtatta a protestáns Exner
tervezetét az uralkodóval is. Exner reformjának lényeges elemei a mai
napig fentmaradtak.
A gyors fejlődésnek indult Magyarország oktatási rendszerét is
modernizálni kellett a kiegyezés után. 1868-ban megszavazták a népiskola
törvényt ami európai mértékkel is korszerű volt. A tárcának viszonylag
kevesebb tennivalója volt a felsőoktatásban. Az egyetem fejlődni tudtak
Thun reformjainak köszönhetően. A kar történetében a dualizmus kora
egyértelműen a fejlődés és a gyarapodás és az oktatási struktúra
kiépítésének a korszaka. A korszak miniszterei Eötvös József és Trefort
Ágoston nagyon sokat tettek a Budapesti Egyetem fejlődéséért. Mindkét
miniszter törvénytervezetet készítettek az egyetem rendezése tárgyában.
Ezekből a törvénytervezetekből végül törvény nem született, de az
elképzeléseket nagy részét megvalósították. Mindketten sokat tettek
azért, hogy a Kar tanszéki szerkezete átalakuljon. Eötvös vezéreszméje a
tanszabadság volt, legfőképpen a kutatás és az oktatás teljes
szabadsága. Trefort szintén kiemelte a tanszabadság fontosságát, de
ennek korlátait is megfogalmazta az 1873-as törvénytervezetében. Trefort
kisebb szakmai nézeteltérésbe került a bölcsészeti kar tanáraival. Az
egyik legfontosabb szakmai vita a tanárképzéssel kapcsolatban robbant
ki. Trefort a tanárképzés érdekeinek is megfelelő tanterv előkészítését
kérte a kartól, de ettől a kar elzárkózott. A kar azzal indokolta az
elzárkózást, hogy a kar nem tud kettős feladatnak eleget tenni (a
tudomány művelésének és a tanárok képzésének).
A Királyi József-Műegyetem épülete 1894-ben (Dörre Tivadar rajza)
A kar nem szerette volna teljesen a tanárképzés
feladatának alárendelni magát, ezért közbenső megoldások születtek. A
korszakban két rendszer volt Európában elterjedt. Az egyik rendszer a
francia volt, amely az egyetemtől független tanárképző intézetet
működtetett. A másik szisztéma a német volt, amely a tanárképzést az
egyetemeken oldották meg szemináriumok tartásával. Eötvös 1870-ben
egyesíteni szerette volna két rendszert megtartva mindkét rendszer
előnyeit. Ezért Eötvös a bölcsészkaron belül működő tanárképezdét hozott
létre. A tanárképezde öt szakosztállyal működött:
1. klasszikai filológia és irodalom
2. történelem és földrajz
3. matematika és fizika
4. természetrajz
5. neveléstani és oktatástan
A tanárképző tagjai a kar hallgatói voltak. 1873-ban a Műegyetem mellett
működő reáltanodai képzővel egyesült és Középtanodai tanárképezde néven
folytatta a működését. Azonban ez a rendszer nem felelt meg a kar
professzorainak ezért a német minta megvalósítását követelték. 1878-ban
a kar tíz szeminárium létesítését javasolta. Az összes köziskolai
szaktárgyat szeminárium formájában szerették volna megoldani. A
szeminárium egyszerre lett volna oktatási forma és intézmény. A
hallgatóknak gyakorlatokat vezettek és a kar rendelkezett szemináriumi
helyiségekkel, könyvtárral, infrastruktúrával.
Az egyetem 1910 körül
1918. október 17-én Tisza István bejelentette a
parlamentben, hogy Magyarország a háborút elvesztette. A következő
éveket a bizonytalanság jellemezte Magyarországon, ami a Budapesti
Egyetemet is érintette. A kolozsvári és a pozsonyi egyetemek határon
kívülre kerültek, de a Debreceni Egyetem még nem működött teljes erővel.
Az egyetem újra felvette a Budapesti Tudományegyetem nevet. A
parlamentben megjelent új pártok gyökeres változást akartak a
felsőoktatásban. Az egyetem kezdetben jó szemmel nézte a változásokat,
de hamar nézeteltérései lettek a kultuszminiszterrel Lovászy Mártonnal
és utódával Kunfi Zsigmonddal. 1918. február 3-án felfüggesztették az
egyetem autonómiáját és Jászi Oszkár kormánybiztost nevezték ki az
egyetem élére.
Jászi Oszkár a bölcsészkar autonómiáját is fel szerette volna
függeszteni, de a Kar tanácsa 1918. február 8-án tiltakozott. Válaszul a
kormány felfüggesztette Angyal Dávid dékánt, és Asbóth Józsefet nevezte
ki dékánnak. A karon létrejött egy reformbizottság, de mielőtt el tudták
volna kezdeni a munkájukat a Berinkey-kormány megbukott. A Magyarországi
Szocialista Párt jutott hatalomra és a Forradalmi Kormányzótanács
gyakorolta hatalmat. A kormány munkásakadémiát hozott létre a munkások
képzésére. Dienes Pál került az egyetem élére mint politikai megbízott.
A tanárokat lecserélték és haladó gondolkodású oktatókat neveztek ki,
mint például Babits Mihály, Hauser Arnold, Benedek Marcell,
Turóczi-Trostler József, Vadász Elemér, és Hevesy György.
Ezekben az években a kar szinte minden nap kapott új rendelkezést a
kormánytól. 1919. május végén a tanárképző intézetet megszüntették és
helyére középiskolai tanítóképző intézetet hoztak létre. 1919. június
14-én a Történelmi Materializmus Kutatóintézet létesítését rendelték el,
majd július 4-én a nemzetközi Ido nyelv részére hoztak létre intézetet.
1919. július 31-én a kommün megbukott és a vezetők elmenekültek.
1919. augusztus 5-én a Peidl-kormány visszaállította az egyetem
autonómiáját. 1919 augusztus 8-i ülésén a bölcsészkar tanácsa a
következőképen foglalt állást:
"A bölcsészettudományi kar tudomásul veszi a miniszteri leiratot;
minthogy azonban autonómiáját egyetemünk természeti és történeti jogában
gyökerezően vallja, ezt az autonómiát elnyomó kormányokat és
intézkedéseket pedig törvényesnek nem tekinti, szükségesnek tartja
jegyzőkönyvi kifejezést adni annak a meggyőződésének, hogy
önrendelkezési jogunk nem a közölt kormányrendelettel, hanem az erőszak
megtörésével azonnal, saját törvényes életerejénél fogva lépett hatályba".
1919 augusztus 25-én Angyal Dávidot újraválasztották dékánnak és az
augusztus 13-ai rendelettel a márciusban eltiltott tanárokat
visszahelyezték állásukba és a népbiztos által kinevezettek kinevezését
érvénytelenítették. Egy külön bizottságot hoztak létre az 1918. október
31-e után történtek kivizsgálására. Több alkalmazottat megróttak,
nyugdíjaztak és fegyelmi vizsgálat alá vontak, de a tanári kar nagy
része a helyén maradt. Az 1920-as tanévet szénhiány és a fennálló
politikai helyzet miatt csak márciusban lehetett elkezdeni. A trianoni
béke hatása az egyetemet is érintette, mivel az egyetem körülményei is
szűkösebbek lettek.
Az 1920-as évek közepére a helyzet sokat javult. Létszám korlátozást
kellett bevezetni az egyetemi felvételnél, amit a vallás és közoktatási
miniszter határozott meg. Az 1920-as években 3-5000 hallgató nyerhetett
felvételt a bölcsészkarra. A korszak egyik legfontosabb
kultuszminiszterének Klebelsberg Kunonak a viszonya nem a legjobb volt
az egyetemmel. Az egyetem túl szigorú döntésnek tartotta az 1920-as évek
létszámcsökkentéssel kapcsolatos rendelkezéseit. A bölcsészkaron 36
állást kellett megszünteti 1923-ban. 1925-ben pedig további 20%-os
csökkentést írtak elő. Majd 1930-ban 6 évre újabb létszámcsökkentést
írtak elő. 4 tanszéket és 36 segédtanerő állást szüntettek meg.
Zubriczky Aladár rektor 1925. évi évzáró beszédében üzent is a politikai
vezetőknek: "Bármennyire örül is egyetemünk, ha a magyar kultúra
ügyét más egyetemek is szolgálják, azt mégsem nézhetné nyugodtan, hogy
ezeket az egyetemeket az ő köveiből építsék. Ez a Pázmány egyetem
nívóját leszállítaná, esetleg életerejét gyökerében megtámadná, a vidéki
egyetemeken pedig keveset lendítene mert a Pázmány egyetemen felmerülő
hiányt úgysem pótolnák”.
Zubriczky Aladár kérte, hogy a párhuzamos tanszékek tovább
működhessenek, mert így egy tanszakon belül több tudományos irány is
fejlődhet ki és egyben a tanszabadság is érvényesül.
A tornyos, várszerű építmény a műegyetem egykori matematikai és ábrázoló mértani előadóterme volt, ahol az elsőéves hallgatók, a gólyák hallgatták főtantárgyaikat.
Az ELTE épületei a Kiskörúton (háttérben a Nemzeti Múzeum) (kép: Google)
Oldalrizalitjain háromszögű oromzat van, az orommezőkben sokalakos szoborkompozíciókkal. Jelenleg az ELTE Ásványtani Intézete. Az épületek közti Trefort-kertben Trefort Ágoston miniszternek (1817-1887), a XIX. századi magyar közoktatásügy kiemelkedő alakjának szobrát (Stróbl Alajos alkotása), illetve Pecz Samu tervei szerint 1898-ban emelt nagy hírű "Gólyavárat" láthatjuk.
Képek