E pesti épületegyüttes első része hamarosan száz éves lesz, és a későbbi hozzáépítés is hetven fölött jár. Már emiatt is érdemes foglalkozni vele, annak ellenére, hogy kiemelkedő esztétikai értéke nem sok akad. Egységessége, megbízhatóságot sugalló harmóniája ragadja meg inkább a benne járó látogatót.

AJÁNLÓ

Persze nem csupán kora miatt fontos ház, hanem például azért, mert ez volt az első budapesti "felhőkarcoló". Az együttes közepén álló torony eredetileg 17 emeletre, közel 75 méterre magasodott, és felső öt szintjét hatalmas pártázat, óriási szobrok díszítették. Társadalomtörténeti jelentősége talán még kiemelkedőbb, ugyanis a munkásbiztosítás első komoly bázisa volt Budapesten.

Az Igazgatóság ügyfélfogadó váróterme (kép: Varga Máté)

Megépítésekor még orvosi rendelő és fürdő is működött benne a munkások számára, tehát komplex jóléti intézményként létesítették 1912-1913-ban, közvetlenül az első világháború előtt. Tervezésére 1911-ben pályázatot hirdettek, és a győztes pályamű jeligéje jellemző módon "Munkásvédelem" volt.

Az ismert építészpáros, Komor Marcell és Jakab Dezső állt e jelige mögött, akiknek közös munkásságában (1897-től 1918-ig működött a Komor-Jakab iroda) szinte az utolsó nagyobb munka volt a Budapesti Kerület Munkásbiztosító székháza, utána már csak a marosvásárhelyi Kultúrpalotát készítették közösen.

Komor Marcell és Jakab Dezső építészek

Korábbi épületeik közül feltétlenül megemlítendő a szabadkai zsinagóga (1902), a Városháza Marosvásárhelyen (1909) és Szabadkán (1910), a Fekete Sas Szálló Nagyváradon (1908) és a budapesti Palace Szálló (1910) a Rákóczi úton. S nem maradhat ki e felsorolásból a Népopera, a mai Erkel Színház a Köztársaság téren, melyet 1910-1911-ben építettek Márkus Géza, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján. Igaz, azóta ezt az épületet szinte teljesen átalakították.

Az épület 1931-ben

A véletlen folytán helyét tekintve viszont igen közel esik Komor és Jakab Munkásbiztosító székházához, mely a város szövetében nem áll kiemelt helyen, bár nincs messze a Keleti pályaudvartól. Közelében található néhány további fontos középület, éppen a Köztársaság tér felől a Gázművek központja, a Fiumei úton mellette áll a Baleseti Kórház, a Dologház utca felől pedig közvetlen telekszomszédja a Tűzoltóság fővárosi parancsnoksága.

Az együttes megépítése óta a legfontosabb változás a város életében minden bizonnyal az autóforgalom hihetetlen megnövekedése. E szempontból a hely aránylag szerencsés, hisz a Fiumei úti főhomlokzat előtt szervizút fut végig, s a rekonstrukció során további parkolóhelyeket is sikerült kialakítani a pincében és az épület udvarán. Pont e nagyobb beavatkozás folytán épp az épület udvara az, amely a legkedvezőbb változáson esett át korábbi, meglehetősen méltatlan állapotához képest.

Az épület 1948-ban

A ház két építési ütemének nyomait még az építészetben nem túl járatos szemmel is könnyű felfedezni: középső tornya, e bizonyos első budapesti magasház, két különböző magasságú tömböt köt össze. Előbb a baloldali, az alacsonyabbik épült meg, bár már kiviteli terveinek készítésekor, 1912-ben fölmerült az ötlet, hogy a szomszédos telkek megvásárlásával a teljes Fiumei úti teleksort kéne beépíteni.

A bővítésre azonban - a közbejött első világháború miatt - csak jóval később, 1929-1931-ben került sor, amikor a tervezésben közreműködött Komor János és Sós Aladár is. Az első épület alaprajzából adódóan az udvar felé eső íves térsort mintegy tükrözve megismételték, a kettő közé állt be a századfordulós amerikai felhőkarcolók mintájára tervezett torony, mögötte pedig, egész szűk beépítéssel a kazánok kettős kéménye.

E megnyomorított udvart a teljes felújításkor sikerült újjáformálni, egységesíteni a homlokzatokat, kellemes belső teraszt létesíteni a gépkocsi beálló fölött.

A volt felhőkarcoló egy technikai probléma, az ún. bauxit-beton szindróma áldozata lett az 1960-as években. Ugyanis a bauxit-cementet éppen e középső torony építésekor kezdték alkalmazni, kellő tapasztalatok híján, amire még az engedélyeket kiadó hatóság is figyelmeztette az építtetőt. Negyven évvel később a statika tudományának híres professzora, dr. Csonka Pál adott szakvéleményt, s ebben kézenfekvően a torony felső öt emeletének visszabontását javasolta, amit 1969-ben végre is hajtottak.

A magasból (Google)

A rekonstrukció tervezése során fölmerült az ötlet, hogy valamilyen módon vissza lehetne építeni a torony csúcsát, például a berlini Reichstag új kupolájához hasonló, áttört acél-üveg szerkezettel. Ez azonban túl költséges megoldás lett volna, ami az épület jellegéhez sem illeszkedik szervesen, ezért teljesen érthetően elvetették. A torony tetején mindössze a párkányt építették át, és mögé, kézenfekvő módon, gépészeti tereket építettek ki.

A belsőben, a rekonstrukció jellegének megfelelően a pincétől a padlásig minden helyiséget felújítottak: 700 fő számára alakítottak ki korszerű munkahelyet, valamint technikailag megfelelő oktatási bázist a társadalombiztosításban dolgozók részére, és megoldották a hagyományos papír-iratok tárolását is.

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ