Pálffy Pál Pozsony vármegye örökös főispánja, a Szent István-rend vitéze, császári és királyi kapitány volt. 1855. május 9-én nőül vette Károlyi Geraldina grófnőt (1836-1915), aki gróf Károlyi István és gróf Esterházy Franciska lánya volt. Feleségével boldog családi életet éltek Malackán, hét gyermekük született és széles baráti körrel rendelkeztek.
Pálffy Pál (1827-1866)
Későbbi palotájuk telke akkor még egy nagyobb,
összefüggő föld része volt, amit Ybl Miklós és Wechselmann Ignác
vásárolt meg, tudván, hogy néhány év múltán e helyen a gazdagok
mágnásnegyede fog megszületni, miáltal nagyot kaszálhatnak a felaprózott
és eladott telkeken.
A család az 1860-as évek közepén vásárolta meg az akkor már híressé vált
palotanegyed saroktelkét, de mire a házépítés elkezdődhetett volna,
Pálffy Pál 38 évesen elhunyt. A palota építését már megözvegyült
felesége kezdte el 1867-ben, amit Ybl Miklós tervei alapján 1869-ben
fejezett be (a mester régi ismertségben állt a Károlyi családdal - egyik
első jelentős munkája éppen a fóti kastélytól nem messze álló templom
volt). A keskeny telek beépítése szokatlan, az épületszárnyak nem
az utcára, hanem a tűzfalak vonalára simulnak, egy kis utcai sarokkertet
és egy hátsó keskeny belső udvart hagyva szabadon. A bejárat az északi
telekhatárra, a reprezentatív funkciók a kissé megemelt földszintre
kerültek.
Az épület alaprajza
(a palotának két kertje is lett: egy utcasarkon lévő, növényekkel beültetett
parkocska és egy hátsó, gazdasági jellegű udvar)
A kert felőli homlokzat rajza
Az Eszterházy (ma Ötpacsirta) utca felőli homlokzat
A palota kívülről igen visszafogott képet mutat, az
architektúra XV. Lajos-korabeli franciás jellegű kialakítása minden
bizonnyal a megrendelő határozott kívánsága volt. Feltételezhetően a
grófilé kérésére a mester a francia rokokóra jellemző módon a pompát
kizárólag az épület belsejében fejtette ki, míg az épület kívülről
minden dísztől mentes. Az épület stilisztikailag a romantikus,
francia-rokokó és az olasz-reneszánsz formaelemeket felhasználó
eklektika.
A palota földszintjén és első emeletén lakott a grófi család. A
földszinten helyezkedett el az ebédlő, a szalon, és a grófné szobája, az
emeleten voltak a hálószobák és a gyermekek szobái. A második emeleten
és a manzárdban kiadó lakrészek voltak. Ezeket, a kor szokása szerint,
arisztokrata fiatalembereknek adták bérbe. A belső udvarból külön
lépcsők vezettek a fenti szintekre. A jobboldali szárnyban istálló is
volt. A lovakat azonban a közvetlen környezet nem fogadta szívesen,
feljelentés miatt az istállót át kellett építeni.
1891-ben a palota körüli utcákat burkolattal látták el. A Főváros
eredetileg fakockákat akart letenni mindenhová, de Pálffy grófné és
Wenckheim Frigyes gróf kérelemmel fordult a Közmunkatanácshoz, hogy a
járdákat és a szegélyeket ne fával, hanem trachyttal burkolják le. A
Főváros ebbe beleegyezett, de annyi kikötése volt, hogy a fakocka és a
kőkocka közötti különbséget (3391 forintot) a kérelem beadói fizessék
ki.
Megjegyzendő, hogy a Főváros ezekben az években nagyszabású útborkolási
munkálatokat végzett, amelynek költségeit az utak mentén lévő házak
tulajdonosaira terhelte rá. Ennek a lakosság egy része nem igazán örült,
ezért sorozatosan folyamodtak kérelemmel a város vezetése felé, hogy a
díjat engedjék el. Pálffy Pálné is köztük volt, aki 1898-ban
kérvényezte, hogy az általa működtetett Bakáts téri Erzsébet Kórházat
mentesítsék a kövezési adó alól.
Gróf Pálffy Pálné volt az első, aki szeretett volna az egyszerű
jótékonykodáson túllépni és egy hosszabb távú eredményt elérni a
karitatív munkával. Mindezt a katolikus szociális nevelésen keresztül
látta megvalósíthatónak. 1896-ban alapította meg az Országos Katolikus
Nővédő Egyesületet, amelynek 1915-ben bekövetkezett haláláig volt az
elnöke. Ezen egyesület a nők védelmét hivatott szolgálni: az
alkoholizmus és népbetegségek elleni előadásokkal, társasjátékokkal,
karénekkel, tánccal, kirándulásokkal, színielőadásokkal foglalkoztatták
őket. Keretébe tartozott a Katolikus Anyák Köre, a Katolikus Munkásnő
Otthona, a Hermina Otthon, valamint vidéki fiókegyesületek. De Pálffyné
volt a Patronage-egyesület alapító elnöknője is, amely az erkölcsi
züllés veszélyének kitett gyermekek megmentése érdekében működött.
A család a házat eredeti funkciójában használta évekig, majd
1937-ben eladták a Márta Ápolónő Egyesületnek (Kékkeresztes Márta
Betegápolók rendje), akik már jelentősen átépítették, hogy a
betegellátás funkcióinak megfeleljen. A betegápoló egyesület 1926-ban
alakult meg a Kékkeresztes Márta Betegápolók rendjének felügyeletével.
"A Márta Ápolónői Egyesület intelligens urinőket képez hivatásos
ápolónőkké. Vallásos keretek között élnek, de független világi nők
maradnak. Megélhetésük tisztviselői fizetéssel (nyugdíjjal) biztosítva
lesz, ha a két éves kurzust elvégezték. A kurzus alatt is gondoskodnak
szállásukról, kosztjukról, zsebpénzről. Feltétel: egészséges, vallásos
urinők legyenek, lehetőleg 20-30 év között legalább négy középiskolával"
- írja az Esztergom 1927. július 3-án.
1926-ban, egy fiatal nő, Trugly Margit hosszú betegségéből felépülve
elhatározta, ha felgyógyul, olyan fiatal lányokat gyűjt maga köré, akik
készek a betegek nyomorúságát enyhíteni és a betegápolást hivatásuknak
tekintik. Ugyanakkor jól képzettek, intelligensek és tiszta erkölcsüek.
Az egyesületet a mindig szorgoskodó, emberszerető, Jézust követő Márta
életformájának mintájára hívták életre. A Márta Betegápoló Egyesület
tagjai nem riadtak vissza a 15-20 ágyas kórtermektől, a háború súlyos
sebesültjeitől, s a munka mellett tanultak, majd három év múlva sikeres
vizsgát tettek. Jelvényük a kék kereszt lett, jelszavuk: "a törvény
teljessége a szeretet".
Vásárokat rendeztek a vakok által készített tárgyakból, minden
fillérüket a közös kasszákba rakták, s bankkölcsönök segítségével
vásárolhatták meg az akkor már elhanyagolt külsejű Pálffy-palotát,
amelynek megszépült homlokzatán már ott ragyogott jelképük, a kék
kereszt. A Márták 22 évig dolgoztak a Rókus Kórházban. Ez idő alatt 350
nővér nemzetközileg is elismert betegápolói oklevelet szerzett.
Elsősorban itt látták el áldozatos munkával a nővéri feladatokat.
A II. világháborús sérülések helyreállításakor a Márta Betegápoló
Egyesületet a kommunisták 1948-ban feloszlatták, majd az épületet az
Egészségügyi Szakszervezetnek adták. Az épület felújításakor a Reviczky
utcai szárny egy részét a szomszéd házhoz csatolták.
A Szabó Ervin Könyvtárnak a Pálffy-palotát 1995-ben sikerült
megszereznie: a Fővárosi Közgyűlés 1306/1995. /X.26./ számú határozata
az "Ötpacsirta utca 4. szám alatt található épületet" a Fővárosi
Szabó Ervin Könyvtár kezelésébe adta, s hozzájárult a Fehérhajó utcai
épületrész eladásához (125 millióért), amelynek révén az átalakítás
költségei az utolsó pillanatban előteremthetővé váltak. A határozat
előtt a könyvtár vezetősége úgy döntött: a Zenei Gyűjteményt és a
Gazdasági Igazgatóságot helyezi el ebben az épületben.
Az 1996-ban elkezdett rekonstrukció során Hegedűs Péter építész az
eredeti, Ybl Miklós által megrajzolt állapot visszaállításához
ragaszkodott. 1998 őszére készültek el a felújítással, átalakítással,
berendezkedéssel, majd október 13-án Demszky Gábor főpolgármester adta
át az épületet.
A Pálffy-palota 1996-ban
(az istálló a Reviczky utcai szárny földszintjén épült, s ha jól megfigyeljük az
épületet, a furcsa ablakkiosztás még ma is árulkodik erről)
A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár úgy döntött, hogy a
teljes épületet a Zenei Gyűjtemény és központi irodák céljára
hasznosítja. E funkciók elhelyezését az épület eredeti térbeli
rendszerének megtartásával, a válaszfalazások jelentős részének
megszüntetésével és a gépészeti-, és elektromos rendszerek újbóli-, az
igényeknek és előírásoknak megfelelő elkészítésével érték el a tervezők.
A földszint, a félemelet és az első emelet a Zenei Gyűjtemény és
járulékos helyiségeinek, míg a II. emelet és a manzárd szint a központi
irodáknak ad otthon.
Az épület legközelebbi felújítása 2019-ben kezdődött el és 2020-ig
tartott. Ebben újrafestették a falakat, felújították a padlót, új
ablakok és ajtók kerültek beépítésre, lecserélték a tetőt és beszerelték
a klímákat.
Képek