A Rákóczi téri vásárcsarnok másodikként épült fel a budapesti vásárcsarnokok közül 1894-ben. Az épület terveit a főváros tulajdonában álló Mérnöki Hivatal építészei, Rozinay István és Klunzinger Pál készítették.

AJÁNLÓ

A végleges tervek elfogadása előtt egy költségcsökkentő tervmódosítást hajtottak végre, amely által a Víg utcai homlokzatot 1,6 méterrel tolták hátrébb, csökkentették a pince ablakainak számát, s elhagyták a vendéglők és kávézók berendezéseit is. Az épület pincefalain és a pilléreken olcsóbb dísztégla-borítást, úgynevezett géptéglaburkolatot alkalmaztak. A szigetelés öntött aszfaltját kettős rétegű aszfaltlemezre cserélték, s a pincefödémen nem Monier-rendszerű vasbeton mennyezetet, hanem csömöszölt betont, az áruhelyek gránit szegélykövei helyett keramitot javasoltak alkalmazni. A vizesblokkok berendezéseit egyszerűsítették és csökkentették a pincerekeszek területét.

Az egész építkezésre 668ezer Ft-ot szavazott meg a Főváros, de a teljes építési költség végül csupán 617ezer Ft-ba került. Ehhez járult még a 240ezer Ft-os kisajátítási költség is. A használatbavételi engedélyt 1896. június 11-én adták meg; a hivatalos átadásra 1897. január 16-án került sor.

Mivel az építési terület a Rákóczi tér és a Víg utca között helyezkedik el, így a csarnok jól megközelíthetővé vált. A 70x75 méter alaprajzú épületben két, egymásra merőleges öthajós csarnok alkotja a teret, amelyhez kétoldalt félnyereg fedésű mellékhajók kapcsolódnak. Ezekhez csatlakozik a szélső hajó, amely nyeregtetős szerkezettel épült. Kör keresztmetszetű oszlopok és szegecselt tartók alkotják az egész vasszerkezetet. Középen, a hajók találkozásánál kiemelkedő négyzetet építettek, amelynek mindegyik oldalára ablakok kerültek, így engedve be a napsugarakat a sötét térbe. A főhajók szélessége 12,5 méter, a központi rész 24 méter fesztávolságú. A csarnoktér az 5290 m2 telek területéből 4220 m2 foglal el. A csarnok négy sarkán elhelyezkedő pavilonok pedig összesen 1070 m2 területűek, amelyek mintegy tornyokként fogják közre a belső teret.

A vásárcsarnok átadása utáni időkben a főbejáraton, vagyis a Rákóczi tér felől lovaskocsival is be lehetett hajtani a csarnokba, így könnyítve meg a lerakodást. Bent 4 és 6 m2-es árudáknak alakítottak ki helyet, így 375 állandó és 55 ideiglenes árusítóhely volt az épületben. A pincét raktározásra használták, s a sarokpavilonokban kapott helyet az áruvizsgáló, a rendőr, a csarnokfelügyelet, az elsősegélyhely és a vendéglők. Fölöttük bérlakások voltak.

1936-ban olyan alacsonnyá vált a csarnok forgalma, hogy tervbe vették bezárását, illetve annak uszodává való átalakítását. Végül ez nem valósult meg. 1988. május 6-án éjjel a csarnokban tűz ütött ki, amelytől az épület leégett. Csak a főfalak maradtak meg; még a vasszerkezet is eltorzult. Szerencsére az épületet nem bontották el, így Tokár György és Hidasi György építészek tervei szerint a vásárcsarnokot felújították és 1991. július 25-én ismét megnyitották.

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ