1870 körül sokak sürgetésére felmerült egy önálló technikai múzeum alapítása. Sok tárgyalás után Trefort Ágoston kultuszminiszter magáévá tette az ügyet és 1883-ban ideiglenes helyiségben létrehozta a „Technológiai Iparmúzeumot”.

AJÁNLÓ

A Technológiai Iparmúzeum korábban a Kerepesi úton, a Beleznay-kert pavilonjában működött (ma Rákóczi út 7-9.). A manapság alig ismert Beleznay-kert, a Pannónia Szálló (korábban Griff-fogadó) melletti 900 négyszögöl telken terült el és afféle falusi kúria volt; kastélyszerű ház előtti udvara, rácsos kerítésével a Kerepesi útra nézett. A kertet 1787-ben gr. Beleznayné Podmaniczky Mária vásárolta a Grassalkovich családtól és a kastélyban találkoztak Kármán Józseffel az élükön, az első magyar nyelvű irodalmi szalon tagjai. Később színtársulatok előadásának színtere (Déryné is említette Naplójában), a munkásmozgalom megindulásakor pedig népgyűlések helye, tüntetések kiinduló pontja lett. Például a Budapesti Munkásképző Egyesület közgyűlése itt volt (1869), és bár az a helyen, 1873-ban alakult Magyarországi Munkáspártot feloszlatták, mégis 1874. márc. 18-án 3000 résztvevő tüntetett a kertben az egyesülési és gyülekezési szabadságért.

A Beleznay-kastély és kertjének bejárata a Kerepesi úton (Cserna Károly vízfestménye)

Az 1880-as évek elején a Beleznay-kert pavilonja roskatag állapotban volt, helyreállításra szorult és szükség volt új építkezésre is. A munkálatokat - Weber Antal terve alapján - Wechselmann Ignác építőmester 1882 novemberében kezdte és 1883 tavaszán fejezte be. A kb. fél évig tartó munka viszonylag nem sokba (23 ezer Ft-ba) került. Közben Ráth Károly a nyugati országokat járta, majd Stockholmon át Moszkvába is ellátogatott az ottani Politechnikai Múzeum tanulmányozása céljából. A tapasztalatokat felhasználva, külföldi prospektusok segítségével rendelték meg a gépeket, szerszámokat, ipari mintákat, könyveket az iparmúzeum részére.

A megnyitás napján, 1883. június 24-én, vasárnap délelőtt fél tízkor, az érkező Trefort minisztert Szalay Imre miniszteri tanácsos üdvözölte. Utalt arra, hogy az új intézetben az iparosoknak alkalmuk lesz arra, hogy magukat tovább képezzék, és tanulmányozzák "az ipar terén ma - a gőz és elektromosság korában - rohamos gyorsasággal felmerülő újításokat". Trefort válaszában kifejtette a kormány arra irányuló törekvését, miszerint meg kell védeni a kézművest a nagyváros, a nagyvárosit a gyárak és a külföld ellen és ezért versenyképessé kell őt tenni. "Nevelni és oktatni kell szakszerűleg a kisiparost és kézművest, s ez a feladata az ipariskoláknak és a ma megnyitandó intézetnek" - mondotta, majd így fejezte be beszédét: "Csak legyen meg a kellő részvét az iparosok és kézműves osztály részéről, s állíttassanak kellő emberek a kellő helyekre: és ez az intézet is megfogja hozni a várt gyümölcsöt".

Ezután Trefort és kísérete megtekintette a fa- és fémipari gyűjteményt, a gépcsarnokot és műhelyt, ahol a gépeket működésük közben Thék Endre ismertette. A megnyitóról a sajtó kedvezően írt, a szakkörök véleményét Az Építési Ipar 1883. július 1-i száma például így fejezte ki: "A lefolyt héten ismét egy új intézettel lettünk gazdagabbak az iparfejlesztés eszközeiben, ez a Budapesten felállított magyar királyi Technológiai Iparmúzeum. Üdvözöljük az új intézetet, s remélve, hogy hamar átesik a kezdet nehézségein, céljainak elérésében a legszebb sikert kívánjuk neki".
 
A jó szervezést az is mutatta, hogy a megnyitáskor a közönség kézbe vehette "A m. kir. Technológiai Iparmúzeum Közleményei" című időszaki kiadvány első számát. Ebben a múzeum keletkezésének előzményeiről számoltak be és tájékoztattak az intézet ideiglenes alapszabályairól, programjáról és használata rendjéről. "A Technológiai Iparmúzeum tárgymutatója" mellékletben pedig a gépcsarnok és műhely, a gyűjteménytár valamint a szakkönyvtár teljes állományát tételesen felsorolták. Ez a képes katalógusszerű kiadvány nemcsak a látnivalókra hívta fel a fővárosi és vidéki szakemberek figyelmét, hanem az új gépek, eszközök stb. szakszerű leírásával, a főbb paraméterek megadásával adalékkal szolgált a korabeli technika színvonalára. Például: 1. sz. Ottó-féle nyolc lóerejű gázmotor (Langen és Wolf gyárából, Bécsben). A lendítő kerék fordulati száma percenként 160. A gép hossza 3,37 m, súlya 2480 kg, ára 3000 Ft, stb. (A gépet később, mint az intézet állandó erőgépét üzemeltették).

Hasonló módon ismertették a gépcsarnok 15 maró-, gyaluló-, fúrógépét, a műhelyben levő 36 eszterga, csavarvágó, lyukasztó stb. gépet, továbbá 21 bádogmegmunkálógépet és 12 szerszámot, melyeket javarészt Bécsből, Németországból, Svájcból és Angliából azzal hozattak, hogy eladásukig a tulajdonjog a gyártó céget illeti. Ez a módszer a vétel és ajándék mellett a gyarapítás harmadik formája lett, mert a gépeket huzamos időn át a múzeum céljaira használhatták.

A gyűjteménytár két részre oszlott: a faipari osztályon 52, a fémiparin pedig 33 tételben szerepeltek iparcikkek, nyersanyagok, félgyártmányok stb. A faipariak közül kiemelkedtek az Iparmúzeum üvegezett előcsarnokában elhelyezett, kádár mesterek műveleteit bemutató gyűjtemény; a Thonet Testvérek (Bp.) hajlított bútorai; valamint a Kölber kocsigyárban használt fanemek mintái. Tanulságosak voltak a fejlett technikával készült svéd ajtók és ablakok, a francia berakott bútordíszek, a bajor fatapéta-dekorációk. A fémipar tárgyai között az amerikai zárak és vasalások, az egyéb helyekről beszerzett műlakatosmunkák, sárgaréz és bronz kilincsek stb.

A gyűjteményekben kezdettől fogva találkozunk technikatörténeti érdekességű tárgyakkal. Ilyen volt például a budapesti új városháza főlépcsőjének mintája, amelyet Oetl Antal vasöntöde az 1873. évi bécsi kiállításra készített 1/12 nagyságban. A gyár - Nikolaj Nikolajevics nagyherceg kívánságára - ugyanilyen mintát ajándékozott a moszkvai Politechnikai Múzeumnak is. Itteni elhelyezéséhez ki kellett venni a Beleznay-kerti gyűjteményterem ajtófélfáját, de megérte, mert az öntöttvas szerkezetű lépcsőház akkoriban technikai előrelépésnek számított és a Franciaországban divatos stílus meghonosítására az első kísérlet volt. A munka bonyolultságát jelezte, hogy az oszlopok vasból készült levéldíszeit darabonként öntötték, majd valamennyit egyenként csavarokkal erősítették föl az oszlopok törzsére. Történeti becse volt az egyetemi könyvtár vasszerkezetének (készítője Márton Lajos pozsonyi mester), továbbá az Operaház fedélszerkezeti mintájának, Neuschloss Károly munkájának is.

A tárgymutató könyvtári része 35 fémipari, 62 faipari könyv és rajzgyűjtemény, valamint 44 vegyes ipari és technológiai mű bibliográfiai adatait sorolta fel. Az intézetbe 31 folyóirat járt (21 német, 8 magyar és 1-1 francia, illetve angol nyelvű). A legnépesebb csoportot az ún. "képes gyár-katalógusok" alkották. Ebben 350 külföldi cég gyártmányait ismertető prospektusát tartották, számukat állandóan növelték, 1886-ban már 1142 cég katalógusát őrizték. Ez a szakcsoportok szerint rendezett katalógus-prospektus gyűjtemény egyedülálló volt a korabeli magyar könyvtárügyben.

A tárgymutató adatainak összegzésével megállapítható, hogy a Technológia Iparmúzeum megnyitásakor 84 géppel, szerszámmal és 85 gyűjteménnyel rendelkezett (a tárgyak pontos számát nem tudjuk, mert gyűjtőnéven szerepeltek, pl. rézvasalások, zárak stb.). A könyvtári állomány 147 könyvből és nyomtatott rajzgyűjteményből, 31 folyóiratféleségből állott, összesen 345 kötetben. Ezenkívül 350 db gyári katalógusuk is volt. Az anyag sokrétűségének köszönhető, hogy viszonylag nagy számban keresték fel. Már az első évben 59977 látogatója volt (a fővárosban egy 1881. évi népszámlálás szerint 58051 fő foglalkozott iparral). Az érdeklődést fokozta, hogy a fontosabb gépeket szerda este és vasárnap délelőtt gyakorlatilag mutatták be. A téli időszakban pedig előadásokat rendeztek: az elsőt 1883. december 11-én Edvi Illés Aladár tanár tartotta a fémipar köréből, öt követték Gaul Károly tanár faipari előadásai, Kerpely Antalnak vasgyárakról, hámorokról, Thék Endrének a bútorkiállításokról, Jungfer Gyulának a vasművészet fejlődéséről szóló beszámolói, amelyek igen sikeresek voltak és az intézet jó hírét keltették.

Az alapítást követő évben megtörtént a végleges szervezeti forma kialakítása.

1884. június 28-án megszületett az a döntés, hogy a Közép-ipariskolát és a Technológiai Múzeumot egy erre a célra emelendő épületbe helyezik el, ezt megelőzően pedig a két intézmény szakmai, szellemi vezetését is egy kézben egyesítik. Az erről szóló rendelkezés 1884. július 1-én lépett életbe. Ezzel egyidejűleg az ideiglenesen megbízott vezető, Ráth Károly helyébe a Technológiai Iparmúzeum főigazgatójának Hegedűs Károly gépészmérnököt, a Középipariskola igazgatóját nevezték ki. Az Iparmúzeum igazgatója az eddigi múzeumi őr, Taborsky Ottó gépészmérnök; múzeumi őr pedig Straub Sándor végzett műegyetemi hallgató lett, aki eddig segédőrként dolgozott.

Az Iparmúzeum tekintélyét növelte, hogy részt vett az 1885. évi országos iparkiállításon és az erre az alkalomra összeállított "A magyar királyi Technológiai Iparmúzeum tárgymutatója" című katalógusában számolt be anyagáról.

A közös épület elhelyezésének céljára megvásárolták a körút és a Népszínház utca sarkán lévő telket. 1887-ben sikerült összegyűjteni az építkezéshez szükséges pénzt: február 21-én az Országgyűlés megszavazta az épület felépítéséhez szükséges 350.000 forintot. Trefort a tervek elkészítésével Hauszmann Alajost bízta meg, aki neoreneszánsz stílusban tervezte meg az épületet. Ennek alapján megkezdték a Nagykörút, Népszínház utca és Csokonai utca által határolt 6475 m2 nagyságú telken az építkezést, amely két év múlva fejeződött be. A kivitelezést Monaszterly Szilárd építész felügyelte mellett Fekete Elek építőmester végezte. 1889. április 28-án került sor a zárókő ünnepélyes elhelyezésére, majd ezután a lépcsőházban felavatták Trefort Ágoston mellszobrát, amelyet Stróbl Alajos készített.

1900-1902 között az épületet kibővítették, az átalakítás során az olvasóterem 20 férőhellyel 70 személyesre bővült. 1907. április 30-án az Ipartechnológia Múzeum megszűnt, ezért könyvtára miatt innentől kezdve Technológiai Könyvtár néven működött tovább.

Az igazgatók: Hegedűs Károly 1884-től 1907-ig, és Gaul Károly 1907-től 1921-ig

A könyvtár évi gyarapodása 1910-11-ben megközelítette a kétezer kötetet. A látogatottság is emelkedett. A könyvtár gyűjtőköre is kibővült. A könyvtár anyagának elhelyezésére már nem volt elegendő a két raktárterem, így egy elrekesztett folyosón helyezték el a könyveket. Az első világháború idején már mind a múzeum, mind az iskola kinőtte az épületet.

Gépkiállítás 1910-ben

1914-ben kitört az első világháború, amely az Iparmúzeum ténykedését is messzemenően korlátozta. A mozgósításkor mind a tanfolyamok oktatói, mind a hallgatók közül sokan bevonultak és a háború a tanfolyamok körét is megváltoztatta. A hadi gyártáshoz szükséges szakmákra (elektromotor-gépkezelő, fémvágó, autogénhegesztő stb.) rendezték őket és 1915/16. évtől megindultak a hadirokkant-tanfolyamok is. Egyeseken, így a szűcsiparin, a rokkantakon kívül a hadbavonultak feleségei, leányai is részt vettek. Olyan új iparágak is születtek, mint a „plakettipar" és megnőtt a kereslet - a temetkezési vállalatok részéről - a pácoláshoz, politúrozáshoz értők iránt. A szaktanácsadás pedig az anyaghiányok pótlását célozta, de fegyver-bőrtok, hószemüveg stb. készítésére, tábori kályhák szállítására is sok tanácsot kértek. A háború alatt kiállításokat nem rendeztek, mert a Technológiai Iparmúzeum termeit a Magyar Egyesült Textilművek ruha varrodájának engedte át, amely katonai ruházatot készített.

Az intézet személyzetének javarésze is bevonult.. A létszám Gaul igazgató idejében 5-7 tanárból, 3-4 tisztviselőből, 3 művezetőből és 8 fizikai dolgozóból, összesen 20-23 főből állott, akiket 6-8 szakértő támogatott. A háború utolsó éveiben (1918) az intézethez 7 tanár (Mezey Bertalan, Ordódy János, Kertészffy János, Egry István, Streihammer Antal, Balogh József és Balázs Pál) tartozott, de nem tudjuk közülük kik teljesítettek katonai szolgálatot. A budafoki kísérleti intézet is hasonló nehézségekkel küszködött. "Végül is az Iparmúzeum igazgatója másodmagával maradt az intézetben. Túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy a háború és az azt követő zavaros idők végével, 1920-ban mindkét intézmény a megsemmisülés küszöbén állott és attól csak az egyesítés menthette meg" - írta emlékezésében a kortárs, Ordódy János, aki az egyesített utódintézmény igazgatója lett.

A vesztett háborút és az országrészek elcsatolását követő gazdasági nehézségeket többek között a hasonló irányú intézmények összevonásával igyekeztek megoldani. A Technológiai Iparmúzeumot is, a belőle kisarjadt budafoki Ipari Kísérleti és Anyagvizsgáló Intézettél, továbbá az 1891-ben létesült Lőfegyvervizsgáló Próbaállomással egyesítették. Ezzel egyidejűleg 1921. október 7-én Gaul Károly (1854-1932) igazgatót felmentették, majd nyugalomba vonulása alkalmából helyettes államtitkári címmel tüntették ki. Az elismerésre rászolgált, mivel az általa 1907 és 1918 között szervezett tanfolyamokat 56904 gyári munkás, iparos segéd és mester végezte el. Gaul a vezetést Raichl Károlynak, a volt budafoki kísérleti intézet igazgatójának adta át, Raichl azonban betegszabadságra ment és 1924-ben nyugalomba vonult. Az újjászervezést helyettese, Ordódy János intézte: 1923-24-ben az épületet emeletráépítéssel megnagyobbították és benne helyezték el az 1923-ban szervezett Tüzelőszerkísérleti Állomást, majd itt működött az állami gépjárművezető-tanfolyam is.

Az ily módon kialakult intézmény mint "M. kir. Technológiai és Anyagvizsgáló Intézet" folytatta munkáját. A jogutód - nevében sem szerepelt többé a múzeum kifejezés - ipari kísérleti kutató intézetként anyagvizsgálatokkal, energiagazdasági és ipari kísérletekkel foglalkozott és közreműködött az ipari szabványosításban stb. Céljaihoz kifejlesztette a múzeumi könyvtárat, amely a két világháború közti évtizedekben Káplány Géza vezetésével, mint a közkedvelt Technológiai Könyvtár, a főváros legjelentősebb műszaki könyvtára volt.

A könyvtárnak súlyos gondja volt a raktározás. A könyvtár az első emeletre költözése után áttért a numerus currens elhelyezési rendre, ami nagyfokú helymegtakarítással járt. 1927-ben hosszas előkészítő munkálatok után végre új állványzatot szerezhettek be a raktárba.

1935-ben az intézet kiállítási terméből kialakították a könyvtár második olvasótermét, majd szeptember 1-től már 100 személyes folyóirat olvasóban kutathattak a látogatók. A könyvtár teljes olvasói férőhely kapacitása egy éven belül megkétszereződött.

1938 júliusától a harmadik emelet építkezései miatt a könyvtár olvasószobái korlátozva működtek. A közönség kényelmét szolgálta, hogy ruhatár is létesült. Három új adminisztrációs helyiséget is kapott a könyvtár, ezekbe tervezték a dokumentációs központ elhelyezését is. 1942-43-ban a könyvtár új könyvraktárral bővült. A könyvtár még így is szűkösen fért el.

1944 novemberében bezárták a könyvtár olvasótermét a bombázások és a belövések okozta ablaküveg törések miatt. Az intézet felszerelésének és a könyvtár anyagának egy részét faládákba zárva átköltöztették Budára, ahol egy Vár mellett fekvő ház (az Attila utcai ún. Bethlen-udvar) pincéjében helyezték el.

A főváros ostroma alatt a Technológiai Könyvtár felső emeleteinek a födémszerkezete részben beszakadt, így törmelék lepte el a termeket. Szerencsére a könyvtár raktárai, valamint az adminisztratív helyiségek nem sérültek meg.

A romeltakarítás eredményeképpen 4 hónappal a harcok elcsendesedése után, 1945. június 18-án újra megnyitotta kapuit a könyvtár. Az utcai nagy olvasótermet az 1940-es évek végén az intézmény díszteremként használta, melyben estélyeket, ünnepségeket rendeztek. A könyvtár könyvolvasóját az udvari toldalékszárny termébe helyezték át.

1949. szeptember 8-án a Népgazdasági Tanács határozata értelmében a Technológiai és Anyagvizsgáló Intézetet először Könynyű-, ÜL Nehézipari Minőségellenőrző Intézetekké, majd Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézetté (KERMI) szervezték át. Székháza ma is a József körúti palota, amely az Iparmúzeum otthona volt négy évtizeden át.

A Technológiai Könyvtár 1949-ben egyesült a Műszaki Dokumentációs Központtal, az így létrejött Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ 1958-ban jelenlegi helyiségeibe (Reviczky utca 8.) költözött. A legújabb szervezetében, mint Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár 1983-ban ünnepelte centenáriumát.

A Technológiai Iparmúzeum működésére összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy első időszakában a korszerű gépeket, eszközöket bemutató és különböző gyártási folyamatokat szemléltető gyűjteményeivel, valamint előadásokkal, gyakorlatias tanfolyamokkal az ipari-technikai szakemberek látókörét bővítette, tudásukat növelte. Technikatörténeti emlékeivel pedig a nagyközönség érdeklődését is felkeltette és ébrentartotta a hazai műszaki fejlődés iránt. Az első országos ipari technológiai múzeum tehát a századforduló idejéig feladatainak eleget tett, megfelelt hivatásának. Működése második szakaszában, a XX. század első évtizedeiben pedig műszaki kísérletekkel és vizsgálatokkal, szaktanácsokkal és a vidéken rendezett tanfolyamok százaival az iparosok, szakmunkások tömegeit képezte ki az új technika használatára.

Az épület látványa madártávlatból (kép: Google)

AJÁNLÓ

Képek

A József körút 6. szám alatti Technológiai Iparmúzeum épületének téglából és terrakottából kialakított homlokzata, a földszinti nyitott árkádjával és finom díszítésével a felső-olaszországi reneszánsz palotahomlokzatokra emlékeztet. A homlokzat közepén volt a főbejárat, széles szabad lépcsőivel, a bejáró elé épített árkádos nyílt csarnokkal, amelyet az utca felől díszes vasrács zárt el. Az épület magas alagsorral épített, két emelet magasságú (az első emeletet magasföldszintnek hívták, és a tulajdonképpeni második emelet volt az első emelet). Az első emelet homlokzati része nagyméretű ablakaival tűnt ki, a második emelet kisebb ablakaival frízszerűen illeszkedett a főemelet fölé, legfelül pedig díszes fapárkány koronázta a homlokzatot, melyet jobb felől egy szegment formájú homlokzatrész választott el a Népszínház utcai iskolaépület homlokzatától.

A bejáraton keresztül a látogató az előcsarnokba jutott. Onnan monumentálisan kiképzett, háromtagú falépcső nyílt, amelynek középső tagja az első emeletre, két oldaltagja pedig a magasföldszintre vezetett. Az olvasóterem és a könyvtár az épület földszintjén kapott helyet.

AJÁNLÓ