A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola két iskola egyesítéséből származik. Őse az 1778-ban meginduló Budai Rajziskola és a tíz évvel később meginduló pesti.

AJÁNLÓ

A Budai Rajziskolát Mária Terézia 1777-es rendelete, a Ratio Educationis nyomán alapították. Feladata elsősorban az iparostanoncok és tanítójelöltek rajzi képzése volt. 1778. április 2-i keltezéssel , az Udvari Kancellária kiadja a Schola Graphidis Budensis alapítólevelét.

A beiratkozott tanulók száma, Buda és Pest népességéhez viszonyítva igen nagy volt. 1778-ban 25-ös létszámmal kezdtek Budán, de 1795-ben már 152 volt a növendékek száma, s 1820 körül csak az iparos tanulók száma meghaladta a 200-at. A pesti iskola indulási létszámát nem ismerjük, de annyit tudunk, hogy 1848 után rohamosan emelkedett, s 1867-ben 1700-nál is több volt. A két rajziskola kezdettől fogva a művészeti képzést is feladatának tekintette. 1846-ig, a Marastoni-féle Festőakadémia létrejöttéig néhány alig ismert magániskolától eltekintve, a művészképzés terén az első lépések irányításában, a technikai eljárások oktatásában úttörő szerepet játszottak.

1850-től már nemcsak rajzot, hanem heti két órában általános elméleti tárgyakat is kezdtek tanítani az ipari tanoncok számára. Az 1885-ben Pestre telepített volt Schola Graphidis Budensis-t Buda és Pest egyesítése után 1886-ban a Pesti Rajzoló Oskolával, illetve Felsőiparrajziskolával egybeolvasztották, Székesfővárosi Iparrajziskola néven.

Az 1880-as évek végén az iskola Czukor utcai épülete már szűknek bizonyult, ezért a Vigadó épületében is működött néhány szakosztály. A folyton terebélyesedő iskola új épületet kívánt. A sajátos igényeknek megfelelően - Kauser József tervei szerint - megépített Oroszlán utcai (a mai Török Pál utcai) új épületbe 1893-ban költözött be az iskola.

A Székesfővárosi Iparrajziskola 1897. körül (kép: Klösz György - Szabó Ervin Könyvtár)

1913-ban kezdték felszerelni a fotószakosztályt, és 1914-ben indult meg az oktatás Pécsi József vezetésével. A 30-as évektől kezdve a rajzoktatás, a szakrajz és a szabadkézi rajz mellett kiegészül az élő modell utáni rajzolással ; megkezdődik a népművészet-néprajz tanítása.

1946-tól az iskola Szépmíves Líceummá szerveződött át. Az oktatás célja nem csupán gyakorló kézműiparosok továbbképzése, hanem új, művészi igényű iparos-nemzedék nevelése. Megkezdődött a rendszeres közismereti oktatás; a tanterv a magyar, a számtan, a földrajz stb. tanítása mellett kiterjedt a számvitel, iparjog-védelem stb. jellegű ismeretekre is. Ebben az időben agyagműves, bútorműves, női divat, fényképész, grafikai, könyvkötő, bőrdíszműves és textilműves szakosztályok működtek. A tanulók líceumi érettségit és szakképzettségükről tanúskodó végbizonyítványt kaptak, melynek alapján segédvizsgát tehettek.

A művészeti főiskolák 1949-ben történt reformja szükségessé tette, hogy az iskola is szervesen illeszkedjék a művészeti oktatás új vonalába. Így jött létre 1950-ben az Állami Művészeti Gimnázium, majd 1951-től a Képző- és Iparművészeti Gimnázium.

1967-től újabb reform lépett életbe. Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolává alakult át az iskola. E reform lényege, hogy valamennyi tanuló egyszerre kap teljes értékű érettségit, mely alapján bármely felsőoktatási intézményben továbbtanulhat, elmélyült rajzi alapképzést, ami előfeltétele a művészeti főiskolákra való sikeres jelentkezésnek, és szakmai színvonalú képesítést egy-egy művészeti szakmában, ami az önállósodást jelentheti.

1973-tól, továbbra is Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola néven, a Magyar Képzőművészeti Főiskola gyakorlóiskolája lettünk.

A "Kisképző" 1983-ban (kép: Fortepan.hu)

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ