Központi Vásárcsarnok

IX. kerület, Ferencváros, Vámház körút 1-3.

A Központi Vásárcsarnok Pecz Samu műegyetemi tanár tervei alapján készült el 1897-ben. Az épület a magyarországi historizmus téglaépítészetének egyik legszebb alkotása. A bejárati kőkapuk neogótikus stílusjegyeket viselnek, a tetőt a pécsi Zsolnay-gyár színes épületkerámiái fedik. Az épület alapterülete kb. 10000 m2, amelyet óriási vas tetőszerkezet fed. Az épületet 1977-ben nyilvánították műemlékké, 1999-ben pedig elnyerte az építészeti szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix d’Excellence díját.


AJÁNLÓ

A mai Szabadság híd pesti hídfőjénél volt a fővámház, ahol a Duna folyamon szállított áruk elvámolását végezték. A vízi út közelsége is magyarázza, hogy itt alakult ki Pest egyik piactere, két városrész, a Belváros és a Ferencváros határán. Az első időkben saját vasúti rakodóvágánya is volt és a felszín alatt folyosó kötötte össze a dunai rakparttal.

2013-ban a CNN Travel toplistájának élén szerepeltette a Fővám téri Központi Vásárcsarnokot. Budapest egyik legkedveltebb piaca olyan világhírű vásárok mellett szerepel a listán, mint az isztambuli Nagy Bazár, illetve a barcelonai Mercat de San Josep de la Boqueira, a londoni Portobello Road és a párizsi Les Puces.

A Vásárcsarnokba való kirándulás igazi élménnyel szolgál a turisták számára. A főbejáraton belépve az utazó hirtelen nem is tudja, merre induljon, hiszen a színes bódék és a kereskedők gusztusosan tálalt portékái egyből magukra vonják a figyelmet. Ha vesszük a fáradságot és bejárjuk az egész épületet, akkor érdemes a pince szintről kezdeni, ahol megkóstolhatjuk a magyar konyhára oly jellemző savanyúságokat, és beszerezhetjük a halászléhez való elengedhetetlen halféleségeket is.

A Fõvárosi Önkormányzat Csarnok és Piac Igazgatósága 2005-ben egy rendezvénysorozatot indított el, amelynek célja a Nagycsarnok, mint központi piac és idegenforgalmi látványosság népszerűsítése. A marketing kampány keretében helyszínt szeretnénk biztosítani idegenforgalmi látványosságot nyújtó nagyszabású rendezvényeknek, országbemutatóknak. 2013. december 12-14. között ismét a Vásárcsarnok adott otthont az immár negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Brit Karácsonyi Vásárnak. A standokon Britannia legnépszerűbb termékei és szolgáltatói között válogathattak a látogatók. Korábban kínai, svájci, japán, székely, osztrák, bolgár, török, francia, lengyel, tunéziai, stb. nemzetek különlegességeit vásárolhatta meg a nagyközönség.

Responsive image
A vásárcsarnok és az egyetem épületei madártávlatból (kép: Google)

A múlt század derekán a gyors fejlődésnek induló magyar főváros mind lélekszámában, mind külső képében felzárkózott Európa nagy metropoliszaihoz. Már az 1860-as évektől foglalkozott a gondolattal, hogy vásárcsarnokok építésébe fog. Célja az volt, hogy az egészségtelen körülmények között működő régi piacokat időjárástól védett, fedett árucsarnokok váltsák fel, ahol ellenőrizhető a forgalomba kerülő élelmiszerek minősége, az árak pedig stabilizálódnak. De a gyors, urbanizációval együtt járó feladatok miatt csak 1879-ben vetődött fel újra az építés ügye. Európa több nagyvárosában (London, Párizs, Bécs, Berlin stb.) ekkor már felépültek az első jelentősebb vásárcsarnokok.

Az áruféleségekre szakosodott francia és angol csarnokoktól eltérően, a német gyakorlat mintájára e központi és több kerületi vásárcsarnok építését javasolta az erre a célra felállított bizottság. Az élelmiszer nagybani értékesítésére központi vásárcsarnokot, a hagyományos piacok felváltására kerületi csarnokokat terveztek. A nagybani csarnok egyben az egyik kerületi piacnak is helyet kellett adjon. A főváros így egy időben öt vásárcsarnok építéséről határozott.

A főváros középítési igazgatójának, Lechner Lajos javaslatára választották ki a Fővám téri helyszínt a Központi Vásárcsarnok felépítésére. Benne kapott helyet a nagybani piac és a déli kerületi vásárcsarnok. A Rákóczi, a Klauzál, a Hunyadi téren és a Hold utcában lévő kerületi piacot építettek. A Batthyány téren a program részeként hat évvel később, 1902-ben lett kész a hatodik kerületi vásárcsarnok.

Az épület terveinek elkészítésére 1892-ben nemzetközi építészeti tervpályázatot hirdettek, amelyre kilenc pályamű érkezett. P. Escande és J. Goumez (francia), Pecz Samu (magyar) és az Anger, Högner, Preil (német) tervezők által benyújtott terveket sorolta a zsűri első helyre. Értékelése szerint Pecz Samu készítette a legcélszerűbb tervet, ezért ő kapott megbízást a kivitelezési program összeállítására. De a francia tervezők és Pecz Samu között újabb tervpályázatot írtak ki, ami után végül is a magyar tervező kapott megbízást a kiviteli tervek elkészítésére.

Responsive image
A Vásárcsarnok Fővám tér felőli metszetrajta Pecz Samu vázlattervében

1894. június 25-én kezdődött az építkezés. A következő év őszén már készen állt a csarnok teljes tetőszerkezete, 1896-ban pedig már csak a belső szakipari munkákon dolgoztak. Vastartóból készült a belső teherhordó szerkezet, a külső körítő fal téglából. Hidraulikus kézisajtóval gyártott, egyedi tagozatú idomtéglát használtak nyíláskeretezéshez, a nyerstégla homlokzat robusztusságát sárga és piros téglákból rakott geometrikus és sávos minták oldják. Az építészetileg hangsúlyos helyeken a párkányokat is téglaidomokkal díszítették. Az ekkor már nemzetközi rangú pécsi Zsolnay-gyár pirogránit elemei ékesítik a homlokzatot. A Fővám téri épületszakasz tetőszerkezetét és a két tornyot ugyancsak a Zsolnay-gyárból származó színes mázas cserepekkel burkolták. A homlokzatnak további hangsúlyt adnak a kő díszítőtagozatok. Párkányokat, konzolokat, épületdíszeket, lábazati elemeket készítettek faragott tömbkövekből.

1896. június 30-án a csarnokot már csak tíz nap választotta el az átadástól, amikor tűz keletkezett, s amely szörnyű pusztítást végzett. A tűz okára a majd egy évig tartó vizsgálat sem tudott fényt deríteni. A feltételezések szerint a héjazat javításakor egy kokszkosártól gyulladt ki a bádogozás alatti deszkázat. A csarnok főhajójának tetőzete 60 méter hosszon leégett, az épület vasszerkezetei átizzottak, néhány tartó teljesen eltorzult. Az építési vállalkozók szerencséje, hogy a tűz előtt nyolc nappal biztosítást kötöttek az épületre (Biztosítási csalás? Ne feledjük, hogy az egykori Budapest Sportcsarnok is váratlanul leégett valahogy - a szerk.).

1896 októberére az átmeneti nehézségek ellenére is elkészült az épület, év végére a műszaki átadás is lezajlott. A kereskedők 1897. február 1-jétől árusíthattak a csarnokban, a hivatalos megnyitásra azonban csak 1887. február 15-én este 8 órakor került sor. Több ezren voltak jelen a megnyitón, s láthatták, amint az első tehervonat sípolva, ünnepélyesen begördült az épületbe.

A Vásárcsarnok épületének szélessége 60,61 méter, hosszúsága 220 méter. A főhajó 20,55 méter fesztávolságú. Ehhez mindkét oldalról merőlegesen 6-6, egyenként 17 méter széles, kereszt irányú hajó kapcsolódik, amelyeket 6 méter szélességű nyaktagok kapcsolnak össze. A csarnoktér legnagyobb belmagassága 28 méter. Az épület beépített alapterülete 10400 négyzetméter (az 1994-es rekonstrukció után a lehajtó területével nőtt a beépített terület). A teljes alapterület 24000 négyzetméter.

A vásárcsarnok körül óriási áruforgalom szerveződött. A főváros ellátására szánt élelmiszerek vidékről, külföldről ide érkeztek. Már a helyszín kiválasztásakor figyelembe vették, hogy a csarnok alkalmas legyen a közúton, vízen, vasúton érkező áru fogadására. Több mint 120 méter hosszú alagút vezetett a rakpartra, a Dunán szállított áru fogadására. Két kikötőhíd készült, pontonrakodót telepítettek a partvonal mentén. A vonat a nyugati oldalon, az épület teljes hosszában kiépített sínen érkezett.

Már a pályázati kiírás követelményei között is szerepelt, hogy a környező utcák közötti szintkülönbséget ki kell egyenlíteni. Pecz Samu a határos közterületekhez igazodva építette meg a pince fölötti födémet. A padló a végső tervben 1,585 métert lejt az épület átlója mentén, hogy lépcső ne akadályozza az áruszállítást. A lejtés nem egyenletes, a környező utcákhoz alkalmazkodik. Emiatt minden oszlopnál más magasságban váltja egymást a pincei tégla és a földszinten látszó vasszerkezet pillére.

A galéria és a pince padlója vízszintes, így nincs az épületben két egyforma magas oszlop, két azonos szintkülönbséget áthidaló lépcső. A telek torzulását mindkét irányban két, változó fesztávolságú pillérsorral egyenlítette ki a tervező. Ennek köszönhető, hogy az épületben egyetlen derékszög sem adódik, ami az óriási méretek miatt a belsőben nem érzékelhető.

Az épület 1 méter vastag betonlemezen áll. Erre építették a falak és a pillérek alapjait, majd efölött újabb betonlemez alkotta a pince padlóját. A talajvíz elleni szigetelés így könnyebben megoldhatóvá, a kettős padozat pedig a gépészeti vezetékek elhelyezésére vált alkalmassá. A pincefalakat oldalról döngölt agyaggal szigetelték. A pince raktárterületét gondosan kellett szigetelni. A körben kiépített angol aknák ablakain vezették be a friss levegőt, a tartóoszlopok közepén elhelyezett vascsövön át, a tetőre kivezetve oldották meg a teljes átszellőzést. A szellőzők a tetőn díszes Zsolnay kerámiafejben végződnek.

A fő és mellékhajók tetősík fölé nyúló oldalfalain hatalmas ablakok nyílnak. A tervező így gondoskodott a csarnok természetes megvilágításáról. Az épületben közlekedő gőzmozdony füstjét is el kellett vezetni. A tető gerincén teljes hosszában füstelvezető nyílást építettek.

A belső teret kocsiút osztotta két részre. A Dunához közelebb eső oldalra a nagykereskedők standjait telepítették, a másik oldalon a kerületi kiskereskedők kaptak helyet. A húsosok az átellenes utcai fronton, a fal melletti zárt pavilonokban árusíthattak. 2 méter magasságig fehér fajansz borította a hátsó falakat, oldalról sodronyhálóval rekesztették el egymástól az üzleteket. A húsosok és a középső kocsiút közötti területen helyezkedtek el az épület hosszában a zöldség-, gyümölcs-, sajt- és vajárusok. A kiskereskedői oldal legvégén tölgyfa tartályokból árulták portékájukat a halasok.

Responsive image
A Központi Vásárcsarnok 1899-ben

A vasúttal párhuzamosan, a kocsiútig terjedő területen volt a nagybani piac. A kocsin, vasúton vagy a Duna-partról érkező árut a nagy csarnoktérben árverezték.

Eredetileg tehát az egész tér átlátható volt, a standok csak „térbútorok" voltak a belsőben. Hátul a földszintes baromficsarnok zárta le az épületet. Itt volt az élőállatok vására, hogy ez a szagosabb tevékenység kellőképpen elhatárolódjék a piac többi részétől. A kiszolgáló helyiségek a fejépületben voltak.

Az 1897-ben készült rendelkezés előírta az árusítás rendjét, az áruk kezdésének módját. A bérleti rend meghatározásával az elsődleges cél az volt, hogy a csarnok rendjét fenntartsák, biztosítsák a tisztességes piaci feltételeket. Rögzítették, hogy mely standokon milyen áruféleségek értékesíthetők. Csak a meghatározott célra szolgálhatott a bérelt árusítóhely. Ha a bérlő nem rendezte kötelezettségeit a csarnoknak jogában állt az árut lefoglalni. A bérleti díjakat differenciáltan állapították meg.

A felszereltség miatt a legdrágább a halas áruda és a hűtőrekesz bérlete volt. Vele azonos volt a bor- és a pálinkaárusítás helyének díja. Harmadannyiba került az alapvető élelmiszerek árudáinak bérlete. Az élő és tisztított Baromfi, a tej-tejtermék, a zöldséges, a gyümölcsös, a kenyeres helyek voltak a legolcsóbbak. 20 négyzetméteres pincerekeszeket is lehetett bérelni.

Szigorúan korlátozták az áruszállítás és az árusítás időrendjét. Ellenőrizték a minőséget, a romlott vagy nem megfelelő minőségű árut visszaküldték a feladónak. A kistermelő vasúton is elküldhette terményét a csarnokba. Húst csak 5 kg-nál kisebb darabokban, zsákban, vagy vászonba csomagoltan lehetett a csarnokba küldeni. Megtiltották, hogy bivaly vagy növendék-marha húsát árulják. Baromfit és tojást csak ládában lehetett felküldeni.

Elég volt „Budapest Vásárcsarnok" címre vagy valamelyik kikiáltó nevére feladni, s az árut az árverésen kialakult áron értékesítették. 3-4 váltással 22 vasúti kocsit lehetett az épületbe betolni. A rakodásra három óra volt, ezután kitolták a vagont az épületből. A vasút 10% kedvezménnyel szállította a vásárcsarnokba címzett árut. Az épületben iparcikket is lehetett árulni. Kapható volt bádogosáru (edények), cserép-, agyag-, fa-, kádár-, kefekötő-, kosárfonó-, kötélverő-, papír-, porcelán-, szövet-, vas-, cipő és vegyes áru.

A bérlők díjmentesen használhatták az épület felvonóit. Ma csak csodálattal tekinthetünk arra a rendelkezésre, hogy „A vásár-csarnokban lévő távbeszélőt a közönség ingyen használhatja. Komoly czél nélkül a távbeszélők nem vehetők igénybe".

Látványos helyen függesztették ki a feliratot, amely megtiltotta, hogy az árusok a vevőkre rákiabáljanak. A baromfit az épületben nem lehetett szabadon engedni. A Központi Vásárcsarnok vezetőjének külön engedélye kellett ahhoz, hogy az „elcsigázott, eltikkadt baromfit a baromfiudvarban rövid időre kiengedjék".

Kihasználták a villamosközlekedés előnyeit is. 1903-tól minden nap áruszállításra berendezett kocsit csatoltak a villamosokhoz délelőtt 9-11 óra kőzött. Az árugyűjtő kocsik a vásárcsarnok mellett létesített kitérőn gyűjtötték össze a kiszállítandó árut. A villamoshoz kapcsolt kocsikkal a súlyos csomagok házhoz szállítását könnyítették meg. A budapesti vásárcsarnok-hálózat kedvezően hatott az ország élelmiszertermelésére. A Központi Vásárcsarnok nemcsak Budapestet, hanem a vidéket is ellátta áruval. Egyik fontos központja lett a nemzetközi kereskedelemnek is, hiszen innen indították külföldre a magyar élelmiszerszállítmányokat.

Responsive image
A Központi Vásárcsarnok 1900-ban (kép: Klösz György; Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)

Responsive image
A Központi Vásárcsarnok 1917-ben

A csarnokban a II. világháború alatt nagy károk keletkeztek. Teljesen elpusztult a baromfi-csarnoknak nevezett hátsó, földszintes épületrész, és súlyosan károsodott a leghátsó kereszthajó is. Időközben a kereskedelem technológiájának változása, a közegészségügyi- és élelmiszerhigiéniai előírások zárt pavilonok építését követelték meg.

A hatvanas években sajnos elvesztette eredeti hangulatát a csarnok. Az épületen belüli építmények valóságos bódévárost alkottak a szép csarnoktérben. Az áruszállítás megkönnyítésére felső gépházzal megfejelt borzalmas lifttömböket építettek. 1968-ban homlokzatjavítási munkák folytak, a főhomlokzatot részlegesen árkádosították.

A csarnok 1991-ben életveszélyessé vált, így az épületet kiürítették. Az új követelmények szerint megújuló vásárcsarnok rekonstrukciójára 1992-94 között került sor. Az épület Tokár György, Hidasi Györgyi és Nagy Gergely építészek tervei alapján született újjá. A teljes műemléki helyreállítás során visszanyerte régi arcát mind a külső homlokzat, mind a belső tér.

Árufélékként szakosodott, teljesen új felosztású belső funkcionális rend alakult ki, amelyhez a pincében elkülönítetten kapcsolódnak az árufeltöltési útvonalak. A Sóház utca felől - az utcai szint alatt - új alagút épült. A pince szintjén a Dunához közelebbi hosszfőfalat a gépkocsiforgalom miatt több mint 100 méter hosszúságban pilléresíteni kellett.

Komoly nehézséget jelentett az épület gépészeti rendszerének kialakítása. Minden gépészeti berendezést, vezetéket, tetőn elhelyezendő szerelvényt rejteni kellett, hiszen a látványos belsőben egyetlen vezetéknek sem szabad látszania.

A rekonstrukció része volt a Duna alsó rakpartjára vezető alagút helyreállítása. Ez a II. világháború után mintegy negyven méter hosszúságban beomlott, de az alagút egy méter vastag vörösfenyő cölöpökön álló alaplemeze sértetlen maradt. Az alsó rakparton az alagút kijáratát is felújították. Ma erre szállítják el a hulladékot az épületből. Vízzáró kapu beépítésével a Duna áradásának esetén sem jut víz az épület pincéjébe. Újra működik a csarnok két homlokzati órája. Minden órában Kodály Zoltán: „Én elmentem a vásárba..." dallama csendül fel.

A Központi Vásárcsarnok nemcsak fontos kereskedelmi központ, hanem története során mindig látványos nevezetessége volt a magyar fővárosnak. Természetes, hogy budapesti látogatásakor - 1897. május 25-én - Ferenc József császár és magyar király is felkereste az épületet. Déli egy órakor érkezett, közel egy órát időzött, majd átlátogatott a Rákóczi téri csarnokba is. Magyarország uralkodóját feldíszített környezetben fogadták az árusok. A korabeli tudósítók szerint a Kálvin térig telve volt az út közönséggel. Ferenc József még az alagúton is végigsétált. Látogatását ezzel fejezte be: „Nagyon örülök, hogy e szép intézményt megtekinthettem és székes fővárosom nagyszerű előrehaladásáról meggyőződhettem".

Jeles nap volt a Központi Vásárcsarnok életében az is, amikor magyarországi látogatásakor 1897. szeptember 21-én a német uralkodó, II. Vilmos császár felkereste a csarnokot. Az egész épületet virággal díszítették, középre vörös szőnyeget terítettek. A látogatás végén előkerült a vásárcsarnok barna szattyánbőrből készült vendégkönyve, amelybe üdvözlő sorokat írt a császár.

A nagyszerű épületben a vásári forgatag jellegzetes hangulata, a kereskedők és a vásárlók kavalkádja ma is mindenkit magával ragad. A gazdag áruválasztéknak köszönhető, hogy az árufajtánként rendeződő pavilonok mindegyikének más a hangulata. A turisták ezrei fordulnak meg az épületben, sőt Budapest híres látogatóinak is állandó programja között szerepel a vásárcsarnok felkeresése, vásárlás a piacon. Az angol miniszterelnök, Margaret Thatcher, Lady Diana vagy a japán császár itt szerezhette egyik legkedvesebb budapesti élményét.

Responsive image
Margaret Thatcher 1984-ben tett látogatást a Vásárcsarnokban

Európa sok nagyvárosában a 60-as, 70-es években a vásárcsarnokok áldozatul estek a városfejlesztésnek. Nálunk a központi és a kerületi vásárcsarnokoknak szerencsés sors jutott: megmaradtak, és így Budapest hat, ma is álló vásárcsarnoka kiemelkedő város- és építészettörténeti értéket képvisel.

A teljes budapesti vásárcsarnok-hálózat régi szépségében, eredeti funkciójában maradhatott fenn napjainkig. Közülük a legnagyobb és a leglátványosabb a Központi Vásárcsarnok.

Történetét galériáján, a múlt századi öntöttvas portálelemek felhasználásával kialakított kiállításon lehet nyomon követni. A korszerűsítés óta a Központi Vásárcsarnok Budapest egyik leglátványosabb nevezetessége lett, és műemléki védettséget élvez. Megalkotója Pecz Samu, a magyar építészet egyik legrangosabb képviselője, emlékét a főhomlokzat konzoljába vésett aranybetűk hirdetik.


AJÁNLÓ

Képek

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image


AJÁNLÓ

A csarnok szintjei

A Központi Vásárcsarnoknak három szintje van: az alagsori rész a legkisebb és forgalma is alacsony, míg a földszinten hatalmas tumultus uralkodik, s a kereskedelem legjava is itt bonyolódik le. E két szinten többnyire élelmiszereket árulnak. Az emeleti szint pedig tulajdonképpen egy körkörös árkádsor, ahol vendéglátóhelyek és ajándékok sora várja az érdeklődőket. Az emeletről kitűnő rálátás nyílik a földszinti árusítóhelyekre.

 

Alagsori szint

A pince Pecz Samu elképzelése szerint kettős feladatot látott el: egyrészről az itteni hűtőrekeszekben és a dróthálóval körülzárt raktárakban tárolták az élelmiszereket, másrészt itt helyezték el a csarnok gépészeti berendezéseit. Itt volt a kazánház a három gőzkazánnal – ezek fáradt-gőzével fűtötték az alagsort –, a villamos világítást biztosító gépek és innen indultak az áruszállítást megkönnyítő liftek. A pince szellőzését az alagsori ablakok előtt a külső járdába nyúló aknákon keresztül biztosították.

A felújítást követően az 1994 őszi avatóünnepség után a nagyközönség elsősorban az eredeti szépségükben helyreállított szerkezetekre, a hely stílusához illő pavilonokra, a modern berendezésekre csodálkozott rá. Az igazi változások azonban a színfalak mögött, elsősorban a föld alatti terekben zajlottak. Az építkezés során az jelentette a legfőbb gondot, hogy kezdetben megoldhatatlannak tűnt a Sóház utcai, szint alatti rakodóútvonal megteremtése az ugyanott lévő főgyűjtőcsatorna érintetlenül hagyásával. Az építészek végül úgy döntöttek, az áruszállító teherautókat szolgáló lehajtó-rámpát a csatorna és az épület közé illesztik be. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a csarnok Sóház utcai hosszfőfalát az utcaszint alatt mintegy száz méteren pillérekkel váltották ki. Ennek érdekében a kőlábazat mögé húsz méteres hídtartókat építettek be. Az átalakításnak köszönhetően ma már akár tíz teherautó is lehajthat a pincébe, ahol aztán kényelmesen kirakodhatnak róluk.

Az építkezésnek ugyancsak része volt, hogy a rendezési tervnek megfelelően meg kellett teremteni a kapcsolatot a majdani Dél-Buda–Rákospalota metróhoz kapcsolódó, később megépítendő Fővám téri aluljáróval és a Csarnok térre tervezett mélygarázzsal. Ha ezek megszületnek, a vásárlók egyenesen a pince Pipa utcai oldalára juthatnak belőlük. Mindebből ma még csak az új üzletutca látható: a látogatók elől korábban elzárt területen élelmiszer-áruház, néhány különlegességeket árusító üzlet, és több olyan bolt kapott helyet, amelynek illata a földszinti terekben kellemetlen lenne. Így kerültek le az alagsorba a savanyúságot kínáló pavilonok és a halasok is. A közlekedést mozgólépcsők segítik.

A felújítás nagy eredményének mondható, hogy az egykor oly nagy vitát kiváltó alagutat is helyreállították. A folyosó még a második világháborúban sérült meg, negyven méter hosszan be is omlott. Mivel a Dunán már nem folyik áruszállítás, az alagút új szerepet kapott: segít abban, hogy az élelmiszerszállító útvonalaktól távolabb hagyja el a z épületet a csarnokban keletkező hulladék. A rakparti kaput az eredeti terveknek megfelelően újították fel, még a feliratát is újraaranyozták. A pince biztonságáról egy vízzáró kapu gondoskodik.

A Központi Vásárcsarnok alagsori szintjére a főbejáratok melletti mozgólépcsőkön lehet lejutni, valamint használhatjuk még a földszinti árusítótér szélein található keskeny lépcsőket is. Az alagsorban a Duna felőli (Sóház utcai) oldalon található néhány árusítóhely, míg a Pipa utca felőli oldalon raktárak vannak.

A Vámház körúti oldal mozgólépcsőjét használva a halárusító üzletsorra jutunk. Itt egymást érik a mindenféle tengeri élőlényt árusító kis boltok, s aki először jár itt, hirtelenjében azt se tudja melyik boltban vegye meg a betevőt. Halak hegyén-hátán, élve vagy holtan, nyersen vagy konzervdobozban.

Responsive image
Az alagsori folyosó a főbejárat felől (balra találhatók az üzletek, jobbra a csarnok Sóház utcai fala)

Ami elsőnek szembetűnik ha leérünk, hogy alig látni vevőket. A folyosón csak néhány ember szédeleg, pedig a kirakatok majdhogynem roskadásig vannak tele áruval. Az üresség okára nem jöttem rá. Elképzelhető, hogy az étkezési szokások miatt vesznek a magyarok ennyire kevés halat, vagy pedig mindenkinek megvan a saját beszerzési forrása, s a Vásárcsarnok halfolyosóján csak a környékbeliek és a turisták fordulnak meg.

Responsive image
Halak egészben, filézve és lefejezve

Az alagsorban szakaszosan váltakoznak a folyosóra nyíló és a beugrókba nyíló pultok, ahol egymás mellett és szemben is található egy-egy üzlet. Azt tudom, hogy az árusítást megpróbálták kategóriák alapján elosztani az épületben, csak azt nem értem ennek mi a logikája: ugyanis az egymás mellett elhelyezett, azonos portékát áruló boltok vagy egymás konkurenciái lesznek, vagy szigorúan megegyezésen alapuló "csendestársak".

Responsive image
A folyosó oldalában nyíló egyik beugró boltjai: kettő a széleken, egy pedig a folyosóval szemben

A magyarok átlag halfogyasztása állítólag lassan, de biztosan elindult felfelé, és éves szinten nagyjából 30 dekával fogyasztunk több halat, mint tettük ezt tavaly ilyenkor. A nagy kérdés az, hogy vannak-e olyan kereskedők, akiktől igenis minőségi, friss és megbízható halat tudunk vásárolni, és ki tudják-e szolgálni a megnövekedett igényeinket? Sajnos nincs tengerünk és kis ország vagyunk, s ez rányomja bélyegét arra, hogy az átlag halkereskedések termékkínálata (legyen az egy nagykereskedelmi áruházlánc halas-pultja vagy egy vásárcsarnok átlag halkereskedője) nem akar vagy nem tud lépést tartani a megnövekedett fogyasztói igényekkel, és nem emeli be a szortimentbe a különlegesebb halakat. Valószínűleg a magyar átlagkeresetből ezt nem is lehetne működtetni.

Az egyik bolt krétával telefirkált táblájára a következő árakat jegyezték fel: Füstölt halak: pisztráng 3900 Ft/kg, hering 2900 Ft/kg, hering filé 3200 Ft/kg, makréla 3700 Ft/kg, makréla filé 3900 Ft/kg, lazac filé 6600 Ft/kg; továbbá: fekete kagyló 2100 Ft/kg, vongole 2500 Ft/kg, tenger gyümölcse 3500 Ft/kg, garnéla 5100 Ft/kg...

Az alagsori folyosón továbbhaladva, a halas-pultok után a savanyúságárusokhoz jutunk. Itt szintén csak hébe-hóba látni néhány embert, bár az is lehet, hogy csak ott jártamkor pangott a vásárlási kedv. A pultok mindenesetre roskadásig tele vannak mindenféle savanyított zöldséggel, a hűtők pultjainak tetején pedig jópofa kis savanyúságos üvegek sorakoznak.

Responsive image
A savanyúságos pultok sora

Responsive image
Az egyik bolt árukészlete

A Stark Sauer Kft. savanyúságos boltja mellett található a Solvent Kereskedőház húsboltja. Ez utóbbi 1870-ben alakult Pesten, mint bélfeldolgozó- és kereskedelmi cég, s azóta családi vállalkozásként működik. A cég a hosszú évek során folyamatosan szélesedő termékkörnek, bővülő választéknak és a felhalmozódott tapasztalatnak köszönhetően immár a legnagyobb tradícióval rendelkező élelmiszeripari beszállító, s vevőköreik között megtalálhatóak a Pick, a Gyulai Húskombinát és a Sága is. A részvénytársaság kereskedelmi főtevékenysége mellett növekvő mértékben saját termelő tevékenységet is folytat, elsősorban a természetes bél feldolgozása, osztályozása, illetve az ipari fűszerkeverékek gyártása területén. A Vásárcsarnokban található boltjukban számtalan műbelet és igazi belet is kapni, valamint az ezekbe töltött kolbászokat és szalámikat, valamint hentesárut is.

Responsive image
Savanyúságosok kínálata

A folyosón tovább haladva sajnos látunk pár üresen álló üzlethelyiséget: pár éve még itt volt az Ázsia Bt. fűszerboltja is, amelynek cégtábláját a mai napig nem vették le. Magam gyakran jártam ide fűszerekért, s a bolt anno még jelentős forgalmat generált az alagsorban, de aki keresné az ne szontyolodjon el, mert a bolt nem zárt be csak elköltözött, méghozzá a Vásárcsarnok mellé, a Pipa utca sarkára.

Az üres üzlethelyiségek mellett elhaladva a Vásárcsarnok utolsó negyedébe jutunk, ahol különféle háztartási portékát, lábasokat, késeket, reszelőket, gyalut, fakanalat, szőtt kosarakat árulnak, no és táskákat is, képeslapok társaságában. Mindezt roskadásig megrakodott asztalokon.

Responsive image
Az alagsori folyosó vége felé: háztartási eszközök garmadája

A mozgó pultokon túljutva érünk el a Vásárcsarnok hátsó mozgólépcsőjéhez: itt korábban az egyik áruházlánc üzlethelyisége volt, de a legutóbbi információm szerint most a 4-es metró lejárata készül a színfalak mögött. Ettől pár méterre nyílt meg a Steak Shop húsboltja, ahol kifejezetten steak-húsokat forgalmaznak meglehetősen bő választékban.

Responsive image
A Steak Shop első nekifutásra egy átlagos kis húsboltnak tűnik

Responsive image
A Steak Shop árukínálatának egy része

A Steak Shopban a steak-húsok mellett többféle húskészítmény is kapható, például különféle hentesáruk és kolbászok is. A kolbászok közül a Tarjáni csípős mangalicakolbászt és az István Gazda féle kolbászokat emelném ki. Ez utóbbiról elmondhatjuk, hogy saját disznó inazott húsából, csabai recept alapján készítik, s adalékanyagokat nem tartalmaz. A kolbászt előző nap vágott magyar disznóból készítik, a húst durvára inazás után saját zsiradékával keverik, majd egyedi módszerű füstölés útján tartósítják. Csípős és csemege változatban kapható.

Responsive image
A pultban ABC-sorrendben, múzeumi rend közepette mutatják be (árusítják) a steaknek való húsokat

Responsive image
Ami a hűtő pultján és afölött látható

A húsboltot elhagyva a hátsó mozgólépcsőhöz jutunk, amely alatt valamiféle poros sziklakert és néhány pad foglal helyet. Mivel ezen a részen egy ajándékbolton és egy sajtbolton kívül már gyakorlatilag nincs semmi más, ezért utunkat a felszín felé törve folytatjuk, ahol a menetrendszerinti tumultus fogad minket :)

 

Földszint

A Vásárcsarnok földszintjén zajlik a nagy-nagy kereskedelemi kavalkád nap mint nap, s aki ebbe a "szentélybe" belép, garantáltan elcsodálkozik azon a pazar látványon, ami elé tárul. A Vásárcsarnok csarnokában állva az ember tekintete belevész abba a szín kavalkádba, ami a különféle pultok és üzletek portékái felől árad. Bárhonnan is toppanunk be a csarnokba, elveszünk a bőséges kínálat zűrzavarában: zöldségesek, hentespultok, különféle húsüzletek, pékáruk és tejtermékek garmadája sorakozik előttünk, az ajándékboltok kínálatáról már nem is beszélve. Itt, a földszinten van a csarnok szíve, a pezsgés, a választék, az élet. Felsorolni is nehéz, hogy mi minden kapható itt, bár az is igaz, hogy leginkább a külföldi turisták számára lett kialakítva minden.

Responsive image
A hátsó kapun belépve félhomályos környezetben botorkálhatunk

A csarnok hátsó bejárata mellett mozgólépcső, portásfülke, irodák és mosdók találhatók. Ide helyezték el azokat a vitrineket is, amelyekben mindenféle ehető és mérgező gombák ismertető preparátumait láthatjuk. Elvileg ennek alapján az ember meg tudja állapítani, hogy az általa gyűjtött gomba ehető-e vagy sem, de inkább azt ajánljuk, hogy az erre szakosodott szakértőt kérjük fel a bevizsgálásra. Ilyen installáció egyébként a Fehérvári úti vásárcsarnokban is kihelyezésre került. A legnagyobb hibája az itteni kihelyezésnek az, hogy teljes homály fedi, s lámpák híján alig látni belőle valamit. Persze, miután a szemünk hozzászokott a félhomályhoz azért felismerni a vitrinek tartalmát, de áttekinthetőbb és szebb lenne a kiállítás, ha LED-lámpák alá helyezték volna el őket. Bővebben lásd Gombák című boxunkat!

Responsive image
Az ehető és mérgező gombákat bemutató vitrinek egy része

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

A földszinti részen nincs meghatározó rendszer az árusítóhelyek tartalmát illetően: zöldséges után ajándékbolt, utána egy hentes majd szalámi üzlet, mellette tejbolt vagy pékáru bolt követik egymást. Ha rászánunk egy kis időt, akkor alaposan végigjárva a helyet, hamar kiismerjük a helyet a forgatagban.

Responsive image
Az ajándékboltok egyike

A földszinti ajándékboltok igazából nem a klasszikus értelemben vett ajándékokat árusítják, hanem a magyar étel-alapanyagok jellegzetességeit, turistacsalogató külsőbe öltöztetve. Látványra keleti bazárhangulatú az összkép, de közelebbről megvizsgálva hamar szembetűnik, hogy ezek bizony a magyar konyha elengedhetetlen fűszereit rejtik magukban. Leginkább a hungarikumnak számító magyar fűszerpaprikák találhatók meg a kínálatban, s ezek is mindenféle súlyban, formában vagy kiszerelésben. Van itt fémdobozos változat, liszteszsákot imitáló kis vászontartók, tubusos krémek vagy darált üveges formák, tasakosak és konzervek is; a lényeg itt a magyar csípős vagy édes (csemege) paprika. Túlnyomórészt eköré épül fel az egész kirakat.

Responsive image
Fűszerpaprika minden formában és mennyiségben

A fűszerpaprikákon kívül persze kapni itt mást is: hegyekben áll a gänseleber, azaz a 2013 óta hungarikumnak számító libamájpástétom, amit a fekete színű konzervdobozáról már messziről felismerni. Az itthonotthonvan.hu szerint "a sült libamáj receptjét már az 1500-as években Bornemissza Anna által készített receptkönyvben is megtaláljuk. Ez is bizonyítja, hogy Magyarországon a hízott libatenyésztés több mint négyszáz éves múltra tekint vissza. A hízott libamáj királyi étel és hungarikum. Olyan csemege, amelyet a külföldiek keresve keresnek a hazai étlapokon, s az itthoni gourmet-turizmus legfőbb mozgatórugója. Védjegy, mert a magyar libamáj világhírű. Szívesen fogyasztják Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Spanyolországban, Kanadában, Szaúd-Arábiában, de kedvelt ínyencség a távoli Kínában és Japánban is. Az 1800 tonnás hazai termelés a világtermelés több mint nyolcvan százalékát adja".

Responsive image
Libamájkonzervek hegyén-hátán

A pulton egyébként szárított, fűszerezett gombák is megtalálhatóak, csakúgy, mint a különféle ízesítésű tubusos húskrémek, a magyar termelői méz vagy a pálinka. Igaz, itt nem olcsó az áru, de ki ki ízlése és tudása szerint vehet igazi ajándéknak valót hazai vagy külföldi ismerősének ajándékba. A Chili Trade Kft. paprikakrémes ajándékcsomagját és kék-fehér dobozos fűszerpaprikáját vihetik haza konyhájukba azok a turisták, akik igazi hungarikumot szeretnének beszerezni látogatásuk során. (lásd: ajándéktárgyak).

A földszinten emellett több pékbolt és tejtermékeket árusító üzlet is van, ahol olcsóbb és drágább termékek közül válogathatunk. A főbejárat környékén pékáru és sajtbolt a jellemző, míg beljebb teljes házi tejet és vajat kaphatunk.

Responsive image
Vaj a pulton (olcsóbb, mint a bolti csomagolt)

 

Emeleti szint

A galériára felvezető lépcsők megmászása után érdemes megállni egy pillanatra, mert visszafordulva, a magasból láthatjuk az épület masszív szerkezetét és az alatta sorakozó pavilonok csoportjait. Ha beteltek a látvánnyal, az emeleti szinten sok-sok érdekességet találhatnak.

Az emeleten leginkább ajándéktárgyakat, hímzett, csipkézett ruhákat és terítőket találunk, valamint itt kaptak helyet az étkezők, kávézók, sörözők és egy étterem is (jelenleg átépítés alatt).

Responsive image
Az emeleti körfolyosóról lépcsők vezetnek le a földszintre

Végül, ha már körbejárták az épületet, és szívesen megpihennének, akkor sétáljanak el a lángossütő, kolbászsütő vagy a halsütő standok előtt, ahol az ínyencek is megtalálják a kedvükre való mennyei csemegét. Ha mi magunk semmit sem szeretnénk vásárolni, akkor is megéri körbesétálni, mert elég pár perc, hogy magunkba szívjuk a helyi élet pezsgését és megismerkedjünk egy lenyűgöző épülettel.

Responsive image

 

Étkezés

A Központi Vásárcsarnok emeleti szintjén találhatók a vendéglátóhelyek, mint például a sörözők, kávézók vagy a lángost árusító üzletek sora. Az amúgy is keskeny függőfolyosón hömpölygő tömeg az étkezőhelyek környékén sajnos torlódást okoz, ezért aki arra jár, kénytelen lelassítani és kissé tülekedve továbbhaladni célja felé.

Responsive image
A különböző büfék sora

Responsive image
A magyar konyha jellegzetességei

A büfékben a magyar konyha jellegzetességeit kapni, úgy mint sült csirke, sült krumpli, sült kolbász, sült hurka, töltött káposzta, párolt káposzta, rizs, stb., stb. Itt ugyanazt kapja a vásárló, mint bármely más vásárcsarnokban vagy piacon, annyi különbséggel, hogy a Központi Vásárcsarnok egy, a külföldi turisták számára kialakított kirakat, és az árak is ehhez mérten magasak.

Responsive image

Nem hinném, hogy az étel itt finomabb lenne, mint máshol, de mindenképp látványos. A külföldieknek kell mindez, ha már a magazinok ezt a helyet reklámozzák számukra. Ha az épület jellegét nem számítjuk, akkor étkezés szempontjából elmondható, a Fehérvári úti vásárcsarnokban nagyobb a választék és jóval olcsóbb is minden (a 47-es villamos épp arrafelé megy).

Responsive image
Ahol azok a nagy és tömött lángosok készülnek

Aki szeretné megkóstolni a Vásárcsarnok különlegességét, a mindent bele lángost, annak ajánljuk --- XY néni --- büféjét, ahol a szemünk előtt sütik és tömik a turisták szája íze szerint kialakított ételt. Itt mintegy 30 féle variációban készülnek a lángosok: a lista a sima fokhagymás, sajtos-tejfölös lángostól indul, a gombás, káposztáson át folytatódik a virslis, kaviáros vagy baconös lángosig bezárólag. Az ár a 290 forintostól a 900 forintosig terjed, de az ún. Rusztikus Lángos ára 990-1290 Ft között mozog. Ez utóbbiban található juhtúró, csirke gyros, bacon, gomba és hagyma is. A turisták meghalnak érte, és többen le is fotózzák, amint az előttük lévő forró fémlapon éppen készül a különleges étel.

Responsive image

Responsive image

 

Méz

Mint minden más áruféleségből, a különböző méztermelők mézeiből is temérdek féle áll a rendelkezésünkre: lépszelet, propolisz, selyemfű méz, medvehagyma méz, gesztenyeméz, akácméz, virágméz, napraforgóméz, repceméz, hársméz különféle kiszerelésben.

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

Responsive image

 

Szárított gombák

A szárított gombák közül számtalan fajta van forgalomban, ennek ellenére csak vargányával találkoztam a Vásárcsarnokban. Február lévén lehet, hogy a készletek már kimerültek? Vargányából viszont nagy mennyiségben kaphatunk.

Responsive image

 

Gomba-installáció

Mint lapunk elején már említettük, a Vásárcsarnok hátsó bejáratánál található néhány vitrin, ahol az ehető és mérgező gombák egyes fajtáit mutatják be élőhelyük szerint csoportosítva, mint például lomberdei, fenyőerdei vagy réten növő gombák. Hasznos kis útmutató ez, hiszen nem csak felismerhetjük általa a veszélyes gombákat, de a temérdek fajta egymás mellé helyezve kis rálátást biztosít a gombafélék sokszínűségére.

Responsive image

A közismert gombák között akad néhány érdekes vagy szokatlan gomba fajta is, mint például a lila pénzecskegomba vagy a fodros káposztagomba. Ezek a kucsmagombához és az óriás pöfeteghez hasonlóan rögtön felismerhetőek, de azért azt ajánljuk, hogy leszedés után és fogyasztás előtt mindenképpen mutassák meg azt egy gombaszakértőnek. Már csak azért is, mert lehet, hogy védett gombáról van szó.

Responsive image
Lila pénzecskegomba és fodros káposztagomba

A lila pénzecskegomba ehető, de étkezési szempontból jelentéktelen, apró termetű gomba. Júliustól októberig savanyú talajú lomb és fenyőerdőkben gyakori, gyakran mohapárnákban találhatjuk, sokszor seregesen növő, nem ritka faj. Más pénzecskegomba fajokkal könnyen összetéveszthető! A fodros káposztagomba feltűnően nagy testű gomba, átmérője elérheti akár a fél métert is. Színe halvány krémszínű, termőrétege szalagszerűen tagolt, a lebenyeinek ellaposodó vége barnás árnyalatú. Csak a fiatal, még krémszínű, törékeny példányai ehetők, mert később a termőrétege megkeményedik, és keserű lesz. A begyűjtött gombát alapos mosás után apróra kell törni, lisztbe forgatva kisütni, vagy fokhagymás tojásrántotta készíthető belőle.

Responsive image
A fenyőerdei gombák vitrinje

Az erdei szömörcsög fallosz formájú külseje miatt különböző elnevezésekkel illették, például szemérmetlen vagy szemtelen szömörcsög. Részben a föld alatt elhelyezkedő fiatal termőteste tojás alakú, és zárt burokban van. A burok középső rétege vastag, zöldes színű, szivacsos-kocsonyás állományú. A gomba ilyenkor még szagtalan. Ebből az úgynevezett boszorkánytojásból néhány óra alatt kifejlődik a teljes gombatest. A többé-kevésbé hegyes, harang alakú, csupán 3-4, néha 5 centiméter széles kalap a kucsmagombákra emlékeztet, de külső felülete, a spórákat tartalmazó termőréteg feketés-zöld színű, és hamar elnyálkásodva erős dögszagot áraszt. Fehér hengeres tönkje 30 centiméter hosszúra is megnyúlik. Az erdei szömörcsög kellemetlen szaga miatt eltántorítja az embereket a fogyasztásától, pedig forrázás után ezt a szagot elveszíti. A gomba tetején található "süveg" felhasználhatatlan, a tönköt egyes vidékeken nyersen eszik, máshol ecetes savanyúságként használják fel, íze a retekre emlékeztet. A fiatal, burokba zárt példányok, az ún. "boszorkánytojások" többféleképpen felhasznáhatók, salátának, vagy különböző mártásokkal fogyasztják.

Responsive image
Erdei szömörcsög és óriás pöfeteg

Az óriás pöfeteg a tápanyagokban gazdag réteken, legelőkön, kertekben, erdőszéleken fordul elő leggyakrabban. Egész Európában előfordul, de nem mindenhol gyakori. Akár 40 centiméteres átmérőjűre és több kilogramm súlyúra is megnőhet. Fiatalon külső felszíne fehér és finoman pelyhes, később megbarnul. Belső spóratermő rétege kezdetben fehér, majd ez is megbarnul, és porszerűvé válik. Fiatal fehér, rugalmas húsú példányait kell gyűjteni, amelyeknek bőre könnyen lehúzható. Tisztítás, felszeletelést követően, vajban párolva, rántva vagy bundázva fogyasztható. A pöfetegeknek több ehető fajuk van, amelyek kisebb átmérőjűek, méretük a 6‑8 cm-t nem haladja meg, de nem szabad összetéveszteni a gyilkos galóca, fiatal, még burokba zárt példányaival. A pöfetegféléknek mérgező fajai is vannak, amelyeknek felszíne barnásabb, repedezettebb, és húsuk szürkés, szürkésbarna, vagy fekete. Egyikük például az áltrifla.

Akit érdekel még néhány különleges gombafajta, az a Vásárcsarnokban lévő vitrinekben végignézheti őket. A gombák leírását a Wikipédiáról lestem. Sajnos a nevükön és fogyaszthatóságukon kívül a gombákról egyéb ismertető nincs kitéve.

 

Szárított magvak és aszalt gyümölcsök

A főbejárat után, a jobb oldali folyosó elején van egy kicsiny pult, ahol szárított magvakat, gyümölcsbeleket és aszalt gyümölcsöket kapni. A választék nem túl nagy, de a magyar konyha szükségleteihez mérten épp elég. Ilyenek, mint például a hagyományos dióbél, a pekan dió, a kesu dió, a para dió, a szezám mag, a makadámia, a pisztácia, a mogyoró vagy a mandula.

Responsive image

Responsive image

 

Ajándékok


A Központi Vásárcsarnok ajándékboltjai közül szinte mindegyik ugyanazt a portékát kínálja eladásra, de ez érthető is akkor, ha tudjuk, hogy egy-egy tulajdonos több bolt tulajdonosa is. Ha valaki nem vásárol az egyik pavilonban, majd megveszi a másikban. Egyikben ez a termék az olcsóbb, a másikban meg az.

A földszinten míg élelmiszer jellegű ajándékokat kapunk - úgy mint fűszerpaprika vagy méz, s ezeket is mindenféle színű és méretű kiszerelésben -, addig az emeleten azokhoz az ajándékokhoz juthatunk, amelyek díszként, játékként vagy egyéb használati tárgyként hasznosulhatnak.


Mindenféle Budapest témájú kulcstartó (Budapest feliratú, paprikás, lánchidas, stb.)


A kötelező kellék: Budapest feliratú és témájú bögrék, poharak és tányérok


Faragott Télapó figurák, a hasukon különféle vallásos jelenettel, valamint színes zenélő körhinták, szintén fából

Az egyik kedvencem a fából faragott kis Télapók (vagy Mikulások), amelyek hasa különféle vallási, illetve bibliai jelenetet ábrázolnak. Érdekességük e figuráknak, hogy nem csak színükben, de kalapjukban, öltözékükben, botjukban és szakállukban is különböznek egymástól. Az árát nem néztem, de ígérem bejegyzem, ha legközelebb arra járok.


Hűtőmágnesek széles választéka

A hűtőmágnes kötelező darabja a kínálatnak, de sajnos nincs közöttük egyetlen egy egyedi darab se. A képeslapképet mutató, régi Budapest-fotós hűtőmágnesek jópofák, de az unalomig ismert Országház, Hősök tere fényképek már közhelynek számítanak. Ha a cseheknél lehet Kisvakond, nálunk miért nem lehet valami hasonló? Pedig mesehősökből mi sem állunk rosszabbul, mint más nemzetek fiai: Süsü, Pom Pom, Kockásfülű nyúl - hogy csak párat említsek meg. Jó ötletnek tartanám a hivatalos Budapest feliratot (lásd itt) és a város címerét is, de sajnos ezeket nem kapni. Az Országházat és a Hősök terét ábrázoló mágnesekkel csak az a gond, hogy minőségében olyanok, mintha egy sima képeslapot ragasztanék a hűtőre.

Responsive image
A textiles pavilonok sora


A matyó hímzéses házi áldás többféle nyelven a nagy magyar és a kis magyar címerrel, valamint képeslapok és kötények


Fából készült figurák széles választéka

Responsive image
A figurák nem csak tetszetősek és viccesek, de az áruk is kedvező a hely rangjához mérve

Továbbhaladva a soron, láthatunk még Welly márkájú fém autómodelleket (leginkább a volt szocialista országok autóremekeit), üvegbe gravírozott Budapest műemlékeket (például Lánchidat és Halászbástyát) vagy autós fémbögréket, amelyekből elképesztő választék áll a rendelkezésünkre.

Valaki úgy érezte van esélye a festett, felakasztós tojáshéjaknak is, így egy egész pultnyit találunk az autók mellett mindenféle színben és témában. Első ránézésre nekem a lila alapszínre festett, népviseletbe öltözött figurák tetszettek, de jó pofák még a "baromfiudvar lakói" és a "madárvilág" sorozat bármelyike is. Ezeknek darabja 800 forintba kerül, s bár nem olcsó, a karácsonyi fenyőfának biztosan a legszebb díszévé válhatnak.

Nagyon tetszenek még - a földszinten is kapható - faragott, festett dísz evőeszközök, mint fakanál vagy favilla. Ezekből is többféle kapható. Az egyik anyagában kezeletlen, nyers fa, amelynek csupán a nyelét faragták és festették népiesen öltözött figurákká, mindenféle magyar népi motívumokkal körítve, a másik pedig piros vagy fehér vászonzsákos fűszerpaprika mellé adott, festett fejű fakanalat takar. Némelyik csomag kis fűszerszóró lapátocskát is tartalmaz.

Hogy mindezek mennyire lehetnek mindennapi használati tárgyak, nem tudom, mindenesetre jó néhány mosogatást biztos kibírnak. Mint dísztárgyak tényleg szépek, de magam felesleges porfogónak vélem őket, ha csak a falon lógva árválkodnak. A vászonzsákok is jó pofák, de ha kiürülnek, vajon mit csináljunk velük? Töltsük meg műanyag tasakos paprikával? Mivel a fűszerpaprika a nem megfelelő tárolás alatt könnyen megromlik, ezért kétlem, hogy érdemes volna ezekben tartani a fűszerpaprikát. Épp ezért magától értetődő, hogy inkább a rendesen lezárható, dobozos változatot vigyük haza.

Responsive image

Hogy ajándéknak számít e vagy inkább egyszerű élelmiszernek, nem tudom, de megemlíteném a Chili-Trade kft. által gyártott, díszdobozos fűszerpaprikát is, amely többféle kiszerelésben kapható a Vásárcsarnok pultjain. Szerintem küllemében a legszebb ajándék, amit a csarnokban kapni lehet. Ebből is többféle változat létezik, s ha választani kellene, nem tudnám megmondani, hogy melyik legyen az.

Responsive image
A kék-fehér dobozos változatok

A Chili-Trade kft. fűszerpaprikái garantáltan magyar paprikából készülnek, szigorú ellenőrzés mellett. A paprika termesztéséről és feldolgozásáról egy átfogó cikket olvashatnak honlapunkon a Fűszerpaprika című oldalon.

 

Adatok

  • Tervezője: Pecz Samu
  • Építés ideje: 1897.
  • Felújítása: -

Megközelítése

  • Fővám tér
  • Fővám tér
  • Fővám tér