A Központi Vásárcsarnok Pecz Samu műegyetemi tanár tervei alapján készült el 1897-ben. Az épület a magyarországi historizmus téglaépítészetének egyik legszebb alkotása. A bejárati kőkapuk neogótikus stílusjegyeket viselnek, a tetőt a pécsi Zsolnay-gyár színes épületkerámiái fedik. Az épület alapterülete kb. 10000 m2, amelyet óriási vas tetőszerkezet fed. Az épületet 1977-ben nyilvánították műemlékké, 1999-ben pedig elnyerte az építészeti szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix d’Excellence díját.
A mai Szabadság híd pesti hídfőjénél volt a fővámház,
ahol a Duna folyamon szállított áruk elvámolását végezték. A vízi út
közelsége is magyarázza, hogy itt alakult ki Pest egyik piactere, két
városrész, a Belváros és a Ferencváros határán. Az első időkben saját
vasúti rakodóvágánya is volt és a felszín alatt folyosó kötötte össze a
dunai rakparttal.
2013-ban a CNN Travel toplistájának élén szerepeltette a Fővám téri
Központi Vásárcsarnokot. Budapest egyik legkedveltebb piaca olyan
világhírű vásárok mellett szerepel a listán, mint az isztambuli Nagy
Bazár, illetve a barcelonai Mercat de San Josep de la Boqueira, a
londoni Portobello Road és a párizsi Les Puces.
A Vásárcsarnokba való kirándulás igazi élménnyel szolgál a turisták
számára. A főbejáraton belépve az utazó hirtelen nem is tudja, merre
induljon, hiszen a színes bódék és a kereskedők gusztusosan tálalt
portékái egyből magukra vonják a figyelmet. Ha vesszük a fáradságot és
bejárjuk az egész épületet, akkor érdemes a pince szintről kezdeni, ahol
megkóstolhatjuk a magyar konyhára oly jellemző savanyúságokat, és
beszerezhetjük a halászléhez való elengedhetetlen halféleségeket is.
A Fõvárosi Önkormányzat Csarnok és Piac Igazgatósága 2005-ben egy
rendezvénysorozatot indított el, amelynek célja a Nagycsarnok, mint
központi piac és idegenforgalmi látványosság népszerűsítése. A marketing
kampány keretében helyszínt szeretnénk biztosítani idegenforgalmi
látványosságot nyújtó nagyszabású rendezvényeknek, országbemutatóknak.
2013. december 12-14. között ismét a Vásárcsarnok adott otthont az immár
negyedik alkalommal megrendezésre kerülő Brit Karácsonyi Vásárnak. A
standokon Britannia legnépszerűbb termékei és szolgáltatói között
válogathattak a látogatók. Korábban kínai, svájci, japán, székely,
osztrák, bolgár, török, francia, lengyel, tunéziai, stb. nemzetek
különlegességeit vásárolhatta meg a nagyközönség.
A vásárcsarnok és az egyetem épületei madártávlatból (kép: Google)
A múlt század derekán a gyors fejlődésnek induló
magyar főváros mind lélekszámában, mind külső képében felzárkózott
Európa nagy metropoliszaihoz. Már az 1860-as évektől foglalkozott a
gondolattal, hogy vásárcsarnokok építésébe fog. Célja az volt, hogy az
egészségtelen körülmények között működő régi piacokat időjárástól
védett, fedett árucsarnokok váltsák fel, ahol ellenőrizhető a forgalomba
kerülő élelmiszerek minősége, az árak pedig stabilizálódnak. De a gyors,
urbanizációval együtt járó feladatok miatt csak 1879-ben vetődött fel
újra az építés ügye. Európa több nagyvárosában (London, Párizs, Bécs,
Berlin stb.) ekkor már felépültek az első jelentősebb vásárcsarnokok.
Az áruféleségekre szakosodott francia és angol csarnokoktól eltérően, a
német gyakorlat mintájára e központi és több kerületi vásárcsarnok
építését javasolta az erre a célra felállított bizottság. Az élelmiszer
nagybani értékesítésére központi vásárcsarnokot, a hagyományos piacok
felváltására kerületi csarnokokat terveztek. A nagybani csarnok egyben
az egyik kerületi piacnak is helyet kellett adjon. A főváros így egy
időben öt vásárcsarnok építéséről határozott.
A főváros középítési igazgatójának, Lechner Lajos javaslatára
választották ki a Fővám téri helyszínt a Központi Vásárcsarnok
felépítésére. Benne kapott helyet a nagybani piac és a déli kerületi
vásárcsarnok. A Rákóczi, a Klauzál, a Hunyadi téren és a Hold utcában
lévő kerületi piacot építettek. A Batthyány téren a program részeként
hat évvel később, 1902-ben lett kész a hatodik kerületi vásárcsarnok.
Az épület terveinek elkészítésére 1892-ben nemzetközi építészeti
tervpályázatot hirdettek, amelyre kilenc pályamű érkezett. P. Escande és
J. Goumez (francia), Pecz Samu (magyar) és az Anger, Högner, Preil
(német) tervezők által benyújtott terveket sorolta a zsűri első helyre.
Értékelése szerint Pecz Samu készítette a legcélszerűbb tervet, ezért ő
kapott megbízást a kivitelezési program összeállítására. De a francia
tervezők és Pecz Samu között újabb tervpályázatot írtak ki, ami után
végül is a magyar tervező kapott megbízást a kiviteli tervek
elkészítésére.
A Vásárcsarnok Fővám tér felőli metszetrajta Pecz Samu vázlattervében
1894. június 25-én kezdődött az építkezés. A következő év őszén már
készen állt a csarnok teljes tetőszerkezete, 1896-ban pedig már csak a
belső szakipari munkákon dolgoztak. Vastartóból készült a belső
teherhordó szerkezet, a külső körítő fal téglából. Hidraulikus
kézisajtóval gyártott, egyedi tagozatú idomtéglát használtak
nyíláskeretezéshez, a nyerstégla homlokzat robusztusságát sárga és piros
téglákból rakott geometrikus és sávos minták oldják. Az építészetileg
hangsúlyos helyeken a párkányokat is téglaidomokkal díszítették. Az
ekkor már nemzetközi rangú pécsi Zsolnay-gyár pirogránit elemei ékesítik
a homlokzatot. A Fővám téri épületszakasz tetőszerkezetét és a két
tornyot ugyancsak a Zsolnay-gyárból származó színes mázas cserepekkel
burkolták. A homlokzatnak további hangsúlyt adnak a kő díszítőtagozatok.
Párkányokat, konzolokat, épületdíszeket, lábazati elemeket készítettek
faragott tömbkövekből.
1896. június 30-án a csarnokot már csak tíz nap választotta el az
átadástól, amikor tűz keletkezett, s amely szörnyű pusztítást végzett. A
tűz okára a majd egy évig tartó vizsgálat sem tudott fényt deríteni. A
feltételezések szerint a héjazat javításakor egy kokszkosártól gyulladt
ki a bádogozás alatti deszkázat. A csarnok főhajójának tetőzete 60 méter
hosszon leégett, az épület vasszerkezetei átizzottak, néhány tartó
teljesen eltorzult. Az építési vállalkozók szerencséje, hogy a tűz előtt
nyolc nappal biztosítást kötöttek az épületre (Biztosítási csalás? Ne
feledjük, hogy az egykori Budapest Sportcsarnok is váratlanul leégett
valahogy - a szerk.).
1896 októberére az átmeneti nehézségek ellenére is elkészült az épület,
év végére a műszaki átadás is lezajlott. A kereskedők 1897. február
1-jétől árusíthattak a csarnokban, a hivatalos megnyitásra azonban csak
1887. február 15-én este 8 órakor került sor. Több ezren voltak jelen a
megnyitón, s láthatták, amint az első tehervonat sípolva, ünnepélyesen
begördült az épületbe.
A Vásárcsarnok épületének szélessége 60,61 méter, hosszúsága 220 méter.
A főhajó 20,55 méter fesztávolságú. Ehhez mindkét oldalról merőlegesen
6-6, egyenként 17 méter széles, kereszt irányú hajó kapcsolódik,
amelyeket 6 méter szélességű nyaktagok kapcsolnak össze. A csarnoktér
legnagyobb belmagassága 28 méter. Az épület beépített alapterülete 10400
négyzetméter (az 1994-es rekonstrukció után a lehajtó területével nőtt a
beépített terület). A teljes alapterület 24000 négyzetméter.
A vásárcsarnok körül óriási áruforgalom szerveződött. A főváros
ellátására szánt élelmiszerek vidékről, külföldről ide érkeztek. Már a
helyszín kiválasztásakor figyelembe vették, hogy a csarnok alkalmas
legyen a közúton, vízen, vasúton érkező áru fogadására. Több mint 120
méter hosszú alagút vezetett a rakpartra, a Dunán szállított áru
fogadására. Két kikötőhíd készült, pontonrakodót telepítettek a
partvonal mentén. A vonat a nyugati oldalon, az épület teljes hosszában
kiépített sínen érkezett.
Már a pályázati kiírás követelményei között is szerepelt, hogy a
környező utcák közötti szintkülönbséget ki kell egyenlíteni. Pecz Samu a
határos közterületekhez igazodva építette meg a pince fölötti födémet. A
padló a végső tervben 1,585 métert lejt az épület átlója mentén, hogy
lépcső ne akadályozza az áruszállítást. A lejtés nem egyenletes, a
környező utcákhoz alkalmazkodik. Emiatt minden oszlopnál más magasságban
váltja egymást a pincei tégla és a földszinten látszó vasszerkezet
pillére.
A galéria és a pince padlója vízszintes, így nincs az épületben két
egyforma magas oszlop, két azonos szintkülönbséget áthidaló lépcső. A
telek torzulását mindkét irányban két, változó fesztávolságú
pillérsorral egyenlítette ki a tervező. Ennek köszönhető, hogy az
épületben egyetlen derékszög sem adódik, ami az óriási méretek miatt a
belsőben nem érzékelhető.
Az épület 1 méter vastag betonlemezen áll. Erre építették a falak és a
pillérek alapjait, majd efölött újabb betonlemez alkotta a pince
padlóját. A talajvíz elleni szigetelés így könnyebben megoldhatóvá, a
kettős padozat pedig a gépészeti vezetékek elhelyezésére vált
alkalmassá. A pincefalakat oldalról döngölt agyaggal szigetelték. A
pince raktárterületét gondosan kellett szigetelni. A körben kiépített
angol aknák ablakain vezették be a friss levegőt, a tartóoszlopok
közepén elhelyezett vascsövön át, a tetőre kivezetve oldották meg a
teljes átszellőzést. A szellőzők a tetőn díszes Zsolnay kerámiafejben
végződnek.
A fő és mellékhajók tetősík fölé nyúló oldalfalain hatalmas ablakok
nyílnak. A tervező így gondoskodott a csarnok természetes
megvilágításáról. Az épületben közlekedő gőzmozdony füstjét is el
kellett vezetni. A tető gerincén teljes hosszában füstelvezető nyílást
építettek.
A belső teret kocsiút osztotta két részre. A Dunához közelebb eső
oldalra a nagykereskedők standjait telepítették, a másik oldalon a
kerületi kiskereskedők kaptak helyet. A húsosok az átellenes utcai
fronton, a fal melletti zárt pavilonokban árusíthattak. 2 méter
magasságig fehér fajansz borította a hátsó falakat, oldalról
sodronyhálóval rekesztették el egymástól az üzleteket. A húsosok és a
középső kocsiút közötti területen helyezkedtek el az épület hosszában a
zöldség-, gyümölcs-, sajt- és vajárusok. A kiskereskedői oldal legvégén
tölgyfa tartályokból árulták portékájukat a halasok.
A Központi Vásárcsarnok 1899-ben
A vasúttal párhuzamosan, a kocsiútig terjedő területen volt a nagybani
piac. A kocsin, vasúton vagy a Duna-partról érkező árut a nagy
csarnoktérben árverezték.
Eredetileg tehát az egész tér átlátható volt, a standok csak
„térbútorok" voltak a belsőben. Hátul a földszintes baromficsarnok zárta
le az épületet. Itt volt az élőállatok vására, hogy ez a szagosabb
tevékenység kellőképpen elhatárolódjék a piac többi részétől. A
kiszolgáló helyiségek a fejépületben voltak.
Az 1897-ben készült rendelkezés előírta az árusítás rendjét, az áruk
kezdésének módját. A bérleti rend meghatározásával az elsődleges cél az
volt, hogy a csarnok rendjét fenntartsák, biztosítsák a tisztességes
piaci feltételeket. Rögzítették, hogy mely standokon milyen áruféleségek
értékesíthetők. Csak a meghatározott célra szolgálhatott a bérelt
árusítóhely. Ha a bérlő nem rendezte kötelezettségeit a csarnoknak
jogában állt az árut lefoglalni. A bérleti díjakat differenciáltan
állapították meg.
A felszereltség miatt a legdrágább a halas áruda és a hűtőrekesz bérlete
volt. Vele azonos volt a bor- és a pálinkaárusítás helyének díja.
Harmadannyiba került az alapvető élelmiszerek árudáinak bérlete. Az élő
és tisztított Baromfi, a tej-tejtermék, a zöldséges, a gyümölcsös, a
kenyeres helyek voltak a legolcsóbbak. 20 négyzetméteres pincerekeszeket
is lehetett bérelni.
Szigorúan korlátozták az áruszállítás és az árusítás időrendjét.
Ellenőrizték a minőséget, a romlott vagy nem megfelelő minőségű árut
visszaküldték a feladónak. A kistermelő vasúton is elküldhette terményét
a csarnokba. Húst csak 5 kg-nál kisebb darabokban, zsákban, vagy
vászonba csomagoltan lehetett a csarnokba küldeni. Megtiltották, hogy
bivaly vagy növendék-marha húsát árulják. Baromfit és tojást csak
ládában lehetett felküldeni.
Elég volt „Budapest Vásárcsarnok" címre vagy valamelyik kikiáltó nevére
feladni, s az árut az árverésen kialakult áron értékesítették. 3-4
váltással 22 vasúti kocsit lehetett az épületbe betolni. A rakodásra
három óra volt, ezután kitolták a vagont az épületből. A vasút 10%
kedvezménnyel szállította a vásárcsarnokba címzett árut. Az épületben
iparcikket is lehetett árulni. Kapható volt bádogosáru (edények),
cserép-, agyag-, fa-, kádár-, kefekötő-, kosárfonó-, kötélverő-, papír-,
porcelán-, szövet-, vas-, cipő és vegyes áru.
A bérlők díjmentesen használhatták az épület felvonóit. Ma csak
csodálattal tekinthetünk arra a rendelkezésre, hogy „A vásár-csarnokban
lévő távbeszélőt a közönség ingyen használhatja. Komoly czél nélkül a
távbeszélők nem vehetők igénybe".
Látványos helyen függesztették ki a feliratot, amely megtiltotta, hogy
az árusok a vevőkre rákiabáljanak. A baromfit az épületben nem lehetett
szabadon engedni. A Központi Vásárcsarnok vezetőjének külön engedélye
kellett ahhoz, hogy az „elcsigázott, eltikkadt baromfit a
baromfiudvarban rövid időre kiengedjék".
Kihasználták a villamosközlekedés előnyeit is. 1903-tól minden nap
áruszállításra berendezett kocsit csatoltak a villamosokhoz délelőtt
9-11 óra kőzött. Az árugyűjtő kocsik a vásárcsarnok mellett létesített
kitérőn gyűjtötték össze a kiszállítandó árut. A villamoshoz kapcsolt
kocsikkal a súlyos csomagok házhoz szállítását könnyítették meg. A
budapesti vásárcsarnok-hálózat kedvezően hatott az ország
élelmiszertermelésére. A Központi Vásárcsarnok nemcsak Budapestet, hanem
a vidéket is ellátta áruval. Egyik fontos központja lett a nemzetközi
kereskedelemnek is, hiszen innen indították külföldre a magyar
élelmiszerszállítmányokat.
A Központi Vásárcsarnok 1900-ban (kép: Klösz György; Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár)
A Központi Vásárcsarnok 1917-ben
A csarnokban a II. világháború alatt nagy károk keletkeztek. Teljesen
elpusztult a baromfi-csarnoknak nevezett hátsó, földszintes épületrész,
és súlyosan károsodott a leghátsó kereszthajó is. Időközben a
kereskedelem technológiájának változása, a közegészségügyi- és
élelmiszerhigiéniai előírások zárt pavilonok építését követelték meg.
A hatvanas években sajnos elvesztette eredeti hangulatát a csarnok. Az
épületen belüli építmények valóságos bódévárost alkottak a szép
csarnoktérben. Az áruszállítás megkönnyítésére felső gépházzal megfejelt
borzalmas lifttömböket építettek. 1968-ban homlokzatjavítási munkák
folytak, a főhomlokzatot részlegesen árkádosították.
A csarnok 1991-ben életveszélyessé vált, így az épületet kiürítették. Az
új követelmények szerint megújuló vásárcsarnok rekonstrukciójára 1992-94
között került sor. Az épület Tokár György, Hidasi Györgyi és Nagy
Gergely építészek tervei alapján született újjá. A teljes műemléki
helyreállítás során visszanyerte régi arcát mind a külső homlokzat, mind
a belső tér.
Árufélékként szakosodott, teljesen új felosztású belső funkcionális rend
alakult ki, amelyhez a pincében elkülönítetten kapcsolódnak az
árufeltöltési útvonalak. A Sóház utca felől - az utcai szint alatt - új
alagút épült. A pince szintjén a Dunához közelebbi hosszfőfalat a
gépkocsiforgalom miatt több mint 100 méter hosszúságban pilléresíteni
kellett.
Komoly nehézséget jelentett az épület gépészeti rendszerének
kialakítása. Minden gépészeti berendezést, vezetéket, tetőn elhelyezendő
szerelvényt rejteni kellett, hiszen a látványos belsőben egyetlen
vezetéknek sem szabad látszania.
A rekonstrukció része volt a Duna alsó rakpartjára vezető alagút
helyreállítása. Ez a II. világháború után mintegy negyven méter
hosszúságban beomlott, de az alagút egy méter vastag vörösfenyő
cölöpökön álló alaplemeze sértetlen maradt. Az alsó rakparton az alagút
kijáratát is felújították. Ma erre szállítják el a hulladékot az
épületből. Vízzáró kapu beépítésével a Duna áradásának esetén sem jut
víz az épület pincéjébe. Újra működik a csarnok két homlokzati órája.
Minden órában Kodály Zoltán: „Én elmentem a vásárba..." dallama csendül
fel.
A Központi Vásárcsarnok nemcsak fontos kereskedelmi központ, hanem
története során mindig látványos nevezetessége volt a magyar fővárosnak.
Természetes, hogy budapesti látogatásakor - 1897. május 25-én - Ferenc
József császár és magyar király is felkereste az épületet. Déli egy
órakor érkezett, közel egy órát időzött, majd átlátogatott a Rákóczi
téri csarnokba is. Magyarország uralkodóját feldíszített környezetben
fogadták az árusok. A korabeli tudósítók szerint a Kálvin térig telve
volt az út közönséggel. Ferenc József még az alagúton is végigsétált.
Látogatását ezzel fejezte be: „Nagyon örülök, hogy e szép intézményt
megtekinthettem és székes fővárosom nagyszerű előrehaladásáról
meggyőződhettem".
Jeles nap volt a Központi Vásárcsarnok életében az is, amikor
magyarországi látogatásakor 1897. szeptember 21-én a német uralkodó, II.
Vilmos császár felkereste a csarnokot. Az egész épületet virággal
díszítették, középre vörös szőnyeget terítettek. A látogatás végén
előkerült a vásárcsarnok barna szattyánbőrből készült vendégkönyve,
amelybe üdvözlő sorokat írt a császár.
A nagyszerű épületben a vásári forgatag jellegzetes hangulata, a
kereskedők és a vásárlók kavalkádja ma is mindenkit magával ragad. A
gazdag áruválasztéknak köszönhető, hogy az árufajtánként rendeződő
pavilonok mindegyikének más a hangulata. A turisták ezrei fordulnak meg
az épületben, sőt Budapest híres látogatóinak is állandó programja
között szerepel a vásárcsarnok felkeresése, vásárlás a piacon. Az angol
miniszterelnök, Margaret Thatcher, Lady Diana vagy a japán császár itt
szerezhette egyik legkedvesebb budapesti élményét.
Margaret Thatcher 1984-ben tett látogatást a Vásárcsarnokban
Európa sok nagyvárosában a 60-as, 70-es években a
vásárcsarnokok áldozatul estek a városfejlesztésnek. Nálunk a központi
és a kerületi vásárcsarnokoknak szerencsés sors jutott: megmaradtak, és
így Budapest hat, ma is álló vásárcsarnoka kiemelkedő város- és
építészettörténeti értéket képvisel.
A teljes budapesti vásárcsarnok-hálózat régi szépségében, eredeti
funkciójában maradhatott fenn napjainkig. Közülük a legnagyobb és a
leglátványosabb a Központi Vásárcsarnok.
Történetét galériáján, a múlt századi öntöttvas portálelemek
felhasználásával kialakított kiállításon lehet nyomon követni. A
korszerűsítés óta a Központi Vásárcsarnok Budapest egyik leglátványosabb
nevezetessége lett, és műemléki védettséget élvez. Megalkotója Pecz
Samu, a magyar építészet egyik legrangosabb képviselője, emlékét a
főhomlokzat konzoljába vésett aranybetűk hirdetik.
Képek
A csarnok szintjei
A Központi Vásárcsarnoknak három szintje van: az alagsori rész a legkisebb és forgalma is alacsony, míg a földszinten hatalmas tumultus uralkodik, s a kereskedelem legjava is itt bonyolódik le. E két szinten többnyire élelmiszereket árulnak. Az emeleti szint pedig tulajdonképpen egy körkörös árkádsor, ahol vendéglátóhelyek és ajándékok sora várja az érdeklődőket. Az emeletről kitűnő rálátás nyílik a földszinti árusítóhelyekre.
Alagsori szint
A pince Pecz Samu elképzelése szerint kettős
feladatot látott el: egyrészről az itteni hűtőrekeszekben és a
dróthálóval körülzárt raktárakban tárolták az élelmiszereket, másrészt
itt helyezték el a csarnok gépészeti berendezéseit. Itt volt a kazánház
a három gőzkazánnal – ezek fáradt-gőzével fűtötték az alagsort –, a
villamos világítást biztosító gépek és innen indultak az áruszállítást
megkönnyítő liftek. A pince szellőzését az alagsori ablakok előtt a
külső járdába nyúló aknákon keresztül biztosították.
A felújítást követően az 1994 őszi avatóünnepség után a nagyközönség
elsősorban az eredeti szépségükben helyreállított szerkezetekre, a hely
stílusához illő pavilonokra, a modern berendezésekre csodálkozott rá. Az
igazi változások azonban a színfalak mögött, elsősorban a föld alatti
terekben zajlottak. Az építkezés során az jelentette a legfőbb gondot,
hogy kezdetben megoldhatatlannak tűnt a Sóház utcai, szint alatti
rakodóútvonal megteremtése az ugyanott lévő főgyűjtőcsatorna
érintetlenül hagyásával. Az építészek végül úgy döntöttek, az
áruszállító teherautókat szolgáló lehajtó-rámpát a csatorna és az épület
közé illesztik be. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a csarnok Sóház
utcai hosszfőfalát az utcaszint alatt mintegy száz méteren pillérekkel
váltották ki. Ennek érdekében a kőlábazat mögé húsz méteres hídtartókat
építettek be. Az átalakításnak köszönhetően ma már akár tíz teherautó is
lehajthat a pincébe, ahol aztán kényelmesen kirakodhatnak róluk.
Az építkezésnek ugyancsak része volt, hogy a rendezési tervnek
megfelelően meg kellett teremteni a kapcsolatot a majdani
Dél-Buda–Rákospalota metróhoz kapcsolódó, később megépítendő Fővám téri
aluljáróval és a Csarnok térre tervezett mélygarázzsal. Ha ezek
megszületnek, a vásárlók egyenesen a pince Pipa utcai oldalára juthatnak
belőlük. Mindebből ma még csak az új üzletutca látható: a látogatók elől
korábban elzárt területen élelmiszer-áruház, néhány különlegességeket
árusító üzlet, és több olyan bolt kapott helyet, amelynek illata a
földszinti terekben kellemetlen lenne. Így kerültek le az alagsorba a
savanyúságot kínáló pavilonok és a halasok is. A közlekedést
mozgólépcsők segítik.
A felújítás nagy eredményének mondható, hogy az egykor oly nagy vitát
kiváltó alagutat is helyreállították. A folyosó még a második
világháborúban sérült meg, negyven méter hosszan be is omlott. Mivel a
Dunán már nem folyik áruszállítás, az alagút új szerepet kapott: segít
abban, hogy az élelmiszerszállító útvonalaktól távolabb hagyja el a z
épületet a csarnokban keletkező hulladék. A rakparti kaput az eredeti
terveknek megfelelően újították fel, még a feliratát is újraaranyozták.
A pince biztonságáról egy vízzáró kapu gondoskodik.
A Központi Vásárcsarnok alagsori szintjére a főbejáratok melletti
mozgólépcsőkön lehet lejutni, valamint használhatjuk még a földszinti
árusítótér szélein található keskeny lépcsőket is. Az alagsorban a Duna
felőli (Sóház utcai) oldalon található néhány árusítóhely, míg a Pipa
utca felőli oldalon raktárak vannak.
A Vámház körúti oldal mozgólépcsőjét használva a halárusító üzletsorra
jutunk. Itt egymást érik a mindenféle tengeri élőlényt árusító kis
boltok, s aki először jár itt, hirtelenjében azt se tudja melyik boltban
vegye meg a betevőt. Halak hegyén-hátán, élve vagy holtan, nyersen vagy
konzervdobozban.
Az alagsori folyosó a főbejárat felől (balra találhatók az üzletek,
jobbra a csarnok Sóház utcai fala)
Ami elsőnek szembetűnik ha leérünk, hogy alig látni vevőket. A folyosón csak néhány ember szédeleg, pedig a kirakatok majdhogynem roskadásig vannak tele áruval. Az üresség okára nem jöttem rá. Elképzelhető, hogy az étkezési szokások miatt vesznek a magyarok ennyire kevés halat, vagy pedig mindenkinek megvan a saját beszerzési forrása, s a Vásárcsarnok halfolyosóján csak a környékbeliek és a turisták fordulnak meg.
Halak egészben, filézve és lefejezve
Az alagsorban szakaszosan váltakoznak a folyosóra nyíló és a beugrókba nyíló pultok, ahol egymás mellett és szemben is található egy-egy üzlet. Azt tudom, hogy az árusítást megpróbálták kategóriák alapján elosztani az épületben, csak azt nem értem ennek mi a logikája: ugyanis az egymás mellett elhelyezett, azonos portékát áruló boltok vagy egymás konkurenciái lesznek, vagy szigorúan megegyezésen alapuló "csendestársak".
A folyosó oldalában nyíló egyik beugró boltjai: kettő a széleken, egy pedig a folyosóval szemben
A magyarok átlag halfogyasztása állítólag lassan, de
biztosan elindult felfelé, és éves szinten nagyjából 30 dekával
fogyasztunk több halat, mint tettük ezt tavaly ilyenkor. A nagy kérdés
az, hogy vannak-e olyan kereskedők, akiktől igenis minőségi, friss és
megbízható halat tudunk vásárolni, és ki tudják-e szolgálni a
megnövekedett igényeinket? Sajnos nincs tengerünk és kis ország vagyunk,
s ez rányomja bélyegét arra, hogy az átlag halkereskedések
termékkínálata (legyen az egy nagykereskedelmi áruházlánc halas-pultja
vagy egy vásárcsarnok átlag halkereskedője) nem akar vagy nem tud lépést
tartani a megnövekedett fogyasztói igényekkel, és nem emeli be a
szortimentbe a különlegesebb halakat. Valószínűleg a magyar
átlagkeresetből ezt nem is lehetne működtetni.
Az egyik bolt krétával telefirkált táblájára a következő árakat
jegyezték fel: Füstölt halak: pisztráng 3900 Ft/kg, hering 2900 Ft/kg,
hering filé 3200 Ft/kg, makréla 3700 Ft/kg, makréla filé 3900 Ft/kg,
lazac filé 6600 Ft/kg; továbbá: fekete kagyló 2100 Ft/kg, vongole 2500
Ft/kg, tenger gyümölcse 3500 Ft/kg, garnéla 5100 Ft/kg...
Az alagsori folyosón továbbhaladva, a halas-pultok után a
savanyúságárusokhoz jutunk. Itt szintén csak hébe-hóba látni néhány
embert, bár az is lehet, hogy csak ott jártamkor pangott a vásárlási
kedv. A pultok mindenesetre roskadásig tele vannak mindenféle
savanyított zöldséggel, a hűtők pultjainak tetején pedig jópofa kis
savanyúságos üvegek sorakoznak.
A savanyúságos pultok sora
Az egyik bolt árukészlete
A Stark Sauer Kft. savanyúságos boltja mellett található a Solvent Kereskedőház húsboltja. Ez utóbbi 1870-ben alakult Pesten, mint bélfeldolgozó- és kereskedelmi cég, s azóta családi vállalkozásként működik. A cég a hosszú évek során folyamatosan szélesedő termékkörnek, bővülő választéknak és a felhalmozódott tapasztalatnak köszönhetően immár a legnagyobb tradícióval rendelkező élelmiszeripari beszállító, s vevőköreik között megtalálhatóak a Pick, a Gyulai Húskombinát és a Sága is. A részvénytársaság kereskedelmi főtevékenysége mellett növekvő mértékben saját termelő tevékenységet is folytat, elsősorban a természetes bél feldolgozása, osztályozása, illetve az ipari fűszerkeverékek gyártása területén. A Vásárcsarnokban található boltjukban számtalan műbelet és igazi belet is kapni, valamint az ezekbe töltött kolbászokat és szalámikat, valamint hentesárut is.
Savanyúságosok kínálata
A folyosón tovább haladva sajnos látunk pár üresen
álló üzlethelyiséget: pár éve még itt volt az Ázsia Bt. fűszerboltja is,
amelynek cégtábláját a mai napig nem vették le. Magam gyakran jártam ide
fűszerekért, s a bolt anno még jelentős forgalmat generált az
alagsorban, de aki keresné az ne szontyolodjon el, mert a bolt nem zárt
be csak elköltözött, méghozzá a Vásárcsarnok mellé, a Pipa utca sarkára.
Az üres üzlethelyiségek mellett elhaladva a Vásárcsarnok utolsó
negyedébe jutunk, ahol különféle háztartási portékát, lábasokat,
késeket, reszelőket, gyalut, fakanalat, szőtt kosarakat árulnak, no és
táskákat is, képeslapok társaságában. Mindezt roskadásig megrakodott
asztalokon.
Az alagsori folyosó vége felé: háztartási eszközök garmadája
A mozgó pultokon túljutva érünk el a Vásárcsarnok hátsó mozgólépcsőjéhez: itt korábban az egyik áruházlánc üzlethelyisége volt, de a legutóbbi információm szerint most a 4-es metró lejárata készül a színfalak mögött. Ettől pár méterre nyílt meg a Steak Shop húsboltja, ahol kifejezetten steak-húsokat forgalmaznak meglehetősen bő választékban.
A Steak Shop első nekifutásra egy átlagos kis húsboltnak tűnik
A Steak Shop árukínálatának egy része
A Steak Shopban a steak-húsok mellett többféle húskészítmény is kapható, például különféle hentesáruk és kolbászok is. A kolbászok közül a Tarjáni csípős mangalicakolbászt és az István Gazda féle kolbászokat emelném ki. Ez utóbbiról elmondhatjuk, hogy saját disznó inazott húsából, csabai recept alapján készítik, s adalékanyagokat nem tartalmaz. A kolbászt előző nap vágott magyar disznóból készítik, a húst durvára inazás után saját zsiradékával keverik, majd egyedi módszerű füstölés útján tartósítják. Csípős és csemege változatban kapható.
A pultban ABC-sorrendben, múzeumi rend közepette mutatják be (árusítják)
a steaknek való húsokat
Ami a hűtő pultján és afölött látható
A húsboltot elhagyva a hátsó mozgólépcsőhöz jutunk, amely alatt valamiféle poros sziklakert és néhány pad foglal helyet. Mivel ezen a részen egy ajándékbolton és egy sajtbolton kívül már gyakorlatilag nincs semmi más, ezért utunkat a felszín felé törve folytatjuk, ahol a menetrendszerinti tumultus fogad minket :)
Földszint
A Vásárcsarnok földszintjén zajlik a nagy-nagy kereskedelemi kavalkád nap mint nap, s aki ebbe a "szentélybe" belép, garantáltan elcsodálkozik azon a pazar látványon, ami elé tárul. A Vásárcsarnok csarnokában állva az ember tekintete belevész abba a szín kavalkádba, ami a különféle pultok és üzletek portékái felől árad. Bárhonnan is toppanunk be a csarnokba, elveszünk a bőséges kínálat zűrzavarában: zöldségesek, hentespultok, különféle húsüzletek, pékáruk és tejtermékek garmadája sorakozik előttünk, az ajándékboltok kínálatáról már nem is beszélve. Itt, a földszinten van a csarnok szíve, a pezsgés, a választék, az élet. Felsorolni is nehéz, hogy mi minden kapható itt, bár az is igaz, hogy leginkább a külföldi turisták számára lett kialakítva minden.
A hátsó kapun belépve félhomályos környezetben botorkálhatunk
A csarnok hátsó bejárata mellett mozgólépcső, portásfülke, irodák és mosdók találhatók. Ide helyezték el azokat a vitrineket is, amelyekben mindenféle ehető és mérgező gombák ismertető preparátumait láthatjuk. Elvileg ennek alapján az ember meg tudja állapítani, hogy az általa gyűjtött gomba ehető-e vagy sem, de inkább azt ajánljuk, hogy az erre szakosodott szakértőt kérjük fel a bevizsgálásra. Ilyen installáció egyébként a Fehérvári úti vásárcsarnokban is kihelyezésre került. A legnagyobb hibája az itteni kihelyezésnek az, hogy teljes homály fedi, s lámpák híján alig látni belőle valamit. Persze, miután a szemünk hozzászokott a félhomályhoz azért felismerni a vitrinek tartalmát, de áttekinthetőbb és szebb lenne a kiállítás, ha LED-lámpák alá helyezték volna el őket. Bővebben lásd Gombák című boxunkat!
Az ehető és mérgező gombákat bemutató vitrinek egy része
A földszinti részen nincs meghatározó rendszer az árusítóhelyek tartalmát illetően: zöldséges után ajándékbolt, utána egy hentes majd szalámi üzlet, mellette tejbolt vagy pékáru bolt követik egymást. Ha rászánunk egy kis időt, akkor alaposan végigjárva a helyet, hamar kiismerjük a helyet a forgatagban.
Az ajándékboltok egyike
A földszinti ajándékboltok igazából nem a klasszikus értelemben vett ajándékokat árusítják, hanem a magyar étel-alapanyagok jellegzetességeit, turistacsalogató külsőbe öltöztetve. Látványra keleti bazárhangulatú az összkép, de közelebbről megvizsgálva hamar szembetűnik, hogy ezek bizony a magyar konyha elengedhetetlen fűszereit rejtik magukban. Leginkább a hungarikumnak számító magyar fűszerpaprikák találhatók meg a kínálatban, s ezek is mindenféle súlyban, formában vagy kiszerelésben. Van itt fémdobozos változat, liszteszsákot imitáló kis vászontartók, tubusos krémek vagy darált üveges formák, tasakosak és konzervek is; a lényeg itt a magyar csípős vagy édes (csemege) paprika. Túlnyomórészt eköré épül fel az egész kirakat.
Fűszerpaprika minden formában és mennyiségben
A fűszerpaprikákon kívül persze kapni itt mást is: hegyekben áll a gänseleber, azaz a 2013 óta hungarikumnak számító libamájpástétom, amit a fekete színű konzervdobozáról már messziről felismerni. Az itthonotthonvan.hu szerint "a sült libamáj receptjét már az 1500-as években Bornemissza Anna által készített receptkönyvben is megtaláljuk. Ez is bizonyítja, hogy Magyarországon a hízott libatenyésztés több mint négyszáz éves múltra tekint vissza. A hízott libamáj királyi étel és hungarikum. Olyan csemege, amelyet a külföldiek keresve keresnek a hazai étlapokon, s az itthoni gourmet-turizmus legfőbb mozgatórugója. Védjegy, mert a magyar libamáj világhírű. Szívesen fogyasztják Franciaországban, Németországban, Ausztriában, Spanyolországban, Kanadában, Szaúd-Arábiában, de kedvelt ínyencség a távoli Kínában és Japánban is. Az 1800 tonnás hazai termelés a világtermelés több mint nyolcvan százalékát adja".
Libamájkonzervek hegyén-hátán
A pulton egyébként szárított, fűszerezett gombák is megtalálhatóak, csakúgy,
mint a különféle ízesítésű tubusos húskrémek, a magyar termelői méz vagy a
pálinka. Igaz, itt nem olcsó az áru, de ki ki ízlése és tudása szerint vehet
igazi ajándéknak valót hazai vagy külföldi ismerősének ajándékba. A Chili Trade
Kft. paprikakrémes ajándékcsomagját és kék-fehér dobozos fűszerpaprikáját
vihetik haza konyhájukba azok a turisták, akik igazi hungarikumot szeretnének
beszerezni látogatásuk során. (lásd: ajándéktárgyak).
A földszinten emellett több pékbolt és tejtermékeket árusító üzlet is van, ahol
olcsóbb és drágább termékek közül válogathatunk. A főbejárat környékén pékáru és
sajtbolt a jellemző, míg beljebb teljes házi tejet és vajat kaphatunk.
Vaj a pulton (olcsóbb, mint a bolti csomagolt)
Emeleti szint
A galériára felvezető lépcsők megmászása után érdemes
megállni egy pillanatra, mert visszafordulva, a magasból láthatjuk az
épület masszív szerkezetét és az alatta sorakozó pavilonok csoportjait.
Ha beteltek a látvánnyal, az emeleti szinten sok-sok érdekességet
találhatnak.
Az emeleten leginkább ajándéktárgyakat, hímzett, csipkézett ruhákat és
terítőket találunk, valamint itt kaptak helyet az étkezők, kávézók,
sörözők és egy étterem is (jelenleg átépítés alatt).
Az emeleti körfolyosóról lépcsők vezetnek le a földszintre
Végül, ha már körbejárták az épületet, és szívesen megpihennének, akkor sétáljanak el a lángossütő, kolbászsütő vagy a halsütő standok előtt, ahol az ínyencek is megtalálják a kedvükre való mennyei csemegét. Ha mi magunk semmit sem szeretnénk vásárolni, akkor is megéri körbesétálni, mert elég pár perc, hogy magunkba szívjuk a helyi élet pezsgését és megismerkedjünk egy lenyűgöző épülettel.
Étkezés
A Központi Vásárcsarnok emeleti szintjén találhatók a vendéglátóhelyek, mint például a sörözők, kávézók vagy a lángost árusító üzletek sora. Az amúgy is keskeny függőfolyosón hömpölygő tömeg az étkezőhelyek környékén sajnos torlódást okoz, ezért aki arra jár, kénytelen lelassítani és kissé tülekedve továbbhaladni célja felé.
A különböző büfék sora
A magyar konyha jellegzetességei
A büfékben a magyar konyha jellegzetességeit kapni, úgy mint sült csirke, sült krumpli, sült kolbász, sült hurka, töltött káposzta, párolt káposzta, rizs, stb., stb. Itt ugyanazt kapja a vásárló, mint bármely más vásárcsarnokban vagy piacon, annyi különbséggel, hogy a Központi Vásárcsarnok egy, a külföldi turisták számára kialakított kirakat, és az árak is ehhez mérten magasak.
Nem hinném, hogy az étel itt finomabb lenne, mint máshol, de mindenképp látványos. A külföldieknek kell mindez, ha már a magazinok ezt a helyet reklámozzák számukra. Ha az épület jellegét nem számítjuk, akkor étkezés szempontjából elmondható, a Fehérvári úti vásárcsarnokban nagyobb a választék és jóval olcsóbb is minden (a 47-es villamos épp arrafelé megy).
Ahol azok a nagy és tömött lángosok készülnek
Aki szeretné megkóstolni a Vásárcsarnok különlegességét, a mindent bele lángost, annak ajánljuk --- XY néni --- büféjét, ahol a szemünk előtt sütik és tömik a turisták szája íze szerint kialakított ételt. Itt mintegy 30 féle variációban készülnek a lángosok: a lista a sima fokhagymás, sajtos-tejfölös lángostól indul, a gombás, káposztáson át folytatódik a virslis, kaviáros vagy baconös lángosig bezárólag. Az ár a 290 forintostól a 900 forintosig terjed, de az ún. Rusztikus Lángos ára 990-1290 Ft között mozog. Ez utóbbiban található juhtúró, csirke gyros, bacon, gomba és hagyma is. A turisták meghalnak érte, és többen le is fotózzák, amint az előttük lévő forró fémlapon éppen készül a különleges étel.
Méz
Mint minden más áruféleségből, a különböző
méztermelők mézeiből is temérdek féle áll a rendelkezésünkre: lépszelet,
propolisz, selyemfű méz, medvehagyma méz, gesztenyeméz, akácméz,
virágméz, napraforgóméz, repceméz, hársméz különféle kiszerelésben.
Szárított gombák
A szárított gombák közül számtalan fajta van
forgalomban, ennek ellenére csak vargányával találkoztam a
Vásárcsarnokban. Február lévén lehet, hogy a készletek már kimerültek?
Vargányából viszont nagy mennyiségben kaphatunk.
Gomba-installáció
Mint lapunk elején már említettük, a Vásárcsarnok hátsó bejáratánál található néhány vitrin, ahol az ehető és mérgező gombák egyes fajtáit mutatják be élőhelyük szerint csoportosítva, mint például lomberdei, fenyőerdei vagy réten növő gombák. Hasznos kis útmutató ez, hiszen nem csak felismerhetjük általa a veszélyes gombákat, de a temérdek fajta egymás mellé helyezve kis rálátást biztosít a gombafélék sokszínűségére.
A közismert gombák között akad néhány érdekes vagy szokatlan gomba fajta is, mint például a lila pénzecskegomba vagy a fodros káposztagomba. Ezek a kucsmagombához és az óriás pöfeteghez hasonlóan rögtön felismerhetőek, de azért azt ajánljuk, hogy leszedés után és fogyasztás előtt mindenképpen mutassák meg azt egy gombaszakértőnek. Már csak azért is, mert lehet, hogy védett gombáról van szó.
Lila pénzecskegomba és fodros káposztagomba
A lila pénzecskegomba ehető, de étkezési szempontból jelentéktelen, apró termetű gomba. Júliustól októberig savanyú talajú lomb és fenyőerdőkben gyakori, gyakran mohapárnákban találhatjuk, sokszor seregesen növő, nem ritka faj. Más pénzecskegomba fajokkal könnyen összetéveszthető! A fodros káposztagomba feltűnően nagy testű gomba, átmérője elérheti akár a fél métert is. Színe halvány krémszínű, termőrétege szalagszerűen tagolt, a lebenyeinek ellaposodó vége barnás árnyalatú. Csak a fiatal, még krémszínű, törékeny példányai ehetők, mert később a termőrétege megkeményedik, és keserű lesz. A begyűjtött gombát alapos mosás után apróra kell törni, lisztbe forgatva kisütni, vagy fokhagymás tojásrántotta készíthető belőle.
A fenyőerdei gombák vitrinje
Az erdei szömörcsög fallosz formájú külseje miatt különböző elnevezésekkel illették, például szemérmetlen vagy szemtelen szömörcsög. Részben a föld alatt elhelyezkedő fiatal termőteste tojás alakú, és zárt burokban van. A burok középső rétege vastag, zöldes színű, szivacsos-kocsonyás állományú. A gomba ilyenkor még szagtalan. Ebből az úgynevezett boszorkánytojásból néhány óra alatt kifejlődik a teljes gombatest. A többé-kevésbé hegyes, harang alakú, csupán 3-4, néha 5 centiméter széles kalap a kucsmagombákra emlékeztet, de külső felülete, a spórákat tartalmazó termőréteg feketés-zöld színű, és hamar elnyálkásodva erős dögszagot áraszt. Fehér hengeres tönkje 30 centiméter hosszúra is megnyúlik. Az erdei szömörcsög kellemetlen szaga miatt eltántorítja az embereket a fogyasztásától, pedig forrázás után ezt a szagot elveszíti. A gomba tetején található "süveg" felhasználhatatlan, a tönköt egyes vidékeken nyersen eszik, máshol ecetes savanyúságként használják fel, íze a retekre emlékeztet. A fiatal, burokba zárt példányok, az ún. "boszorkánytojások" többféleképpen felhasznáhatók, salátának, vagy különböző mártásokkal fogyasztják.
Erdei szömörcsög és óriás pöfeteg
Az óriás pöfeteg a tápanyagokban gazdag réteken, legelőkön, kertekben,
erdőszéleken fordul elő leggyakrabban. Egész Európában előfordul, de nem
mindenhol gyakori. Akár 40 centiméteres átmérőjűre és több kilogramm súlyúra is
megnőhet. Fiatalon külső felszíne fehér és finoman pelyhes, később megbarnul.
Belső spóratermő rétege kezdetben fehér, majd ez is megbarnul, és porszerűvé
válik. Fiatal fehér, rugalmas húsú példányait kell gyűjteni, amelyeknek bőre
könnyen lehúzható. Tisztítás, felszeletelést követően, vajban párolva, rántva
vagy bundázva fogyasztható. A pöfetegeknek több ehető fajuk van, amelyek kisebb
átmérőjűek, méretük a 6‑8 cm-t nem haladja meg, de nem szabad összetéveszteni a
gyilkos galóca, fiatal, még burokba zárt példányaival. A pöfetegféléknek mérgező
fajai is vannak, amelyeknek felszíne barnásabb, repedezettebb, és húsuk szürkés,
szürkésbarna, vagy fekete. Egyikük például az áltrifla.
Akit érdekel még néhány különleges gombafajta, az a Vásárcsarnokban lévő
vitrinekben végignézheti őket. A gombák leírását a Wikipédiáról lestem. Sajnos a
nevükön és fogyaszthatóságukon kívül a gombákról egyéb ismertető nincs kitéve.
Szárított magvak és aszalt gyümölcsök
A főbejárat után, a jobb oldali folyosó elején van egy kicsiny pult, ahol szárított magvakat, gyümölcsbeleket és aszalt gyümölcsöket kapni. A választék nem túl nagy, de a magyar konyha szükségleteihez mérten épp elég. Ilyenek, mint például a hagyományos dióbél, a pekan dió, a kesu dió, a para dió, a szezám mag, a makadámia, a pisztácia, a mogyoró vagy a mandula.
Ajándékok
A Központi Vásárcsarnok ajándékboltjai közül szinte mindegyik ugyanazt a
portékát kínálja eladásra, de ez érthető is akkor, ha tudjuk, hogy egy-egy
tulajdonos több bolt tulajdonosa is. Ha valaki nem vásárol az egyik pavilonban,
majd megveszi a másikban. Egyikben ez a termék az olcsóbb, a másikban meg az.
A földszinten míg élelmiszer jellegű ajándékokat kapunk - úgy mint fűszerpaprika
vagy méz, s ezeket is mindenféle színű és méretű kiszerelésben -, addig az
emeleten azokhoz az ajándékokhoz juthatunk, amelyek díszként, játékként vagy
egyéb használati tárgyként hasznosulhatnak.
Mindenféle Budapest témájú kulcstartó (Budapest feliratú, paprikás, lánchidas,
stb.)
A kötelező kellék: Budapest feliratú és témájú bögrék, poharak és tányérok
Faragott Télapó figurák, a hasukon különféle vallásos jelenettel, valamint
színes zenélő körhinták, szintén fából
Az egyik kedvencem a fából faragott kis Télapók (vagy Mikulások), amelyek hasa különféle vallási, illetve bibliai jelenetet ábrázolnak. Érdekességük e figuráknak, hogy nem csak színükben, de kalapjukban, öltözékükben, botjukban és szakállukban is különböznek egymástól. Az árát nem néztem, de ígérem bejegyzem, ha legközelebb arra járok.
Hűtőmágnesek széles választéka
A hűtőmágnes kötelező darabja a kínálatnak, de sajnos nincs közöttük egyetlen egy egyedi darab se. A képeslapképet mutató, régi Budapest-fotós hűtőmágnesek jópofák, de az unalomig ismert Országház, Hősök tere fényképek már közhelynek számítanak. Ha a cseheknél lehet Kisvakond, nálunk miért nem lehet valami hasonló? Pedig mesehősökből mi sem állunk rosszabbul, mint más nemzetek fiai: Süsü, Pom Pom, Kockásfülű nyúl - hogy csak párat említsek meg. Jó ötletnek tartanám a hivatalos Budapest feliratot (lásd itt) és a város címerét is, de sajnos ezeket nem kapni. Az Országházat és a Hősök terét ábrázoló mágnesekkel csak az a gond, hogy minőségében olyanok, mintha egy sima képeslapot ragasztanék a hűtőre.
A textiles pavilonok sora
A matyó hímzéses házi áldás többféle nyelven a nagy magyar és a kis magyar
címerrel, valamint képeslapok és kötények
Fából készült figurák széles választéka
A figurák nem csak tetszetősek és viccesek, de az áruk is kedvező a hely
rangjához mérve
Továbbhaladva a soron, láthatunk még Welly márkájú fém autómodelleket (leginkább a volt szocialista országok autóremekeit), üvegbe gravírozott Budapest műemlékeket (például Lánchidat és Halászbástyát) vagy autós fémbögréket, amelyekből elképesztő választék áll a rendelkezésünkre.
Valaki úgy érezte van esélye a festett, felakasztós tojáshéjaknak is, így egy egész pultnyit találunk az autók mellett mindenféle színben és témában. Első ránézésre nekem a lila alapszínre festett, népviseletbe öltözött figurák tetszettek, de jó pofák még a "baromfiudvar lakói" és a "madárvilág" sorozat bármelyike is. Ezeknek darabja 800 forintba kerül, s bár nem olcsó, a karácsonyi fenyőfának biztosan a legszebb díszévé válhatnak.
Nagyon tetszenek még - a földszinten is kapható - faragott, festett dísz evőeszközök, mint fakanál vagy favilla. Ezekből is többféle kapható. Az egyik anyagában kezeletlen, nyers fa, amelynek csupán a nyelét faragták és festették népiesen öltözött figurákká, mindenféle magyar népi motívumokkal körítve, a másik pedig piros vagy fehér vászonzsákos fűszerpaprika mellé adott, festett fejű fakanalat takar. Némelyik csomag kis fűszerszóró lapátocskát is tartalmaz.
Hogy mindezek mennyire lehetnek mindennapi használati tárgyak, nem tudom, mindenesetre jó néhány mosogatást biztos kibírnak. Mint dísztárgyak tényleg szépek, de magam felesleges porfogónak vélem őket, ha csak a falon lógva árválkodnak. A vászonzsákok is jó pofák, de ha kiürülnek, vajon mit csináljunk velük? Töltsük meg műanyag tasakos paprikával? Mivel a fűszerpaprika a nem megfelelő tárolás alatt könnyen megromlik, ezért kétlem, hogy érdemes volna ezekben tartani a fűszerpaprikát. Épp ezért magától értetődő, hogy inkább a rendesen lezárható, dobozos változatot vigyük haza.
Hogy ajándéknak számít e vagy inkább egyszerű élelmiszernek, nem tudom, de megemlíteném a Chili-Trade kft. által gyártott, díszdobozos fűszerpaprikát is, amely többféle kiszerelésben kapható a Vásárcsarnok pultjain. Szerintem küllemében a legszebb ajándék, amit a csarnokban kapni lehet. Ebből is többféle változat létezik, s ha választani kellene, nem tudnám megmondani, hogy melyik legyen az.
A kék-fehér dobozos változatok
A Chili-Trade kft. fűszerpaprikái garantáltan magyar paprikából készülnek, szigorú ellenőrzés mellett. A paprika termesztéséről és feldolgozásáról egy átfogó cikket olvashatnak honlapunkon a Fűszerpaprika című oldalon.