Kőbányai Sörgyár

X. kerület, Kőbánya, Jászberényi út 7-11.

Írta: Varga Máté 2021. április

A XIX. század közepéig Magyarországon a sörfőzést céhrendszer keretében végezték - igen sok sörfőző céh működött Pesten, Budán és a vidéki városokban is. A század második felére a céhrendszer túlhaladottá vált, és gátja lett az ipar fejlődésének.

A sörfőzés, vagy ahogyan régen mondták, a sernevelés a növénytermesztés függvénye, ezért főzettek tekintélyes mennyiségű sört a középkorban a földesurak és a városi polgárok. A mezővárosok és a parasztság csak kisebb mértékben "nevelt sert”. A sörhöz szükséges árpát részben a majorsági szántókon termesztették, részben a jobbágyi kilencedből teremtették elő. Polgárjoggal bíró városi ember saját házában főzhetett sört. A messze földön híres, még a német utazók által is kitűnőnek ítélt szepesi sör polgárasszonyok főztje volt a XVI-XVII. században.

A földibirtokosok a majorságaikon árusították is a sört. 1614-ből fennmaradt a bajmóci udvarbírónak adott utasítás, amely előírta, hogy "az serfőzés könnyül vigyázzon, hogy jó sert főzzenek, ki nemcsak az mi korcsmánkon keljen el, de még az idegen faluikra is pénzen elkelhessen”. A bor azonban országszerte kelendőbb volt a sörnél, amint azt Comenius 1660 körül megállapította: "Azhol bor nincsen, sört isznak”.

A sörfőzésben az 1843. Évi Pesti Serrendtartás indította el a szabad versenyre alapozott ipari gyakorlatot, amely kimondta, hogy "minden pesti polgár servám lefizetése ellenében szabadon főzhet sert". Ez a serrendtartás még képesítéshez sem kötötte a serfőzést, szabad versenyt hirdetett.

A sörkészítéshez sok és jó ivóvízre volt szükség, ezért a sörfőzdéket általában víz mellé telepítették. Pest-Budán természetesen a Duna mellé. Miután megépült az első szívópumpás kút, a sörfőzdét nem kellett többé nagy víz mellé építeni.

A pesti Schmidt Péter 1844-ben az Üllői útra építtette serfőzdéjét. Raktározásra Kőbánya mélyművelésű kőfejtőhelyét, kiegyenlített hőmérsékletű pincejáratait használta. Kőbányán ugyanis az évszázadok folyamán építkezésekhez felhasznált mészkősziklák kifejtése után olyan pincék keletkeztek, amelyek hatalmas, helyenként 8-10 m magas boltozatokkal kiképzett és folyosókkal összekötött föld alatti termekből álltak. Ennek eredménye lett a több mint 30 km hosszú pincerendszer, amelynek hőmérséklete télen-nyáron állandó, mely a sör érleléséhez és tárolásához igen jó, természetes körülményeket biztosított.

Ezen jellegzetesség kedvezett leginkább az újabb sörgyárak alapításának: 1850-ben megalapították a Kőbányai Serfőző Társaságot. 1855-től a neve Kőbányai Serház Társaság, amelyet 1862-ben megvett Dreher Antal. Schmidt Péter serfőzőháza 1867-ig üzemelt az Üllői út 31. szám alatt.

Ekkor már működött egy másik sörgyár is Kőbányán, amelyet 1867-ben megvásárolt egy részvénytársaság, s ettől kezdve Első Magyar Részvényserfőző néven működött. Ennek volt részvényese a svájci származású Haggenmacher Henrik. A két név, Haggenmacher és Dréher aztán összeforrott a magyar söripar történetével.

A Dréherék első fontos évszáma 1796 volt: Franz Anton Dreher, aki ugyan már addig is serfőzdéket üzemeltetett Ausztriában, ekkor szerezte meg az 1632-ben alapított Klein-Schwechati Városi Serházat. Magyarországon először 1862-ben találkozunk a családdal, ekkor vásárolja meg ugyanis Anton Dreher, a bécsi Schwechati Városi Serház serfőzőmesterének a fia a Kőbányai Serház Társaság üzemét, a budapest-kőbányai sörgyárat.

Anton Dreher, a sváb származású osztrák "sörkirály", 1836-ban vette át apjától a vállalat irányítását. Az ifjú Anton a serfőzést Simmeringben tanulta ki, de később Gabriel Sedlmayer híres müncheni tanműhelyében is tanult. A nevéhez köthető az alsóerjesztéses technológia meghonosítása, valamint a híres bécsi sörtípusnak, a Viennának a megteremtése.

Mivel rendkívül jól képzett szakember volt, s tisztában volt a legújabb technológiával, s ismerte a legmodernebb technikákat is, így hamar fellendítette gyárait. Elképzeléseit, a kőbányai gyár bővítését, rövidesen bekövetkezett halála miatt azonban már csak fia tudta megvalósítani.

Az ifjabbik Anton, akit már Dreher Antalként (Bécs, 1841 – Bécs, 1921. aug. 6.) ismerünk, a családi hagyományokhoz híven szintén serfőzőnek tanult Münchenben, Londonban és tovább öregbítette a család hírnevét. Dreherek jelentős uradalmakat és budapesti ingatlanokat szereztek, sőt maga Dreher Antal még a Kereskedelmi Bank igazgatásában is részt vállalt.

A XIX. század utolsó évtizedeiben a kis serfőzdék egymás után zártak be, mivel a korszerű serfőzőházak már nagy mennyiségű sört tudtak sokkal gazdaságosabban termelni. Magyarországon is kialakult a nagyipari jellegű sörgyártás, és az ország sörtermelésének 60 %-át néhány nagyüzem adta.

Magyarországon 1851-ben 773 sörfőzőház dolgozott, számuk 1880-ban 140-re, 1900-ban 100-ra, 1910-ben 86-ra csökkent. Az ország sörtermelésének 60 százalékát adta ekkoriban néhány nagyüzem.

A söripar mégsem számított jelentős iparágnak sem hazai, sem nemzetközi viszonylatban. Ennek oka elsősorban az volt, hogy nagyobb mennyiségű és olcsó bort termeltek, így a lakosság többsége ezt itta. Az ország akkor még az ipari fejlődés kezdetén állt, kevés volt a tehetős városi lakosság, aki meg tudta volna vásárolni a sört. Ezenkívül az osztrák sörgyárak nagy mennyiségű, olcsóbb sört szállítottak be, és ezek komoly versenyt jelentettek a magyar söröknek.

A század utolsó éveiben aztán nagy fordulat következett be a sörpiacon. A filoxéravész következtében másfél évtized alatt kipusztult a szőlőültetvények kétharmada, így a borárak nagyon megemelkedtek. Ezzel párhuzamosan megnőtt a kereslet a sör iránt, és a sörtermelés emelkedni kezdett.

A meglévő sörgyárak - elsősorban a kőbányai Dreher - jelentős bővítést hajtottak végre.

A Királyi Serfőzde 1898-ban ugyan megkezdte termelését, de nem bírta a versenyt a többi nagy sörgyárral, így két év után csődbe került és fel kellett számolni. A gyárat a Deutsch család vette meg 1900-ban, és a négy budapesti nagy sörgyárnak (Dreher Antal sörgyára, Első Magyar Részvényserfőző Rt., Kőbányai Polgári Serfőző Rt. és Haggenmacher Henrik sörgyára) biztosítékot nyújtott arra, hogy a gyárban nem fognak sört főzni, kizárólag malátagyártással foglalkoznak. Így alakult meg a Deutsch féle Malátagyár is, amely sziklapincéiben a Kőbányai Sörgyárakhoz hasonlóan kiváló minőségű malátát tudott előállítani.

Dreher Antal a gyárakat technikailag és technológiailag továbbfejlesztette, kapacitásukat növelte, így a kőbányai Dreher serfőzde rövid időn belül Magyarország legnagyobb, legkorszerűbb sörgyárává fejlődött a helybéli, kőbányai konkurencia ellenére. A család negyedik generációjának vezetésével 1907-ben önálló magyar részvénytársaság lett: Dreher Antal serfőzdéje R.T. néven.

Ekkor már négy nagy sörgyár volt Dreherek kezében a Monarchia határain belül: Schwechatban, Kőbányán, Triesztben és Michelobban. Az üzemek együttes termelése meghaladta az egymillió hektolitert, így Dreher Antal nem csak a Monarchia, de egész Európa egyik legnagyobb sörgyárosának számított.

A sör iránti kereslet annyira fellendült, hogy vidéken több új sörgyár létesült. Ekkor, 1892-ben alapították a Nagykanizsai Sörfőző Rt.-t, majd 1895-ben az Első Soproni Serfőzde és Malátagyár Rt.-t is (a pécsi sörgyárat már 1853-ban alapították). Az új sörgyárak alapításával és a régiek bővítésével a kis serfőzdék száma tovább csökkent úgy, hogy a századfordulón már alig száz üzem működött.

A nagy sörgyárak 1902-ben kartellbe tömörültek. Ennek oka az volt, hogy lényegesen csökkent a sör iránti kereslet. A Magyar Serfőzők Egyesülete ennek okát abban látta, hogy a sörfőzdéknek a sörtermelési adók mellett söradópótlékot is kellett fizetniük. A gyárak az egymás közötti verseny miatt ezt nem merték a fogyasztókra hárítani, inkább csökkentették a termelést.

A Dréher Sörgyár 1912 körül
(Az 1910-es évek építkezéseiben nem csak a Zsolnay porcelángyár, de az Eiffel-iroda is kiemelt szerepet kapott)

A kartell szerződés az értékesítési terület felosztására, a mennyiségi kontingensek megállapítására, a viszonteladók egymás közötti elosztására, a hitelfeltételek szigorítására és a sörárakra vonatkozott. A kartell létezését a fogyasztóközönség hamarosan érezhette az árak jelentős emelkedésén. De az áremelkedés ellenére - mivel a gazdasági helyzet ismét javult, és a szervezettség is éreztette hatását - a sörfogyasztás újra emelkedni kezdett. A XX. század elején a kormány által továbbra is fenntartott magas adó ellenére igen jelentősen emelkedett a sörtermelés, és tovább csökkent a sörgyárak száma.

Az 1910-es évekre Magyarországon már csak 86 sörgyár volt, ezek termelése az utóbbi 15 év alatt kétszeresére nőtt és elérte az évi 3,2 millió hektolitert (ennek 75 százaléka a fővárosi sörgyárakból került ki). A sörtermelés ilyen jelentős felfutásához nagymértékben hozzájárult a városi lakosság gyors növekedése és az általánosan javuló gazdasági helyzet. A fejenkénti sörfogyasztás ekkor mintegy 16 liter / fő volt évente.

Az első világháború után a bor olcsó lett, ami a sör iránti kereslet csökkenését okozta. Tizenkilenc sörgyárból 6 becsukott.

A Dreher kőbányai üzemének irányítását közben a család negyedik generációjának tagja, Dreher Jenő vette át. Ő - bár inkább tartotta magát sportembernek - tovább gyarapította a Dreher befolyását, így 1923-ban a nagyváradi, 1926-ban pedig a nagykanizsai sörgyárat vásárolta fel. 1933-ban végül megalakult a Dreher-Haggenmacher Első Részvényserfőzde Rt., amely a Dreher Antal serfőzde, az Első Magyar Részvényserfőzde, a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Sörgyárak Rt. és a Dreher-Haggenmacher Textil-művek egyesüléséből jött létre.

A sörtermelés 1938-ban nem érte el a 300000 hektolitert, ennek 92 százalékát Budapesten gyártották - írja A magyar élelmiszeripar története című könyvben dr. Gailllatz J. és dr. Kozma Jánosné a Söripar című fejezetnél.

A második világháború után hamarosan ismét beindult a termelés, ám 1948. márciusában államosították a család magyarországi tulajdonát. Egy évvel később Dreher Jenő, a család utolsó férfi leszármazottja elhunyt, majd a Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzdét összevonták a Polgári és a Fővárosi Serfőzdével, az Export Magyar Malátagyárral, valamint a Kanizsai Király Serfőzdével. A nagy múltú Dreherből így lett Kőbányai Sörgyár.

(A magyar söripart a következő vállalatok képviselték: három pesti részvénytársaság, a pécsi Pannónia Sörgyár Rt. és a Sopron-Kőszeg Polgári Serfőzdék Rt. 1948-ban a sörgyárakat államosították, majd 1949-ben a kőbányai sörgyárakból egyetlen vállalatot csináltak. Rajtuk kívül önálló vállalatként működött tovább a pécsi és a soproni, a nagykanizsait pedig a kőbányai sörgyárhoz csatolták, amely azonban 1956-tól ismét önállóan kezdett termelni. 1959. január 1-jével a négy önálló sörgyárból egyetlen országos vállalatot hoztak létre)

Ettől kezdve a Dreherek sorsa és a sörgyártás végleg elvált egymástól: a leszármazottak közül senki sem vitte tovább apáik mesterségét, és sem a gyár, sem termékei nem tarthatták meg a Dreher márkanevet. Szerencsére azonban megmaradt a szakemberek jó része, akik átadták tudásukat és szakmaszeretetüket a fiatalabb nemzedéknek. Ekkoriban Kőbánya az ország sörellátásnak 90 százalékát adta.

1971-ben azután megalapították a Söripari Vállalatok Trösztjét, ennek keretében a Kőbányai, Nagykanizsai, Soproni Sörgyárakat és a pécsi Pannónia Sörgyárat. Ebben a szervezeti keretben dolgoztak 1981. december 31-ig, azután a sörgyárak ismét önállóvá váltak és számuk a Borsodi Sörgyárral ötre gyarapodott. Az ország sörtermelése ekkorra csaknem 8 millió hektoliterre emelkedett.

Miután 1992-ben a Kőbányai Sörgyár részvénytársasággá alakult, 1993 novemberében a South African Breweries (SAB) csoport tagja lett, amely Dél-Afrika legjelentősebb és a világ ötödik legnagyobb sörgyártója volt akkoriban. 1997 júliusában a tulajdonos SAB egyesítette a Kőbányai és a Kanizsai Sörgyárat, ezzel létrejött a mai Dreher Sörgyárak Zrt.

A dél-afrikai sörgyártó és az amerikai Miller Brewing Company 2003-ban történt egyesülésével létrejött SABMiller vállalatcsoport napjainkban a világ második legnagyobb sörgyártó vállalkozása.

A Dreher Sörgyárak privatizációját követően a vállalat jelentős technológiai és szervezeti korszerűsítése kezdődött meg. A cég többlépcsős technológiai és infrastrukturális fejlesztésének köszönhető az, hogy tradicionális receptek alapján, de 21. századi modern technológiával előállított sörök gyártásával a vállalat az ágazat egyik leghatékonyabb szereplőjévé vált. A gyár energiafelhasználási és műszaki hatékonysági paraméterei mára a jelentős európai gyártók hasonló értékeinek szintjére emelkedtek. Ugyanígy megfelelő a környezetet terhelő anyagok kezelése és a cég jelentős eredményeket ért el a káros anyag kibocsátás csökkentése terén.

A beruházások keretében a legendás Dreher Sörgyár épületei is visszanyerték eredeti szépségüket. Az 1910-ben épült, s az 1995-2002. között megvalósuló teljes körű rekonstrukció keretében újjávarázsolt főzőház kiváló példája a nemes hagyományok és a legkorszerűbb technika harmonikus egységének: Budapest egyik legszebb ipari műemlék jellegű épülete visszanyerte eredeti arculatát, s a Zsolnay csempékkel díszített falak között napjainkban a XXI. századhoz méltó számítógépes vezérlés működik.

A Kőbányai Sör 1948 óta a magyar sörpiac egyik ismert márkája. Európa szerte szokás volt, hogy a gyárak városukról nevezik el „alapsörüket". Így kapta 1948-ban a Kőbányai Sörgyár „alapsöre" a Kőbányai Világos nevet. A Kőbányai Sörgyárat 1993-ban megvásárolta a South African Breweries (Dél-Afrikai Sörgyár), mely 1997-óta Dreher Sörgyárak Zrt. néven működik.

Dreher Antal 1850 körül fejlesztette ki a lager, magyarul ászokolt sör gyártási technológiáját, amelyet Kőbányán, majd a magyar söriparban is meghonosított. Az ő nyomdokain járva vezette be a Dreher Sörgyár 1924-ben az Arany Ászok márkát, melyet az 1948-ban bekövetkezett államosításig gyártottak. A „piros ászok" sört 40 évi szünet után, 1989-ben kezdték újra gyártani. Az Arany Ászok a könnyebb, pilzeni típusú sör kategóriába tartozik. Tiszta, alig érezhető komlóillat jellemzi e tükrös tisztaságú aranysárga sört. Kissé kesernyés, enyhén malátaízű, gyengén aromás, közepesen komlós ízvilága selymes lágysággal párosul a hosszabb főzési időnek köszönhetően. Jó habzóképességű és habtartósságú, széndioxidban dús, üdítő hatású ital.

A Dreher Classic egy pils típusú, aranysárga színű, tükrös tisztaságú világos sör. Karakteres keserűjét a kétféle komló felhasználásától nyeri, mérsékelt testessége kellemesen harmonizál, amit enyhe komló és aromás illata egészít ki. Üdítő hatását növeli széndioxidban dús, kellemes csípősségű szénsavassága. Habja dús, tartós. A Dreher már a kezdetektől számos nemzetközi vásáron és kiállításon sikert aratott, többek között aranyérmet szerzett az 1900-as Párizsi Világkiállításon is. A termékcsalád tagjai nemzetközi sörversenyeken rendszeresen rangos elismerést szereznek.

Díjak:
1900-as Párizsi Világkiállítás aranyérme
Monde Selection - 6 aranyérem
Nemzetközi Kiváló Minőség Trófea különdíj két alkalommal

Az innen kitermelt kövekből épült az Országház, a budai Vár és a Citadella nagy része. E területet a mai napig Kőbánya néven ismerjük. A kőbányára épült sörgyár egészen a közeli időkig a bányából szivattyúzott kristálytiszta karsztvizet használta a sörgyártáshoz, de a kitermelés vége óta a pincében érlelte a sörgyártáshoz szükséges malátát is. Amióta a szivattyúzás megszűnt, a bánya lassan feltöltődött vízzel, s így az alsóbb részek víz alá kerültek az ott hagyott szerszámokkal, egyéb eszközöket és a kovácsolt vas lépcsőkkel együtt.

A Sörgyár egyik épülete 2004-ben, az Ihász utca felöl (kép: Varga Máté)

2017. áprilisára lezárult a SABMiller egykori közép- és kelet-európai vállalatainak, köztük a Dreher Sörgyáraknak, vagy a pilzeni sörgyárnak a felvásárlása, az új tulajdonos a japán Asahi Group Holdings lett.

A vállalkozások és márkák felvásárlását - beleértve a csehországi, szlovákiai, lengyelországi, magyarországi és romániai vállalatait és márkáit, valamint más kapcsolódó eszközöket, mint az export vállalatok az európai piacon és Dél-Koreában - tavaly decemberben jelentette be a társaság. Április 1-jétől az új vállalat neve Asahi Breweries Europe Ltd (ABEL), amelynek regionális székhelye Csehországban, Prágában van.

Az Európai Bizottság a SABMiller kelet-közép-európai érdekeltségeinek az értékesítését szabta meg az AB Inbev és a SABMiller söripari konszern fúziója engedélyezéseként feltételeként. A japán sörgyártó 7,3 milliárd eurót fizetett a SABMiller söripari konszern számos cseh, szlovák, lengyel, magyar és román márkát magában foglaló termékportfóliójáért.

2020. áprilisában a Dreher Sörgyárak Zrt. 10 millió forintot adományozott Kőbánya önkormányzatának. Az összeget a koronavírus-járvány elleni védekezésre szánják. Védőfelszerelésre, a lakosság ellátásár, vagy bármilyen a koronavírus járvánnyal kapcsolatban felmerülő költségre lehet fordítani.

Kőbányai Sörgyár

X. kerület, Kőbánya, Jászberényi út 7-11.

Képek

Térkép

Adatok

Megközelítése

Ajánlott cikkek