A Szent László Gimnázium a főváros egyik nagy múltú és híres gimnáziuma, Kőbánya egyik különleges külsejű épülete, az ELTE gyakorlóhelye. A gimnázium épülete 1914-15-ben épült, Lechner Ödön és Vágó József tervei alapján, szecessziós stílusban.

AJÁNLÓ

Kőbánya központjában található. 2008 óta Tehetséggondozó középiskola, 2009 óta a Természettudományok kiváló középiskolája. A Fővárosi Közgyűlés 2014-ben Budapest Márka elismeréssel jutalmazta. Az intézmény a HVG szerint Magyarország 17. legjobb középiskolája az OKTV-eredményei alapján, míg az összesített rangsorban a 34. helyen áll.

A gimnázium 1915-ben

A Kőrösi Csoma Sándor út és az Ónodi utca mellett húzódó két háromemeletes szárnyat egy íves sarokszárny kapcsolja össze. Földszintjén egy nyitott előcsarnok (aula), míg fölötte két emeletnyi magasan a Díszterem található.

A sarokszárny udvar felőli oldalán található a főlépcsőház. Az Ónodi-szárny végén az épület már csupán egyemeletes, míg a Kőrösi-szárny végén az udvar felől három, az utcafront felől kétemeletes. Ehhez a szárnyhoz csatlakozik az 1993-ban átadott tornatermi szárny is.

A belső és külső tereket is kő tagolóelemek, valamint magyaros motívumok díszítik.

Érdekességként említhető, hogy a gimnázium egyetlen tantermének sincs utcára nyíló ablaka, ezzel biztosítva az utcai zajok beáramlásának csökkentését.

Kőbánya lakossága a XIX. század közepétől kezdve rohamos növekedésnek indult, azonban a fővárosban itt volt a legrosszabb az iskolai helyzet: a főváros 167 elemi iskolájából csupán három működött a kerületben, középiskolája egyáltalán nem volt. 1873-tól kezdve azonban a városházán egyre fontosabbnak tartották középiskola alapítását. Ez az alkalom 1904-ben jött el: gimnáziumot kapott Kőbánya, ami a Tisztviselőtelepen nyílt meg. Az Elnök utca és a Rezső utca sarkán álló gimnázium azonban igen rövid életűnek bizonyult.

1907-ben jött el a kőbányai gimnázium alapításának ideje. Az iskolaalapító okirat így rendelkezett: "Tekintettel arra, hogy a X. kerület kőbányai részében az ifjúság középiskolai képzéséről nincsen kellően gondoskodva, tekintettel viszont a területnek ilyen irányú képzés tekintetében ténylegesen meglevő szükségletére, a VIII. kerületi Állami Gimnáziumnak egy új párhuzamos osztálya a X. kerület kőbányai részében nyíljék meg”.

Az új intézményt a Füzér utca 10., 12. és 13. számú házakban helyezték el, 1907-ben. Ekkor a gimnázium hivatalos neve: X. kerületi Állami Főgimnázium. Ebben az évben 119 tanuló fejezte be itt a tanévet, két elsős és egy másodikos osztályban. 1914-ben tartották az első érettségi vizsgákat.

Az iskolának azonban lassan már túl szűkösek voltak az épületek, ezért Lechner Ödön tervei szerint épült fel a mára már műemlék épület, ahol 1915 óta folyik a tanítás. Az első világháború idején nagy volt a tanárhiány, s a diákság körében is gyorsan terjedtek a forradalmi eszmék, éppen ezért 1919 őszén kemény fegyelmi tárgyalások folytak mind a tanárok, mind a diákok politikai tevékenysége miatt. A háború és a kommün pusztításai után sikerült helyreállítani a rendet, az intézmény visszanyerte tekintélyét.

Az iskola 1921-ben vette fel Szent László király nevét, így Budapesti X. kerületi Kőbányai Magyar Királyi Állami Szent László Főgimnázium, majd 1924-től Budapesti X. kerületi Kőbányai Magyar Királyi Állami Szent László Reálgimnázium lett. A két világháború között fiúgimnáziumként működött, általában két párhuzamos osztállyal.

1938-tól kezdve a latin nyelv mellett német–francia, illetve német–olasz nyelveket tanulhattak a diákok. A helyreállt rendet azonban a második világháború megzavarta. A gimnázium épületébe német katonaság költözött, majd a szovjetek autójavító műhelyt rendeztek be benne. Az iskola hatalmas károkat szenvedett, a tető ledőléssel fenyegetett, minden ablak betört. Az újjáépítésre az államtól 16 000, az üzemektől 20 000 magyar forintot kapott a gimnázium. Egy ideig általános iskola is működött az épületben. Az akkori igazgató, Józsy Ferenc felvette az összes környéken lakó tanárt, akik nem tudtak bejárni régi munkahelyükre, s minden közeli diákot beírattak. Ekkortájt akadt 100 fősnél többet számláló osztály. Először vettek fel leánytanulókat, s egy tanárnőt. A háború utáni pusztítások ellenére befejezték az 1944/1945-ös tanévet, s érettségi vizsgákat is tartottak.

1946-ban megalakult a szülői munkaközösség. Ugyanezen évtől a gimnázium négyosztályossá alakult át. Szerkezete fokozatosan átalakult, melyben a tagozatok kiemelt szerepet kaptak: 1958-ban indult az orosz, majd német, angol és francia tagozat, 1962-től az olasz és a spanyol, 1964-től a lengyel, 1965-től a biológia–kémia, 1967-től a matematika–fizika.

1959-től kezdve konszolidálódott az iskola 1956-os forradalom utáni helyzete. A bukások aránya az 1959-es 16,8%-ról 1974-re 0,9%-ra csökkent.

1969-ben kezdődött meg az első nagy felújítás a második világháború óta: rendbe hozták a tantermeket, előadókat, szertárakat, a tornatermet és az öltözőket. Ekkor vezették be az épületbe a távfűtést is. Minden idegen nyelvnek külön tantermet alakítottak ki, s a kémiának külön laboratóriumot hoztak létre. Ekkor alakult meg a III. emeleti könyvtár is a kupolában.

1969-ben a Déldunántúli Vízügyi Igazgatóság a gimnázium rendelkezésére bocsátott egy területet Balatonmáriafürdőn, azonban ezt 1978-ban kisajátították. A kárpótlási összegből másik telket vásárolt az intézmény Balatonszepezden.

1974-ben hívta életre a gimnázium osztrák és német (később olaszországi német) iskolákkal a Nemzetközi Sporttalálkozót, amelyet azóta minden év őszén, változó helyszíneken, 2011-ig megrendeztek.

Az 1970-es években kezdődtek meg a fakultációk, s ennek első eredménye volt a speciális angol nyelvi tagozat létrehozása, a B szekcióban (1979-ben). A speciális rajz és vizuális kultúra tagozat 1987-ben indult (D szekció). Az egykori biológia–kémia tagozat nyomdokain haladva 1988-ban létrejött a biológia–kémia fakultációs osztály (E szekció).

Az intézményből 1986-ban vált ki a Zrínyi Miklós Gimnázium, amelynek épületében 1984–1986 között a gimnázium kihelyezett tagozatai (G, H, I osztályok) működtek. A különálló épületre (a mai Zrínyi Gimnáziumra) azért volt szükség, mert a '80-as években tetőzött a magyar népesség, s így az 1985–1986-os tanévben az I. László Gimnázium lett az ország legnagyobb létszámú iskolája, 1158 diákkal.

Az iskola ugyan pályázott az olasz két tanítási nyelvű osztály indítására 1987-ben, ezt azonban a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium nyerte el. 1988-ban itt is elindult a kísérleti olasz nyelvoktatás az A szekcióban. Az eredmények hatására 1995-ben hivatalosan is magyar–olasz két tanítási nyelvűnek minősítették a szekciót. 1996-ban az iskola vendégül láthatta Oscar Luigi Scalfaro akkori olasz államelnököt.

Az intézmény második rekonstrukciója 1988 és 1995 között volt, a Kőbányai Önkormányzat segítségével, ennek eredményeként adták át 1993-ban az új tornacsarnokot, valamint kialakították a tetőtéri stúdiókat.

AJÁNLÓ

Képek

Hamarosan!



Kőbánya a XIX. század második felében indult rohamos fejlődésnek, ami a népesség gyarapodásában is megnyilvánult. Oktatási intézményekben viszont rendkívüli módon lemaradt, gimnáziuma 1904-ig egyáltalán nem volt. Ebben az évben indították el a középfokú oktatást az akkor még a X. kerülethez tartozó Tisztviselőtelepen, de ez az intézmény igen rövid életűnek bizonyult. Ezért a kultusztárca 1907-ben ismét alapított egy gimnáziumot, melyet hivatalosan X. kerületi Állami Főgimnáziumnak neveztek. Szent László nevét 1921-ben vette fel és viseli ma is.

A gimnázium egy 1928-as képeslapon (forrás: hungaricana.hu)

Az oktatás az első években a Füzér utca 10., 12. és 13. számú házaiban zajlott, de a diákok létszámának növekedése miatt szükségessé vált egy új, nagyobb épület emelése. Telket a Belső Jászberényi (ma Kőrösi Csoma Sándor) út és az Indóház (ma Ónodi) utca találkozásánál kaptak. A tervezéssel Lechner Ödönt és Vágó Józsefet bízták meg, akik egy V alaprajzú épületet alkottak, alkalmazkodva az utcák vonalaihoz. A két szárny körülbelül azonos hosszúságú, amelyeket egy íves középső tömb kapcsol össze. A tanulólétszám miatt mindkét traktust háromemeletesre szerkesztették, bár az Ónodi utca felől a szárny vége már csak egy-, a Kőrösi Csoma Sándor út felől pedig kétemeletes. A tanítás zavartalanságát azzal biztosították, hogy az összes tantermet az udvar felőli oldalra helyezték, így kevesebb zaj jutott az épületbe.

Az épület alaprajza (forrás: hungaricana.hu)

Első ránézésre is megállapítható, hogy itt már nem a jól ismert Lechner-stílusról van szó: nagyrészt hiányoznak az érdekes vonalú oromzatok, a homlokzat jelentős szakaszát erőteljesen előrenyúló főpárkány zárja, amelyet párosával elhelyezett falpillérek tartanak. Ezek függőlegesen tagolják az épületet, és a hármasával csoportosított keskeny ablakok is a vertikális törekvésre rímelnek. A saroktömb központi szerepét viszont a falpillérek sűrűsödése és a főpárkány fölött vonuló pártázat jelzi.

Az épület a Kőrösi Csoma Sándor út felől nézve (forrás: Halász Csilla – Ludmann Mihály – Viczián Zsófia: Lechner összes. Látóhatár Kiadó, Budapest, 2018.)

Már az épület első terveiből is az szűrhető le, hogy az együttműködésben inkább Vágó akarata érvényesült. Ő azonban kifejezte tiszteletét a példaképnek tekintett társának, és a homlokzatra a magyar népművészetből származó díszeket applikált: többek között tulipán, gránátalma, páva is felismerhető a domborművekben, a saroktömb pártázata pedig ivóbutykosokból áll. Néhány ornamens mellett Lechner monogramja is megjelent. Az épület funkciójára a gyermekek alakjait tartalmazó tondók (kör alakú díszek) utalnak. Nagyon jellegzetes a saroktömb tetőzetét adó lapos kupola is, amelynek a lábánál húzódó attikában olvasható az ÁLL. GIMNÁZIUM (eredetileg FŐGIMNÁZIUM) felirat és az építés éve: 1914.



Lechner Ödön monogramja az épület egyik tulipános díszén (forrás: Látóhatár Kiadó)

A saroktömbben sűrűsödnek össze a reprezentatív belső terek is: a földszinten íves előcsarnok – mely a bécsi Josef Hoffmann iparművészeti iskolájának hatását mutatja –, valamint a fölötte elhelyezkedő két szint magasságú díszterem. A különleges, díszes kialakítás miatt az épület egyébként kedvelt filmforgatási helyszín is. Itt vették fel például 1999-ben A napfény íze című Szabó István-film több jelenetét is.

AJÁNLÓ