A citadella olasz szó, mely fellegvárat jelent, azaz várszerű magaslati erődítményt vagy egy város legmagasabb pontján emelt, fallal körülvett, védhető részt. A Gellért-hegy tetején fekvő erődöt az 1848-49-es szabadságharc leverése után, 1854-ben építette a Habsburg uralkodóház.

AJÁNLÓ

A Gellért-hegy erődítésének története a XVI. századra vezethető vissza. 1541-ben Buda elfoglalása után, a törökök kisebb erődöt építettek a mai Citadella helyén, a budai vár őrzésére. A XVIII. század első felében a török kori erőd romjai egy ideig fennálltak, azonban a század második felében a Gellérthegy teteje már üresen állott.

A Citadella erődjét az 1854-es létesítésekor, egy ókori eraviszkusz településre, az oppidum maradványaira építették rá, amelyek ezért jórészt megsemmisültek. A 220 méter hosszú, 12-16 méteres falmagasságú erődöt Julius Jakob Haynau építtette. Különlegessége, hogy a szokásos erődöktől eltérően nem az alatta elterülő város megvédése céljából épült, hanem épp ellenkezőleg: a Citadellának szánt szerep a pesti lakosság megfélemlítése volt. Erről tanúskodnak a városra néző ágyúállások is, ám szerencsére ezeket kizárólag díszlövések leadására használták.

Buda török megszállása idején a Gellért-hegy tetején álló keresztény kápolna helyére palánkvárat építettek a törökök. 1813 és 1815 között József nádor javaslatára a palánkvár helyére egyetemi csillagvizsgáló épült a helyén. A Csillagdát három európai uralkodó I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király és III. Frigyes Vilmos porosz király jelenlétében 1815-ben avatták fel , akik a napóleoni háborút lezáró Szent Szövetség megkötésére gyűltek össze és utaztak Budára a létesítmény megnyitására.

Buda várának 1849-es ostrománál a magyar honvédsereg katonái az ostromágyúkat a Gellért-hegyre az egyetemi Csillagda épületének közelében állították fel, bár erről a csillagda munkatársai megpróbálták lebeszélni a honvédeket. Az osztrák tüzérség válaszcsapásainak következtében a csillagászati intézmény épülete teljesen megsemmisült, a súlyosan sérült épületeket az ostrom alatt kifosztották.

Budavár 1849-es ostromának tapasztalatai után - a gyászos emlékű Bach-korszakban - a bécsi haditanács úgy határozott, hogy a korszerűtlen budai vár helyett egy jól védhető, a hadászati elveknek megfelelő erődrendszert kell kiépíteni Pest–Buda köré, amelynek célja a külső ellenség visszaverése és a belső forradalomra hajlamos magyar lakosság megfékezése. A gellérthegyi erődnél kisebb, de önálló védőművet terveztek a Várhegyre, a Kis-Svábhegyre, a Margit-szigetre és a Csepel-sziget északi csücskére; ezeken kívül hat erődtornyot a Budát környező hegyek magaslataira. Pestet hat fő és megannyi összekötő erődítménnyel kívánták félkörívben övezni Dunától a Dunáig. A budai lőrésekből négyszáz, a pestiekből háromszázhetvenkét ágyú torka ásított volna a mindenáron rebellisnek képzelt, valójában pedig szerfölött békeszerető, ráadásul jobbára német anyanyelvű polgárokra.

Ennek első erődjét a Gellért-hegyen kezdték megalapozni Emmanuel Zitta osztrák hadmérnök tervei alapján 1850-ben, míg a munkálatok költségeire kétszázezer forintot engedélyezett Ferenc József császár (A Citadella felépítésével Kasselik Ferenc építésmestert bízták meg, aki a feladat megvalósítása érdekében társult Zitterbart Mátyás építésszel). A Citadellát 1850-ben kezdték építeni a "K. K. Genie Direction in Ofen" jelzésű tervek alapján.

A Citadella helyét az 1849-ben elpusztított Csillagda és a körülötte lévő virág- és szőlőskertek területén jelölték ki. A csillagda romjait felrobbantották. A tervek szerint a 220 méter hosszú, 60 méter széles, 4 méter vastag kőfalakkal védelmezett erőd lőrései mögé 60 korszerű ágyút helyezhettek el. Négy esztendő múltán már bevonulhatott kazamatáiba az osztrák katonaság, akiknek ágyúi fenyegetően néztek a túlparti Pest városára. A Citadella a zsarnokság és az abszolutizmus szimbóluma lett a magyarok szemében. A teljes erődrendszer többi része végül soha nem készült el, mivel a Monarchia hadvezetése Komárom városa körül készítette el az "utolsó védőbástyát”.

A Csillagda látványa Pestről, 1848 körül

A Citadella nagyobbik rondellája kétszintű volt, magvát szintén kis udvar képezte. Ez a rondella különálló nehéztüzérségi kazamatákat, szálláshelyeket, konyhát és betegek számára kialakított helyiséget foglalt magába. Zárt kis udvarában kút is található (a VI. bástyában is volt kút, mégpedig a középső kétszárnyú épületből a nagy rondellába vezető rövid folyosó jobb oldalában). A rondella két szárnyát összekötő kazamaták egyikében szociális helyiségeket rendeztek be a legénység számára. A Citadella kisebb rondellájának kerületén hármas lőrésekkel ellátott, falba mélyedő tüzérállásokat alakítottak ki. A budapesti erőd önállósága megkövetelte, hogy kiépítése tökéletesebb legyen; helyzete lehetővé tette, hogy az ostromot is kiállja, ezért a Citadellát melléképületekkel (gazdasági épületek) is ellátták, és a bejárati része is összetettebb volt.

Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezéssel a Citadella elvesztette hadi célját, de csak 1899-ben vonult ki falai mögül a katonaság. Ekkor a lelkes budapesti lakosság nyomására jelképes bontásokat végeztek a bejárata feletti falrészen, de az egész gyűlölt erődítmény lebontására nem volt elegendő anyagi forrás.

A Gellért-hegy látványa 1870 körül

Thaly Kálmán 1890 december 3-án Országgyűlésbeli igencsak hosszas beszéde végén kitért a Citadella bontására is "(...) Szalay Imre t. képviselő ur hozott fel egy dolgot, a melyre nézve, úgy látszik, nincs jól informálva. Ha nem pendítette volna meg, nem szólnék, de mint aki a kérdésben jobban vagyok informálva, röviden érintem. Ez a gellérthegyi citadella lebontásának kérdése (Halljuk! Halljuk! - harsogják a képviselők). Az egész ország s különösen a főváros örömmel üdvözli, hogy régi óhaja fog teljesedésbe menni, de már azt nem, hogy busás pénzáldozatokat kíván a katonai kincstár azon citadella átadása fejében, továbbá, hogy a citadella lebontása a városnak költségeket okozni fog. Menjünk a kérdésnek a historicumára. Miből épült a citadella? Magyarországra, még pedig a Bach-systema szerinti Magyarországra vettetett 1849 végén 9,000.000 forint külön adó azért, hogy Buda vára restauráltassék. Ezt be is hajtották. Ez összegen építették a budai várat, a királyi palotát, a. bástyákat és aztán az egész gellérthegyi citadellát. A genie-directio archívumában megvannak az acták: semmi köze és követelése tehát a katonai kincstárnak a szt.-gellérthegyi citadella egyetlen darab kövecskéjéhez. Ez Magyarország speciális ügye, melyet tőlünk keservesen kisarcsolt pénzen építettek, nem pedig közös pénzen. Vigyék tehát el a felszerelést, amint van s adják át a citadellát a fővárosnak ingyen. Ezt követeli a jog s az archívum actái ezt bizonyítják. Ezt tájékozásul megemlítem".

1894-ben a fővárosi kaszárnyák kisajátításra kerülnek: a főváros új laktanyákat épít, hogy felszabadítsa és megkapja az Újépületet, a Károly-, József-, Flórián-kaszárnyákat és a Citadellát.

1896-ban lebontásra kerül az Újépület, a Károly-kaszárnya és a Valero-kaszárnya.

1897-ben a Citadella végül pénzmegváltás útján a katonai kormányzattól a városi tanács birtokába került.

"A Gellért-hegyi czitadellát tavaly, november elsején kellett volna a fővárosnak a katonai kincstártól átvennie. Az utolsó órában a hadtestparancsnokság két zászlóalj bosnyákot rendelt be az erődbe és arra kérte a fővárost, hogy a czitadella átadását 1898-ig halassza el. A közgyűlés egyhangúlag elutasította a parancsnokság kérelmét és utasította a tanácsot, hogy a czitadella átvételére azonnal tegye meg a szükséges intézkedéseket. Azóta több hónap múlt el, és a czitadella még most is a katonai kincstáré. A tanács csak most utasította a mérnöki hivatalt, hogy a czitadella erőd-jellegének megváltoztatására csinálja meg a terveket és a költségvetést. Az átadási szerződés értelmében ugyanis a czitadella mindaddig a katonaság tulajdonában marad, amíg erőd jellege van" - Buda és Vidéke, 1897. január 10.

A Citadella jelképes visszabontása 1899-ben

A citadella udvara 1899-ben, a bontás alkalmával

A Vasárnapi Újság Paur Géza tollával így számol be a bontásról:

"A Duna festői panorámája nem sokára el fogja veszteni egyik érdekes díszét, a gellérthegyi czitadellát. A festői szépségű, hatalmas sziklahegy tetején emelkedő erődöt ugyanis lebontják s a hegytető valószínűleg helyet ad egy nagy nemzeti emlékműnek, melynek eszméje már évek óta foglalkoztatja az illetékes köröket.

A 224 méter magas Szent-Gellérthegynek igen változatos története van. Nevét Szent Gellért püspöktől nyerte, a kit a pogány magyarok vagy besenyők a meredek szikla ormairól taszítottak alá a Dunába 1046 táján. A később aztán kereszténységre tért nép a vértanú-halált szenvedett püspök nevéről keresztelte el a hatalmas dolomit szikla-hegyet, emlékére pedig a hegy nyugati oldalán kápolnát emeltek, melyet a törökök pusztítottak el közvetlenül a mohácsi vész után. Az 1813-ik évben csillagvizsgáló­intézetet állítottak fel a hegy ormán. Ez időben helyezték ugyanis vissza Budára Nagyszombatból a tudományos egyetemet, s József nádor kezdeményezésére oda építették az egyetemi csillagvizsgálót, a hol most a czitadella fő erődé áll. 1815 október 15-én ünnepélyesen fel is avatták az első magyarországi csillagdát, a mely az akkori időben nagy hírre tett szert kitűnő műszereivel, de még inkább sikeres megfigyeléseivel.

Az 1848-49-iki szabadságharcz alkalmával azonban a magyar csapatok szállták meg a csillagda melletti tetőzetet s 1849 május 5-ikén meg is kezdték a budai vár lövetesét, a honnan zápor módra hullottak vissza a golyók, veszélylyel fenyegetvén a csillagdát is. Az akkori segédcsillagász, Montedegói Albert Ferencz azonban előtte való éjjelen lehordatta a nagybecsű műszereket a hegy tövében fekvő Rudas-fürdő pinczéjébe. Csak évek múltán vitték vissza a megmentett tárgyakat az egyetemre, a hol azokat
ma is őrzik.

Az elpusztult csillagvizsgáló lebontása után a Bach-korszak katonai kormányzósága elhatározta, hogy a hegy ormán egy nagyobb erődöt emeltet, a honnan az egész fővároson és vidékén harczászatilag uralkodni lehessen. Az elkészült tervek alapján hét év alatt épült föl a hatalmas czitadella, melyet a nem rég elhunyt építési vállalkozó, Kasselik Ferencz épített mintegy hat milliónyi költséggel. 1854 június havában vette birtokába a katonaság, s mintegy 60 ágyúval szerelte fel. Negyvenöt évi fennállása alatt az erőd falait ellenséges golyók nem érték, a hadi eszközöknek az utóbbi évtizedek alatt történt óriási tökéletesedése pedig teljesen megszüntette a czitadella jelentőségét úgy támadás, mint védelem esetére.

Az 1889-iki év végén kezdett Budapest székesfőváros tanácsa az új városszabályozási tervezetek kivitele alkalmából azon eszmével foglal kőzni, hogy a laktanyákat a városon kívül helyezi, illetőleg építi fel. S ezen terv királyi jóváhagyást nyervén, gróf Pejacsevics táborszernagy budapesti hadtestparancsnok fölteresztésére elhatároztatott a czitadella erőd jellegének megszüntetése is. Hosszas átvételezési tárgyalások után a múlt év október havában kimondta a főváros az erőd lebontását, 1899 február 23-án vonult ki belőle az utolsó őrség, mely után megkezdte a csákány pusztító munkáját.

A szent gellérthegyi czitadella 220 méter hosszú erőd, melynek szélessége 45 és 60 méter között váltakozik, csupa terméskőből építve. Hosszúkás, sarkos törésű falaiból két bástyakiszögellés nyúlik ki, a mely mintegy 12-16 méternyire emelkedik ki a föld felszínétől. Az egyik bástyakiszögellés éjszakra, a királyi palota felé néz, a másik pedig délre, Promontor felé. Az erőd keleti végén félkör­alakú bástyafal néz a vámháztérre, míg a tulajdonképpeni erőd, az úgynevezett czitadella, a svábhegyi (nyugati) oldalon emelkedik ki két emeletnyi magas falaival félkörben húzódva. A két és fél méter vastag fallal körülkerített erődnek nagy, 115 méter hosszú feltöltött udvara van, a melynek színvonalától még mintegy hat méterre emelkednek ki a bástyafalak. E falazat úgy az éjszaki, mint a déli oldalon 12-12 bolthajtású ív által volt tagolva, minden ivezet közepén egy nagyobb lőrésű ablakkal, oldalain pedig két kisebb lőréssel. A vámháztérre néző félkörű bástya falazatán, a kövezet alatt 3-3 kisebb lőrés volt vágva. A Svábhegy felé néző oldalon emelkedett maga a központi erőd, az udvartól egy négy méteres sáncz által elválasztva, melyen át felvonó hidon lehetett bejutni az erődbe. A két emeletes erőd belseje szolgált a katonaságnak kaszárnyául s e czélra mintegy 128 kisebb s nagyobb kazamata-szerű helyiség volt benne. E központi erőd falai három méternyi vastagok s a svábhegyi oldalra nyiló oldalról a hegy, lassú emelkedése miatt, jobban megközelíthető lévén, még egy öt méter szélességű sáncz által is védve voltak. A központi erőd közepén egy kisebb udvar állott, a mintegy 80 méter mélységre nyúló cziszternával, melyben még ma is három méteres viz van. A félkörű bástyaoldaIon elhelyezett ágyúüteg volt a legerősebb a czitadellában, a mely teljes felszerelésekor 248 darab ágyút számlált. A felső udvar magaslatáról 35 lépcső vezetett le a királyi várpalotára néző főbejárat kis udvarába, melyben a kapuőrség lakása volt.

A czitadella nagy udvara

Az erőd végleges átadása alkalmával a katonai hatóságnak egyik fő kívánsága az volt, hogy a czitadella falainak egyes helyeken lévő megbontása által, szüntessék meg annak erőd jellegét. E végett a székes-főváros tanácsa, illetve mérnöki hivatala, a katonai hatóságok által kijelölt helyeken a bontást 1899 február 26-án meg is kezdette s a munkálatot a bontási vállalkozó a múlt héten befejezte. A Promontor felé néző déli bástyafalat hatvankét méter hosszúságban megbontották s a főkapuzat feletti falazaton pedig egy kilencz méter széles rést ütöttek. Kibontották továbbá a főerődöt körűivevő úgynevezett gyémántsáncz záró falait s a főerőd Zugliget felé néző oldalának falát, három kazamatát is leromboltak.

A bontási munkálatokkal mintegy 2000 köbméternyi kőanyagot szedtek ki a bástya falaiból s ezzel a czitadella erőd jellege meg is szűnt. A gyönyörű sziklahegy pedig akadálytalanul szolgálhat majd ezután természeti szépségekkel megáldott oldalaival igaz rendeltetésének, mint üdülőhely, hogy egykor igaz díszére váljék páratlan fekvésű fővárosunknak.

Budapest főváros tanácsa a gellérthegyi czitadella lebontása alkalmából elkészíttette annak szabályozási tervezetét is. E szabályozási munkálatokat a most épülő eskütéri híd budai oldalánál a következő héten kezdik meg lerobbantván a hegy alányúló részéből annyit, a mennyi a nagy forgalmú hely kiszélesítésére szükséges.

Vágó László terve, 1899.

Mikor a fővárosi tanács e szándéka annak idején nyilvánosságra jutott, a magyar mérnök- és építészegylet, mint egyik hivatásos közremunkálója a főváros fejlesztésének, azonnal pályázatot hirdetett a maga körében arra nézve, hogy miként lehetne egy monumentális műépítmény emelésével a szabályozás alá eső területet díszíteni. A pályázat aranyérmét és 1200 frtos utazási ösztöndíját Vágó László fiatal építészünk tervezete nyerte el a bíráló-bizottság egyhangú véleménye szerint. A tervezet szerencsésen oldja meg a kitűzött kérdést, e festői szépségekkel megáldott hegyoldalnak művészi kiképzését. A műépítészeti szépségekben gazdag tervezet épen az eskütéri hid tengelyébe helyezi a főépítményt, a mely két hatalmas toronyból állana. Két oldalán emelkedő lépcsőzet vezetne fel a hegy parkozott oldalán a felső oszlopsorokkal díszített teraszra. A két torony közötti részt egy ivezet kötné össze kagylószerű mélyedéssel, a melyben lenne majd elhelyezhető Szent Gellért püspök szobra. A torony belsejében folytonosan személyfelhúzó járna. Az emlékmű két oldalpárkányát lépcsőzetesen emelkedő vízesés képezi. Szent Gellért püspök szobrától széles lépcsőzet húzódna alá, két oldalra terelvén a közlekedőket. Az első terasz hid felé néző oldalán pedig szobrászati doniborműveket helyezne el a tervező. A nagyméretű mű a jelenlegi szerpentin-gyalogút mellett végződnék s körülbelül a most lebontás alá kerülő hegyoldali házsorokig emelkednék, mi által rendkívül emelné monumentális építményekben úgy is szegény fővárosunk emez egyik legszebb pontját".

A czitadella látványa a sashegy felől

A megbontott erőd 1900 körül

Fürst Ida színművész 1899. március 27-én a Citadella hasznosításával kapcsolatos hosszas viták során kifejtette, hogy "a Citadella üdülésre utalt gyermekek, valamint székesfővárosi kisded- és leányárvák befogadására alkalmas intézetté avattassék". Arra a felvetésre, hogy a Citadella a magasságából kifolyólag nehezen megjárható gyermekek részére, elmondta, hogy "Azt mondják, hogy a Citadella magasan fekszik, hogy a gyermekek nem tudnak oda felmenni, hogy a kazamatták kis ablakuak s hogy a gyermekek nem tudnak e magasságról iskolába menni stb. A ki ezekkel az érvekkel küzd, az bizonyára oly keveset ért a kisdedápoláshoz és az üdülésre utalt gyermekek gondozásához, mint jó magam a festészethez. Van ott fenn a Citadellának játszóterme (ív alakú), amelyben télen, vagy kedvezőtlen időben 500 gyermek bátran hányhat bukfenczet, hogy a népies kifejezéssel éljek. Van egy épp ily nagy térfogatú étkező, vannak tantermek és oly számos lakószobák és mellékhelyiségek, a melyekben minden zsúfolás nélkül 300 üdülő beteget (az emeleten) és legalább 400 egészséges árvát és az ápoló és oktató személyzetet el lehet helyezni. (...) Ezek után pedig Budapest minden egyes lakosától azt kérdezem, mi szükségesebb Budapesten és mi legyen tehát a Citadella: művésztanya-e vagy gyermekmenhely? ".

1899. áprilisában felmerült, hogy esetleg a rendőrséget lehetne a Citadellába telepíteni. A számtalan felvetés komoly fejtörést okozott az illetékeseknek, s egyre hangosabbá vált a Citadella hasznosítása körüli vita.

"A sok megoldatlan kérdés között, a mely fővárosunknak közönségét is, de főleg hatóságát foglalkoztatja, talán legrégibb keletű a gellérthegyi czitadella ügye. Az eskü-téri hid építése, az újépület átvétele, a Károly-kaszárnya átalakítása és még igen sok ma elsőrendű fontosságú és sürgősségű dolog még gondolatban sem létezett, a mikor már fölmerültek eszmék arra nézve, hogy a főváros legszebb pontja, a mely mindkét part fölött dominálni volna hivatva, ennek a hivatásnak megfelelő építményt kapjon" - kezdi okfejtését a Magyar Székesfőváros című lap 1899. június 12-én.

"Ennek az eszmének megtestesítésére törekedett első műszaki egyletünk, a "Magyar mérnök- és építész-egyesület“, a midőn még a nyolczvanas években pályázatot írt arra, mi módon volna a czitadella helye egy hatalmas fölépítménynyel ellátható, a mely egy pantheon módjára ezt a történelmi múlttal biró helyet méltón koronázná. A pályázat eredménye igen sikerült volt, de miután a dolog még nem volt akut, természetesen praktikus haszonnal nem járt. Ugyanez történt az 1898-ban ugyanezen föltételek mellett kiírt pályázattal is. Egy igen fontos tény azonban épen így lett nyilvánvalóvá, az tudniillik, hogy míg egyrészt a Gellért-hegy nagy magassága folytán annak méltó és esztétikailag megfelelő koronája rengeteg méretei következtében mesés összegekbe fogna kerülni, másrészt pedig túlon-túl terjedelmes lenne egy pantheon czéljaira. Mindkét következmény összejátszik pedig arra, hogy ebből az eszméből ilyen alapon tény soha ne legyen, mert pénzügyi viszonyaink egy ilyen méretű par excellence lukszus beruházást még igen sokáig nem fognak megbírni.

így állván a dolgok, önkéntelenül lép előtérbe a kérdés, mi volna ennek a dolognak lehetséges és kivihető megoldása. Természetes, hogy ez, ha nem közvagyon igénybevételével történnék, csak igen nagy alapokra fektetve lenne megvalósítható, óriási tőkével és lelkesedéssel, de mindenek fölött valamely jövedelmező módon. Erre pedig csak egy intézmény volna alkalmatos.

Képzeljünk a czitadella helyén egy mulatóhelyet olyan méretekkel a mely mint egy kis városrész magában foglalja mindazt, a mit a budapesti ember ma tiz különböző helyen találhat meg, a mely kellemes legyen szegénynek és gazdagnak egyaránt arra, hogy pihenő napját, vagy óráit ott eltölthesse, mivel minden rangú, rendű és árú mulatsággal, szórakozással szolgál a közönségnek. Képzeljük el ezt a telepet kiegészítve az összes létező sportoknak a hely által megengedett fajainak gyakorlására berendezve, tegyük ezek megtekintését és megkedvelését a nagyközönségnek megközelíthetővé és a mi fő, mindezt a lehető legszerényebb anyagi áldozatok útján, vájjon nem látjuk-e megvalósulva itt a hely, a környezet, az egész keret közrejátszása folytán azt a hatalmas mágnest, a mely a főváros, a vidék, talán a külföld számára sem fogja elveszíteni vonzerejét, a mely egy csapásra meg fogja alkotni az összekötő kapcsot a sűrűn lakott városrészek, meg a hegyes vidék rengeteg területe között, meg fogja oldani a Gellért-hegy és környékének kérdését véglegesen és valóban rohamos haladásban.

Az alap természetesen egy óriás méretekben tervezett kávéház és vendéglőhelyiség lenne, még pedig a legkülönbözőbb rangú szakaszokra osztva. A Gellért-hegy esetleg teraszokkal kibővített platója ennek méreteire megfelelő lenne. A mulatóhely központjait egy nagy színház vagy orfeum, egy czirkusz vagy hyppodrom, ezenkívül a szükséges mennyiségű könnyebb műfajok kultiválására alkalmas kisebb színpad képezné. Ezek között a zenekarok tetszőleges száma és faja képezné az összekötő kapcsot. A sport-telep magvait a különböző torna- és játszóterek, tennisz, football, polo groundok, verseny- és biczikli- pályák, fürdők és uszodák képeznék.

A közlekedés megoldása lenne az egész intézmény legsarkalatosabb pontja. Erre nézve beredezendő volna annyi sikló, kábel és fogaskerekű-vasút, a mennyi a legerősebb igénybevételt elbírná. Ha ezek mindegyike a főváros már létező forgalmi eszközeihez csatlakozással bírna, úgy az egész fővárosban nem akadna lakott hely, a mely a teleptől félóránál távolabbra lenne. Ezen a maximumon belül maradva, az összes eddig létező és különböző helyeken szétszórt szórakozó- és üdülőhelyek mindegyike túl volna szárnyalható".

Mindebből látszik, hogy a legvadabb elképzelések láttak napvilágot, amelyeket egy apró hegycsúcsra álmodtak meg, egytől-egyik megvalósíthatatlanná téve a terveket

A katonai laktanyák (Újépület, Károly-kaszárnya, Citadella, Flórián-kaszárnya) meg- és átvétele 1899 szeptemberének elejére befejeződött. A kaszárnyákért 6.400.000 forint készpénzt és 2.300.000 forint értékű telket adtak. .Ugyanezen hónapban Pantheont kezdett el sürgetni az ország a Gellért-hegyre a citadella helyére, amellyel párhuzamosan a főváros tanácsa pedig arra törekedett, hogy a Kerepesi úti temetőből dísztemetöt alkosson, amelyben a főváros s az ország kiváló alakjai kaphatnak örök nyugvóhelyet. Ennek érdekében először a temetkezési törvényeket kell átírni, majdpedig a Köztemető hozzáférhetőségén kellene javítani. A nagy átszervezés végül elmaradt, s ezzel - több más okból kifolyólag - a Nemzeti Pantheon terve is lekerült a napirendről.

A Citadella látványa a Ferencvárosból 1900-ban

A Citadella romjain játszadozó gyerekek 1910-ben (hátrébb valószínűleg egy nevelőnő felügyel rájuk, mögöttük pedig egy jelképesen visszabontott falszakasz)

A jelképesen visszabontott főbejárati kapu kintről nézve

1919-ben a kommunisták elfoglalták az erődöt, majd május elsején vörös lobogókkal "ékesítették".

Már Széchenyi Istvánnak is volt érdekes terve a Gellértheggyel kapcsolatban: itt akarta felépíteni a magyar nemzeti Pantheont. Jókai gazdag fantáziája pálmacsarnokot képzelt el a hegy déli oldalán. Később gróf Ambrozy-Migazzi István ligetszerű virágoskertté szerette volna kiképezni a hegyet. A kilencvenes években az a gondolat merült fel, hogy a magyar nemzet megdicsőülését kifejező hatalmas emlékmű kerüljön a Szent Gellérthegy tetejére. Lendl Adolf Nagymagyarország óriás méretű plasztikus térképét, az ország érdekesebb tájait és magyar városok egyes részeit szerette volna itt diorámákban bemutatni. Dr. Rapaich Raymond a magyar virágok sziklakertjét akarta idevarázsolni, amely a magyar flóra minden kincsét magába foglalta volna. Ezt az eszmét karolta fel az Országos Magyar Kertészeti Egyesület is. Alpár Ignác és Kopál Henrik nemzeti kálváriát terveztek a Gellérthegyre. Minden stáció egyik elszakított országrészünket, vagy városunkat jelképezte volna jellegzetes stílusában. Az utolsó állomáson - Herczeg Ferenc elgondolása szerint - az Árpádházi szentek: Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet és Szent Margit szobrait helyezték volna el.

A sok terv után végre 1926-ban a főváros közgyűlése kimondta, hogy a Gellérthegyet 40 évre átengedi a Budapest Fürdőváros Egyesületnek, azzal, hogy annak rendezését illessze be a fürdőváros nagyszabású terveibe.

1926. június 9-én a Függyetlen Budapest számol be a Citadellátban rendezendő nemzetközi turisztikai kiállításról:

"Alpár Ignác nagyszerű tervet készített a citadella átalakítására - A citadella silhuetteje semmiben sem változik.

A citadellát, mely szomorú emlékei mellett mégis csak koronája a Gellérthegynek és egyik ékessége városunknak, végre hasznosítani fogják, miután a főváros évtizedekig törte rajta a fejét, hogy tulajdonképen mit is csináljon ezzel a rommal, melynek átalakítására eddig semmilyen elfogadható tervet nem tudtak készíteni. Egész sereg terv után végre Alpár Ignác pompás projektumot készített a citadella átalkítására abból a célból!, hogy 1928-ban ott a nemzetközi turisztikai és fürdőügyi kiállítást megrendezhessék. Alpár terve azért jó, mert ellentétben az eddigi tervekkel a citadella külső architektúrájához egyáltalán nem nyúl hozzá, a citadellát csak belülről alakítja át olyképen, hogy a belső építmények kívülről sehonnan láthatóid nem lesznek, s a citadella nemesen egyszerű silhuetteje semmiben sem szenved változást.

A citadella átalakításának kérdése - mint említettük - abból az alkalomból vált aktuálissá, hogy két év múlva a fővárosban egy nagy turisztikai kiállítást rendeznek s e kiállítás számára a Gellérthegy a legideálisabb hely az egész fővárosban. A Budapest Fürdőváros Egyesület - mely a kiállítást rendezi - 40 milliárd költséggel fogja az átalakításokat végeztetni. természetesen olyan maradandó és masszív átépítéssel, hogy a citadellában állandóan lehessen kiállításokat rendezni. Rendbe fogják hozni a Gellérthegy útjait, az egyesület siklót és egy elevátort vezet majd a hegyre, hogy az minél könnyebben legyen hozzáférhető, rendbe hozza a citadella környékét stb. úgy, hogy a Gellérthegy, amely a főváros egyik legcsodásabb természeti kincse, eddig azonban teljesen kihasználhatatlanul volt itt a város szívében, a citadella átalakítása után szervesen is bele fog kapcsolódni a főváros lüktető életébe.

'A Fürdőváros Egyesület céljainak megvalósíthatása érdekében negyven évre kérte a fővárostól a citadellát. Annyi időre van ugyanis szüksége, hogy a most és a jövőben befektetendő tőkéit amortizálhassa. Negyven év múlva a citadella az összes épületekkel és létesítményekkel ingyen szállna vissza a fővárosra s a kommunitás ilyen formán ingyen jutna nagyszerű állandó kiállítási csarnokokhoz a város kellős közepén. Vannak, akik ellenzik a citadella átengedését, mert féltik tőle a főváros másik állandó kiállítási területét, melyet a Lágymányosra terveznek. Erre a tilalomra semmi ok nincs, mert hiszen a citadella a jövőben is csak intim jellegű kiállításokra lesz alkalmas, s hogy egyebet ne mondjunk pl gépipari kiállítást odafent sose lehet majd rendezni.

Örülnünk kell annak, hogy itt negyven milliárddal új munkaalkalmak nyitnak az építőipar s a vele kapcsolatos, közel negyven iparág számára, új keresetforrásokat nyitnak meg, a mellett hozzáférhetővé teszi majd a nagyközönség számára a Gellérthegyet és értékké varázsolják a főváros közönsége számára a citadellát, melynek külseje, belseje ma csak piszok, mocsok és szemétdomb".

1928. januárjának közepén végül elhalasztották a döntést a Citadella átengedése ügyében. A Független Budapest beszámolója szerint: "A főváros törvényhatósági bizottsága 1926. július 10-én tartott közgyűlésén elvben kimondotta, hogy a Gellérthegyi Citadellát és a mellette lévő területet átengedi a nemzetközi fürdőügyi és turisztikai kiállítás céljaira, valamint ennek lezajlása után a Budapest Fürdőváros Egyesületnek urijogelismerési díj ellenében 40 évre használatra s a beruházási költségekhez 400,000 pengővel hozzá is járul, mégpedig úgy, hogy. a részvénytársaság, amelyet a Fürdőváros Egyesület ebből a célból alakít, az első évben 80.000 pengőt, a következő évben pedig 1,200,000 pengőt befektet és a befektetést igazolja. Megállapította a közgyűlés akkor az átengedés, helyesebben a használatbaadás feltételeit is, és utasította a tanácsot, hogy a részletes feltételeket a főváros érdekében még a szükségesnek mutatkozó kikötések felvételével készítse el és azokat részletes javaslattal a szakbizottságok meghallgatása után újból terjessze a közgyűlés elé.

Édes Endre, a városgazdasági ügyosztály vezető tanácsnoka, az utasításhoz híven elkészítette a Citadella épületének és a mellette fekvő területnek hasznlálatára vonatkozó szerződés tervezetét s arról a következőket mondotta a Független Budapest munkatársának:

- A Fürdőváros Egyesület tervei megérdemlik a velük való foglalkozást s a főváros közönségének erkölcsi támogatását. A Citadella és az azt környező terület a viszonyok mostohasága folytán teljesen elhanyagolt, a nagyközönség számára majdnem hozzáférhetetlen. Az utak kiépítetlenek, a fásítás hiányos és a páratlanul festői hegyorom alig közelíthető meg. A Gellérthegy rendezésére és felhasználására már számos terv merült fel, a közeli jövőben még sincs lehetőség arra, hogy a főváros a nagyszabású tervet kizárólag a saját anyagi erejéből megoldáshoz juttathassa. Az egyesület programába nem teszi lehetetlenné a főváros esetleges jövő terveit, mert a Citadella nemcsak mint történelmi emlékmű marad fenn, hanem a bemutatott tervek szerint való művészi átalakításával ez az eddig holt épüiettömeg a főváros lüktető életébe kapcsolódik bele.

A főváros tehát aránylag nem nagy anyagi áldozattal nemcsak állandó kiállítási épületet és területet nyerne a szerződés megkötésével, hanem ezen a réven megoldhatná a Szent Gellérthegy rendezési kérdését is. E mellett a kiállítási területnek ezen a helyen való elhelyezése nem áll ellentétben a fővárosnak a Lágymányoson tervezett állandó kiállítási területre vonatkozó terveivel sem, mert a Citadella úgyis aránylag kisebb és speciális kiállítások rendezésére lesz alkalmas, amelyek viszont egy nagyszabású kiállítási területen nem érvényesülhetnének oly jól, mint itt. A háború és az azt követő gazdasági válság a város fejlődését úgyszólván teljesen megállította és azoknak a feladatoknak a megoldása, amelyeket ez idő alatt meg kellett vona oldani, elmaradt. Az e téren felmerülő feladatokat a főváros saját erejéből csak lassan és hosszabb idő múlva hajthatja végre, ezért nem szabad elzárkóznia olyan társadalmi közreműködéstől, amelyet a fővárosnak felajánlanak. Teheti ezt a mostani esetben annál nagyobb bizalommal, mert az egyesület a tervbe vett programm megvalósításánál nem gondol rideg anyagi érdekekre, hanem közérdekű és hazafias cél vezeti, hogy hazánk és elsősorban a főváros természeti szépségeit és gyógykincseit a külföld előtt is ismertté tegye.

- Maga a szerződéstervezet lényegesebb módosításokat jóformán alig tartalmaz. A Citadella és a hozzávaló területek használatát 1968. október 31-ig engedi át a főváros az egyesületnek. Kötelezi a szerződés a Fürdőváros Egyesületet a Citadella épületének oly belső kiképzésére, hogy ott az állandó kiállítási csarnokon kívül legalább 500-600 személy befogadására alkalmas előadóterem is létesüljön, tartozik továbbá a közönség kényelmére és szórakozására terraszos kávéházat és vendéglőt építeni, továbbá az épület bástyáján körsétányt létesíteni, ahonnan a közönség a város panorámájában gyönyörködhetik. Gondoskodnia kell még megfelelő helyiségekről egy esetleg létesítendő balneológiái múzeum, valamint egy balneológiái és turisztikai könyvtár részére is. 1929. májusáig tartozik megépíteni a Gellérthegyi liftet, amely minden egyéb építkezéssel együtt azonnal a főváros tulajdonába megy át.

- A 400,000 pengő hozzájáruláson kívül a fővárost még egyéb el nem kerülhető kiadások is terhelik, de ezek a szolgáltatások és kiadások nem lesznek inproduktiv áldozatok, mert mind a Gellérthegy fejlesztését mozdítják elő, így a gellérthegyi sikló részére mintegy 1,100 négyszögöl kiterjedésű terület átengedése szükséges, továbbá a Citadellához vezető kocsiút megépítése, mégpedig a legsürgősebben, hogy 1929. májusáig már a közönség rendelkezésére álljon. Javasoljuk ezek alapján a közgyűlésnek, fogadja el a szerződéstervezetet és járuljon hozzá az előbb említett kiadásokhoz.

- Miután azonban a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén úgy határozott, hogy állásfoglalása előtt az ügyet kiadja tanulmányozás végett egy ötös bizottságnak, a szerződés közgyűlési tárgyalása halasztást szenved. Reméljük, hogy a kiküldött bizoittság vizsgálódása nem tart soká, mert kívánatos lenne az ügyben mielőbb dönteni. A kiállítás megnyitásáig alig több mint egy esztendő áll rendelkezésre s addig nagyon sok feladatot kell elvégezni s ha a döntés elhúzódik, kétséges, vajjon sikerüj-e a határidőre az előirányzott nagy programmot végrehajtani".

1928. február 8-án számol be róla az Új Budapest, hogy hamarsan megkezdődnek a Gellért-hegy átalakításának munkálatai:

"Tündérkertté szépül a gellérthegyi Citadella
Két héten belül megkezdődik a sikló megépítése - Modern tetőzettel látják el a várudvart, árkádos folyosók létesülnek, óriási terraszt építenek - Nem kétséges a Fürdőváros Egyesület mögött álló tőkecsoport bonítása - Biztosítva van a balneologiaí világkongresszus sikere

A főváros szerdai közgyűlése megszavazta a Budapest Fürdőváros Egyesülettel a gellérthegyi Citadella átengedésére kötendő szerződés ügyét és.ezzel az 1929-re Budapesten összehívott nemzetközi balneologiai és idegenforgalmi kiállítás előkészítése a produktiv munka stádiumába jutott. Hónapokig húzódott ennek az ügynek elintézése a főváros törvényhatóságánál és a késedelem annál feltűnőbb volt, mert kicsinyes és krajcáros szempontok nehezen illeszthetők egy olyan nagyarányú koncepció elbírálásába, amely koncepció elsősorban magának a fővárosnak jelent minden tekintetben kiváló értékeket, másrészt pedig országos szempontból az országnak a külföld előtt való megismertetése szempontjából egészen új helyzetet teremthet és megfelelő adminisztrálás esetén tényleg megvetheti az alapját a magyarországi idegenforgalomnak.

József Ferenc dr. királyi herceg, aki a Budapest Fürdőváros Egyesület élén áll, hosszú idő óta tanulmányozta Budapest fürdőügyeit és az idegenforgalom problémáit és most, mikor az ezzel kapcsolatos koncepciózus munka megkezdődik, elsősorban József Ferenc dr. királyi herceg érdeméül kell tekinteni, hogy az idegenforgalmi kiállítás megtartása nem bukott el a kicsinyes szemszögek súrlódásában. A főváros vezetősége részéről Folkusházy Lajos alpolgármester a kérdés letárgyalásánál ugyanígy felismerte a fürdőügyi és idegenforgalmi elgondoláshoz fűződő érdekeket és állásfoglalásával döntően beleszólt a probléma elbírálásába.

A közgyűlési határozat alapján a Citadellára vonatkozó szerződés megkötése már csak néhány nap kérdése, tekintettel azonban arra, hogy a Fürdőváros Egyesület mögött álló tőkeérdekeltség bonitása - amit a szerződés alapfeltételéül jelöltek meg - nem kétséges, a Gellérthegy átalakításával kapcsolatos munkálatok két héten belül szintén megkezdődhetnek. A munka sorrendjét és a teendők elvégzését, valamint a fokozatos programmot a Budapest Fürdőváros Egyesület vezetősége részérőll az Új Budapest munkatársa előtt az alábbiakban ismertették :

- Az érdemleges munkához most már haladéktalanul hozzákezdtünk. A főváros közgyűlése Folkusházy Lajos alpolgármestert hatalmazta fel a szerződés aláírására. Folkusházy nyolc napra elutazott s ha visszatér, azonnal megtörténik a szerződés aláírása, mégpedig annak az új tőkeérdekeltségnek az exponenseivel, amely most a Budapest Fürdőváros Részvénytársaság keretei közé bevonul. Ez az érdekeltség biztosítani fogja a fővárossal szemben mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket a szerződésben a Budapest Fürdőváros Egyesület a főváros közönségével szemben vállal.

- A gellérthegyi munkálatok között elsősorban a sikló megépítése valósul meg. A közigazgatási bejárást a közlekedési bizottság által elfogadott tervek alapján két héten belül megtartják, a pályát már kijelöltettük és a földmunkák azonnal megkezdődnek. Ezzel egyidőben kiírjuk a pályázatot a sikló gépberendezésének szállítására. A sikló megépítése nyolc hónapi munkát vesz igénybe, tehát ez év végén a sikló már üzemképes állapotban lesz.

- Ami a Citadella átalakításának munkálatait illeti, ennél is első helyen a földmunka áll. A Citadellából harminckétezer köbméter földet kell kitermelni és érdekes, hogy a Citadellának, tehát az épületnek belsejében, a várudvaron hatalmas sziklák vannak, amelyeket le kell repeszieni. A sziklák négy méter magasságban foglalják a helyet a várudvaron, de ezenkívül újabb négy méterrel, tehát az utca színvonaláig kell mélyíteni a talajt, hogy a nyolc méter magas gyógyterem építészeti terve megvalósítható legyen. A Citadellából kitermelt földtömeget az épület előtt lévő terület hepehupás részeinek platószerű kiképzésére és a parkírozásra használjuk fel.

- A Citadella várudvarát modern tetőzettel látjuk el és a kellő megvilágítású terem így elsőrangúan alkalmas lesz a kiállítás céljaira. A tető felett séta- és kilátóhelyet rendezünk be, a várudvar másik részét pedig parkírozzuk és a Citadellának azzal a részével, ahol jelenleg a katonaság lakik, árkádos folyosóval kötjük össze a várudvart. A katonaság által jelenleg lakott részeket éttermekké, kávéházzá, az épület előtt pedig terrasszá alakítjuk át. Ugyanott lesz egy kisebb előadóterem is, ahol a kongresszusokat tartják, ugyanott kisebb hangversenyeket is lehet rendezni.

- A Citadella belső átalakításának munkálatai természetesen szintén hosszabb időt vesznek igénybe, a földmunkák hat hónapig tartanak, az átalakítási és installációs munkák pedig nyolc hónapot igényelnek. A főváros törvényhatósága által okozott késedelem kétségtelenül nehéz problémák elé állítja a társaságot, azonban a helyzet még így sem olyan súlyos, hogy a kiállítás idejére fokozott munkával ne lehetne elkészülni. Egészen bizonyos, hogy a kiállítás idejére készen leszünk és 1929 május hó 15-én meg lehet nyitni nemcsak a Citadella termeit és épületét, hanem magát a fürdőügyi és idegenforgalmi kiállítást is. így aztán bátran fogadhatjuk a külföldet és ez a helyzet Budapestre és Magyarországra talán egyaránt kedvezőbb lesz, mint ha a kiállításra felkészült harmincnegyven külföldi államot arról kellett volna értesíteni, hogy a kiállítást nem tudjuk megtartani.

József Ferenc dr. királyi herceg nagyméretű munkásságán felül a Citadella átépítése ügyében elismerés hangján kell megemlíteni Szviezsényi Zoltán miniszteri tanácsost, akinek nem csüggedő lelkesedése, páratlan energiája jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a gyönyörű terv most már a komoly megvalósulás stádiumába jutott és a budapesti Gellérthegy a szó szoros értelmében dísze lesz nemcsak a fővárosnak, hanem egész Magyarországnak is".

Május 28-án Bethlen miniszterelnök erélyes közbelépése kellett a Gellért-hegyi problémák sürgős megoldása érdekében. Ekkor már kétmillió hatvanezer pengő állt rendelkezésre a munkálatok megindításához.

"A Gellért-hegyi sikló megépítése és a citadella átalakítása ügyében érdekes fordulat következett be. Két héttel ezelőtt még úgy állt a helyzet, hogy sem az állam, sem a főváros nem hajlandó vállalni a Gellért-hegyi problémák megoldásának költségeit és így a tervek megvalósításától - legalább is egyelőre - el kell tekinteni. Most azután teljesen megbízható helyről azt az információt kaptuk, hogy Bethlen miniszterelnök erélyes közbelépése új helyzetet teremtett. Ennek a közbelépésnek érdekes története van: ismeretes az a tény, hogy a Gellért-hegyi kiállítás rendezésének az ügyét József Ferenc főherceg vette a kezébe, aki a kiállítás sikere érdekében tavaly nyáron személyesen kereste föl a külföldi érdekeltségeket, hogy őket meghívja az 1920. májusában rendezendő nemzetközi fürdőügyi kiállításra. Tizenegy külföldi állam jelentette be részvételét és így most József Ferenc főherceg, aki dicséretreméltó agilitással személyes ügyének tekinti ezt a kiállítást, abba a nehéz helyzetbe került, hogy számolnia kellett az akció teljes csődjével. A főherceg azonban keményen nekilátott az akadályok elhárításának, és végül Bethlen István gróf miniszterelnökhöz fordult segítségért. Ráirányította a miniszterelnök figyelmét erre az akcióra és sikerült is Bethlen István gróf érdeklődését felkeltenie. A miniszterelnök erélyes közbelépése új helyzetet teremtett. Mindez két hét alatt történt s mint Bethlen miniszterelnök környezetéből értesülünk, most már megvan minden remény arra, hogy a Gellért-hegyi problémák sürgősen megoldódjanak. Minthogy a főváros hajlandóságot mutat a Gellérthegyi sikló megépítésére, ez az összeg teljes egészében a citadella átalakítására lesz fordítható. Bethlen miniszterelnök határozott állásfoglalása következtében rövidesen új képet kap a Gcllért-hegy. A citadella átalakításának tervét Kotál Henrik műépítész már be is mutatta az illetékes tényezőknek. A tervek szerint felső világítással, sétányokkal, kilátó terraszokkal látják el a citadellát, amelyben egy óriási és egy kisebb termet építenek. A Citadella földszintjén kávéházakat és vendéglőket létesítenek. Az átalakított citadella egyike lesz a főváros legszebb és legnagyobb befogadó képességű alkotásainak".

1929-ben a Szent Gellért-szobor, a Helyőrségi templom, a Szent Anna- templom és a Citadella díszvilágítást kapott. Ezen építmények mind homlokzatvilágítással voltak ellátva olyképpen, hogy a szomszédos épületek tetejére, a közelben álló közvilágítási kandeláberekre, valamint külön e célra felállított tartóoszlopokra, vagy pedig magára a megvilágított épület egyes alkalmas pontjaira nagyfényerejű világítótestek szereltettek fel, lehetőleg leplezetten és a szemlélő által észre nem vehetően. Világítótestek gyanánt úgynevezett fényárlámpák alkalmaztattak, amelyek fém- vagy tükörreflektorral ellátva külön e célra készültek. A bennük elhelyezett fényforrások gáztöltésű, nagy fényerejű izzólámpák voltak 1000, 1500 és 2000 W áram fogyasztással. Áramellátásuk általában földkábel útján történt, kivéve a gellérthegyi Citadelláét, ahol a helyi viszonyok miatt lehetséges volt a kevésbbé költséges légvezetéket alkalmazni.

Filmforgatás a Gellért-hegyen 1932-ben

1937-ben Bánlaky Géza, a fővárosi fürdők igazgatója az Eucharisztikus Kongresszus és Szent István év maradandó emlékeként a Citadella egyik kiugró bástyáján lépcsőkkel és felvonókkal ellátott 40 méter magas kilátótornyül szolgáló hatalmas kettős keresztet ajánlott. Egy másik terv bástya-sétánnyá akarta kiképezni a hegyoldalt, a keleti részében szabadtéri színpaddal. Közben Morbitzer Dezső, a főváros kertészetének igazgatója, mindent elkövetett, hogy addig is, amig a tervek bármelyike megvalósul, legalább kertészetileg képezze ki a Gellérthegyet. Morbitzer Dezső nemzeti parkot akar megteremteni a Gellérthegyen. Ez a park gyűjtőhelye lesz Nagymagyarország flórájának: már eddig is közel 7-8000 növényt és virágfajtát sikerült itt muzeális csokorba fűzni.

A Citadella díszkivilágítása az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus idején

1938. júniusában a Szent Gellérthegy Barátainak Egyesülete vette a kezébe a Gellérthegy sorsának jövőjét. Alapos tanulmányok után kész tervekkel és költségvetéssel járult Szendy Károly polgánneterhez, arra kérvén öt, tegye komoly tanulmány tárgyává előterjesztésüket és ennek elfogadásával váltsa válóra a terveket, amelyek idegenforgalmi szempontból is sürgetik az ügy mielőbbi megoldását. Az egyesület kevés változtatással Bornemisza Géza miniszter elgondolásait használta fel és vitte a polgármester elé. Bornemisza kereskedelmi miniszter korában elfogadott javaslata szerint történelmi képtár kerülne a Citadellába, olyan művészi festményekkel, amelyek a magyarság, de főként a főváros történelmi múltját örökítenék meg. A képtárhoz sikló, vagy felvonó vinné fel az idegeneket, ami azt jelentené, hogy a pesti és az idegen könnyen juthatna fel a Gellérthegyre és igy sűrűn keresné az alkalmat, hogy a Citadella építendő kilátójáról gyönyörködhessék Buda és Pest gyönyörű együttes körpanorámájában. Ezenkívül itt épülne meg a fürdőmuzeum, amely magába foglalná a budai fürdők évszázados relikviáit, a régi fürdők rekonstruált modelljeit, a fürdési módokat ábrázoló képeket, a gyógyforrások keletkezését feltüntető geológiai anyagokat és általában midazokat a rajzokat, tárgyakat és egyéb dolgokat, amelyek a fürdőüggyel kapcsolatosak, beleértve a propagandát feltüntető módokat is. Ezt a gondolatot a Budai Napló vetette fel és az egyesület az eszmét magáévá tette. Ebbe belekapcsolódnék Lux Kálmán műegyetemi tanár remek alkotása, Mátyás király budai várának közel hatméteres rekonstrukciója, amely ezidöszerint a Vár egyik pincéjében pihen. Végül ide szeretné áthelyezni az egyesület Feszty Árpád világhírű körképét, a Magyarok bejövetelét. Ez most a ligeti vurstli környezetében igazán nincs a méltó helyén. Szendy Károly polgármester a legnagyobb megértéssel fogadta a Szent Gellérthegy Barátainak Egyesülete előterjesztését, s ígéretet tett arra, hogy az abban foglalt tervekkel komolyan fog foglalkozni.

1939. június 18-án reggel 6 órakor 24 ágyúlövés ébresztette a főváros lakosságát Horthy Miklós 71. születésnapja alkalmából.

1939. augusztus 21-én jelenti a Magyar Országos Tudósító: "A Duna két partján felsorakozott száz- és százezer főnyi tömeg áhitatos csendben hallgatta Szendy Károly polgármester szavait. A beszédet azután német, angol, francia és olasz nyelvre leforditva közvetítették a mikrofonokon keresztül. A következő pillanatban felröppent a Citadelláról az első rakéta, amelyet számtalán szebbnél-szebb és szinesebbnél színesebbek követtek. Nyomukban szökőkutak, csillagok hullottak alá. Percénként robbantak a rakéták és üstökösök jelentek meg a Citadella felett. Kis idő múlva elsötétült minden. Egyszer csak fölhangzott a "Boldog asszony anyánk" kezdetű ének s a Citadellán megjelent Csonkamagyarország képe. A szivbemarkoló kép a milliónyi embertömeg lelkében 20 kegyetlen esztendő milliónyi szenvedéseit idézte. Közben ismét rakéták röppentek a levegőbe. Majd ismét elsötétült minuen. "Hol vagy István király" kezdetű ima hangzott ekkor a mikrofonon át és a Citadellán a megnagyobbodott Magyarország térképe jelent meg. Kárpátalja, Ruszinszkó, a dicsőséges felvidéki harcok... remény... a könnyesszemű embertömeg ajkáról egyszerre önkéntelenül kitört az éljenzés, mely magával ragadta idegenből jött vendégeinket is. Végül ismét sötétség borult a Citadellára, s a sötétben felhangzott a magyar imádság, a Hiszekegy. Az emberek levett kalappal, összekulcsolt kézzel, könnyes szemmel állottak, szemüket a Citadellára szegezve".

Utolsó katonai jellegű használata a II. világháborúban, Budapest 1944-45-ös védelmében a támadó Vörös Hadsereggel szemben történt, amikor a német és magyar csapatok légvédelmi bázisául szolgált, míg kazamatáiban raktárakat és sebesültellátó helyet rendeztek be. A harcokban megsérültek védőművei, melynek nyomait még napjainkban is jól látni.

1947-ben állították fel a Citadella déli csücskének előterébe a felemelt kezében pálmaágat (a győzelem és a béke jelképét) tartó nőalak szobrát, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotásában. Az eredeti, több kisebb szobrot is magába foglaló kompozíció hivatalos elnevezése Felszabadulási emlékmű volt; a német hadsereget Budapestről kiverő szovjet hadsereg haditettének emlékére állították.

Felállításáról a Budapesti Nemzeti Bizottság rendelkezett 1945 januárjában, alighogy Budapest ostroma véget ért. Alkotóját még ugyanebben a hónapban személyesen választotta ki Vorosilov szovjet marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, de a rohamtempóban felépített emlékmű költségeit a magyar állam fizette. Az országgyűlés 1945 szeptemberében törvénybe iktatta az emlékmű felállítását (1945. évi IX. törvény a Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet katonák emlékének megörökítéséről). A munkát először a Honvédelmi Minisztérium, később az Építés- és Közmunkaügyi Minisztérium felügyelte, de Vorosilov személyesen is figyelemmel kísérte. Az általa kirendelt szovjet tanácsadók nyomására változtatták meg az emlékműnek a polgármesteri hivatal által kijelölt helyszínét, a Horváth-kertről a Gellért-hegyre, a méretét pedig 8-10 méterről csaknem 35 méterre.

"A város képe pompázatos képet nyújt. Ezer és ezer csil\ogó fénnyel ragyog felénk. A budai oldalon, a Gellérthegy csúcsán a szabadságszo• bor fehéren izzó glóriás fénnyel az ég felé ágaskodva hideti a szabadságot. Az ifjúság a hajó korlátjához támaszkodik és nézik ezt az elkápráztató, gyönyörű képet. A pesti oldalon viszont sűrű, ezres tömegekben áll és tolong a nép, várja a beígért tűzijáték ünnepét. Az új Petőfi híd közelében, a Gellérthegy csúcsán elalszik a fény és ugyanakkor hatalmas robbanások közepette a színes rakéták felröppennek a citadella falai közül és virágzáporral borítják el a Szabadságszobrot. Végül, amikor izzó vörösre gyúlnak a citadella, falai és a szabadságszobor a vörös fényben glóriáson felvillanva világít, az ifjúság kórusbon élteti Sztálint és Rákosit" - Új Szó, 1949. augusztus 20.

Az 1950-es években a Főváros egyre többet költött a Gellért-hegyi parkok és utak fejlesztésére, de 1953-ban még mindig vita tárgyát képezte a Citadellához vezető út minősége. Márciusban még az sem volt világos, hogy az erődítménybe tervezett vendéglő egyáltalán mikor nyithat meg, s ha az megnyit, akkor a vendégek fel tudnak-e oda kapaszkodni a rossz minőségű út miatt.

Az elhanyagolt és háborús sérülésekkel tarkított Citadella 1953-ban

1956. október 28-29-e táján egy felkelő csoport a Sztálin-szoborhoz hasonlóan - mint a szovjet diktatúra jelképét - a Szabadság-szobrot is le akarta dönteni. Elsőként a szovjet katona mellékalakját döntötték le egy hurok segítségével. Ezután hozzáláttak a nőalak ledöntésének előkészítéséhez. A Sztálin-szobornál bevált módszer szerint előbb a lábánál hegesztőpisztolyokkal meg akarták gyengíteni, ezért páran szerszámokért indultak a városba, a szobornál és a Duna-parton fokozatosan tömeg verődött össze. Ezalatt műegyetemisták elvitték a hírt a Műegyetemen tartózkodó forradalmi katonai egység vezetőjének. Marián István alezredes hangszórós dzsipen néhány katonát küldött a helyszínre, akiknek sikerült lebeszélniük a szobordöntésről az embereket, majd a tömeg szétoszlott.

A forradalom leverése után a Citadella hasznosítása miatt ismét feléledtek a korábbi viták. Felmerült múzeum vagy szálloda létesítése, de egyes képviselők még abba is belekötöttek, hogy a Gellért-hegyi parkosítás nyugati mintára történjék-e, vagy esetleg a helyi tájhoz illő növényeket ültessenek el a hegyoldalon.

Az 1960-as években már idegenforgalmi szerepet szántak neki, ezért 1961-től kezdődően átalakították: szállodát és vendéglőt nyitottak benne. Ekkor épült meg mai formájára a hegytetőre felvezető Szirtes út és az egykori erőd körüli sétány (a munkálatok 1965-ben készültek el, azóta műemlék).

A Fővárosi Tanács 1960. novemberében vette át a Citadellát a Honvédelmi Minisztériumtól. Ezt követően megalakult a Citadella Bizottság, amely haladéktalanul vizsgálat tárgyává tette, hogy milyen módon biztosítható a Citadella idegenforgalmi hasznosítása. A Citadella Bizottság határozata alapján a BUVÁTI tervvázlatokat készített hozzávetőleges kalkulációval. 1961. február 9-én a tervezéssel szinte egyidőben megkezdődött a kivitelezési munka is. A kivitelezést a Fővárosi 3. számú Épitőipari Vállalat végezte. A Fővárosi Tanács Tervosztálya építésre 1,ooo.ooo,-Ft-ot, a szálloda berendezésének (ágyak, bútorok, ágynemű, stb.) beszerzésére 35o.ooo Ft keretet biztosított. A beruházó a Fővárosi Tanács Népművelési Osztálya, illetve a Népművelési Osztály felügyeletéhez tartozó Fővárosi idegenforgalmi Hivatal.

A beruházási program nem a Citadella újjáépítését tűzte ki célul, hanem elsősorban az életveszély elhárítását és az idegenforgalmi hasznosítás miminális igényeit. Ennek kapcsán az alábbi létesítmények valósultak meg:

a./ 150 méter hosszú kilátó,
b./ idegenforgalmi kirendeltség,
c,/ 100 személyes átmeneti szállás,
d,/ söröző terasz /III,oszt./,
a./ pince borozó /II.oszt./,
f./ Gellérthegy történeti kiállítás,
g./ TIT Uránia panoráma és csillagvizsgáló.

A Citadellát április 26-án mutatták be a sajtónak, majd április 29-én megtekintették a meghívott vezető elvtársak, valamint a Budapesti Pártbizottság vezetői és a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának tagjai is. Április 30-án 10 órakor a Citadellát megnyitották a nagyközönség előtt.

A Fővárosi Tanács idegenforgalmi jelentése szerint a Citadellát 1961. május 1-től junius 31-ig 233.470 fő látogatta meg.

1962-ben a Citadella falára emléktáblát készültek elhelyezni a bő száz évvel azelőtt leégett Uránia csillagvizsgáló helyének megörökítésére. A terv azonban nehezen volt realizálható, mert az egykorú térképeken nem szerepelt a valamikori csillagda helye. 

1963. augusztus 7-én a Főváros Közgyűlése vitanapot tartott a Citadella hasznosításáról. Felvetődött, hogy az egykori erődítményt bővíteni kellene, ahol kiállításokat szervezhetnének, de ez ellen szólt, hogy az erőd falai túl vizesek, korszerűsítése és bővítése pedig óriási összegeket emésztene fel. Más hangok szerint a Citadellában szállást kell fenntartani és bővíteni, amely a növekvő turizmus miatt kézenfekvőbb, mint egy kiállítóhely. A jelenlévők végül megszavazták a Citadella épületében lévő turista szálló és vendéglátóipari létesítmény korszerűsítésének és fejlesztésének beruházási programját. (a jegyzőkönyvből kiderül, hogy a Tanács felkéri a rendőrséget, hogy sűrűbben ellenőrizze a Citadella Borozót, amely 16-18 éves fiatalokkal van tele)

"A TIT Uránia bemutató csillagvizsgálója. Szeptemberben elsejétől tizenegyedikéig tart a Hold bemutatására alkalmas időszak. A bolygók közül megfigyelhető még a Vénusz és a Jupiter. Megtudjuk a műsorkalauzból, hogy minden derült hétköznap este tartják a bemutatásokat, amelyeket egyének és csoportok látogathatnak. Az Uránia Citadellán működő részlege mindennap délelőtt 10 órától sötétedésig a főváros látképét mutatja be - panorámatávcsövekkel. Az Uránia csillagvizsgáló megközelíthető a Mátyás-pincétől, vagy az Alkotás utca felől a 8-as autóbusszal. Az Uránia épülete a Hegyalja útból nyíló Sánc utca harmadik háza a saroktól. Belépődíj a távcsöves bemutatásokra, előadásokra felnőtteknek három forint, ifjúsági jegy; 2 forint" - írja a Tolna Megyei Népújság 1973-ban.

A Területfelhasználási Koordinációs Bizottság 1989. október 31-i ülésén határozatot fogadott el, amelyben rögzítette, hogy a Citadella épületére és a szervesen hozzákapcsolódó területre országos, nyilvános terv és ötletpályázatot kell kiírni. A téma felelős kezelőjeként a Főépítészi Hivatalt jelölte meg. A Főépítészi Hivatal az ügyben Széchenyi István 1844-ben írott sorait választotta a tervpályázat mottójául: "Csak maga magát ne rontsa s éghajlata s körülményei minden árnyéklatit felfogván, tanulja végkép maga józan építés fő elveit. Építsen, ne rontson!".

A terv és ötletpályázat célja:
- a Gellérthegyi Erőd morfológiai és történeti értékeinek kellő hangsúlyú helyreállítása,
- a térség idegenforgalmi vonzásának megerősítése,
- a látogatók megfejelő ellátása,
- a térség nyitottságának megőrzése az ország számára.

A fentiek érdekében szükségesnek tartották, hogy a tervpályázat a szokásostól eltérően ötletpályázat is legyen, amennyiben nem kívánják meghatározni csak céljalban és körvonalaiban az elhelyezendő létesítmények programját. A V.B. a Citadella és környéke terv és ötletpályázat kiírását szükségesnek tartja, és utasítja a Főépítészt, hogy a tervpályázat előkészítését kezdje meg, valamint a tervpályázatot az 506/1988. sz. Fővárosi Tanács elnöki utasításban foglaltak szerinti V.B. előterjesztésről.gondoskodjon.

A romos és elhanyagolt Citadella 1964-ben

A sétány és a Citadella 1964-ben, padon ülve egy huncutul mosolygó leánnyal

1967. augusztus 3-án elkészült a Citadella ajándékpavilonja, továbbá befejeztek a bástyafal felújítását, s megkezdték az erődben található vendeglátóipari egységnek a bővítését, korszerűsítését is.

A Jubileumi Park és a Citadella 1971-ben

Kiállítási vitrin a Citadellán
(a barbakán-udvar nyolc lezárt lőrés-fülkéjében létrehozott állandó "Duna kiállítás" 1974-ben)

1974-ben a vezető tudományos és társadalmi szervek kezdeményezésére és anyagi támogatásával az Országos Vízügyi Hivatal jelentős anyagi áldozatvállalásával vált lehetővé, hogy a Duna-medence geográfiai központjában, a Duna-bizottság székhelyén, végre realizálódjon - ha szerény keretek között is - egy Duna Múzeum létrehozásának évtizedek óta vajúdó gondolata. Az adott keretek által megszabott, nem minden szempontból szerencsés megkötöttségek közepette, a VIZDOK az elvárást meghaladó színvonalon rendezte be a kiállítást. A nyolc fülkének megfelelően, nyolc témakörre tagolt anyag a nagy idegenforgalmat lebonyolító Citadellának eddig sivár és elhanyagolt részében figyelmet keltő látványt nyújt, és érdeklődést keltően mutatja be a Dunával kapcsolatos vízügyi kérdéseket, feladatokat is. Remény van rá, hogy ezt a sok áldozatot kívánó kezdeményezést gyorsütemű fejlődés követi és végre valóban sikerül lerakni az alapjait egy budapesti Duna Múzeumnak.

Újságcikk 1981-ből

A Gellért-hegy látványa a rendszerváltás hajnalán

Az 1989-es rendszerváltást követően a Főváros többször is bérbe adta a Citadellát ilyen-olyan vállalkozásoknak. Ezekben az években több párt- és civilszervezet kezdeményezte a Szabadság-szobor és szoborcsoportjának az eltávolítását, ezért a szovjet katona szobra 1992-ben a Szoborparkba került, de vita bontakozott ki arról is, mi legyen a főalak sorsa: sem a lebontás, sem a változatlanság nem tűnt jó megoldásnak. A lebontás kezdeményezése a lakosság részéről jelentős ellenállásba ütközött, mivel az emlékmű békét sugárzó és kellemes alakja 45 év alatt Budapest jelképévé vált, amit a lakosság és a turisták szívesen látogattak.

"A Fővárosi Vagyonátadó Bizottság 1994. június 20-án döntött arról, hogy a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet kezelésébe adja a Citadellát a hozzá tartozó közparkkal együtt. A KVSZ a kezelésébe került Citadellát a Műemlékvédelmi előírások messzemenő figyelembevételével fogja hasznosítani a határozat jogerőre emelkedését követően. Az előzetes elképzelések szerint a versenytárgyalás nyertese végzi majd el a Citadella szükséges felújítását, és ennek ellenértékeként kapja meg az objektum bérleti jogát meghatározott időre. A nyílt nemzetközi versenytárgyalást egy szakértő cég szervezi majd meg. A szakértő céget a KVSZ zártkörű tender keretében választja ki" - írja az Észak-Magyarország.

2000 novemberében új látványossággal gazdagodott a Citadella, ugyanis az akkor már meglévő, a Gellért-hegy és a Citadella épületének történetét bemutató kiállítás mellett megnyílt a Szent Gellért életéről szóló tárlat is. A Citadella Vagyonkezelő Kft. ezen évben összesen mintegy 100 millió forintot költött az épületegyüttesre. Az idén a nyári szezon végéig több százezer hazai és külföldi turista látogatta meg a Citadellát.

2002 március végén kezdett a Citadella 4U Vagyonkezelő Kft. a Citadella közvetlen szomszédságában lévő Lődombon terasz, kávézó és illemhely építésébe. Az állami - műemléki, régészeti és természetvédelmi oltalom alá tartozó világörökségi - terület tulajdonosának képviselője, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) és a telekért felelős Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) azonban a kezdetektől tiltotta a munkát; a beruházó nem kapott építési engedélyt. Az illegális beruházásért öszszesen kétszázezer, és mert a munka során – a Budapesti Történeti Múzeum régészei szerint – késő vaskori és késő bronzkori régészeti leletek semmisültek meg, húszmilliós örökségvédelmi bírságot is kiszabtak. A KVI időközben feljelentést tett a rendőrségen természetkárosítás és -rongálás bűntettének alapos gyanúja miatt. A terasz, a WC és a kávézó elkészült. Információink szerint a kávézó megnyitásáért a XI. kerületi önkormányzat bírságot szabott ki, mert a Citadella 4U Vagyonkezelő Kft.-nek nincs megfelelő működési engedélye a kávézó üzemeltetésére.

Az örökségvédelmi hivatal június 20-án jogerősen elrendelte a bontást, a beruházó pedig időközben elkészítette a bontási tervet. A Citadella 4U Vagyonkezelő Kft. ügyvezetője, Veres István a bontást elrendelő határozatot akkor úgy értelmezte, hogy csak a falakat kell visszabontani, s ez nem befolyásolja a terasz, a WC és a kávézó működését, így azokat nem is zárnák be. Július 26-án viszont már azt mondta: egyáltalán nem fognak bontani. Jogászai szerint ugyanis a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal soha nem bizonyította be, hogy a Lődomb műemléki terület, vagyis a hivatal nem illetékes az ügyben. Veres István szerint ebből következik, hogy az eddigi határozatok sem tekinthetők kötelező érvényűnek.

A Kulturális Örökségvédelmi Hivatalban közölték: senki nem nyilatkozhat az ügyben.

A Citadella 4-u Vagyonkezelő Kft. által engedély nélkül épített Citadella-terasz bontásáról, a Lődomb eredeti állapotának visszaállításáról a KÖH december 4-én hozott ismételt határozatot; a bontás elvégeztetésére a KVI-t kérte fel. A bontást december 13-án kezdték meg, s a munkák elvégzésére 15 munkanap állt rendelkezésre; az engedély nélkül megvalósult építményt a Kiving Kft. bulldózerral letolta.

2003. január 9-ére végül sikerült lebontani az engedély nélkül épített teraszt; a bontás utáni műszaki szemlén az "ellenőr" rendben találta az eddig elvégzett munkákat. Molnár Zoltán, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) vezérigazgatója a helyszínen az MTI-nek elmondta: a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) rendelte ki a műszaki ellenőrt, aki a Műemlékek Állami Gondnokságának (MÁG) munkatársa. A MÁG szakembere a bontási határozat részbeni végrehajtása után azt ellenőrzi, hogy a Lődomb területe, többi között a talajszint, a terasz lebontása után is megfelelő-e.

Oszkó Péter MSZP-s pénzügyminiszter 2009. szeptember 28-án az Országgyűlésben elmondta, hogy "1999. február 12-étől 2007. október hónapig a Kincstári Vagyoni Igazgatóság idejében kiszámlázásra került összesen 80 millió 625 ezer forint, ebből befolyt 42 millió 945 ezer forint, így fennmaradt tartozás 37 millió 680 ezer forint. A vagyontörvény hatálybalépése után, 2007 októberétől folyamatosan kiszámlázásra került 66 millió forint. Ez még nem folyt be. A Gastro-Top Kft. ugyanis a kiszámlázott bérleti díjra szóló számlákkal szemben kifogásokkal élt, azokat 2009. június 22-én visszautasította. 2009. szeptember 28. napjáig tehát a Gastro-Top Kft. az MNV Zrt. és jogelődje által felé kiszámlázott bérleti díjból összesen 42 millió 945 ezer forintot egyenlített ki, a jelenleg fennálló összes tartozása 104 millió 680 ezer forint. Ebben én is azonnali eljárásra kérem a vagyonkezelőt a képviselő úr kérése alapján".

2009. október 12-én a KDNP-s Rétvári Bence szólalt fel Citadellla-ügyben: "A Citadella ügye, amelyhez ez a szóbeli jegyzék is kapcsolódik, nem először kerül a Ház asztalára. Két héttel ezelőtt Oszkó miniszter úr válaszolt, és vizsgálatot rendelt el az ottani kaotikus viszonyok miatt. Egyrészről nincsenek tisztázva a jogi viszonyok, a szerződések, a használati, vagyonkezelési szerződéstípusokkal kapcsolatban, másrészről pedig az üzemeltető 104 millió forintnyi bérleti díjjal tartozik, amelyet az elmúlt hét évben nem hajtottak be tőle.

Az ottani teljesen exlex állapot kihatott a közelben levő német nagykövetség nyugalmára is, éppen ezért a Német Szövetségi Köztársaság nagykövetsége 2009. június 15-én szóbeli jegyzékben kért intézkedést a Külügyminisztériumtól. A nagykövetség a jegyzékben beszámol arról, hogy a gellérthegyi nagyköveti rezidenciánál a nyári napokban rendkívüli zajterhelés lépett fel a szokásos tolerálható időn kívül, 23 óra után, egészen a hajnali órákig, amely megzavarja a nagykövet asszonynak és a nagykövetség munkatársainak éjszakai nyugalmát. Túlnyomórészt itt technozenéről van szó, és a zaj forrása egyértelműen a Citadella. A zene olyan hangos, hogy még zárt ablak mellett is hallható. Tavaly nyáron szintén fennállt hasonló probléma a nagykövetség beszámolója szerint.

A nagykövetség arra kérte a Külügyminisztériumot, hogy tegyen lépéseket a magyar hatóságoknál. Azt kérdezem, hogy - túl azon, hogy Oszkó miniszter úr, hogy a jogi helyzetet tisztázza, és a jogos állami követeléseket behajtsa, ezért az elmúlt hét év után végre intézkedéseket tett, és belső vizsgálatot rendelt el a 104 millió forint közpénz behajtására - milyen intézkedéseket tett egyébként a Külügyminisztérium szintén a magyar hatóságoknál, hogy ez a helyzet tisztázódjék, és ne csak a német nagykövet asszony és munkatársai, de az ott lakó magyar emberek is nyugalomban élhessenek, és rendezett jogi helyzet legyen az állami tulajdonban levő Citadellánál".

Szabó Vilmos külügyminisztériumi államtitkár válaszolt: "Szeretném tájékoztatni a képviselő urat, hogy az említett szóbeli jegyzékben foglaltak alapján a Külügyminisztérium megkeresést intézett a XI. kerületi Újbuda önkormányzat polgármesteri hivatal jegyzőjéhez, és arra kérte, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a nagykövetség által jelzett probléma sürgős orvoslása érdekében. A polgármesteri hivatal július 8-án válaszolt, és arról tájékoztatta a Külügyminisztériumot, hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-vel és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal közösen megoldották a felmerült problémát azzal, hogy bezárták az éjszakai zenét szolgáltató vendéglátó-ipari egységeket, amelyek nem rendelkeztek működési engedéllyel. Erről természetesen szóbeli jegyzék útján tájékoztattuk július 13-án a nagykövetséget. Azt gondolom, ezzel remélhetőleg nyugvópontra került ez a dolog".

AJÁNLÓ