Béla király kútja egyike volt azon forrásoknak, amelyek a középkorban a budai várat csővezetéken keresztül ivóvízzel látták el. A középkori vízvezetékeknek három fő típusa volt: vagy a gravitáció (a vizet egy magasabban fekvő helyről lefelé vezették), vagy a közlekedő-edények elve alapján működtek, illetőleg nyomószivattyúkat használtak.

AJÁNLÓ

Az első típus Budán – ahol a vizet a hegyre kellett felvinni – természetesen nem létezett. Úgy tűnik, legkorábban a királyi várba vezettek vizet. Zsigmond király 1416-ban a nürnbergi Rotschmied Hartmannak a budai hegyre épített vízvezetékért fizetett.

Emléktábla a kútház falában (kép: Varga Máté)

Egyéb írásos források is maradtak fenn a királyi vár vízvezetékéről és a régészeti kutatás is feltárta a vezeték ólomcsöveit. Itt nyomószivattyúkat alkalmaztak, ezek vezették a Duna-vizet a várba. Mátyás király azonban még forrásvízzel is ellátta palotáját. Udvari történetírója, Bonfini szerint az uralkodó 8 stadion (kb. 1,5 km) távolságból vezettette a vizet a palota kútjaiba. Ebben az esetben valószínűleg a közlekedőedények elvét alkalmazták, hiszen a Várhegy körül völgyek fekszenek, és ilyen távolságból a hegyek közül vezették a vizet a palotába. Ha Bonfininek a távolságról megadott adata helyes, akkor ez a vezeték nem lehet azonos a városi vezetékkel.

"A Zugligettől keletre haladva a Kútvölgyi-dűlőbe érünk, ahol még két, a disznófői forráshoz hasonló forrást találunk, amennyiben ezek is a hegyoldalból, csatornán keresztül jönnek napvilágra. Mindakettő kifalazott alagúton folyik keresztül. A Béla király-kútja, vagy egyszerűbb nevén Király-kút, 342.17 m magasan van az A. tenger színe felett. E kút forrása kb. 20 m hosszú tárna felső végén bugyog a földből elő. 3.40 m mélyen a jelenlegi felszín alatt. A forrásvíz hőfoka ugyancsak 8.0 C°. A Király-kúttól délkeletre van a Város-kát, amelyet Doktor-, Orvos-, majd Nádor-kútnak hívtak, Eberhard v. Everling orvos után. Ez a kút a Béla király-út és a Városkúti-út sarkán van. A kútnál a föld színe 354.85 m s a forrás aknateteje 356.65 m az A. t. sz. f. A víz egy kiépített tárnából lép ki, amelynek a hossza a Béla Király-út melletti aknáig kb. 350 méter, és ezen aknától az alsó medencéig, ahol csurgó módjára van a forrás kiépítve, ugyancsak kb. 300 méter. Ezekről a kutakról Garády Sándor ny. min. tanácsos, történettudós volt szíves velem a következőket közölni: "Bonfini Antonius: História Pannonica, sive Hungaricarum rerum decades" című ismert munkájában Mátyás király budai palotájáról szóló leírásában a többi között arról is megemlékezik, hogy a királyi udvar kútjába majdnem nyolc stádiumnyi távolságról szurkozott fa- és ólomcsöveken át vezették be a vizet. Budán a Várhoz legközelebb eső források a Svábhegyen levő Város-kút és a Béla király-kútja. Csakis ezek jöhetnek tehát szóba" - írja Horusitzky Henrik 1938-ban, Buda hidrogeológiája című művében.

Emléktábla a kútház falán (fent), valamint a forrás a kútház belsejében (lent) (kép: Varga Máté)

Volt azonban még egy vezeték, amely a városba kb. 3,8-4,2 km távolságból vezette a vizet, hiszen a Szabadság-hegy lejtőjén (Budától nyugatra) még ma is áll két kút. Ma az egyiket "Városkút”-nak, a másikat "Béla király kútjá”-nak nevezik.

Az első kútház esetében több mint 30 méter hosszú vájatokat vágtak a hegybe, és ezeket csúcsíves téglaboltozattal látták el. A vájatok a víz összegyűjtésére szolgáltak. Vízvezetékcsöveket is találtak a környéken. Ez a vezeték a XV. század második felére datálható.

A "Béla király kútja” pereme is középkori. Minden valószínűség szerint ezekből vezették a vizet a piactéri városi kúthoz. Ennek a vízvezetéknek a Duna mellett fekvő Szent Péter elővárosban is volt egy ága. A latin forrásokban ugyanis 1472 óta ott gyakran említenek egy magyarul „Csorgókút”-nak nevezett kutat, amit vízvezeték táplált.

(Részlet Kubinyi András Vízellátás a középkori Budán című írásából)

1930. november 1-én ezt írja a kútról az Uj Budapest: "A Zugligetet, Svábhegyet felkereső kirándulóközönség érdekében közérdekű beadvánnyal fordult most a Virányos- Kútvölgyi Gazdasági és Kulturális Egyesület a polgármesterhez. Kérelmében kiemelte azt, hogy a kiránduló közönség a nyári hőségben csak a legritkább esetben talál olyan helyet, ahol tikkasztó szomjúságát forrásvízzel csillapíthatná. Rámutatott arra, hogy a Svábhegy és Zugliget határán levő Béla király kútja, amelyből üditő, jéghideg forrásvíz csurog, vasráccsal van elzárva a kiránduló közönség elől, az előttük álló régi szerkezetű közkút pedig állandóan rossz és megjavításuk után is néhány nap alatt régi szerkezetüknél fogva újból használhatatlanakká válnak és igy a kiránduló közönség hallja az üditő forrásvíz csobogását, de ahhoz hozzá nem juthat, az értékes forrásvíz pedig kihasználatlanul csurog az árokba. Majd Eperjessy István dr. székesfővárosi tanács jegyzőnek a Zugliget múltjáról gyűjtött értékes adatainak felhasználásával ismertette ezen két forrásnak a múltban való kiváló jelentőségét. A Béla király kútja kutházába befalazott román pillérfejezet négy gótikus boltozati horda és egy onzloplábtöredék társaságában Budapest székesfőváros műemlékei között értékes helyet foglal el. Kérelmében kiemelte az egyesület, hogy tekintettel ezen két kutház történelmi jelentőségére és műemlék voltára azokon átalakítás nem történhet, azonban a kiránduló közönségnek tiszta üditő forrásvízzel való ellátása megoldható lenne oly módon, hogy ezen kut- házak elé eső terület leásatnék úgy, hogy a források vize egy csövön át csurogna ki, amely a kirándulók által meg közelíthető lenne. Ily módon a főváros-elesne az örökös kutjavitási költségektől, ezen források jellege kidomborodna és a kutjavitási költségeknél előálló megtakarításból a forrás nj befoglalásának költsége megtérülne. Ezek alapján kérte az egyesület, hogy a források vizének a kirándulók részére való hozzáférhetővé tételét, a forrásoknak megfelelő keretbe való fogalását és történelmi múltjának emléktáblával való megörökítését".

AJÁNLÓ

Képek

A kútház 1942-ben

A kútház 2018-ban

A kútház (kép: Wikipédia)

AJÁNLÓ