Itt található Magyarország legnagyobb bemutató távcsöve, amelynek kupolájába 50 ember belefér, de itt látható az ország legnagyobb lencsés távcsöve és hidrogén-alfa naptávcsöve is.
A Svábhegyi Csillagvizsgáló a Svábhegy tetején, a Normafától 300 méterre fekszik, erdős környezetben. A 8 holdas ősfás területen, gyönyörű parkban találhatók a kutatóintézet épületei és kupolái. A Svábhegyi Csillagvizsgáló 1921-es alapításakor a főváros 8 holdas (40.000 m2) terület ajándékozásával támogatta a magyar csillagászat újjáéledését. Budapest Székesfőváros Közgyűlése 1924. novemberi határozata alapján ezen kupola építését 100.000 aranykoronával támogatta. Ezen támogatás tiszteletére nevezzük a legnagyobb kupolát Budapest-kupolának.
Történet
A Svábhegyi Csillagvizsgáló hazánk legrégibb és legnagyobb akadémiai
csillagvizsgáló intézete. A XIX. században Konkoly Thege Miklós a
felvidéki Ógyallán sok távcsőből álló csillagvizsgálót épített. Ez volt
a Magyar Királyi Konkoly-alapítványú Astrophysikai Observatorium.
Trianon után látszott, hogy az ógyallai csillagdát elcsatolják
Magyarországtól, ezért a csillagda műszereit napok alatt leszerelték és
Budapestre szállították.
Új akadémiai csillagvizsgálót kellett építeni Budapesten. Klebelsberg
Kunó kultuszminiszter és Tass Antal intézetigazgató végezték a
szervezőmunka oroszlánrészét.
A csillagda a fővárosi önkormányzattól kapott 8 hold földet a
Svábhegyen, ahol 1921-ben elkészült a Meridiánház, itt mérték a pontos
időt az országban. Ezután 1924-ben elkészült az első csillagvizsgáló
(6-os kupola), melybe a 8 hüvelykes ógyallai lencsés távcső került.
Közút még nem vitt ide: ősszel sárban, télen hóban jártak fel a kutatók.
A neoklasszicista főépületet 1926-ban adták át, amely jóval nagyobb
lett, mint ami akkor igény volt, de mára teljesen megtöltötték
csillagászokkal.
1928-ban adták át a 7-es kupolát, ahova az ógyallai 6 hüvelykes lencsés
távcső került. Szintén 1928-ban készült el a monumentális és stílusos
24-es kupola, melyben a 60 centiméter tükörátmérőjű és 5 méter hosszú
Heyde Cassegrain távcső került. Ezzel a távcsőóriással újra európai
szinten jelentős intézetté vált a svábhegyi csillagvizsgáló.
Gazdag tudományos eredmények születtek változócsillag fénymérések,
kettőscsillagok, gömbhalmaz változócsillagok témában. 1938-ig már 35 új
kisbolygót fedeztek fel itt.
A növekvő fényszennyezés miatt az észlelőmunka a mátrai Piszkés-tetőre
(944 m) helyeződött át. Itt egy 60 cm-es Schmidt távcső, majd hazánk
legnagyobb távcsöve, az 1 méteres tükörátmérőjű Ritchey-Chrétien Coudé
távcső működik.
A svábhegyi 60 cm-es távcsőben észleléseket 2013-ban végeztek utoljára.
Az épületeket és a távcsöveket teljesen felújították.
A csillagfény a nagy távcsövön 2018. január 23-án haladhatott át újra. A
távcsőbe most már saját szemünkkel is bepillanthatunk, ill. különböző
detektorokkal fotókat, méréseket végezhetünk.
Podmaniczky-kupola
Összehajtogatott távcső, kormánykerékkel vezetve
Az 5 méter átmérőjű kupola műszere egy 15 cm-es lencseátmérőjű, 2 méter
25 centiméteres fókusztávolságú (150/2250) Zeiss AS lencsés távcső, mely
különleges, ún. coudé-szerelésű.
A távcső összehajtogatott fénymenetű: a frontlencse által fókuszált
fényt két nagy segédtükörrel periszkópszerűen megtörik, és a fényút vége
a távcső tengelykeresztjének egyik tengelyében fut végig.
A coudé fénymenet nagy előnye, hogy a távcsőbe, bárhova is állítjuk,
mindig ugyanonnan, ugyanarról a helyről kell belenézi: a fölfelé álló
rektaszcenziós tengely végében. Ez persze izgalmassá teszi a
megfigyelést, mert sokszor a megfigyelt égitestnek háttal nézünk a
távcsőbe!
Az objektumok keresését az óramű pontossággal összerakott Zeiss
mechanika teszi elegánssá és élvezetessé: nagy karokat, fogantyúkat kell
tekerni a távcső állításához, mintha autóvolánnál ülnénk. Az objektív
briliáns, kontrasztos, kristálytiszta leképezésű, élvezet belenézni.
Névadó
Ebben a kupolában állt négy évtizeden át a kiskartali csillagvizsgáló 19
cm-es Merz–Cook-refraktora, amit báró Podmaniczky Géza és neje,
Dégenfeld Schomberg Berta adományozott a csillagvizsgálónak. A kupolát
1928 májusában adták át.
Heyde-kupola
A Svábhegyi Csillagvizsgáló Intézet első kupolája 1922-ben kezdte meg
működését.
Itt kapott új helyet az Ógyalláról átmenekített 20 cm lencseátmérőjű,
Heyde gyártmányú refraktor. Ez a távcső került 1947-ben a gellérthegyi
Uránia Bemutató Csillagvizsgálóba, ahol százezrek figyelhették meg vele
a csillagos ég és az égitestek szépségét.
Az 5 m átmérőjű kupolát a fák az évek során körbenőtték, így jelenleg
használaton kívül van, távcső sincsen benne. Távcsővel való
felszerelésére megtettük az előkészületeket.
Budapest-kupola
A Budapest-kupola a terület leglátványosabb távcsőkupolája, amely
romantikus környezetben, erdős fák között helyezkedik el. 1928-ban adták
át, s a 10 méter átmérőjű kupola rejti Magyarország második legnagyobb
távcsövét. A műemlék védettségű kupola klasszicista stílusa
építészetileg is kiemelkedő.
Az épület 3 szintes. Legalul a pinceszint található, ahova vékony
csigalépcsőn juthatunk le. A tér közepén a távcső hatalmas monolit
alapja található, mely a rezgésmentesség miatt az egész épülettől
független. A magasföldszintre a főbejáraton át léphetünk.
Az előtérben egy méretes és különleges műszer, a blink-komparátor
található. Az analóg korszak során a komparátorba az ég ugyanazon
területét ábrázoló nagy fotólemezeket lehetett berakni. A két, eltérő
időben készült fotót a komparátor optikailag egymásra vetíti. Ha
fotópáron egy apró, jelentéktelen, egyébként megtalálhatatlan kisbolygó
elmozdul, ezt a komparátor azonnal látványosan, térből kiugróan jeleníti
meg.
Az előtérből kutató és vezérlőszobák nyílnak a korfolyosón. A
magasföldszintről lépcsőn az észlelőtérbe jutunk. Középen a
távcsőkolosszus lenyűgöző látványa fogad. A faácsolatú kupola belül
míves faborítással burkolt, kívülről időjárásálló rézlemezek borítják. A
kupolát motor forgatja körbe, a kupolarés azonban ma is a klasszikus
körfonatú kötéllel, kézi erővel nyitható.
A tükrös távcső
A főműszer egy 60 cm tükörátmérőjű Zeiss-Heyde távcső. A nagy
kutatóobszervatóriumok távcsöveibe belenézni szabad szemmel nem lehet. A
távcső végén egy detektor van, ami a kutatások miatt nem leszerelhető. A
Svábhegyi Csillagvizsgáló főműszerét viszont úgy alakították ki, hogy
minden érdeklődő bele tudjon nézni és saját szemével csodálhassa meg az
égitestek szépségét a távcsőóriáson át.
A Heyde távcsőnek két fénymenet szerelése van: Az 5 méter hosszú
távcsőtubus végén az utolsó panel a segédtükörrel együtt cserélhető.
Ferde sík segédtükör esetén Newton fénymenetű a távcső, belenézni a
távcsőtubus tetejénél lehet. Ez nem egyszerű feladat, zenitben
észleléskor 5-6 méter magasra kell mászni. Ennek érdekében a távcső
alatti 8 méter átmérőjű emelőpadló hatalmas láncokkal és motorokkal
felemelhető. A Newton szerelés előnye, hogy nagy látómezőt biztosít,
nagyobb égterület fotózható vele. Ha a távcső elején a sík segédtükröt
hiperbolára cseréljük, a távcső Cassegrain fénymenetű lesz. Ekkor a
tükör a fényt a távcső végébe veri vissza, a kifúrt főtükrön át a
távcsőtubus végénél lesz a betekintés. Ez sokkal kényelmesebb és
elegánsabb megfigyelés tesz lehetővé, viszont az így kapott 15 méteres
fókusztávolság nagyon nagy nagyítást, és kis látómezőt eredményez
(600/15000). A távcső biztonsági okokból az utóbbi, Cassegrain
szerelésben üzemel.
A lencsés távcső
Magyarország legnagyobb lencsés távcsöve. A főműszer oldalára
rögzítették a 30 cm lencseátmérőjű, 4,5 m fókuszú (300/4500) Zeiss
akromatikus lencsés távcsövet.
A lencsés távcsövek a tükröseknél élesebb, kontrasztosabb képet adnak.
Ez a távcső így hazánkban egyedülálló esztétikai élményt nyújt akár
1000x nagyításon a Szaturnusz gyűrűiről, a Jupiter felhősávjairól, vagy
a Hold vulkáni dómjairól.
A főműszerhez másik lencsés távcsőként a 25 cm átmérőjű, 3,75 méteres
fókuszú (250/3750) Konkoly-féle refraktor csatlakozik. A műszer Konkoly
Thege Miklós legendás ógyallai csillagvizsgálójának legnagyobb lencsés
távcsöve volt.
A Naptávcső
E távcső egy 15 cm-es hidrogén-alfa naptávcső, hazánk legnagyobb
hidrogén-alfa naptávcsöve.
Az amerikai Lunt152PT (152/750) egy különleges interferencia
szűrőrendszert használ arra, hogy a Napot mélyvörösben, a hidrogén elem
alfa emissziós hullámhosszán (656,28 nanométer) mutassa meg.
A távcsővel a naplégkör csodálatos világa tárul elénk, szökőkút,
szúróláng, csipke, híd és lángfüggöny alakú naplángok (protuberanciák)
játéka, melyek kitörnek és visszahullanak a Napba. Napfelszín előtt
kígyózó, hernyószerű filamentek, aktív területeken világító plázsok
lenyűgöző látványa.
A kalcium-K távcső
Egyedülálló bemutató távcső hazánkban a kalcium-K naptávcső, mely a
hidrogén-alfa távcsőhöz hasonlóan működik. A távcsővel a közeli
ultraibolya tartományban (393 nm) figyelhetjük meg a halvány sötétlila
Napot.
A betekintéshez sötét észlelőtakaró szükséges. A távcső a naplégkör
alsóbb rétegének jelenségeit, a fáklyákat, plázsokat és a
szupergranulációt mutatja meg.
Tass Antal-meridiánház
Különleges délkör-műszer a letolható tetejű épületben
A meridiánházban található speciális műszer a pontos idő mérésére
szolgált. Az 1922-ben átadott épületben a Magyar Háromszögelési
Intézettől kapott passzázsműszerrel indult meg az időjelző szolgálat. A
letolható tetejű, pontosan kelet–nyugati tájolású épületben a csillagok
átvonulását figyelték délkörön (meridiánon). Innen szolgáltatták a
pontos időt a MÁV számára.
Klebelsberg-előadóterem
A meridiánházban található a Klebelsberg-előadóterem, melyben 3D
mozirendszer, és a mikroszkópos laboratórium található.
Névadók
A meridiánház Tass Antal, az intézet első igazgatójának nevét viseli.
Tass, aki 1899 óta az Ógyallai Csillagvizsgáló munkatársa, később
aligazgatója volt, nagyon sokat tett az ógyallai csillagvizsgáló
műszereinek Budapestre menekítéséért és az új Svábhegyi Intézet
felépítéséért, működésének elindításáért.
Az előadóterem gróf Klebelsberg Kunó nevét viseli. A Svábhegyi
Csillagvizsgáló Intézet Klebelsberg Kunó kultuszminiszter áldozatkész
támogató munkája nyomán épülhetett fel. Az 1922-ben hivatalba lépett
Klebelsberg fogta össze a szervezési és finanszírozási munkák
oroszlánrészét.
Főépület
Háromszintes, neoklasszicista stílusban épült kutatóépület erkélyekkel
és sík tetőterasszal.
A Konkoly Thege Miklós út felé néző régi főbejárat mellett található
Pásztor János női alakot ábrázoló „Sic itur ad astra” (Így juttok a
csillagokig) c. szobra. Az épület jelenleg 130 csillagász kutatónak és
technikusnak biztosít munkahelyszínt.
Amőba
Műszaki laboratóriumokat tartalmazó kutatóépület.
Nevét nehezen meghatározható amőboid alakjáról kapta. Az idők során a
növekvő kutatói igénynek megfelelően folyamatos hozzáépítésekkel bővült,
így kapta meg mai amőba alakját.
Szöveg és képek: Svábhegyi Csillagvizsgáló
Képek
A Budapest-kupola
Hell Miksa és a budai csillagászat története
Hell Miksa a magyar csillagászat megteremtője, akinek
tevékenysége nemzetközileg is jelentős. Az ő javaslatára épült az akkori
budai Királyi-palotára csillagvizsgáló torony Mária Terézia uralkodása
idején.
A XVIII. század végén keletkezett, Budát ábrázoló metszeteken világosan
kivehető egy érdekes, négyszögletes építmény a palota tetején: ez volt a
Mária Terézia által Nagyszombatból Budára, mégpedig magába a barokk
palotába beköltöztetett Királyi Magyar Tudományegyetem
csillagvizsgálója.
A palota Dunára néző homlokzata a Karl Zillack által épített
csillagvizsgáló toronnyal
Hell Miksa 1738-ban belépett a jezsuita rendbe,
amelynek egy évszázaddal korábban Pázmány Péter is a tagja volt. E rend
jelentős szerepet töltött be ekkoriban az ország művelődési és
tudományos életében. Jellemző a korra, hogy a vallási alapokon álló
egyháziak érdeklődése egyre inkább a természettudományok felé fordult.
Miksát a rend 1740-ben Bécsbe küldte, ahol már működött egy
obszervatórium. Alapítója, Joseph Franz természettudós őt választotta
meg segédjének, így Miksa egyre inkább az asztronómia rabjává vált.
Bécsi tanulmányainak befejeztével hazakerült Magyarországra, Lőcsén,
később Nagyszombatban, majd Kolozsvárott tevékenykedett.
1755-ben ismét Bécsben dolgozik, ahol Mária Terézia az egyetemi
csillagvizsgáló intézet igazgatójává nevezi ki, emellett megteszi udvari
csillagászává is.
Amikor rendtársával, Sajnovics Jánossal 1769-ben az észak-norvégiai
Vardø szigetén a Vénusz átvonulását figyelték meg, Hell figyelt fel a
lapp és a magyar nyelv hasonlóságára (legismertebb portréján is lapp
ruhában látható - kép jobbra fent, Johann Elias Haid metszete). A
magyarok származását kutatta, s elsősorban Anonymus nyomán a kazárokkal,
törökökkel és a kunokkal való rokonságot hangsúlyozva egy valaha volt
finn-lapp nép leszármazottjainak vélte a magyarságot. Bár magyarul nem
beszélt, levelezése tanúsítja, hogy magát magyarnak vallotta.
A XVIII. század második felére az abszolutisztikus államok
(Franciaország, Portugália, Spanyolország) uralkodó köreiben egyre
erősebbé vált a hatalom összpontosításának törekvése, és az egyháziak
által betöltött pozíciók megszerzésének vágya. A felvilágosodás
gondolkodói és a szabadkőművesek is egyre erőteljesebben igyekeztek
kiszorítani az egyházat a szellemi életben betöltött pozíciójából. A
jezsuitákat mint a katolikus egyház fő támaszát tartották számon, ezért
a rend hamarosan célkeresztbe került. Először Portugáliából, majd
Spanyol- és Franciaországból űzték ki a jezsuitákat, végül addig
zsarolták a pápát, hogy XIV. Kelemen 1773-ban politikai nyomásra
feloszlatta a rendet.
Hell Miksa karrierje ennek ellenére megy tovább, s az egyetemi
pozícióját továbbra is betölthette. Magas szinten foglalkozott a
matematikával, teológiával, emellett az orvostudományban is jártasságot
szerzett. Elsők között mérte meg a Nap és a Föld közti távolságot,
számos tudományos művet írt, de nevéhez fűződik az egyik első
csillagászati évkönyv kiadása is.
Hell korának csillagászai között nagy tekintélyt vívott ki. Amikor
1773-ban feloszlatták a jezsuita rendet, Mária Terézia a négy karral
működő nagyszombati egyetemet Budára helyeztette át. Ennek céljára a
Királyi-palotát engedte át, amelyet palotaként sosem használt az
uralkodó család. Három karnak jutott hely a palotában, míg az egyetem
teológiai kara a budavári Nagyboldogasszony templommal szomszédos volt
budai jezsuita rendházba költözött.
A budai csillagvizsgáló kialakításához Hell kapott megbízást, aki az
egyetem épületét tartotta e célra a legmegfelelőbbnek. Ebben Makó Pál
mennyiségtan tanár, Csapody Lajos könyvtárnok és Sajnovics János
finnugor nyelvkutató voltak segítségére. Hell vállalta magára a
működtetés vezetését, s feljegyzéseiket 1780-tól a berlini Bode
tudósításaiban tették közzé.
Mária Terézia Hell Miksára bízta az építkezés megszervezését is, amit
jelentős összegekkel támogatott. Ekkor új eszközöket is beszereztek. A
Dunára néző tornyot Franz Anton Hillebrandt tervezte, Hell és Karl
Zilack pedig az építési munkálatokat felügyelték.
A palota nyugati oldala Mária Terézia idejében
A csillagvizsgáló tornyot a palota főszárnyának
közepére helyezték el. Ennek alsó három emeletén laktak a csillagászok,
míg az obszervatórium a torony legfelső emeletén helyezkedett el. A
csillagvizsgáló intézetnek Hell Miksa elvei alapján kettős célt kellett
ellátnia, egyrészt az észlelést, másrészt - egyetemi intézményről lévén
szó - a oktatást.
A Királyi Magyar Tudományegyetem nem használhatta sokáig a palotát, mert
amikor II. József a legfőbb hivatalokat Budára költöztette, az
egyetemnek át kellett települnie Pestre. Ennek ellenére az egyetemi
nyomda és a csillagvizsgáló Budán maradt.
A csillagvizsgáló tornyot végül 1829-ben bontották le statikai problémák
miatt. Szerepét viszont már korábban átvette az 1815-ben épült
gellérthegyi Csillagda.
Hell Miksa 71 éves korában, 1792. április 14-én hunyt el Bécsben.
Tudományos érdemeiért több tudós társaság és akadémia a tagjává
választotta, nevét kráter viseli a Holdon, valamint kisbolygót is
neveztek el róla.
Pest és Buda látványa Joseph és Peter Schaffer látképén, 1787-ben