Az iskola a XIX. század nagy romantikusának, Jókai Mór nevét viseli. Névválasztásunkat indokolta a környezet: híres szőlőjének szomszédsága, valamint anyagi segítsége, mely hozzájárult ahhoz, hogy állhat a ma is szemet gyönyörködtető, szecessziós stílusú iskolaépület. Az iskola bár svábhegyiként van feltüntetve, az tulajdonképpen pár méter híján már az Istenhegy területén fekszik.

AJÁNLÓ

Az iskola létrejötte összefügg a Szent Lászlóról elnevezett templom felépülésével. Itt, a Költő - Felhő - Diana utcák által határolt helyen, már 1858 óta működik tanintézet (épp ezért ezt az időpontot tartják az iskola alapítási évének). Az iskola ekkor egy fagerendákból álló, négy szobás kis házikó volt, amely idővel - a svábhegyi lakosság számának növekedésével arányosan - egyre szűkebbnek bizonyult.

"A budai hegyvidék lakóinak megmagyarositásában 30 év óta végez nehéz és fontos missziót a svábhegyi iskola. Nehezet azért, mert az őslakóknak a szomszédos német községbeliekkel való rokonsága folytonosan felfrissíti idegen nyelvű elemmel az iskola anyagát. Fontosat pedig azért, mert a hegyvidéket körülvevő budaörsi és budakeszi németséggel szemben valóságos védőbástyája a főváros magyarságának ma is. A nemzeti ébredés dicső idejében a nagy Eötvös ajkán csendült meg falai között az első magyar szó" - kezdi cikkét a Magyar Székesfőváros az új iskola építésének vágyáról 1902. február 2-án.

"Mikor fáradt kezéből letette a tollat, hogy a Karthausiba merült lelkét felüditse a budai hegyek árnyas erdei között, be-betért az akkor egy szűk kis szobácskából állott iskola falai közé és a nagy pedagógus varázsszavával gyújtott mécset és szította ennek lángját magasan lobogó honszerelemmé a magyarul alig értő gyermekek szivében. Az iskola ma is kincs gyanánt őrzi azt az általa ajándékozott értékes iránytűt, melynek segítségével az utóbb Magyarország kultuszminisztere maga magyarázta a svábhegyi gyermekeknek, hogy merre van az a kelet, melyről honfoglaló őseink származtak a dicső haza földjére.

Azóta megváltozott a svábhegyen minden, csupán egy nem : a világhírű Nyaralótelep szebbnél szebb villái között szerénykedő gerendás iskolaház nem változott meg. Toldozták, foldozták, mig a kis telek engedte, de a mai viszonyokhoz mérten most már annyira szűk, hogy a körzetébe tartozó tankötelesek egyre növekedő számát egy általán nem képes többé befogadni.

Az illetékes iskolaszék a kellő időben megtette az uj iskola építése iránti előterjesztését a tanácshoz. Rámutatott arra, hogy a rozoga iskolaház négy termében ma hat elemi és négy gazdasági osztály nyer oktatást. A jövő tanévben pedig a vegyes osztályoknak további elkerülhetlen szétválasztásával nyolcz elemi, s a gazdasági iskola harmadik fiú- és harmadik leány osztályának megnyitásával hat gazgasági, összesen tehát 14 osztálya lesz az iskolának. Ennek a 14 osztálynak négy teremben való tanitása képtelenség. Miután ezen az állapoton bérelt helyiségekkel segíteni nem lehet: a népiskolai oktatás a svábhegyen előreláthatólag már a jövő tanévben csődbe jut.

Nem lehet rajta bérelt helyiségekkel segíteni azért, mert a svábhegy előkelő nyaralótelep, ahol bár nagyon sok a szebbnél-szebb villa, de állandó, tehát téli tartózkodásra alkalmas épületek nincsenek. Amennyiben mégis volnának, ezek tulajdonosai kincsért sem engedik át iskolai czélra. A spekulátióra épült villák pedig vékony falu, egy ablaku szellős kis szobáiknál fogva iskolai czélra egy általán nem alkalmasak.

Nem lehet váltakozó tanítási renddel sem segíteni a dolgon, mert az iskola körzetébe tartozó tankötelesek nagy része egy- sőt másfélórai távolságról jár az iskolába. Mert a téli sötét napokon a délutáni oktatás lehetetlen. Mert az őszi rossz idők beálltától tavaszig nemcsak a 6-12 éves kor közötti elemi iskolás kisgyermekekre, de sokszor a felnőttekre is veszedelmes, sőt néha egyáltalán lehetetlen a síkos, vagy hóval borított hegyi utak járása a délesti órákban. Már pedig a váltakozó tanitási rend este 5, sőt hat óráig is az iskolában tartja a gyermekeket, akik közül sokan korom sötétben 7-8 órára vergődnének haza.

Azért van a svábhegyi iskolánál most is külön nyári és külön téli órarend, hogy az elemi iskolás kisgyermekek télen már alkonyat előtt a szülői ház oltalma alá juthassanak.

Kérünk tehát a svábhegyen uj- és a helyiviszonyoknak megfelelő iskolát. Kérjük minél hamarább azt az iskolát, melynek nemcsak a helyi körülményekkel számoló, de a távolabbi jövőre is előrelátó terveit Bárczy dr. tanácsnok az ügyosztály kitűnő vezetője, a mérnöki hivatallal sürgősen elkészíttette és amely ma már bizottsági tárgyalások alatt is áll. Kérjük az uj iskola sorsa felett dönteni hivatott bizottságokat, a tanácsot és közgyűlést, keressenek és találjanak a város mai pénzviszonyai mellett is fedezetet és módot az uj iskolának a jövő tanévre leendő felépítésére és ezzel a népiskolai oktatás csődjének elkerülésére a svábhegyen, valamint arra, hogy a gyönyörű villák között szerénykedő ósdi épület és benne a vegyes osztályok ne legyenek okai annak, hogy a családos nyaralók és villatulajdonosok inkább gyermekeik levizsgáztatása után júliusban vonulnak ki a felséges levegőjű svábhegyre, semhogy a főváros palotaszerű modern iskoláiból a svábhegyi rozoga iskolának és ebben a fiukat a leányokkal egy teremben tanító falusi rendszernek adják át gyermekeiket".

1923. decemberében a Főváros 4 és fél millió koronát adott az iskola gazdasági épülete elkorhadt fazsindely tetőzetének helyreállítási költségeire.

1926 nyarán a Svábhegyi Egyesület hosszú közdelmek árán elérte, hogy az iskola elötti parkból eltünjenek végre a piaci bódék és egyéb árusok, ugyanis vélekedésük szerint a városrésznek nincs egyetlen olyan parkja sem, ahol megpihenhetnek a turisták. A piaci forgatag ekkor a templom és a régi iskola elötti területen volt, de ekkor már zajlott az új téglaszerkezetű iskola építése is. A Budai Napló ad betekintést a körülményekbe: "Elrámolják onnan a piaci bódékat és áthelyezik őket a barakiskolába. Az iskolát átviszik őszkor a Diana-uti iskolába, de előbb még húznak rá egy második emeletet (Elég szerencsétlen idea kétemeletes iskolát építeni ott, ahol van elég terület). Az igy felszabadult barakiskolába pedig az élelmiszerárusításon kívül tűzoltósági kirendeltséget helyeznek el, 14 főnyi, tüzőrséggel és fecskendővel. Azonkívül kertészeti kirendeltség jön oda, kerti őrrel és 3 munkással és végül a köztisztasági hivatal állít be laktanyát: egy altiszttel, 12 ággyal és 4-5 lóval".

1926-ban a "Diana-úti" iskola építésére 320.000 pengőt szavazott meg a Főváros, amit később 120.000 pengővel egészítettek ki az emeletráépítés miatt. Erre a kiegészítésre azért is volt szükség, mert a Költő utcai kisdedóvót is az iskola épületében helyezték el.

1927-ben újjáépítik az iskola udvarának üvegházát. Erre szintúgy támogatást adott a Főváros: "A törvényhatósági bizottság közgyűlése a tanács előterjesztésére a folyó évi költségvetésben az I., Diana-úti ismétlőiskolával kapcsolatos kertészeti gyakorlótelep üvegházának újjáépítésére előirányzott 9600 P, azaz Kilencezerhatszáz pengő felhasználását engedélyezi az 1927. évi költségvetés terhére". (a Svábhegy akkor még az I. kerülethez tartozott - a Szerk.)

Az iskolabővítés költségvetését 1927. augusztus 13-án hagyták jóvá.

1928. tavaszán egy szélvihar megrongálta az építkezést, ezért a Főváros hitelt nyújtott az iskolának a váratlan költségek fedezésére.

Az iskolát végül felépítették, amit 1929-ben adtak át. (sajnos erről nincs több információnk)

Ugyanezen évben Budapest vezetése országos nyaraltatási akciót szervezett, amikor vidéki gyermekek látogattak el a fővárosba, a fővárosiak pedig vidékre. Az Új Budapest szeptember 7-én így számolt be az eseményről: "A körút utolsó stációja a Diana utcai iskola, amelyik központi fekvésénél és modern berendezésénél fogva központja a svábhegyi nyaraltatási akciónak. A hatalmas udvaron a fehérre súrolt asztalokon hazulról hozott tányérja, kése, villája, ivófazeka van minden fiúnak, boldogan várják az odahaza szokatlan nagyszerű menüt, amely itt ugyanaz, mint a többi étkeztető helyeken: csontleves és szilvásgombóc. A vadonatúj autóbuszban, amely a bizottsági tagokat és a sajtó képviselőit a budai hegyvidéken levő nyaraló gyerekekkel tele iskolákba szállítja, a közgyűlés előkelő tagjai foglalnak helyett. Az autóbusz első stációja a Labanc uccai elemi iskola. Itt leánygyermekek nyaralnak, nagyobbrészt vézna, görbehátu, sápadt kis leánykák, akiket pincelakások odúiból, kültelki nyomortanyákról ragadott el néhány heti napfényre, jó táplálkozásra, jó levegőre a főváros jótékony keze. A tágas és árnyékos udvaron, kisebb leánykákból álló csoportnak vidám mesét mond egy tanítónő, egy másik csoport feljebb a hegyoldalán uszótrikóban, kis szoknyácskákban, rythmikus tornagyakorlatot végez, a harmadik csoport pedig egy százados fa körül kergetősdit játszik. A hálótermek az eredetileg baraknak épült iskolában tiszták, világosak, szellősek: kifogástalan az ágynemű, jól megtömött szalmazsák, rend és fegyelem mindenütt. A konyhában készül az egyszerű, de tápláló ebéd, csont és zöldséglevest kapnak nagyszerű, csontfejlesztő D. vitamint tartalmazó májgaluskával a leánykák, utána krumplis-szilvás gombóc lesz, ami kedvence a gyerekeknek.

Tovább száguld az autóbusz, és pár perc múlva a zugligeti iskolánál vagyunk, ahol a kép ugyanaz: játszadozó, örvendező gyerekek, a konyhában készül a csontleves és a gombóc. A következő cél a svábhegyi iskola, de útközben megállunk a Városkutnál, amely a félnapi vagy egésznapi kirándulásokra in dúló belterületi iskolák ebédeltető helye. Az árnyas fák alatt éppen ebédre készülnek a kiránduló gyerekek, itt kapnak kosztot a vidéki és külföldi csereakció során Pestre ke. rült gyerekek is, akiknek napközben a főváros szépségeit és neveze tességeit mutatják meg vezetőik. A városkúti ebédelőhelyen húsos nap van, nagy tányér kelkáposzta-főzelékhez fél pár virstlit és hatalmas darab kenyeret kapnak a gyerekek, akik jóizüen és farkasétvággyal eszik az igazán kitünően elkészített ételeket.

A körút utolsó stációja a Diana utcai iskola, amelyik központi fekvésénél és modern berendezésénél fogva központja a svábhegyi nyaraltatási akciónak. A hatalmas udvaron a fehérre súrolt asztalokon hazulról hozott tányérja, kése, villája, ivófazeka van minden fiúnak, boldogan várják az odahaza szokatlan nagyszerű menüt, amely itt ugyanaz, mint a többi étkeztető helyeken: csontleves és szilvásgombóc.

Szóba ereszkedünk a gyerekek kel. Az egyik, vézna, soványka fiú, gerincénél csak a lábait görbítette el jobban az angolkór, pityeregve mondja, hogy életének legszebb napjai a mostaniak, odahaza naponta egyszer eszik kávét, néha az is kimarad, ha az apja nem kap csomagszál] itási munkát a Lehel-piacon. Mellette élénk, virgoncszemü falusi fiuccka kuporog, vidékről való, szülei elküldték Pestet látni, ő náluk addig egy kis pesti tanulótársa hi- zik a Borosa tehén áldásos tején... Kérdezősködésünkre kórusban jelentik ki, hogy a koszt kitűnő, nagyszerűen játszanak egész nap és pompásan alszanak".

Az iskola 2008-ban ünnepelte fennállásának 150. évét, ezért játékos versenyre hívta a budapesti, Jókai Mór nevét viselő általános iskolákat február végén. A versenyre hónapok óta készültek a diákok - Pintér Arianna, Villás Dániel, Ács Vivien, Jenes Nikolett, Kelemen Tamás - és tanáraik (Bozsikné Nehéz Ildikó, aki a tablót készítette, Lukács Klára és Ujváry Éva, akik a gyerekek tárgyi tudását alapozták meg és fejlesztették tovább), mert a "belépő" Jókai: Egy magyar nábob, valamint Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora című művek alapos ismerete volt. Ezen kívül Jókait bemutató tablót kellett készíteni, majd eljuttatni a verseny színhelyére. A feladatok érdekesek, szánvonalasak voltak, amelyhez a tárgyi tudás éppúgy elengedhetetlen volt, mint a kreativitás: elbeszélés írása, interjú Jókaival, regényrészlet (Egy magyar nábob) ihlette rajz készítése, összekevert műcímek, puzzle kirakása, szereplők felismerése párbeszéd alapján, értelmező, hangsúlyos olvasás. A verseny nagyon szoros volt, fej-fej mellett haladtak az iskolák tanulói. A zsűrinek olykor nehéz dolga akadt, amikor a kreatív feladatok megoldását, kivitelezését kellett elbírálni. A Jókai nevét viselő budapesti iskolák versenyén az első helyen a házigazda Xll. kerületi, a második helyen a XVII. kerületi, harmadik helyen a VIII. és negyedik helyen a XVI. kerületi Jókai Mór Általános Iskola végzett.

A műemlék jellegű épület a felújításoknak köszönhetően kívül-belül megszépülve, saját játszókerttel, jó levegővel várja a gyermekeket.

Jókai születésének 175. évfordulójára elkészült a Diana-park. Az iskola előtt kialakított Jókai agóra és szoborkompozíció tovább gazdagította az esztétikus környezetet. A padok és szobor kedvenc helye lett nemcsak gyermekeinknek, de örömmel várakoznak itt a szülők, s pihennek meg az ide látogatók.

Napóra az iskola homlokzatán

"(Az iskolaköteles gyermekek száma) a Svábhegyen 77-re, a Ferenczhalmon s Lipótmezőn 60-ra emelkedett, minélfogva Budaváros ezek számára két iskolát állított: de hogy magyart-e vagy németet, az nincs megírva" - Vasárnapi Újság, 1858.

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ