Buda Palota (volt Postapalota)

XII. kerület, Városmajor, Krisztina körút 6-8. (Széll Kálmán tér)

Írta: Varga Máté 2021. április

A trianoni békediktátum utáni új építkezésekre gyakorlatilag évekig nem került sor. Az országban rohamos infláció indult meg, a korona értéke gyors ütemben romlott. Ez csak 1924-ben kezdett el stabilizálódni, majd 1927. január elsején bevezették a pengőt. A meginduló építkezések lendületét az 1930-as gazdasági válság újból megakasztotta.

E nehéz korszakban a Magasépítési ügyosztály inkább csak az építkezések előkészítésével foglalkozott, bár néhány építkezésre azért ekkor is sor került.

A magyar építőművészetben ekkor három stílustörekvés mutatkozott, és ezek a postaépületeken is nyomon követhetők. Az első a historizáló épületeket tartotta szépnek, a másik a Bauhaus és más nyugat-európai, az "új tárgyilagosság" elnevezéssel induló, jobb híján modernnek nevezhető homlokzatokat kedvelte. A harmadik a népi hagyományok ápolására, utánzására törekedett. Kivételnek tekinthető néhány többfelé besorolható épület, mint a Budai Postapalota.

E törekvéseket egymástól évszámokkal elválasztani nem lehet, mert a különböző stílusáramlatok egymás mellett éltek. Éppen ez a keveredés okozta az éles irodalmi vitákat.

A Posta részéről már 1914 óta igény volt egy igazgatósági épületre, melyhez Ray Rezső készített terveket. Az építész e tervek szerint az általa már korábban tervezett és épített József távbeszélő központ melletti telekre álmodta meg a Posta új épületét, de sajnos az első világháború miatt ez nem épülhetett meg.

Ekkor a Buda központjában fekvő üres telken az előző tulajdonos, a Chevra Kadisa (Zsidó Jótékonysági Egylet) társaság a telket áruba bocsátotta, mert nem tudott városképileg elfogadhatóan elég nagy épületet emelni rajta.

Hauszmann Alajos, a Postaházak Építési Bizottságának tagja nyilvános tervpályázatot javasolt. Főképp azért, hogy a nagy munkával néhány "kenyér nélküli" építészt foglalkoztathassanak. A benyújtott tervek közül Sándy Gyula műépítész kapta meg az első díjat, majd a kiviteli tervek elkészítésére és művezetésre is megbízást kapott.

Sándy Gyula
(1868. július 25. – 1953. június 12.)
építészmérnök, műegyetemi tanár

A gazdasági válság okozta munkanélküliség enyhítésére a gőzkazánok legyártására a drágábbik ajánlatot fogadták el, amelyet a hazai Radiátorgyár szállított le. Az ekkoriban általános bérproblémák miatt engedélyezték, hogy a kőművesek bérét villamospénzzel emeljék.

A külső falak téglából készültek, a középső falak vasbetonvázasak. Az egyenlőtlen süllyedés miatt keletkezett feszültség következtében az első időkben a mennyezetről több helyen levált a vakolat, de szerencsére baleset egyszer sem történt.

Az erősen lejtős telek kétszintes pince létesítésére adott alkalmat. Kuriózumnak mondható, hogy a mélyen a földbe nyúló építkezés egy olyan vízeret nyitott meg, amely akkor Budán még nem létezett. Ennek felszínre törő vizét ma is szivattyú emeli át a csatornába.

Az épület neve 1924 augusztusában Budai Postapalota lett, amelyet jegyzőkönyvben rögzítettek.

Még Nádler Róbert műegyetemi tanár angyalos címert ábrázoló - azóta már nem látható - mozaikját sem akarták engedélyezni azzal a magyarázattal, hogy a Posta "már túl díszesen épít". Két hónap múltán azonban mégis hozzájárultak azért, nehogy botrány keveredjen abból, hogy nem rakták fel az ország címerét.

A kivitelezés során hangsúlyozott követelmény volt a takarékosság, mivel a felvett külföldi kölcsönből kapott hitelt nem lehetett fölösleges pazarlásra fecsérelni. Ennek következménye többek között az, hogy az alsó két szint kőburkolatán és az észak-magyarországi reneszánszot idéző sajátos, párkány nélküli pártázaton kívül, a homlokzatot csak egyszerű téglalizénák és köztük vakolt falsávok alkotják.

Amikor más, akkori épületek emeletenként más-más ablakkiképzést kaptak, itt költségkímélésből az összes ablak egyforma, be nem süllyesztett rudazatos zárral. Ugyanez állt az ajtókra is.

Különös, hogy a luxus látszatát is elkerülendő, vaskilincseket szereltek föl, holott ezek külön legyártva drágábbak voltak, mint a készen megvásárolható rézkilincsek. A középfal felé lejtő kishajlású vörösrézlemezzel fedték az időtállóság érdekében.

A középületekhez képest a szokásosnál kisebb emeletmagasságok és födémvastagságok az előírt maximális 23,5m-es párkánymagasság következményei voltak. De ez egyúttal gazdaságossá is tette az épületet, mivel a Főpostával összehasonlítva 25ezer légköbméterrel kisebb térfogat mellett 20%-kal nagyobb a hasznos alapterülete.

A kivitelezés két ütemben történt: előzsör - 1925 nyarán - az országban elsőnek létesített Rotary rendszerű távbeszélőközpont elhelyezését szolgáló épületrész lett készen, majd egy évvel később, 1926-ban a második épületrész. Ezzel 70ezer légköbmétert jóval meghaladó terjedelmű teljes épület beköltözhetővé vált, ez - az előregyártás nélküli építkezésről lévén szó - elismerendő teljesítmény.

A Postaházak Építő Bizottságának elnöke 1926 márciusában örömmel nyugtázta, hogy a "vezérigazgatóság a Krisztina körúti palotába költözvén, a mai ülés az első, amelyet itt tartunk".

Ekkor döntöttek az utcasorok szobrászati kiképzéséről. Bory Jenő "Földgömb" című munkáját fogadták el. A dombormű a II. világháborúban elpusztult. A háborúban a nagy postaépületek közül a Budai Postapalota szenvedett a legtöbbet.

Sándy Gyula máséval össze nem hasonlítható, sajátos építészeti formanyelvét nem utánozták. Alapja az időnek ellenálló, tartós anyagok alkalmazása. A kőlábazat fölötti téglasávozás között, a felső emeletek mellvédjein az általa kedvelt, magyaros sgrafittó-díszes homlokzaton puritánság érezhető. A jobb megjelenéshez az ablakok kő mellvédpadjai is hozzájárultak.

A tető fölé emelkedő, a felvonógépházat magába foglaló kör alakú torony, a Várfok utcai épületsarok hegyesszögű mivoltának eltűntetésén túl, már messziről az épületre irányítja a figyelmet.

A tervezőnek sikerült minden külső építményt (garázst, kerítést) az épülettel összhangban egységes megjelenésűvé tenni. Végül is a Budai Postapalota Budapest egyik egyedi külsejű épülete lett, és jellegzetessége mellett is érdekes alkotás akkor is, ha egyesek építészeti-művészeti szempontból kedvezőtlenül ítélik meg.

A Postapalota eladása körüli botrány

A Fővárosi Főügyészség 2013-ban vádat emelt különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt. A vádhatóság szerint 2007-ben a megvádolt személyek áron alul, négymilliárd forintért értékesítették a székházat, és magas áron bérelték az újat. Mindezt tetézték azzal, hogy valótlan adatok közlésével megtévesztették a Magyar Posta Zrt. igazgatóságát, felügyelőbizottságát, valamint az ÁPV Zrt. igazgatósága tagjait, akik a székházbérlés és nem az építés mellett döntöttek.

A perbe fogott vezetők végig tagadták, hogy bűncselekményt követtek volna el. 2006-ban a Magyar Posta Zrt. fővárosi irányító szervezete két saját tulajdonú – egy bérelt és egy ingyen használt – ingatlanban működött. A bérleti szerződés lejártával az elsőrendű, a másodrendű és a harmadrendű vádlott új irodakoncepciót dolgozott ki.

A nyomozás során kirendelt ingatlanforgalmi szakértő viszont megállapította, hogy vádlottak szándékosan az ingatlanbérlést tüntették fel jó gazdaságos megoldásként, pedig az 2,5 milliárd forinttal haladta meg a bérleti díj reális összegét. A szakértő szerint gazdaságosabb lett volna az irodaépítés. A bíróságnak azonban kételyei támadtak a szakvéleménnyel szemben, ezért kirendeltek egy másik ingatlanforgalmi szakértőt, illetve egy közgazdasági szakértőt is, akik szerint a bérlés megfelelő döntés volt, és a vádlottak az ingatlanértékesítéssel nem okoztak vagyoni hátrányt a társaságnak, mivel egy új irodaház építése jóval nagyobb tőkeigényű beruházás, mint a bérlés. Az elsőfokú bíróság emiatt úgy ítélt, hogy az ingatlanok értékesítésével összefüggésben nem állapítható meg vagyoni hátrány bekövetkezése.

A Magyar Posta vezetőit, köztük Szabó Pált, az állami vállalat egykori vezérigazgatóját, a Gyurcsány-kormány egykori tagját, illetve az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt. munkatársait hűtlen kezeléssel vádolták a Posta Krisztina úti székházának értékesítése, valamint az új, XIII. kerületi Dunavirág utcai székház bérlése miatt. Az ügyben Balsai István fideszes országgyűlési képviselő tett feljelentést. A Fidesz 2010-es győzelme után az első ügyek egyike ez lett, amelyben korábbi kormánytag, illetve a Gyurcsány-Bajnai időszakban regnált vezetők ellen az ügyészség nyomozni kezdett.

A Postapalota felújítása

A privatizációs balhé után az épület hosszú évekig üresen állt, majd 2016-ban a Pallas Athéné Alapítványok vagyonát kezelő Optima Befektetési Zrt. vásárolta meg 22,3 millió euróért (azaz közel hétmilliárd forintért) és kezdte el a műemléki felújításokat. Irodaházként tervezték hasznosítani, alsóbb szintjein pedig kereskedelmi egységeket fogadtak volna.

Responsive image
A palota felújításának látványterve

A cég egy 14 ezer négyzetméter alapterületű irodaházat hozott volna létre az épületben, amit a dolgozókon kívül a turisták és a környékre látogatók is látogathattak volna, ugyanis a tornyát megnyitni szándékoztak a közönség előtt.

A páternoszter (körforgó személyfelvonó) ma is működik, és kevesen tudják, de ez volt az első az országban. Annak idején szénnel tüzeltek, a kazán pedig az udvar alatt kapott helyet. Emiatt az épület közepén egy hatalmas kémény áll, amit a Várból is látni lehetett. Ezt a felújítás során elbontották: nemcsak azért, mert funkcióját vesztette, de mást terveztek a helyére.

Van néhány olyan része az épületnek, amit a Műemlékvédelmi Hatóság újított fel: például az említett páternoszter, a díszterem vagy éppen a Csaba utcai főbejárat.

Az épület felújítása közben, 2018 nyarán az épület 14 milliárd forintért gazdát cserélt, így átkerült a Magyar Nemzeti Bank tulajdonába. A Bank elmondása szerint az MNB pénzügyi szervezetek felügyeletéért és fogyasztóvédelemért felelős alelnöksége költözik át ide, s a tervezett Buda Palota modern irodaház helyett mint a Nemzeti Bank pénz- és banktörténeti múzeuma is itt nyílhat meg 2020-ban. Az interaktív látogatóközpont a gazdasági folyamatok, fogalmak bemutatását és megértését tűzte ki fő céljául. Ezek mellett érmebolt és könyvsarok is lesz az épületben a látogatók számára. A saroktorony tetejére tervezett kilátót alkalmasint megnyitják a nagyközönség előtt.

2020. júliusának végén a Közbeszerzési Értesítőből kiderült, hogy két szobrot rendelt meg a Magyar Nemzeti Bank az épület díszítésére: az egyik Az arany dinamikája, a másik a Csodaszarvas című alkotás. Az arany dinamikája 13 méter hosszú és 3 méter magas, amit az épület Pénztörténeti Múzeumának Sándy köz felőli bejáratánál helyeznek el, míg a Csodaszarvas az épületen belül látható. A tervek szerint a Széll Kálmán tértől a Városmajor felé egy szintváltás nélküli, akadálymentes átjáró épül, ami a Várfok utca–Sándy Gyula köz alatt húzódik majd. Ebből az átjáróból – ami közterület marad – nyílik a bejárat a Pénztörténeti Múzeumba. A műalkotásokat az a cég készíti el, akik a Groupama Aréna előtti sast vagy a vizes világbajnokság szobrait, illetve a Várkert rakparton látható Ugró oroszlánt készítették.

2020. augusztus közepén elkezdődött a Széll Kálmán teret a Városmajorral szintben összekötő átjáró építése. Már a Széll Kálmán tér felújításakor is tervezték a térről egy lépcsők nélkül a Városmajor felé vezető átjáró építését a Várfok utca alatt a gyalogosok és kerékpárosok számára, ám a tér felújításának 6 évvel ezelőtti programjából forráshiány miatt törötlék a beruházásnak ezt az elemét. A terv 2018-ban újra életre kelt, aminek megvalósítását két évvel később kezdték meg: ennek alapján viszont nem csak szintbeli és akadálymentes átjárást teremtene a Városmajor felé a térről, de új bejáratot nyitna a Buda Palota épületébe, valamint az itt létesítendő Pénz- és Banktörténeti Múzeumba is.

Responsive image
Az átjáró Széll Kálmán téri oldala