Fővárosi Fertőtlenítő Intézet

XIII. kerület, Angyalföld, Váci út 174.

Írta: Varga Máté 2021. április

1913. február 17-én nyílt meg a Székesfővárosi Fertőtlenítő Intézet, amely az 1898-ban épült Gyáli úti intézet után másodikként vette fel a harcot a kórokozókkal szemben a főváros területén. Az épület ma Budapest Főváros Kormányhivatala Népegészségügyi Szakigazgatási Szervének ad otthont, amely a mai kor igényeinek megfelelően számos új feladatot is ellát, de a fertőtlenítés ma is - mint ahogyan az elmúlt 100 évben folyamatosan - része az intézet tevékenységének.

A XIX. század második felében a járványok ellen a betegek elkülönítésével és a környezetük fertőtlenítésével küzdöttek. Az 1880-as évektől „desinfecteuröket” képeztek, akik már a betegek lakásán - a kerületi orvosok irányítása mellett is - el tudták végezni a fertőtlenítést. A járványok leküzdésére azonban ez sem bizonyult elegendőnek, ezért a székesfőváros egy járványkórház és egy központi ideiglenes fertőtlenítőintézet felállítását határozta el. Ennek külön nyomatékot az Oroszországban pusztító kolerajárvány adott.

1892 végén megnyitotta kapuit Budapest első, majd 1898-ban második fertőtlenítőintézete - mindkettő a Gyáli úton. Mivel hamarosan a második intézet is kicsinek bizonyult és nem lehetett kibővíteni azt anélkül, hogy a fertőtlenítés alapvető szabálya csorbát ne szenvedett volna, szükségesnek bizonyult egy újabb, nagyobb és modernebb intézmény felállítása is.

A Gyáli úti Fertőtlenítő Intézet igazgatója, dr. Bukovszky György ezt az elvet így fogalmazta meg: "Akár kisebb, akár nagyobbszerű fertőtlenítőintézetet, telepet kell létesíteni, annak szabályai mindig ugyanazok. A fertőtlenítőintézet alapgondolata, hogy legalább két helyiségből álljon: a fertőzött és a tiszta helyiségből. (...) A fertőzött és tiszta helyiséget egymástól szigorúan elválasztani s mindegyiket külön ki- és bejáróval ellátni szükséges”.

1909-ben Oroszországban ismét felüti fejét a kolerajárvány, amelynek ezrek esnek áldozatul. Magyarországnak annyiban volt szerencséje vele szemben, hogy a kolerának kedvező forró nyár helyett enyhe nyár köszöntött az országra, és a tisztiorvosoknak is volt elég idejük felkészíteni az esetleges betegségekre a barakk-kórházakat. Ami problémát jelentett volna, hogy az esetlegesen fertőzött személyek családtagjait hol különíthetik el, ha azok lakását vesztegzár alá helyezik.

"Az elmúlt télen különböző hírlapi támadások láttak napvilágot a budapesti fertőtlenítő intézet igazgatója ellen. A megtartott vizsgálat kiderítette ugyan a vádak alaptalanságát, kiderüli azonban az is, hogy a fertötlenitő-intézet mai alapjában és berendezésében nem tud megfelelni azoknak az igényeknek, amelyek egy nagyváros ily fontos intézményéhez fűződnek. Éppen ezért csak helyeselhető az a terv, hogy a főváros létesítsen uj fertőtlenítő intézetet a legmodernebb berendezésekkel és felszereléssel. Mert mit ér az a tudat, hogy a fertőtlenitö-intézet személyzete kötelességét pontosan teljesíti, ha maga az intézet képtelen a reá háruló óriási feladatot elvégezni. A főváros közegészsége megköveteli, hogy a fővárosi fertőtlenítő a legrövidebb idő alatt feladatának magaslatára emeltessék" - sürgeti a Független Budapest 1909. szeptember 7-én.

Budapesten az 1910-es években a lakosság számának növekedése és elszegényedése miatt megnőtt a különféle fertőzések veszélye (tífusz és kolera), így az új intézmény felállítása mindinkább sürgetővé is vált (létjogosultságát később a trianoni békediktátum következménye miatt létrejövő hatalmas népvándorlás, a menekültek befogadása során elszaporodó fertőzések alá is támasztották).

1910 őszén már javában tart a Váci úti új intézmény építése, amelyről így tudósít a Független Budapest november 28-án: "Az uj fertőtlenítő intézet már a jövő évben megkezdheti működését. A fővárosi fertőtlenítő ellen múlt esztendőben panaszok emeltettek, amelyekre az intézet elégtelen volta és berendezése szolgáltatott okot. A bajon csakis uj fertőtlenítő létesítésével lehetett segíteni és a főváros csakhamar hozzáfogott az uj intézet építéséhez. A Váczi-uton, csaknem Újpest határában, óriási területen épül az uj fertőtlenítő, amelynek építése már annyira halad, hogy a bokréta-ünnep is megtartható volt. Az uj fertőtlenítő valóságos mintaintézet lesz, felszerelése és berendezése a modern hygiénia legújabb vívmányai alapján készül és képes lesz a legnagyobb munkateljesítményre, bármily járvány esetén is. Az intézet nagy konczepcziójának hire már a külföldre is eljutott és több nagy német város érdeklődik a tervek iránt. A mintaintézmény létesítésének érdeme főként Dr. Magyarevits Mladen tiszti főorvos nevéhez fűződik, aki a fertőtlenítő igazgatójával, Dr. Bukovszkyval egyetemben fáradozik azon, hogy az uj intézetben a főváros elsőrangú hygienikus tényezőt nyerjen".

Még tartott az intézmény építése, amikor 1911. októberében kolerajárvány ütötte fel a fejét Magyarországon. Az alábbi újságcikk jól tükrözi az ügy fontosságát:

"Ujabb koleraesetek Budapesten" - adja hírűl a Délmagyarország 1911. október 15-én. "Tizenhat napi szünet után, a fővárosi fertőtlenítő intézetnek (Gyáli úti telep - a Szerk.) ismét dolga akadt kolerás betegekkel. Két megbetegedés történt: egy a Ferencvárosban, egy pedig Erzsébetfalván. Az első megbetegedés tegnap délután történt. A Szvetenay-utca 8. számú ház harmadik emeletén Horváth Benő 59 éves napszámos kolerás tünetek közt megbetegedett. A tiszti főorvosi hivatal intézkedésére a fertőtlenítő intézet kocsija Horváthot a Gellért-kórházba szállította, az intézet emberei pedig fertőtlenítvén a Szvetenay-utcai házat és annak Horváthal érintkezésben volt lakóit, az utóbbiakat szintén beszállitották a Gellértkórház megfigyelő osztályára. A kórházban Horváth Benő állapota egyre válságosabbá lett és a napszámos ma reggelre meghalt. Csaknem egyidöben a napszámos lakásának fertőtlenítésével Erzsébetfalváról telefonon értesítették a fertőtlenítő intézetet, hogy az ottani Gyár-utcán egy munkásasszony hever, a kolera minden látható külső jelei közt. A nő Borbély Katalin napszámos asszony volt, aki Erzsébetfalván lakik, a Gyár-utca 1. számú házban. Tegnap délelőtt tiz óra tájban Borbély Katalin annyira rosszul lett, hogy nem folytathatta .munkáját. A munkavezető elküldte s a beteg nő folytonos rohamoktól gyötörve a Duna-parton és a Soroksári-uton végigtámolygott a ráckevei vicinálisnak a Közvágóhíd előtt levő állomásáig. Itt vonatra ült, hogy kijusson Erzsébetfalvára. De a vonaton is többször rosszul lett és hasztalanul igyekezett eltüntetni ruhájában betegsége nyomait. Igy, a legsiralmasabb állapotban jutott el a Gyár-utca 1. számú házig, de a lakásából a szállásadónője kidobta. A szerencsétlen nő ekkor már annyira elerőtlenedett, hogy összeesett és ottmaradt a földön. Egész sereg járókelő gyűlt köréje, mig valamelyiküknek eszébe jutott, hogy értesíteni kellene a fertőtlenítő intézetet. Ez meg is történt és az intézet kocsija még ese megjelent Erzsébetfalván, hogy a beteg nőt a Gellért-kórházba szállítsa. A bakterológiai vizsgálat ma reggelre már határozottan megállapíthatta, hogy Borbély Katalin ázsiai kolerában szenved. Rendkívüli munkát adott a fertőtlenítő intézet embereinek azoknak a helyeknek fertőtlenítése, ahol a nő megfordult. A tiszti főorvosi hivatal egyidejűleg táviratban utasította az apatini főszolgabírót, hogy a "József" nevü hajót, amely ma kora hajnalban visszafelé indult Apatinba, megérkezése után azonnal helyezze vesztegzár alá".

Az intézet építésének előkészítését Budapest Főváros Mérnöki Hivatala 1909-ben kezdte. Tervezésével az ozorai születésű Hönig Dezsőt bízták meg, aki a hosszan elnyúló, közel 100 méteres telek mentén építendő hosszú, ám alacsony, sok ablakkal osztott homlokzat unalmassá válását az épület erőteljes hármas tagolásával igyekezett elkerülni. Ez a hármas tagolás megfelel a belső funkciónak is: a két szélső udvart előlegező, előrelépő oldalszárnyakban nyílnak a kapuk, míg a középső, hátravont szakasz mögött a magasabb középső épület, a fertőtlenítőintézet „lelke” magasodik.

A szélső szárnyak funkcióból adódó hangsúlyosságát Hönig úgy ellensúlyozta, hogy a középső szakasz ablakait szélesebbre szabta, és a középen tornyosuló oromzatot is méretesebbé tette, mögötte megemelt tetővel.

A magyar szecessziós építészet elterjedt homlokzatalakítását követve az eredetileg is talán szürkésfehérre vakolt falakat meleg színű téglasávokkal tagolta. A főhomlokzat színes, vidám felületképzésének Hönig által ki is mondott célja, hogy „azok, akiket a kényszerűség a kapukon keresztül idevisz, ne aversióval lépjék át annak küszöbét”. Néhány hónappal később új homlokzati tervet készített: a szecessziós jegyek száma jelentősen csökkent, az épület a historizáló építészet elgondolásaihoz közelített. A szecessziós palotából neobarokk kastéllyá alakította az épületet.

Bárczy István polgármester 1913. február 17-én adta át hivatalosan az épületet, amely terjedelmével és berendezési tárgyaival Európa egyik legkorszerűbb fertőtlenítő intézete volt. Az első munkanap ezen év február 24-én tartatott meg. Az intézet vezetője e napon írt levelében az alábbiakról tájékoztatta a tanácsot: "Hivatkozással f. évi február hó 4.-én kelt 579/913 X. tsz. alatt kelt határozatára tisztelettel jelentem, hogy habár az V. ker. Váczi úton épült új fertőtlenítő intézet ünnepélyesen f. évi február hó 17-én nyittatott meg, mégis kisebb munkálatok pótlása miatt ezen új intézetben az üzemet csakis február hó 24.-én kezdhettük meg." Az építkezés 1,400,000 koronába került, a gépekkel felszerelés további 270,000 koronába. Az építkezést is Hönig vezette, a gépek beszerelését Zboray János főmérnök felügyelte. Ezután a fertőtlenítéseket korábban végző Gyáli úti intézmény az új fertőtlenítő fiókintézeteként folytatta tevékenységét. A munka megoszlott a két intézet között. "Ezek közül főleg az V. ker. váczi-úti úttörő a maga nemében, mert ilymódon berendezett fertőtlenítőintézetek az úgynevezett nyugati kulturvárosokban nagyobb arányokban eddig sehol sem épültek".

A Váci úti intézmény a külföldi példákat követve épült meg a kor akkori legmagasabb színvonalán. Hatékonyságát részben azzal érte el, hogy a területet elzárták a külvilágtól, azaz a fertőtlenítőt határoló telket gondosan beépítették. A Váci utcai székház csakhamar Budapest járványvédelmi központja lett, ahol statisztikát vezettek a fertőző betegekről, és innen tájékoztatták a tisztiorvost is. Megnyitása után két évvel a dolgozók létszáma meghaladta a kétszázat.

Az épület északi felén volt a "fertőző", a déli felén a "tiszta" rész, amelynek megfelelően az épületet két nagy udvar köré rendezték. Ha valaki az egyik részből a másikba szeretett volna átmenni, azt csak egy alapos fürdő után tehette meg, a ruháit pedig csak gépi fertőtlenítés után kaphatta meg. Épp ezért az udvarokat gondosan körülzáró épület közepén helyezték el a fertőtlenítő részleget.

Az intézet Váci úti oldalán voltak a fürdők, ezek mögött a fertőtlenítő csarnokok és a fertőzött ruhaneműk számára mosókonyhák

A váci úti homlokzat középső, beeső részének földszinti és első emeletére kerültek a fürdők: a földszinten 3 férfi és 3 női - márványburkolatú - medence került, egyenként 12 m2-es mérettel, az emeleten pedig 12 fülkében egyszemélyes kádakat telepítettek. Előbbit a köznép vehette használatba, míg utóbbiakat a tehetősebb emberek.

Az intézmény falai között leggyakrabban a kolerával, himlővel, tífusszal és pestissel fertőzött betegeket kezelték. A betegeket és hajléktalanokat ide szállították be fertőtlenítésre, mielőtt az egyes kórházakba szállították volna át őket. A fürdőkbe kerülők az intézet fertőzött oldali udvarába jöttek, ahonnan a fürdőkhöz külön bejáró volt, a többi fertőtlenítő helyiségektől elválasztva. Innen egy kis kezelőhelyiségen keresztül a vetkőző helyiségbe jutottak, ahol levetették ruháikat. E ruhákat gőzzel és formalinnal fertőtlenítették, a betegeket pedig lysoform-oldatos vízben káliszappannal mosdatták meg. A öltözők, a ruhák és a csomagok számozottak voltak az azonosítás végett. A fertőtlenítés után már tilos volt átmenni a fertőző oldalra, s ennek megfelelően a betegek csak a tiszta oldalon vehették át a ruháikat, majd ugyanitt is távozhattak az épületből. A fertőzések elkerülése végett ez a személyzetre is vonatkozott, akik emiatt naponta többször is áteshettek a tisztasági fürdőn.

Az intézménynek saját telefonközpontja és egy-egy telefonvonala is volt: a két vonalat a két fertőtlenítő-csarnokba kötötték be, ahol egy-egy szoba állt a szolgálatot teljesítők részére. A fertőtlenítő kamrák még napjainkban is megtalálhatóak; ezek egyikét raktárnak használják.

A fertőtlenítőcsarnokban 4 gőzgép és 2 vákuummal működő formalinos fertőtlenítőgép volt elhelyezve. A ruhákat egy 1 m3-es gőzgép és egy 1 m3-es formalinos gép fertőtlenítette. A bútorokat és a személyes holmikat két 8 m3-es és egy 12 m3-es gőzfertőtlenítő, valamint egy 15 m3-es vákuumos gép fertőtlenítette, de a válaszfalba beépítettek egy 2 m3-es sterilizátort is, amely 180-200 fokon fertőtlenítette le forró levegő befújásával a belé helyezett tárgyakat, például a sodronyágybetéteket, kötszereket és egyéb fémeszközöket.

A sterilizáló kivételével e gépeket kizárólag a tiszta oldalról lehetett kezelni, az anyagmozgatást pedig sínen guruló kiskocsikkal végezték el. A helyiségek boltíves tetejének segítségével könnyebb volt a gőzt a tetőn elhelyezett szellőzőnyílásokba elvezetni.

A mosókonyhák a középső épületrészben voltak elhelyezve. Itt a személyzet holmiját, valamint az egyéb textíliákat és takarókat fertőtlenítették le. A fertőző oldalon volt a hat ruhaáztató cementkád, a másik oldalon a hat mosóteknő. A ruhákat ezután a falba épített nagy főzőüstökben vagy mosódobokban fertőtlenítették forralással. A ruhák és textíliák ezután egy elektromosan működő centrifugába, majd a szárítóba és a gőzmángorlóba kerültek. Az ötödik, egyben utolsó helyiség volt a raktár, ahol polcokra tették a tiszta holmikat.

A betegszállító autómobilok garázsa, a kocsiszínek és a kocsimosó a fertőző oldalon kaptak helyet. A lovaknak itt patamosó, lószerszám-fertőtlenítő kád és istálló is volt. Ugyanitt egy kemence is épült a fertőzött istállókból behozott trágya, az intézeti szemét és trágya és az értéktelen tárgyak elégetésére. Ennek kéménye napjainkban is áll még. A tiszta oldali udvaron az irodahelyiségek, műhelyek, kocsiszínek, istállók, garázsok, a kazánház, a személyzeti konyha, kamra, mosogató, tálaló és ebédlő helyiségek kaptak helyet.

Az igazgatóság és az alkalmazotti lakásokat az utcáról, külön kapubejárón át lehetett elérni, s mivel az intézmény éjjel-nappal üzemelt, egy igazgatói, egy gondnoki, egy fűtői és egy portáslak működött az intézmény tiszta oldalán. A fertőző oldali rész emeletén pedig országos fertőtlenítő tanfolyamot indítottak egy erre a célra kialakított helyiségben. Ide az intézet előtti kertből külön feljáró vezetett, amely a fertőző oldaltól teljesen el volt különítve. E kertből nyílt egy laboratóriumi helyiség ajtaja is.

Az intézmény padlói és falai úgy készültek, hogy azok könnyen tisztántarthatóak és fertőtleníthetőek, pormentesek legyenek. Az asztalos és kőművesmunkákat úgy végezték el, hogy az élek és különböző tagolások csak sima és letompított sarokkiképzésűek lehettek. A padló fehér és piros kerámiaburkolatot kapott, az oldalfalak fehér csempével, átlagosan 260 centiméter magasan csempeburkolatot kaptak, csakúgy a mosóberendezés áztatója és szappanozója is. A zuhanyok és a csapok nikkelezettek voltak, az udvarokat a moshatóság kedvéért leaszfaltozták. A homlokzatokat szárazon sajtolt burkolattal, valamint fröccsentett vakolattal látták el.

1918 után a járványok megelőzése volt az intézmény fő feladata.

1921-ben a Fertőtlenítő Intézet költségvetése elérte a 7.200.000 koronát, amelyből 4.000.000 korona a fővárosi intézményre jutott, míg a maradék összeget az országban osztották szét. A trianoni békediktátum miatt az Állam minden téren nehéz helyzetbe került, ezért szigorú megszorításokra volt szükség. Mivel az állami intézmények fenntartása rengeteg pénzbe kerül, ezért elsősorban azoktól vontak el jelentős összegeket.

"(...) a székesfővárosnak az állammal közösen fentartott intézményei igen költséges intézmények, amelyeknek személyi és dologi kiadásai igen jelentősen meghaladják azokat a szerény kereteket, amelyek szigorú betartása mélyreható takarékosság alkalmazásával különösen most parancsoló kötelesség volna" - jelenti az Állami költségvetés című kiadvány. "A fővárosi közkórházak, fertőtlenítő intézet, stb. legnagyobb részben, utóbbi felerészben közvetve az államkincstár által fentartott intézetek, amelyek az említett fővárosi üzemeknek nagy fogyasztói, de a szállított élelmiszert, ruhát, gyógyszert, stb. nem az előállítási áron kapják, hanem ahhoz a főváros üzemi hasznot számit fel. Miután a fentemiitett körülmények a székesfővárosi fertőtlenítő intézetnél is fokozottan fennállanak, s mivel meggyőződésem szerint a fertőtlenítő intézet normális viszonyok között kevesebb költséggel fentartható volna, ennélfogva az igények leszállítására az eddigi költségeknek apasztásával kívánok hatni" - írja a közlöny az 1921/1922-es számadási évre.

1926-tól a fertőtlenítőket (vagyis az Intézet alkalmazottait) díjmentesen képzi ki a Főváros a Fertőtlenítő Intézet épületében, ahol egyúttal szolgálati lakást és élelmezést is kapnak. Mindezen kedvezményekre azért volt szükség, mert a veszélyes szakmának számító munkára alig találtak jelentkezőt. Ugyanakkor egy miniszteri rendelet kimondja, hogy minden 500 főnél nagyobb településre ki kell rendelni tudni legalább egy szakképzett fertőtlenítőt. Ugyanakkor a vármegye alispánja ezúton hívja fel a községi elöljáróságok figyelmét arra, hogy amennyiben szakképzett fertőtlenítőjük még nincs, akkor "ilyenek kiképeztetéséről gondoskodjanak", ugyanis a miniszteri rendelet értelmében önként jelentkezők hiányában a tanfolyamra községi alkalmazottak is kirendelhetők.

1927. május 11-én Szaloniki tanácsa Budapestre látogatott. A görög vendégek azért jöttek Budapestre, hogy a magyar főváros külföldön is elismert berendezkedését tanulmányozzák és tapasztalataikat érvényesítsék otthon, a háború alatt elpusztított, de most már rohamosan fejlődő, hétszázezer lakost számláló kikötőváros újjáépítésénél. Paraschos Xystris és dr. Dexippos Antoniades szaloniki város tanácsnokai és N. G. Poppos városi főmérnök a budapesti görög ügyvivő kíséretében tisztelegtek a városházán dr. Sipőcz Jenő polgármesternél és elmondották, hogy az újjáépítés előtt álló Szalonikiban nagyobbszabású városrendezési, csatornázási és egyéb műszaki munkálatokra készülnek, amelyhez a magyar fővárosból fognak tanácsadó szakértőket kérni. A görög tanácsnokok Király Kálmán műszaki főtanácsos, Szakál Gusztáv műszaki tanácsos és dr. Martos Béla kíséretében megszemlélték a fővárosi Elektromos Művek váci úti telepét, a Fertőtlenítő Intézetet, a káposztásmegveri vízműveket, az Uj Szent János Kórház belgyógyászati- és tüdőbeteg pavilonjait, majd a fővárosi útburkolási munkálatok különböző rendszereit és az Óbudai Gázműveket, valamint az Élelmiszerüzem szervezetét tanulmányozták. A Fővárosi Hírlap tudósítójának alkalma volt a görög városi tanácsnokokkal beszélgetni, akik elmondották, hogy a főváros ragyogó tisztasága, intézményeinek tökéletessége valósággal elbűvölte őket. Kijelentették azt is, hogy a magyar ipar és kereskedelem számára a görög piacot szeretnék előkészíteni és hivatalos megbízásuk van Szaloniki városától, hogy a szeptember 18-án megnyíló szaloniki nemzetközi vásárra a magyar ipart és kereskedelmet meghívják.

1932-től kezdve a fertőtlenítő és megfigyelő intézetet maga a főváros tartja fenn. Igazgatója dr. Székelyhídi Hammer Dezső egyetemi magántanár, egészségügyi főtanácsos.

A Budapesti Hivatali útmutató 1935-ös leírásából tudjuk a fertőtlenítés helyes ügymenetét:

"Fertőtlenítés: Bizonyos fertőző bajok (kolera, himlő, hastífusz, vérhas, vörheny, diftéria, stb.) után a fertőtlenítés kötelező és pedig akkor, ha a beteget kórházba szállították, vagy ha otthon ápolták és a beteg meggyógyult vagy ha a beteg otthon meghalt és a halottasházba szállíttatott. Csak azt a fertőtlenítést tekinti a hatóság megfelelőnek, amelyet a székesfőváros Fertőtlenítő Intézete végez. A fertőtlenítés szükségességét a kér. tisztiorvosnál kell bejelenteni, a tisztiorvosok telefonján, vagy írásban. A fertőtlenítést ilyen esetekben a kér. tisztiorvos rendeli el. Azt, hogy az otthon kezelt és meggyógyultnak jelzett fertőző betegnél mikor és hány helyiséget kell fertőtleníteni, a fertőtlenítésről szóló 427/1930. kgy. számú szabályrendelet határozza meg és az illetékes kerületi tisztiorvos rendeli el. A kötelező fertőtlenítés alá eső betegségeknél a fertőtlenítés díjtalan. A nem kötelező fertőtlenítés alá eső betegségeknél szükséges fertőtlenítéseket, vagy esetleg féregirtásokat (ciánozást) a Fertőtlenítő Intézet díj fizetése ellenében végzi. Nagyon tetves lakásokban a féregirtást a kér. tisztiorvos, ha a panasz alaposságáról meggyőződött, díjtalanul is elrendelheti.

Fertőző betegek kórházba szállítása: Ha valamely beteg fertőzőnek bizonyul, a kezelőorvos maga is intézkedhetik a betegnek a Szent László-kórházba való szállítása iránt. A vörhenyes és diftériás beteget a kezelőorvos bejelentésére a Fertőtlenítő Intézet közvetlenül szállítja a Szent László-kórházba, a többi betegségekben szenvedőket a kezelőorvosnak a kerületi tisztiorvosnál kell bejelentenie. Azoknál a fertőző betegségeknél, amelyeknél a fertőtlenítés nem kötelező, a betegszállítás díját a Fertőtlenítő Intézet felszámítja. A főváros területéről a fertőző betegeket csakis a székesfővárosi Fertőtlenítő Intézet szállíthatja. Telefon-értesítésre azonnal megtörténik a beszállítás és ha a baj természete ezt megköveteli, még aznap, vagy másnap a fertőtlenítés. A kötelező fertőtlenítés alá eső betegségben szenvedők kórházba szállításáért és a fertőtlenítésért díjazás nem jár. Amennyiben a ragályozás veszedelme szükségessé teszi a kórházba szállítást, a beteg hozzátartozói ápolási díjat nem fizetnek. A beszállítás szükségességét azonban kizárólag a lakhely szerint illetékes kerületi tisztiorvos állapíthatja meg és ez mindig a baj természetétől, a lakás zsúfoltságától, az elkülönítés lehetőségétől stb. függ. Magánorvos vagy a kerületi elöljáróságokon szolgálatot teljesítő ú.n. kerületi orvos rendelkezése alapján kórházba szállított fertőző beteg ápolási díjainak behajtása a rendes betegségek után felmerült ápolási költségek behajtására előírt szabályok szerint történik. A kerületi tiszti orvosok a szükséges intézkedések megtételére a hivatalos órákon túl is inspekciós szolgálatot tartanak és a kerületi elöljáróságok portásai a nap bármely szakában közlik az inspekciót tartó tisztiorvos lakcímét és telefonszámát. A kezelőorvos, ha a fertőző bajt megállapítja, köteles ezt, az erre szolgáló bejelentőlapon posta útján az elöljáróságnak azonnal bejelenteni s a borítékra ráírni : »az 1876. évi XIV. t.-c. alapján«, akkor a bejelentést a posta soronkívül intézi el. Ezenkívül a fontosabb bajokat (vörheny, diftéria, hastífusz, vérhas) az elöljáróság tisztiorvosi telefonján is azonnal be kell jelenteni. Ha a kezelőorvos - kinek bejelentése portómentes - nem kap bejelentéséről posta útján elismervényt, az annak a jele, hogy bejelentése nem érkezett meg és ez esetben ötödnapra azt meg kell ismételnie".

1944 őszén a szovjetek elől hátráló német hadsereg mintegy 1600 gépjárművet vitt magával Budapestről. Ezek között a Fertőtlenítő Intézet gépjárműállománya is benne volt, így az esetleges fertőzött betegek szállítása lehetetlenné vált. .

1945 után az intézményt szovjet mintára átalakították, s ezután már kutatásokkal, rovarirtó szerek tanulmányozásával foglalkoztak. A szocializmus alatt a KÖJÁL, majd az ÁNTSZ vette át a felügyeleti jogot. Az épületet 2002. április elején Rockenbauer Zoltán kulturális miniszter nyilvánította védetté. Az utóbbi években az intézmény hivatalként működött tovább, s korábbi szerepe az egészségügyi ellátás fejlődésével fokozatosan csökkent.

"Az embert fürdetéssel fertőtlenítjük. Az ember fürdetéséhez langyos víz és szappan kell. Fürdőberendezés hiányában a fürdetés bármely kádban, hordóban stb. elvégezhető, a fürdés utáni tiszta vízzel való leöhlítéshez az öntözőkanna is megfelelő. A kezeket és lábakat vagy más nagyon piszkos részeket kefével kell megdörzsölni, a hajas részeket ha tetvesek, spiritusszal, petróleummal megtisztogatni. Az ember fertőtlenítéséhez egyéb fertőtlenítőszer nem szükséges. Az ember ruháit és nála lévő tárgyakat fertőtleníteni kell. A fertőtlenítés módjai a következők : A helyiséget, ahol fertőző beteg tartózkodott s a tárgyakat, melyekkel érintkezésben volt, fertőtleníthetjük lemosással, gőzzel, formalin- gázzal, sütéssel, főzéssel, izzítással, elégetéssel, napfénnyel s azzal is, ha őket a használatból kivéve, elkülönített, száraz szellős helyen tartjuk hosszú ideig, amíg a rajtuk volt fertőző anyag s illetve a fertőzést okozó baktériumok a táplálék hiánya miatt elpusztulnak. A gőzfertőtlenítés a legtökéletesebb és legszükségesebb. A gőzfertőtlenítéshez stabil, vagy mobil, vasból készült, tojásdadalakú, lehetőleg kétajtós, a tárgyakat a gőzfertőtlenítés előtt felmelegítő készülékkel, szellőztetővei, manó- méterrel, hőmérővel ellátott gőzfertőtlenítő gép szükséges. A gépet legjobb valamely állandó helyen tartani, ott falazás útján fertőzött és tiszta oldalt létesíteni s a fertőtlenítendő tárgyakat tiszta, illetve fertőtlenített lepedőkbe csavarva, közeli helyről akár háton, távolról lehetőleg kocsira helyezett, bádoggal, vagy akár papírral bélelt, vagy belül kátrányozott, bezárható ládában a géphez szállítani. Nem szabad a gőzfertőtlenítő géppel házról-házra járni, mert a bámészkodók között a fertőtlenítendő tárgyak kezelése alatt a fertőzés tovaterjedhet" - részlet Dr. Hammer Dezső egészségügyi tanácsos, a fővárosi fertőtlenítő intézet igazgatójának A fertőtlenítés módjai című, 1926-ban megjelent könyvéből.

Fővárosi Fertőtlenítő Intézet

XIII. kerület, Angyalföld, Váci út 174.

Képek

Térkép

Adatok

Megközelítése

Ajánlott cikkek