A Lehel téri vásárcsarnok Budapest egyik legjobban megközelíthető helyén, a WestEnd City Center bevásárlóközpont mögött és a Váci út mellett található. Külseje meglehetősen eltér az eddigi formáktól, és annak ellenére, hogy viszonylag elfogadható, "érdekes" homlokzattal rendelkezik, jobb lett volna a hagyományos csarnoképítészet nyomdokait követni.

AJÁNLÓ

A vásárcsarnok belseje - csakúgy, mint külső homlokzata - elsőre szokatlan benyomást kelt, de ez az érzés hamar eloszlik az amúgy barátságos hangulat miatt: nyüzsgő élet, kellemes színek és kedves fogadtatás oszlatja el az idegennek tűnő kékes vasszerkezet idegen hatását. Lehet vitatkozni az épület jellegéről, de annyi bizonyos, hogy a környéknek már kellett a minden téren kielégítő vásárcsarnok, ahol nem csak csekket feladni és vásárolni lehet, de olcsón és jó minőségű étellel csillapíthatjuk éhségünket.

A boltok választéka gazdag: viszonteladók és őstermelők kínálják áruikat, zöldség, gyümölcs, hal, tej és tejtermékek, pékáru, savanyúság, hús és hentesáru, konyhafelszerelés, gomba, méz, lángos és sörözők sora váltogatja egymást.

Mivel a zöldségesek és egyéb azonos árut kínáló boltok nem követik egymást szabályos sorrendben, így ahhoz, hogy megtaláljuk a nekünk megfelelő árut, végig kell járnunk minden sarkot, minden utcát. Az alábbi fényképalbumban bepillantást nyerhet a csarnok életébe (a képek egy februári borongós napon készültek, délután 17:00 óra körül).

AJÁNLÓ

Képek

Hamarosan!

AJÁNLÓ

Története

A Lehel Csarnok (vagy Lehel téri vásárcsarnok) helyén a múltban egy hatalmas temető működött, az ún. Régi váczi temető. Beszámolók szerint Pest egyik legszebb temetője volt, amit azonban az 1890-es évek elejére felszámoltak. A ferdinánd híd magasságában (a mai templom helyén) ekkor piac létesült.





A nagy forgalmú Váci út és a közelben álló vámház épülete miatt hamar igen kedvelt árusítóhely lett az akkor még Ferdinánd tér névvel működő terület, így már 1903-ban felmerült, hogy fontos lenne egy nagyobb fedett csarnok a nyílt piac helyére.


Egy 1937-es térképen látható, hogy miután megépült 1933-ban az egykori piac helyén az Árpád-házi Szent Margit-templom, a piac feljebb költözött, ahol most a Lehel Csarnok áll (forrás: Hungaricana/Mapire.eu)

A tervekből azonban nem lett semmi, mint ahogy az 1930-as években is tervben volt egy csarnok építése, ehelyett 1931-ban az árusok heves tüntetései ellenére elkezdődött az Árpád-házi Szent Margit-templom építése az akkori piac helyén. A templom miatt a piac odébb költözött a mostani Lehel Csarnok helyére.


Egy 1944-es légi fotó, amin jól látható a fabódékból álló nyílt piac és a templom is (forrás: Hungaricana / Mapire.eu)


A Lehel (akkori Ferdinánd) téri piac 1942-ben (fotó: Fortepan/Képszám: 25379)

A piacon fabódékat alakítottak ki, de az 1950-as évek végére a hely egészségügyileg igencsak leromlott, amit számos újság is megírt. A Magyar Nemzet 1959. július 18-i száma így számolt be az akkor már Élmunkás térnek nevezett piacról. „Az Élmunkás-téri piacon tartott villámlátogatásunk lesújtó eredménnyel járt. Ez a piac megérett a lebontásra. A korszerűtlen bódékról kívül-belül mállik a vakolat, az ős­termelők asztalán takaratlanul hever a túró, piszkos a vízcsap környéke, rengeteg a légy. A földesárut, hagymát, burgonyát árusító őstermelő eladóhelye körül rothadt alma, poshadt paradicsom hever, papírhulladék társaságában. A Közért 13 391-es árudájában belsőségeket árusítanak, az áruda előtt poshadt víz, maga az árusító bódé gyanús szürke falával áhítozik meszelés után. A földművesszövetkezetek 94-es árusítóhelyén a felszeletelt tarja, karaj, császárhús a nagy hőségben órák alatt elszíneződik, üvegfal csak a pult egyik részén védi az árut. A közegészségügyi szakember szerint az Élmunkás-téri piacon tapasztaltak nem mutatják a valódi helyzetet, mert más piacokon és csarnokokban jóval eredményesebb volt az egészségügyi felvilágosító munka, amellett az adottságok is jobbak, mint itt.”


​A Lehel (akkori Élmunkás) téri piac 1956-ban, háttérben a templom (fotó: Fortepan/Képszám: 26873)

Később, az 1960-as években megújították a piacot, és a régi fabódék helyére kőből készült pavilonok épültek, de a piac legismertebb képe az 1970-es évekre épült ki, ami egészen az 1990-es évekig megmaradt. Ekkor több felújítást és egészségügyi fertőtlenítést is tartottak itt, de az igazi megoldást egy csarnok építése hozhatta csak meg, amit végül 1999-ben kezdtek el tervezni.


A Lehel (akkori Élmunkás) téri piac 1972-ben Urbán Tamás felvételén (fotó: Fortepan/Képszám: 15917)


A Lehel téri piac felülnézetből az átépítés előtti években (forrás: Népszabadság, 1999. október 15.)


Az árusok így képzelték el a készülő Lehel Csarnokot, de nem ez valósult meg (forrás: Népszabadság, 1999. március 23.)

A csarnok végül ifj. Rajk László építész tervei alapján készült el, ami a kezdeti 2001 novemberi átadó helyett csak 2002. február 8-án nyitotta meg a kapuit. Az épület kinézete igen heves indulatokat váltott ki a budapesti lakosság körében. Legtöbben felháborodtak a posztmodern csarnokon, de sokaknak meg éppen az újszerű, színes világa tetszett meg. Az biztos, hogy az addigi budapesti épületektől teljesen elütő épületről mindenkinek éles véleménye volt és van ma is.


Épül a Lehel Csarnok 2001-ben (forrás: Magyar Hírlap, 2001. október 17.)


A Lehel Csarnok belülről napjainkban (fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)


A Lehel Csarnok belülről napjainkban (fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)


A Lehel Csarnok napjainkban a jellegzetes „árbócrúddal” (fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)

A piac végül négy felszín feletti és egy föld alatti szinttel épült meg. A két legfelső szinten kaptak helyet a parkolók, ami szintén furcsaságnak számított. Maga a piac leginkább a földszinten és a galériás jellegű első emeleten kapott helyet. Az épületnek acélszerkezetes váza van, és arra építették rá az üveg tetőszerkezetet. A kofahajó elnevezés, amit sokan használnak az építményre, abból is fakad, hogy a keleti, park felőli oldalon sok kerek emeleti ablak látható, míg a csarnok főbejáratánál lévő zászlótartó rúd és a tartószerkezetek acélrúdjai igen hasonlítanak egy árbócos hajóra.