Az intézmény Bárczy István polgármester iskolaépítő programjának első ciklusában épült. Tervezésére Balázs Ernő építész kapott megbízást. Az épület elülső homlokzatát díszítő mozaikokat Kernstoch Károly építőművész tervezte és készítette.

AJÁNLÓ

Az iskola megépítése előtt a területen egy izraelita temető húzodott, vele szemben pedig egy szekerészeti laktanya és az 1896-ban épített Albrech főherceg laktanya állt. A környék tulajdonképpen egy ritkán belakott, falusias táj képét mutatta.

1897. december 27-én forgalomba helyezték az Aréna út és a MÁV ceglédi vasútvonala közötti szakaszt. A pálya csak ideiglenesen kapott engedélyt, ugyanis a Nyugati pályaudvar és kapcsolódó útjainak fejlesztésével a vonalat fel kellett szedni.

Az izraelita temető és a laktanya ábrázolása egy 1896-os térképen

Angyalföld beépülése a Margit híd 1875-ös átadásával indult be igazán, amikor a fűvel borított városrészt fokozatosan kezdték el felparcellázni, kijelölve a majdani utak nyomvonalát. A mai Lehel tér és a Ferdinánd híd környékén egy régi zsidó temető is volt, ahol Rózsavölgyi Márk, a kitűnő hegedűs és zeneszerző, a verbunkos atyja is nyugodott. Az építkezések miatt a sírkertet felszámolták, a szerző szerint számos sír "lakóját” a Salgótarjáni úti temetőbe vitték át (magát a zeneszerzőt viszont a Kozma utcai temetőben helyezték el).

Angyalföld telkeire rohamtempóban kezdtek el építkezni a vállalkozók: Weinréb Fülöp például 13 házat épített egyszerre, amely a híres Tizenhárom-ház nevet kapta, 1910-ben pedig Krausz Mayer indított meg a Palotai úton kislakásos telep építését. A feltörekvő városrészbe zsidók is települtek szép számmal, ezért számukra zsinagógát építettek, amit 1908. augusztus 7-én adtak át.

Az Aréna utcai izraeli temetőt 1808-tól kezdődően a Salgótarjáni utcai zsidó temető 1874-es megnyitásáig használták. 1874-re már több rétegben is betelt, ezért közegészségügyi okokból bezárták. Bár felszámolásáról többször is döntött a főváros, véglegesen csak 1909-ben kezdték el felszámolni, amikor megkezdődött a polgári iskola építése. Az itteni sírokat és halottakat a Salgótarjáni úti és a Kozma utcai izraelita temetőben temették újra.

Az iskola építkezése 1909 októberében kezdődött és hamarosan, 1910 májusában került tető alá az épület. Átadását szeptember 7-re tervezték, de ezt hátráltatta a nyári lakatos és asztalos sztrájk. Így csupán 1911. február 15-én vehették birtokukba a gyerekek az iskolát.

A környék egy 1910-es térképen: az izraelita temető mellett már átadásra került az iskola

Az egykori Aréna úti izraelita temető 1910 körül (mellette jobbra a felépült iskola, messze a háttérben pedig a zsinagóga látható)

1912-ben a szomszédos Reinisch Henrik-féle ingatlanból a Főváros közgyűlésének középítési, kisajátító és pénzügyi bizottsága 70 négyszögöl területet vásárolt meg 148.359 koronáért, hogy az iskolát kibővíthesse. A szárnyépület felépülte után a iskolai komplexumot két külön bejárattal két részre osztották: az Aréna úti Leány Népiskolára és a Lehel úti Fiú Népiskolára.

Az iskola 1913-ban - baloldali épület a fiúké, a jobboldali pedig a lányoké (megdöbbentő a Váci úti gyárak által kibocsátott szmog!)

1928-ban öt budapesti iskolában vezették be a nyolcosztályos elemi népoktatást. Az öt közül az egyik az Aréna úti Leány Népiskola volt.

Az első világháborúban az épületbe hadikórházat költöztettek. Pár év nyugalmasabb időszak után az iskola munkáját a II. világháború zavarta meg, ekkor több belövés érte a tetőteret, a III. emeleti osztálytermeket, a lépcső egy helyen leszakadt. Egy lövedék lesöpörte az oszlopos kilátótornyocskát a sarok feletti tetőrészről. Ezt 2001-ben állították helyre.

1945 februárjában a leányiskola befogadta a kibombázott Üteg utcai polgári leányiskolát. 1945 őszén a polgári leányiskolát visszahelyezték eredeti iskolájukba.
1946-tól megindult a nyolcosztályos általános iskolák szervezése. Felső tagozaton elkezdődött a szakosított tanítás.

Az 1950-es években az itt folyó munka elismeréseként az iskola megkapta a Főváros legjobb iskolája címet.

Az 1958-as év jelentős dátum a Dózsa György úti iskola életében: ekkor indult az ének-zene tagozat az intézményben. Az osztályokba 8-10 szeres volt a túljelentkezés, a gyerekek a hallás és ritmusérzék felmérése után nyertek felvételt. Itt elsajátíthatták a hangszertanulást megalapozó szolfézs ismereteket. A fővárosi zeneiskola tanárai már 1959-től zongora és hegedű tanfolyamokat szerveztek.

Az 1960-as évek elején mindkét iskolában megkezdődött a koedukáció: vegyes osztályokban tanultak a gyerekek.

1975-ben a helyhatósági és az állami vezetés integrálási törekvéseinek megfelelően a két intézményt egyesítették, és létrejött az Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola.

Az összevont tantestület elsők között büszkén vállalkozott a tantárgycsoportos oktatásra, a délutáni klubnapközi rendszerre, és elsőként alakította ki a szaktantermes rendszert. A klubok tanulóink képességeinek, öntevékenységének kibontakozását, a tudás, a felfedezés örömének megismerését biztosították és biztosítják napjainkban is.

1986-tól már az iskolánk tanulói is foglalkozhattak számítástechnikával. Kezdetben csak felső tagozatos tanulóink vehettek részt ezeken a foglalkozásokon, ma már azonban az alsó tagozat is bekapcsolódhat klubfoglalkozások és technikaórák keretében.

1987 óta intézményünkben gyógytestnevelés oktatása is folyik a rászoruló gyermekek számára.
1990-ben áttértünk az angol nyelv oktatására bontott csoportokban.

1991 szeptemberétől a Budapesti Honvéd Sportegyesülettel közösen bevezettük a testnevelés tagozatot. A BHSE szakemberei tartják az úszás- és a tornaedzéseket. A testnevelés sajátos eszközrend-szerével segíti a gyerekek szellemi és testi fejlődését. Az ének-zene oktatás terén szép eredményeket értünk el. A Zeneakadémián, a televízióban és a rádióban való szerepléseink tanúsítják ezt. 1993-ban Dortmundban, 1995-ben Japánban vendégszerepelt kórusunk.

Az 1970-es évektől iskolánk szép hagyománya, hogy évente egyszer egy egész estét betöltő műsort rendezünk. Itt intézményünk gyerekei szerepelnek zenés és prózai darabokkal, valamint sportbemutatókkal az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban.

1994-ben az iskola épülete a főváros – városképe és történelme szempontjából meghatározó – helyi védettségű értékeinek jegyzékére került.

1994 és 2000 között a kerületi önkormányzat több mint 100 millió forintot fordított az épület külső és belső felújítására. Az iskola jelenlegi adottságai: belső zárt udvar, 29 tanterem, 2 tornaterem, 2 számítástechnika terem, 1 könyvtár (9145 kötet), 1 technikaterem, 1 kerámia műhely, 1 háztartási tankonyha, 3 zeneterem.

Forrás: az iskola honlapja

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ