Az Újpalotai Magasház kellő távlatból nézve ikon-szerűen emelkedik ki az újpalotai lakótelep öt- és tízemeletes paneljainak tengeréből. A tizenöt emeletes torony nem csak mérete okán, hanem egyedi építészeti és mérnöki megoldásai miatt is figyelemre méltó. A hetvenes évek első felében épült az újpalotai lakótelep vízellátásának biztosítására.

AJÁNLÓ

Az újpalotai lakótelepen 1973-ig 10.300 lakás épült. Vízellátásukat úgy akarták megoldani, hogy a tízemeletes házak közé építenek egy toronyházat, a tetején víztartállyal, így biztosítva a megfelelő víznyomást. Így született a "42-es víztározós toronyház”. A tervezői koncepció szerint a víztorony funkciót ötvözték egy lakóépület funkciójával, aminek párosítása nagyon ritka, de jól tükrözi a kor építészetének szemléletét. A toronyház építésének elképzelését az is erősítette, hogy ebben az időben folyt az építész társadalomban a „magasházak vitája”. Az 1970-es években az új építészgeneráció szorgalmazta, hogy az új városrészekben a templomtornyok mintájára – ikonikus, jellegzetes épületeket helyezzenek el. Ebből a szempontból Újpalota ideális hely volt egy magas épület számára.

A generáltervező Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet (TTI) és a víztorony okán tervező Mélyépterv mérnökcsapata a kor jeles építészével, Tenke Tiborral egészült ki, aki az épület építészeti megjelenéséért felelt. A ház aránylag rövid időn belül, egy év alatt épült fel 1975-ben. A paneles építésmód miatt (is) sematikus lakótelepi házak közül már pusztán építéstechnológiája miatt is kilóg a toronyház, ugyanis csúszózsalut alkalmaztak; ez - hasonlóan a budafoki magasházakhoz - itt is egyedi megjelenést kölcsönöz, az építésmód sajátosságaiból fakadó építészeti jegyek (a házon végigfutó, függőleges pengeélek, szabadabb - esetenként íves - alaprajzi formálás, a panelhézagok elmaradása miatti egységes, monolitikus tömbszerűség) egyedi építészeti arculat megteremtésére adtak lehetőséget Tenke számára.

Eredetileg az épület alagút zsalus technológiával készült volna, ennél a technológiánál a szintek, födémek és tartófalak egy ütembe készülnek, azonban ez lassítja a szerkezetépítést, így a csúszó-zsaluzatos technológia került előtérbe. A csúszó-zsaluzatos építési mód esetében a szerkezeti falakat nagyobb egységenként betonozzák és a födémeket csak később építik a helyükre. Az épület kivitelezésére választott csúszó-zsaluzatos építés technológia is különlegesnek mondható a lakótelepek építésénél, mert elsősorban ipari épületek, többek között víztornyok építésénél használták. Kísérletek folytak azonban a lakásépítéseknél való meghonosításában is, ilyen a budafoki kísérleti lakótelep központi épülete, melyet szintén a Tenke – Thoma páros tervezett, hasonló technológiával Budapesten összesen 4 épület készült el. A csúszó-zsaluzatos technológia lehetőséget ad a paneles technológiával ellentétben a homlokzati architektúra szabadabb kezelésére, valamint egyedi alaprajzi elrendezés kialakítására. Nem szokványos megjelenést kölcsönöz, az építésmód sajátosságaiból fakadó építészeti jegyek (a házon végigfutó, függőleges pengeélek, szabadabb – esetenként íves – alaprajzi formálás, a panelhézagok elmaradása miatti egységes, monolitikus tömbszerűség). A ház homlokzata vertikális tagolású, tartószerkezeti szempontból is ilyen a rendszere, ennek az alapszerkesztésnek mond ellen a loggiák mellvéd falai, melyeket utólag acélkonzolokra helyezve rögzítettek, külön állóan az alapszerkezettől. A bejárati előtető íves, konzolos kialakítása is egyedi építészeti megoldás, megfelelően ellensúlyozva a föléjük hatalmas tornyosuló épülettömeget

Az egész épületre jellemző az egyedi tervezés és kivitelezés. Az épület megvalósítása egyértelműen kiemelt projekt volt, ami a nagyfokú iparosított előregyártási kényszer miatt ritkaságnak számított.

Az épületben elhelyezett lakások is egyedi alaprajzúak, követve a korszellemet, mindent precízen kimértek. Az egyedi technológiával készülő épületek nem csak az iparosított építési módok kipróbálására szolgáltak, hanem az új, szocialista világkép által előrevetített életmód meghonosítására is. A tervezők újragondolták a lakások funkcióit, melyek leginkább a szórakozás és pihenés céljait szolgálták, adott alapterületen több szobával és minimálisra vett kiszolgáló funkciókkal, főzőfülkével, folyosókon beépített szekrényekkel, csak tisztálkodásra szolgáló fürdőszobával. A lakóházakhoz kapcsolódó társadalmi és egyéb szolgáltatásoknak, mint a „Patyolat”-nak, vagy a Pajtás étteremnek, jelentős szerep jutott. Az általános szinteken 4 db egyszobás és 2 db háromszobás lakás található. A víztorony a legfelső szinteket foglalja el, alatta puffer tér az esetleges csepegések felfogása és megfigyelése érdekében, ez alatt következik a legfelső lakószint, ahol 2 db kétszintes, nagy belmagasságú, északra nagy üvegfelületekkel megnyitott műteremlakás kapott helyet. Ezek a lakások a 18. emeleten találhatók, a lift a 17-ig visz fel, onnan gyalogolni kell.

Az épület kivitelezésének egyik jellegzetes története, hogy eredetileg máshol képzelték el, de a talaj megvizsgálása után kb. 80 m-rel arrébb húzták fel a víztoronyházat, így a hozzá funkciójában és kompozíciójában is szorosan kapcsolódó szivattyú- és trafóház közé egy park ékelődött.

Az újpalotaiak által „CSÉB”, illetve „CASCO” háznak becézett épület nevét az oldalaira elhelyezett fényreklámokról kapta, melyek mára eltűntek az épületről, mint ahogy a víztorony funkciója is megszűnt. Az épület csak rövid ideig szolgálta eredeti célját, megépítését követő 10 év után a vízellátás technológiai fejlődése feleslegessé tette. Azóta kizárólag lakóépületként funkciónál, az utóbbi évtizedekben állapota sokat romlott, részben az elhanyagoltság, a felújítás hiánya miatt, részben a spontán, a lakók által gerilla módon elszaporodó loggia beépítések és nyílászáró cserék miatt veszít az épület régi karakteréből.

Ezért is tartjuk fontosnak felhívni a figyelmet a szocializmus lakótelep építéseinek átértékelésére, és közöttük a kiemelkedő építészeti teljesítmények kiemelésére, amilyen az újpalotai víztorony ház is, megérdemli értékként való kezelését.

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ