Budapest XVI. kerületében, Cinkotán, a domb tetején álló patinás, vöröstéglás épület magasan kiemelkedik a körülötte elterülő dimbes-dombos vidékből.

AJÁNLÓ

Az iskola létrejötte nem helyi kezdeményezés eredménye. Az akkori nemzeti remények idején a nemesség és a nagypolgárság hölgyei is szervezkedni kezdtek, és 1861. március 15-én megalakították a Magyar Gazdaasszonyok Országos Egyesületét. Az egyesület megalapítása özvegy Zichy Pál Ferencné és özvegy gróf Batthyány Lajosné nevéhez fűződik.

Az egyesület egy árvalány házat akart a főváros területén felállítani, s az e célra befolyt gyűjtésekből már 1866 nyarán meg tudta nyitni árvaházát és elemi iskoláját a Három dob (ma Damjanich) utcában. Az 1870-es években az árvák mellett már fizető növendékeket is felvettek, és a bővített épületben így már elemi és polgári iskola is működhetett.

A gimnázium birtokában 1883-tól szerepelnek írásos dokumentumok, elemi és polgári iskolai osztályok anyakönyvei. Egy-két évtized után az intézet szűknek bizonyult, és a század végén az egyesület vezetősége új, modern, 150 férőhelyes árvaház létesítését vette tervbe. Minthogy Budapest akkori területén ehhez nem volt meg az anyagi erejük, elfogadták özvegy gróf Batthyány Ilona ajánlatát, hogy a fővárostól ugyan kissé messzebb fekvő Cinkotán, olcsó telken építsék fel az intézetet, az õ parkja és kastélya mellett.

Batthyány Ilona
(1842-1929)

Végrendeletében így rendelkezett: "Cinkotai kastélyomat, udvaromat, kertemet összes melléképületével együtt úgy, amint az ma bekerítve van, berendezés és bútorzat nélkül korán elhunyt kisleányom emlékére a Magyar Gazdaasszonyok Országos Egyesületének hagyományozom és rendelem átadni azon rendeltetéssel és kötelezettséggel, hogy a kertet, ahol kisleányom egy külön emelt épületben eltemetve van s ahová engem is eltemetni fognak, a sírbolttal együtt a mostani állapotban "Lea telep" cím alatt örök időkre fenntartani és gondozni köteles, mi célból a fenti ingatlanra az elidegenítési tilalom kapcsán a fenti kötelezettség is telekkönyvileg feljegyzendő lesz".

A szerződést 1901-ben kötötték meg, de az anyagiak előteremtéséig kölcsönt vettek fel. A terveket Pártos Gyula építész készítette. Az épületet 1905-ben kezdték el építeni és 1906 augusztusában adták át rendeltetésének a kétemeletes, majdnem 100 méter hosszú impozáns iskolát.

Az intézmény megnyitása után derült ki, hogy a városi fizető gyermekek nem követték "falura" volt iskolájukat - a HÉV ritkán járt akkoriban, más közlekedési eszköz pedig nem volt. Az Egylet alapítványi helyeinek korlátozott volta és a helyi egyházi iskolák versengése folytán létszámhiány keletkezett. A nevelõintézet 1919-ig eredeti formájában, mint elemi és polgári iskola működött.

Az 1914/15-ös tanév már a világháború jegyében kezdődött. 1919. január 1-jén a csehek megszállták az iskolát, lehetetlenné téve minden iskolai munkát.

Az új hatalom 1919. június 8-án tette rá kezét a Pozsonyi Magyar Királyi Állami Tanítónõképző Intézetére. Ezen a napon jelent meg a tanintézet igazgatónőjénél egy bizottság, amely követelte az intézet épületének, berendezésének, gyűjteményeinek, irattárának, pénztárának, valamint teljes vagyonának átadását az új hatalom képviselőinek. Mikor a csehek hivatalosan is kiutasították az iskolát Pozsonyból, a pozsonyi kilakoltatás pillanatában az igazgatónő az iskola kulcsát nem adta át a cseh katonai hatóságoknak, hanem magukkal hozták és gyászszalagra fűzve őrizték. 1919. október 16-án a tanítónőképző új otthonában újjászületve kezdte meg működését, bár a pecséteken még sokáig az alábbi felirat olvasható: "Pozsonyi Magyar Állami Tanítónőképző, Cinkota".

Az igazgatónő nagy hangsúlyt fektetett az előkelő társadalmi személyiségekkel való kapcsolat fenntartására, ápolására. A húszas-harmincas évek társadalmi és szellemi vezetőrétegének csaknem valamennyi tagja megfordult az iskola falai között. A főúri kapcsolatoknak köszönhetően számos magas rangú vagy külföldi vendég látogatott el az iskolába, akiknek az érdeklődése a képző jó hírét igazolta.

A gimnázium Batthyány utcai homlokzata (kép: Komlósy Mária)

A múlt szellemének ápolását külsőségekkel is kimutatták. A pozsonyi Mária Terézia szobor egy letört darabját az intézet folyosóján borostyánnal övezett állványon őrizték. A szobák falát pozsonyi képekkel díszítették. Minden év február 12-én ünnepélyt rendeztek a pozsonyi vértanúk emlékére, és ezekre hivatalos szónokként mindig pozsonyi személyiséget kértek fel. 1922. május 14-én ünnepség keretében emlékeztek meg a pozsonyi képző fennállásának ötvenedik évfordulójáról.

A második világháború közelről érintette az intézetet. A tanárok és a tanulók hangulatára egyaránt rányomta bélyegét az a tény, hogy egyre többször volt az országban légiriadó. Az iskola vezetésének kötelessége volt a tanulók biztonságának biztosítása, így miután sem az Államnak, sem az intézménynek nem volt pénze arra, hogy a parkban szabályos légópincét építsen, az épület alagsorát alakították át, a falakat pedig boltívvel erősítették meg.

Az 1941-es tanévet tanárhiánnyal kezdték meg, egyrészt az áthelyezések, másrészt a nevelők betegsége miatt. Az 1942-es tanévben a szénhiány okozott gondot, a karácsonyi szünetet is január 21-ig meg kellett hosszabbítani. 1944 decemberében az épület leégett, amelyet katonai célokra lefoglaltak. 1947 nyarán megindult az épület helyreállítása, így a tanulók az új tanévet már Cinkotán kezdhették meg. A legfontosabb feladatokat, mint pl. a gyakorlóiskola újjászervezését, a gyakorlókert és virágkertészet kialakítását, lépésről lépésre oldották meg.

A gimnázium Négylovas utcai homlokzata távolról

1952-tõl a Teleki Blanka Tanítóképző nevet vette fel az intézmény. Nagy fordulópontot hozott az 1955-56-os tanév az iskola életében. Ekkor 195 tanulója volt az intézménynek, akik egyúttal kollégisták is voltak. 1955-ben megjelent a rendelet, mely megszüntette a középszintű tanítóképzést.

Így 1955-tõl párhuzamosan élt az épületben a tanítóképző és a gimnázium. A tanítónőképző utolsó diákjai 1959-ben végeztek, az első gimnáziumi osztály is ebben az évben érettségizett, az intézmény már Általános Leánygimnázium pecséttel adta ki az okmányokat.

Az első kémia-biológia tagozat három budapesti gimnáziumban, köztük Cinkotán indulhatott el. A tanulók gyakorlatként a Szilas patak növény- és állatvilágával, vizének vizsgálatával is foglalkoztak, sok éves munkájuk, valamint a kerület lelkes lakosainak és neves kutatók közreműködésének eredménye a Naplás-tó védetté nyilvánítása lett.

A gimnázium 1969-ben felvette Szerb Antal nevét, 1970-ben megalapították a Szerb Antal Emlékérmet, melyet a kimagasló pedagógiai munkáért kaphatta a pedagógus nyugdíjba vonulásakor, illetve kimagasló tanulmányi eredményért, a közösségért végzett munkáért a végzős tanuló.

1977 szeptemberében a Kulturális Minisztérium ajándékaként a gimnázium megkapta Ligeti Erika művésznő Szerb Antalról készített emlékplakettjét, ennek másolatait lehetett adományozni a későbbiekben emlékéremként. 1977 szeptemberében a Kulturális Minisztérium Vilt Tibor szobrászművész Szerb Antalról készített mellszobrát is a gimnáziumnak adományozta, melyet a parkban állítottak fel. Közel húsz év múlva a gimnázium egyik volt diákja, Világhy Árpád, egy új, bronz mellszobrot készített és adományozott volt iskolájának. Ezt a szobrot lehet látni az épület első emeletén.

A hetvenes években a középiskolák kötelező közhasznú munkát végeztek minden évben egy hétig. A gimnázium ezt a feladatot legtöbbször az épülethez közeli Cinkotai Aranykalász Termelőszövetkezetben végezte, ahol lehetőség volt paradicsom vagy burgonya betakarítására. A közhasznú munkák egyrészt lehetőséget adtak a tanulók sokoldalúbb megismerésére, másrészt a diákok egymást segítő, összetartó erejét is próbára tette, illetve erősítette.

A 80-as években a kollégiumi létszám fokozatos csökkenésével erőteljesen megindult a gimnázium terjeszkedése a második emelet felé. Egyre inkább ráfizetéses volt a kollégium üzemeltetése, ezért a Fővárosi Tanács Művelődésügyi Főosztálya a megszüntetés mellett döntött. 1985-ben a kollégium elköltözött, a használható berendezési tárgyakat magával vitte, a konyhai gépeket leszereltette. A Gimnázium a teljes második szintet így elfoglalhatta, s immár egyedüli lakója lett az épületnek.

Az 1987-ben néhány terem födémerősítése mellett bevezették a gázt, becsatlakoztatták a víz- és csatornarendszerbe az épületet, és végre megoldották a 80 éve húzódó problémát, a tornaterem felépítését. A felújított, átalakított második emelet és alagsor mellett az épület egy impozáns, 40x20 méteres tornacsarnokot kapott.

Az osztályok külön tanteremmel rendelkeztek, a 21 terem mellett szaktárgyi előadók, kémia labor, díszterem, számítástechnikai termek, többhelyiséges könyvtár, ebédlő, kondicionáló terem, orvosi szoba, több kiscsoportos foglalkozásra alkalmas terem, szertárak, tárolók, tanári szobák, irodák kaptak helyet.

Az alagsorban modern tornaöltözők, gázkazán, tanulói szekrények mellett tanításra is alkalmas helyiségeket alakítottak ki. 1992-tõl a kisiskola épületét az evangélikus egyház visszakapta, az ottani foglalkozásokat a főépületben kellett megoldani.

1993 óta minden év szeptember harmadik szombatján nosztalgiadélután van az iskolában, amikor szívesen látnak minden régi és új diákot, tanárt.

Jelenleg 21 osztály 652 tanulóval működik az iskolában, és 50 tanár oktathat az intézményben. Az épület 100 éves fennállása alatt csupán kilenc igazgató váltotta egymást. Ez az állandóság hozzájárult a nyugodt, stabil pedagógiai munkához, amely az iskolát mindig is jellemezte.

Az iskola látványa a magasból (kép: Google)

AJÁNLÓ

Képek

Hamarosan!

AJÁNLÓ