Bár a városrész kiesik Budapest főbb vérkeringéséből, Lechner Jenő 1916-os iskolaterve mégis jelentős építészeti alkotásnak számít a főváros területén.

AJÁNLÓ

A mai Pesterzsébet története 1863-ban indult útjára, amikor a Soroksárhoz tartozó Gubacs-puszta területét elkezdték felparcellázni. Ekkor két telep jött létre: Erzsébetfalva a királynő, valamint Kossuthfalva Kossuth Lajos tiszteletére.

A két falu 1877-ben

1897-ben a két falu elszakadt Soroksár fennhatóságától, majd Erzsébetfalva néven egyesültek, s önálló községgé váltak. A népesség rohamos tempóban emelkedett, így indokolttá vált egy nagyobb méretű elemi népiskola létesítése. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1916-ban Lechner Jenőt bízta meg a tervek elkészítésével.

Lechner Jenő (Lechner Ödön unokaöccse) ekkor már ismert építész volt, aki 1909-ben megnyerte a sárospataki Állami Tanítóképzőre meghirdetett pályázatot, a következő évben pedig a főváros VII. kerületében, a Hernád utcában építhetett fel egy elemi iskolát, majd 1911-ben Munkácson egy főgimnáziumi internátust, a felvidéki Aranyosmaróton pedig egy polgári leányiskolát emeltek a tervei szerint.

Az építész úgy látta, hogy a liberális, kozmopolita társadalom nem fogadja szívesen a magyaros szecessziós épületeket, különösen a Lechner Ödön követőihez köthető homlokzatok keltettek visszatetszést az emberekben, ezért úgy akarta megteremteni a nemzeti építőművészeti stílust, hogy egy meglévő - és az átlagember szemében is értékesnek tűnő - történelmi stílust elevenít fel. Divald Kornél művészettörténész eredményeire támaszkodva végül úgy találta, hogy a XVI–XVII. századi pártázatos reneszánszban megvan az a magyaros lelkület, amely továbbfejlesztve alapja lehet egy magyar nemzeti formanyelvnek.

Első ilyen munkája a sárospataki Állami Tanítóképző Intézet épülete volt, amelyet Warga Lászlóval tervezett közösen (1912). Ezen épület tapasztalatai alapján dolgozott a pesterzsébeti iskolán: egy L alaprajzú, egyemeletes épületet szerkesztett, melynek hosszabbik szára a Pöltenberg utca mentén vonul, ennek ellenére a Lázár utcai rövidebb szárnyat tekinthetjük a fő traktusnak, hiszen szélesebb, és itt nyílik a főbejárat is. Mindkét épületrészben négy-négy tanterem helyezkedik el, de míg a hosszabbikban egymás mellett sorakoznak, addig a rövidebben egy középfolyosóról balra és jobbra nyílik kettő-kettő. Ugyanez az elrendezés érvényesül az emeleten is, ahová a főbejárat mögötti előcsarnokból vezet fel a lépcső.

Ahhoz képest, hogy az iskola milyen pici, tömegét mégis mozgalmasnak lehet mondani. Lechner ezt azzal is növelte, hogy a fő szárnyat aszimmetrikussá tette: a rizalitot annak bal oldali harmadában helyezte el, és a főbejárat még ettől is balra nyílik.

Lechner stílusa elsősorban a homlokzat felső szakaszában és a tetőzeten figyelhető meg, amely utóbbihoz két tervváltozatot is készített: az egyiken igen magasan fut a nyeregtető gerince, az oromzatok felső részét pedig a népművészetben gyakran alkalmazott, úgynevezett lombfűrészelt deszkákkal zárta le. A másik tervváltozaton a pártázatos reneszánsz stílusjegyei a meghatározóak, amely jobban tetszett a bírálóbizottságnak, így ezt a tervváltozatot javasolták megépítésre. A tető itt jóval alacsonyabb, és a végoromzatok is elmaradtak, helyettük a gerinc mindkét végét egy-egy pártázatos oromfal koronázza. Az iskolára viszont egy eléggé stilizált pártázat került: míg ugyanis a XVI–XVII. századi reneszánsz épületek többszörösen tagolt profilú elemekből állnak, itt csak egyszerű félbevágott fecskefarkas (illetve pár helyen teljes fecskefarkas) párták láthatók.

Lechner Jenő sokat dolgozott a pártázatok reneszánsz stílusú továbbfejlesztésén, ezért előszeretettel alkalmazott csúcsíveket, amelyek eredetileg nem részei a felvidéki épületeknek. Ezzel nem elsősorban a gótikus nyílásokat akarta felidézni, sokkal inkább a pártázatok ívének követése volt a célja.

A puritán ablaknyílások az 1910-es évek elejétől kezdtek divatossá válni, így Lechner ennél az épületnél csak egy jelzésértékű könyöklőpárkánnyal határolja a négyszögletes ablakokat, amelyek ezt leszámítva teljesen keret és dísz nélküliek. Mindez a megjelenő modernizmus előfutáraként értelmezhető. A fehér nemesvakolattal bevont egyszerű homlokzatok is ebbe az irányba mutatnak, bár a lábazat, valamint a durva felületű terméskővel burkolt falpillérek azért hangsúlyos tagolóelemnek számítanak, és egy kis színt is kölcsönöznek az épületnek.

A homlokzat bár dísztelen, azért a rövidebb szárnyon található egy címerrel ellátott sgrafitto felirat, amely az épület funkcióját hírdette.

Az épületbe három helyről lehetett bejutni. A Lázár utcai bejárata a főkapu. A földszint és az emelet teremelrendezése azonos volt, s az emeleten két altiszti lakás is épült. A termeket Meidinger kályhákkal fűtötték, a tantermek deszkapadlósak, a folyosók kőkockával voltak kirakva. A fenti épülethez csatlakozott egy földszintes igazgatói lakás is (3 szoba, konyha, fürdőszoba).

Az iskolaépület elkészülte után szinte közvetlenül az emeleti részt át kellett adni az akkoriban megalakított fiúgimnázium részére, az elemi iskola így csak a földszintet birtokolta. Ez a helyzet sem az elemi iskola, sem a gimnázium számára nem volt jó. A gimnáziumi követelményeknek nem felelt meg a felső szint (kevés volt a tanterem, hiányzott a könyvtár, a padok kisméretűek voltak). Az elemi iskola nehézségei pedig abból adódtak, hogy nem tudták a tanköteles gyerekeket elhelyezni. Így a kiszoruló tanulókat a szomszédos elemi iskolákban és a község által bérelt tantermekben helyezték el.

1923-ban az iskola épületében román katonák voltak elszállásolva, amely ekkor jelentősen megrongálódott. Ezekben az időkben fiú, lány és vegyes osztályokkal működött az iskola - a fiúk a főbejáraton, a lányok a Lázár utcai "kiskapun” mehettek be az épületbe.

Sajnos az iskola 1935. év előtti iratanyaga a II. világháború harci cselekményei következtében elpusztult, így a kezdetek ismertetésében sok a bizonytalanság. 1942-es adatok alapján az épületet 1937-ben tatarozták. Ekkor készült jegyzőkönyvben az iskolaépületben levő mellékhelyiség hiányát jelölték meg.

Az iskola az 1920-as években

"Az iskolában az 1942-43 tanévben 29 osztályban 30 tanerő működött. Az iskola felszerelése mintaszerű volt, felvehette a versenyt bármely középiskola szemléltetési anyagával. A folyosókat a magyar történelem és művészet, a tantermeket a népművészet alkotásainak bekeretezett színes másolatai díszítették. Az iskolának jól felszerelt tankönyv, ifjúsági-és tanítói könyvtára volt. Összecsukható fallal rendelkező kettős teremben színpada, zongorája és 3 vetítőgépe is volt az iskolának szükséges vetítő filmekkel és az episzkóphoz szükséges szemléltető képekkel. A természettani és természetrajzi felszerelés anyaga is meghaladta az átlagot" - írja Szereda Béla igazgató 1946-ban.

Ebben az időben a Lázár utcai főépületben 16, a Marót utcai épületben 2 tanteremben tanulhattak a diákok. Az 1942-43. tanévben magyar katonaságot helyeztek el az épületben.

1943-ban a Lázár utcai Népiskolát a légitámadásokkal kapcsolatban hajléktalanná váltak elhelyezésére jelölték ki, és az iskola tanítói közül többen a légoltalmi tervnek megfelelően mentőjárőri tisztséget töltöttek be.

1944 áprilisában Pesterzsébetet három nagy légitámadás érte. Ezután a lakosság egy részét Alberti községbe telepítették.

1945. január és február havában légoltalmi alakulatot helyeztek el az igazgatói lakásban. 1945. március 13-ától november 2-áig pedig az orosz katonaság kórház céljaira vette igénybe az egész épületet és a lakásokat. Ez utóbbi alkalommal az iskola padjait, a könyvtár és a szertárak jó részét dr. Miklós Zsigmondné, Polányi Józsefné és Köves József tanítók mentették meg. A tanítás 1945. április 2-án kezdődött meg újra a Marót utca 9. szám alatti iskolaépületben, valamint a Vécsey u. 25., Vécsey 28., a Nagy Sándor utca 169. számú bérépületekben, ahol négyes forgóval folyt az oktatás.

A lakáshiány miatt a korábban bérelt helyiségeket hamarosan vissza kellett adni, így az iskola a főépület 4 tantermébe 1946 januárjában/februárjában visszaköltözött. Ebben az időszakban minden osztály másodnaponként 3 órát tanult, de tüzelőanyag hiánya miatt márciusig szünetelt a tanítás.

A háborús károk felmérésekor kiderült, hogy a károk következtében az értékeinek 80%-át elvesztette az iskola. A korábbi tanulólétszám 1300 fő körül volt, a háború után 793 főre csökkent. A tanulók közül 5% vesztette el a családfenntartót, 2%-nak semmisült meg teljesen az otthona, 80% ruházati, 90% étkeztetési segélyre szorult. Még ebben az évben a Vöröskereszt segítségével 70 kg cukoradomány érkezett Kolumbiából.

Szereda Béla igazgató urat szolgálati idejének betöltése miatt 1947-ben nyugdíjazták, utódja Ormai József lett. Ebben az időszakban nagy nehézséget okozott az osztályok és tanórák beosztása a tanárok távozása, és tanítók hiánya miatt. A felső tagozatban a tanítás ennek ellenére szakosítva folyt. A tanítás meszeletlen és ablak nélküli termekben kezdődött meg, amit a szülők, a tanulók és az osztályvezetők hoztak rendbe. A legnagyobb gondot mégis a fűtés hiánya okozta, ezért decembertől a
tüzelőanyag hiánya miatt rövidített órákkal tanítottak húsvétig. Azonban a tantermek fűtetlensége ellenére is a szülők szép számmal küldték gyerekeiket az iskolába. Az MNDSZ segítségével év közben 10 tantermet sikerült kívülről beüvegezni, a többi
tantermet pedig a tavaszi szünetben látták el üveggel. A hideg elviselése azért is volt nehéz, mivel több tanulónak és tanítónak nem volt megfelelő téli ruházata, lábbelije. Húsvét után a Svéd Vöröskereszt 160 tanulónak adott cipőt és ruhát. Hiányoztak a tankönyvek is. A Svéd Vöröskereszt két ízben biztosított ebédeltetést 788 majd 289 tanulónak.

Ebben az időben is a Lázár utcai iskolához tartozott a Marót utca 9. szám alatti iskola. Itt a tantermek, amelyek lakóépületből lettek átalakítva, két különálló földszintes épületben voltak.

Pesterzsébet és Soroksár 1950-ben egyesült Budapesttel a főváros XX. kerületeként. Az iskolában még mindig mostoha körülmények között tanultak a diákok, akiknek létszáma 1000 fő körüli volt. A termekben olajos padlók, vaskályhák voltak, utóbbiakban szénnel vagy koksszal fűtöttek. Tornaterem hiányában az udvaron vagy a folyosókon tornáztak a tanulók. Az ötvenes évek elején a nagy létszám miatt a Lázár utcai főépülethez tartoztak (változóan) a Marót utcában, a Hunyadi téren és a Szabadka utcában található épületek is. A tanítás délelőtt- délutáni váltásban történt (délelőtt 50, délután 45 perces órákkal).

Ekkor az iskola igazgatója Farkas Gyula volt, aki a tisztséget a leghosszabb ideig, 34 évig töltötte be (1953-1987).

A tornaterem épitését 1954-ben társadalmi munkával kezdték el, s a nagyjából 31.000 forint értékű tervezési munkát Barbai és Kelló mérnökök végezték el, minden ellenszolgáltatás nélkül, szintúgy társadalmi munkában. A munkálatokat 1956-ban fejezték be. A következő tanévben a szülőknek az építésben végzett munkájáért a Fővárosi Tanácstól egy filmvetítő gépet kaptak a gyerekek.

Az iskolai tanulók létszáma az 1970-71-es tanévben 534 fő, 1974-75-ben pedig 433 fő volt. Általában 20 tanulócsoport működött. A 6 napközis csoportba kb. 160 gyerek járt. Ezeknek a gyerekeknek az étkeztetésére nem volt önálló ebédlő. A tanítás ekkor még mindig délelőtt - délutáni váltásban folyt. A hetvenes évek végén pedig még egy kis létszámú, korrekciós osztály is működött az épületben.

Az épületet ekkor már olajjal fűtötték, majd 1978-ban áttértek a gázfűtésre, és a szomszédos óvoda fűtését is innen biztosították. A nyolcvanas években a tanulólétszám megnövekedése miatt szükségessé vált az iskola bővítése. Ez két tanterem építését eredményezte az iskola udvarán. ("zöld épület; kisépület”) Az építkezés az 1981-1982-es tanévben folyt.

Az iskola Pöltemberg utcai vége az 1980-as években

A nyolcvanas évek végére az iskola épülete ismételten nagyon rossz állapotba került, megérett a felújításra, korszerűsítésre és a bővítésre. A 200 tanuló és a tanárok étkeztetése szükségmegoldásként tanteremben történt, ahol az étkezés előtt és után tanítás folyt. A mosdók hiányosságát is meg kellett oldani. Az épületben az ötvenes években elkészített mellékhelyiségeket a földszinten csak fiúk, az emeleten csak lányok használhatták. Nem volt természettudományi előadó és szertár, kevés volt a tanterem. A 800 kötetes könyvtár a folyosó végének leválasztásával kapott helyet. Nem volt iskolaorvosi szoba, az egyik tornaöltözőt használták erre a célra. Korszerűtlen volt a világítás. A csatornahálózat tönkrement, és a padlóburkolatok, illetve az ajtók is cserére szorultak. Az emeletet aládúcolták a födém károsodása miatt. A homlokzat pedig megrepedezett, a vakolat több helyen mállott.

A felújítás és korszerűsítés 1990-ben indult meg a Pesterzsébeti Önkormányzat támogatásával, kivitelezője Kuli László volt. A munkálatok 1993-ban fejeződtek be, a tanítás az építés alatt is tovább folytatódott.

Az épület kívül - belül megújult. Az emelet 3 új tanteremmel, kiscsoportos foglalkozásra alkalmas teremmel, könyvtárral, orvosi szobával, szertárakkal, több mosdóval; a földszint ebédlővel, konyhai helyiséggel, modern öltözőkkel, mosdókkal bővült. Felújították a régi ajtókat, kicserélték a padlóburkolatot. Megújult az udvar is, díszburkolat, növények kerültek ide. A tornaterem mellett új gondnoki lakás is épült. Megoldották továbbá a kijárást a Pöltenberg utcára is. 1993. november 26-án az iskola felvette a Lázár Vilmos Általános Iskola nevet.

A kibővített iskola 2019-ben

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ