A fiatal zsellérközség lakóinak terveiben, miután felépült a Péter és
Pál-kápolna, újabb hitüket bizonyítandó emlékmű állítása szerepelt. Már
az 1750-es évek közepe táján sokat beszéltek arról, hogy egy a község
belterületén kívüli magaslaton kereszteket kellene állítani Krisztus
szenvedéseinek emlékére. Azonban anyagi helyzetük ezt akkor még nem
tette lehetővé.
Az 1760-as évek elején nem várt segítséget kaptak egy, a promontori
területen szőlővel bíró pesti polgártól. Mittermayer Tóbiás Antal, nemes
pesti városi tanácsnok, aki az 1750-es évek első felében szőlőket
vásárolt Promontoron, azzal a kéréssel fordult a tiszttartósághoz, hogy
felvállalva a helybeli szőlősgazdák igényét, emlékhelyet szeretne
létesíteni Krisztus szenvedéseinek emlékére. Az elöljáróság a kérelmet
annak rendje-módja szerint továbbította az illetékes püspökséghez,
miután a prefektúra nem emelt kifogást a terv ellen. Padányi Bíró Márton
veszprémi püspök, 1761. november 19-i hatállyal megadta az engedélyt az
emlékhely létesítéséhez.
Az uradalom a település akkori lakott határán kívül, a Schwarzenberg
(Fekete-hegy) tetejét jelölte ki helyszínül. A Fekete-hegy (pontosabban
domb) 140 méteres magasságával meghatározó pont Promontor-Budafok
esetében. Nemcsak a helyszínről nagyszerű a kilátás - hiszen tiszta
időjárási viszonyok mellett a Gödöllői-dombság vonulatai is látszanak -,
hanem maga a helyszín is messziről volt látható.
1761 őszén itt állították fel a három vörösfenyőből készült keresztet.
Ezekre festett vaslemezeken Krisztus és a két lator alakját helyezték
el. Krisztus keresztje elé helyi mészkőlapokra állították a Fájdalmas
Anya, Mária Magdolna és Szent János alakját. Ezek ugyancsak festett
vaslemezek voltak. Ezt az első kálvária emlékművet Padányi Bíró
Márton engedélyével 1762. május 6-án szentelte fel, az akkor Promontoron
szolgálatot teljesítő Páter Josephus kapucinus atya. Az egyszerű
kálvária fenntartására a településen élő Müller János 20 forintot
hagyományozott. A felszentelést követően a Fekete-hegy neve
megváltozott. Ettől kezdve Kalvarienberg vagyis Kálvária-hegy lett a
használatos név. A Kálvária-hegyre felvezető meredek utcát mind a mai
napig Kálváriahegy utcának nevezik.
Alig telt el negyven esztendő és a kálvária festett vaslemezei erősen
megkoptak. Felmerült a gondolat egy új, igényesebb kálvária-emlékmű
létesítésére. 1808-ban, a már jobb módban élő község elhatározta egy új
kálvária létesítését. A hegy tetején lévő kerek térséget kibővítették és
felállítottak 3 rózsaszínű márványkeresztet. Ugyancsak kőből készültek
el az Üdvözítő, a latrok, a Fájdalmas Anya, Mária Magdolna, és Szent
János alakja.
A Kálvária 1935 körül
A területet helyi mészkőből készült ballusztráddal (kőbábos mellvéd)
vették körbe. A kálvária emlékműhöz két oldalt lépcsőfeljárat vezetett,
mely alatt lévő kis üreget kibővítették és a Szentsír fülkét helyezték
el benne.
Az egész kálvária emlékmű kialakítása keletelt, vagyis a Dunára nézett
le, és ezt a Pest-Budára tartó hajósok már messziről láthatták. A
Szentsír fölött szentkép-fülke emelkedik, (a XIV. állomás) mely a két
lépcsőkar érintkezésénél kőpárkánnyal és kőgolyós csúcsvégződéssel
lezárt. Ennek a szentkép-fülkének a hátoldalán egy 1934-ben elhelyezett
felirat olvasható, mely azt erősíti meg, hogy az emlékművet abban az
évben restaurálták. A felirat szövege a következő:
"EZT A GOLGOTHÁT
A BUDAFOKI CSALÁDOK ÖSSZEGYŰJTÖTT
FILLÉREIBŐL RESTAURÁLTATTA
A BUDAFOKI OLTÁREGYESÜLET
FELSZENTELTE 1934. SZEPT. 9-ÉNP. PONGRÁC, O.F.M."
Budafok élő kálváriáját az 1960-as 70-években tönkretették. A
korpuszokat összetörték, a kereszteket ledöntötték. A szakrális teret
körülölelő ballusztrád is romokban hevert. A kálvária egész területét a
környéken lakók szemétlerakónak használták. Közel két évtizedes
tetszhalál után a Szent Lipót Plébánia hívő közössége, valamint jó
szándékú emberek elhatározták, hogy megmentik Budafok egyik legszebb
„élő” műemlékét. A közös összefogás eredményeként 1991 és 1993 között a
Kálvária megújult.
Az anyagiakat a Budafok-Belvárosi Plébánia hívei, Budafok-Tétény
Önkormányzata, és az akkor még létező, Budapesti Műemlék Felügyelőség
biztosította. A felújított kálvária átadására és újraszentelésre 1993.
május 8-án került sor. A felszentelést Barbély Pál Budafok-belvárosi
plébános celebrálta.
Az emlékmű 2012-ben
Keresztút - Stációk
A stációk (statio latin szó állomást jelent) Krisztus
szenvedéstörténetének egy-egy állomását jelölik, ezt örökítik meg
különböző művészi formákban. A stációk végén ott áll a Kálvária
(Golgota) Krisztus kereszthalálának helyszíne. Európában először
Németországban városok terein, állítottak emléket Jézus szenvedéseinek.
A festményekkel, domborművekkel, vagy szobrokkal ábrázolt stációk egyik
legkorábbi helyszíne Lübeck városa, ahol 1468-ban létesült egy ilyen
emlékhely. Kezdetben csak 7 stáció volt, a mai 14 stációból álló
keresztút a XVI. század vége felé terjedt el, Jeruzsálemi leírások
alapján.
Budafokon a korábbi Promontoron az 1748-ben
felszentelt Péter-Pál kápolna és az 1761-ben
felállított Kálvária között létesült keresztút, a
XIX. század első harmadának végén. Az 1831-ben
állított első stációról keveset tudunk. Vannak olyan
feltételezések, hogy már a XVIII. század vége felé
is állt 7 stáció, egyszerű fenyőoszlopokon, ám erről
a szájhagyományról a korabeli egyházlátogatási
jegyzőkönyvek nem tesznek említést. Az 1831. évi
állomások is egyszerű fa oszlopokon álló 12 lemezre
festett képpel valósultak meg. A közlekedés igen
nehézkes volt, hiszen nemhogy lépcsők, de még
kiépített út sem létezett. Így a kitaposott ösvény
csak száraz időben volt járható, látogatható. Ezeket
az egyszerű állomáshelyeket még a XIX. század végén
átépítették, de a ma látható impozáns formáját csak
a XX. században nyerte el. A lehetetlen közlekedés
miatt Budafok városa 1932-ben döntött úgy, hogy
kiépíti az utat a stációk előtt. Ekkor létesült a
lépcsőrendszer és a lépcsőket járdalapokkal kötötték
össze. A felújításhoz már nem feleltek meg a régi,
szegényes állomások, így a város közadakozásra
hirdette meg az újonnan létesülő stáció képeinek
befogadására alkalmas felépítményeket. Budafoki
családok, lakosok, közösség állta egy-egy ma is
látható keresztút állomás költségeit. A
felépítmények oldalán 30×15 centiméteres kis kemény
mészkőlapokon olvashatók a nevek.
A XIV. állomás a Szentsír fülke felett helyezkedik
el, erre nem kellett felajánlást tenni. Ezekbe a
házacskákba kerültek az újonnan megfestett
olajképek. Mivel a képeket két művész készítette,
ezért az Egyházközség azt javasolta, hogy a közös
koncepció érdekében Fuggel német festő stációképeit
vegyék alapul az egységes képalkotás végett. Így az
első nyolc képet Siuda Simon (más írásokban Siuda
Nándor) Budafokon élő festőművész készítette. Az
első 8 képoszlop a Kápolna bejárata és a Szent
Gellért utca közötti, csak lépcsőkön járható
szakaszon helyezkedik el.
A fennmaradó hat képet Joachim József (egy mérnök,
aki munkanélküliként Budafok város ínség munkásaként
alkotott, és később elismert festő lett) készítette
el. Ez a hat képoszlop a Szent Gellért utca és a
Kálvária emlékmű között áll. Ez a szakasz
gépkocsival is járható. Mint a felsorolásból is
kiderül a Budafoki Stáció ekkor lett tizennégy
állomásból álló sorozat. A felújított stációkat és
lépcsőszakaszt 1934. szeptember 9-én páter
Kirchoffer Pancratius ferences áldotta meg.
(Pancratius azonos azzal a Pongráccal, akinek neve a
XIV. állomás hátoldalán olvasható. A képoszlopok
felszentelése ugyanazon a napon történt, mint a
felújított kálváriáé, csak mintegy egy órával
később. ) Idővel a két művész által készített képek
az időjárás viszontagságai következtében annyira
megrongálódtak, tönkre mentek, hogy az 1950-es évek
közepén a Képzőművészeti Alap új képek készítését
javasolta. Az Alap a munkára Feszty Masa művésznőt
kérte fel, azzal a kitétellel, hogy a képeket
lemezre fesse, tekintettel a korábbi képek
tönkremenetele miatt. Bár a művésznő elfogadta a
feltételeket, amikor megkapta a lemezeket
tiltakozott, hogy azok gyenge minősége miatt az
általa megfestett állomásképek sem lesznek hosszabb
életűek, mint az elődei által készítettek. Az alap
nem fogadta el a reklamálást és így az 1957-ben
művészein megfestett – egyébként Feszty Masa
egyetlen szabadtéri – stációja ugyanarra sorsra
jutott, mint elődeié. Az 1990-es évekre, csakúgy,
mint a kálvária a stáció állomások is romos
állapotba kerültek. Széleskörű összefogással
1992-ben Szabó Péter, kerületünkben élő szobrász
restaurátor és csapata felújított a romos kálváriát
és a képoszlopokat. A tönkrement stáció képek
helyett az akkori Képzőművészeti Főiskola (Ma
Képzőművészeti Egyetem) festő tanára Oláh Tamás
készített új képeket. A műemlékvédelmi szakemberek
pedig a képek elé plexi lapokat helyeztettek a az
esetleges rongálások megelőzésére. Ezek a képek
láthatók napjainkban is.
2014-ben az Önkormányzat által elnyert pályázati
pénzekből a Kápolna mellett, Promontor-Budafok első
temetőjének helyén Bibliai játszótér került
kialakításra, melynek mellékmunkálatai során a
kálvária és képoszlopok kisebb javítására is sor
került. (Az Oláh Tamás által festett képek jó
állapotban vannak, azokhoz nem kellett hozzányúlni.)
Az esperes kerület hívei 2015. szeptember 14-én már
a megújított stációknál járták a keresztutat. És
2015 őszén a Bibliai játszótér is átadásra került.
Stációkert
A keresztút első és második állomása között három szinten bibliai jelenetekkel ábrázolt játszótér került kialakításra. Az ide látogató gyermekek, fiatalok, érdeklődők így játékosan ismerkedhetnek meg a Szentírással, a vallással. Az alsó szinten a területet amfiteátrumszerűen alakították ki a tervezők. A tervekbe beépítették a kerületi történelmi egyházak, valamint a budafoki baptista egyház képviselőinek a javaslatait is. Az egymás felett ívben elhelyezkedő padsorokon ülve lehet az előadásokra figyelni, hiszen az előadótér itt került kialakításra. A középső szinten három mozaikalkotás, látható a tereplépcső támfalán. Betlehem, Mária kútja a Miatyánk szövegével és az Utolsó Vacsora. A középen elhelyezkedő Mária kútjánál a Miatyánk szövege alá helyezték el a kutat, mint az Élő Vizek forrását. A legfelső szint a pihenés, elmélkedés helyszíne, káprázatos kilátással. Az egész parkot honos fákkal telepítették be, melyek latin és magyar neveit kis táblák jelzik. A felső színt közepén egy információs tábla került elhelyezésre, melyen Budafok egyházi létesítményei kerültek feltűntetésre. A Bibliai játszótér egész évben látogatható.
A Stáció és a Kálvária felújítása
2015-ben ismét felújították a
budafoki Kálváriát. A Jézus keresztútjának
jeleneteit ábrázoló szoborcsoport alig egy héttel az
átadása után súlyosan megrongálódott egy viharban,
majd 2016 nyarán pedig sátánista jelképeket
festettek rá ismeretlenek. Ennek következményeként
az emlékművet 2016-ban ismét felújították, amit Erdő
Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek áldotta meg
keresztútjárás keretében.
Sárhegyi Zoltán, a kálváriát gondozó és használó
budafoki Szent Lipót-plébánia plébánosa az MTI-nek
elmondta: a 2015-ös felújítás során megújult a
stációk körül az útburkolat és az utcabútorok,
valamint kialakítottak egy hitoktatási parkot, és
megtisztították a szobrokat. A megújult kálvária az
átadása után egy héttel, a 2015. július 8-i viharban
súlyosan megrongálódott, amikor a területén lévő
idős fákat kicsavarta és rádöntötte a szél.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi,
nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért
felelős államtitkársága ekkor másfél millió forintot
adott a legsürgősebb kármentesítésre, hogy
megakadályozzák a kálvária további pusztulását.
Ezután kezdődött az újabb felújítás, amelyet a
minisztériumon kívül Budafok-Tétény Önkormányzata és
a plébánia is támogatott. A helyreállítás során
restaurálták a szoborcsoporthoz tartozó szent sírt
is – ismertette a plébános.
A kálvária kálváriája azonban ekkor sem ért véget:
idén nyáron ismeretlen elkövetők sátánista
szimbólumokat festettek az oltárra és két szoborra.
Szerencsére még tartott a viharkárt követő
felújítás, így kéznél volt a restaurátor, Módy
Péter, akinek sikerült tökéletesen eltüntetnie a
vandalizmus nyomait – tette hozzá Sárhegyi Zoltán.
A Kálvária napjainkban
A Kálvária előteréből nyíló panoráma
Képek
Hamarosan!