Buda város tanácsa 1847. június 11-i ülésén határozza el Döbrentey Gábor királyi tanácsos javaslatára kb. 100 dűlő nevének megváltoztatását. 1847. június 16-án a Tündér-hegyen ünnepélyesen dűlő keresztelőt rendeztek. Ekkor kapta az egykori Disznó-rét és a Zsír-domb a Pasarét nevet. A Pasaréti téri templom, hivatalos nevén Páduai Szt. Antal plébániatemplom, a modern magyar építészet egyik jelentős alkotása, Budapest II. kerületében, a Pasaréti téren található.

AJÁNLÓ

Az 1870-ben megalakult Fővárosi Közmunkák Tanácsa már 1880 körül felvetette a mai Pasaréti út kiépítésének szükségességét, és javaslatot tett annak nyomvonalára. Pasarétnek nevezték az akkor teljes hosszában nyílt vízfolyású Ördög-árok menti, a Lipótmező és a Városmajor között húzódó zsombékos területet, valamint a Törökvészig terjedő hegyoldali lejtőt.

A korabeli Trombitás útnak a mai Vasas pálya területén hajdan áthaladó szakasza - a „Kőszénbánya és Téglagyár Pesten” cég itteni agyagbányája művelésének során - megcsúszott és beszakadt. A helyreállítás a társulatot kötelezte. 1889-ben jött létre a megegyezés a főváros és a cég között. Az ebben foglaltak szerint a hat öl széles utat a cég építi és tíz évig karbantartja. így alakult ki a Pasaréti út.

Már 1896-ban egy bankhivatalnokokból álló társulás családiházas telep létesítése céljából kérte, hogy a korábban 1000 öles minimális területet tovább csökkentve csak nyaralószerű legyen az építkezés. Ezt követően többnyire téli-nyári lakásra szánt villák sora épült föl, kialakítva a Pasaréti útra merőleges mellékutcák rendszerét.

Az Ördög-árok és környéke egy 1902-es térképen
(a téglagyár fel van ugyan tüntetve, de a Pasarét elnevezést a térkép még nem jelöli)

A Budai hegyek által közrefogott völgyhajlat erősödő vonzása, a kertes házak igénye tágította a beépíthető területek határát. A település fölhúzódott a mai Kapy és Gábor Áron út közötti Törökvész dűlő lejtőjére is.

A felduzzadt lélekszámú főváros egyre inkább túlnőtte a kialakult kereteket, így a budai oldalon Óbuda, Országút, Újlak, Tabán, Víziváros plébániái mellett újabbak kezdtek szerveződni, többek között a városmajori plébánia is. Érthető, hogy a budai ferencesek 1925-ben megindított pasaréti megtelepedését nemcsak a rend, hanem az új városrész lakóinak igénye is szorgalmazta.

P. Schrotty Pál budai ferences házfőnök indította el a rend letelepedését, s csakhamar egy 1400 öles telket vásárolt a Pasarét és a Szilfa utca sarkán. A telken lévő villa szobáinak egybenyitásából kápolnát alakítottak ki, amelyet 1925. december 24-én éjfélkor szenteltek föl.

A régi és az „új építészet”, a történeti formákat alkalmazó historizmus és a konstrukciót, a formát egyaránt befolyásoló új anyag, a vasbeton alkalmazása megosztotta az építészeket és a megrendelőket egyaránt. Kiterjedt ez az építészet minden ágára, de különösen a templomépítészetre. Annak ellenére, hogy XI. Pius pápa az egyházművészetre vonatkozó 1925-ös enciklikájában megerősítette, hogy a modern egyházművészet befogadása az egyház hagyománya, mégis, az új szellemben alkotó fiatal építészek nehezen jutottak jelentős munkákhoz. Ebben az időszakban nem csak külföldön, hanem a magyar egyházi építészetben is figyelemre méltó modern templomok épültek. Később kiderült, a vasbeton szerkezet nem tűri a klasszikus elemeket, az új konstrukció új formák alkalmazását hozza magával. Ez ugyancsak Árkay Aladár és Bertalan művében, a Budapest-városmajori Jézus Szíve templomnál teljesedett ki.

Rimanóczy Gyula fölkérése a pasaréti templom tervezésére korábbi pályázati munkái ismeretében történt. A megbízó felismerte a ferences szegénység és a modern architektúra egyszerűségében rejlő gondolati azonosságot, és - nem utolsósorban - a modern forma olcsóbb voltát is.

Rimanóczy Gyula első elképzelése a pasaréti templomra

Rimanóczy első két tervváltozatában a tornyot és a rendházat a templom jobb oldalához kapcsolja. A hagyományokhoz jobban igazodó változat főhomlokzatán egyetlen nagy íves faltagolás dominált, felső részén - a bejárat fölötti teljes felületet kitöltő - szoborral. A templomot a domboldal felőli részre helyezett kolostorral öt, széles ívű árkádsor kötötte volna össze. A másik, modernebb felfogású változatnál a főhomlokzat tengelyében és a torony hasábját koronázó hengeres harangemeleten üvegpikkelyes felület jelenik meg, mely a holland Jacobus J. P. Oud által alkalmazott geometrikus kompozíció, illetve az építész korábbi tanulmány útjának hatását tükrözi. Szembetűnő a kolostor „Bauhaus-stílusban” formált homlokzatán a megnövekedett üvegfelületek aránya és osztásrendje.

Az építész második elképzelése

Ennek programja már reálisabb épületméreteket mutat, figyelembe veszi a telek adottságait. A szentély még egyenes záródású, de a torony tudatos tervezői megfontolás alapján - a ferences hagyományokat követve - a főbejárat mellől hátrább, csaknem a szentély mellé, átkerült a templom másik oldalára. Négyzetes hasábjának középvonala így a Pasaréti út tengelyének egyenes meghosszabbításába esik. Dr. Szőnyi Ottó bírálata szerint az oltár helyére vonatkozott, amellyel az építész megelőzte korát. Rimanóczy ezt - köralaprajzú lépcsőzetre állítva - a félköríves szentély centrumába helyezte, amely Szőnyi véleménye szerint az egyházi előírásokkal ellentétes (a II. Vatikáni zsinat liturgikus reformja csak 30 év múlva következett be).

Szőnyi a korrigálást követően a tervet megvalósításra alkalmasnak találta. Minősítése szerint a mértani tömegek arányos felépítésűek „...hogy mondanivalóját a kor őszinte nyelvén és ferences egyszerűséggel mondja el, csak értékéül tudom be a tervnek” - írta összegzésül.

A Rend képviselőinek 1933. április 16-i véleményezése kellő alapot adott ahhoz, hogy Rimanóczy Gyula elkészítse a végleges megoldást, melyben messze elkerülte az építészettörténeti formavilág kelléktárából válogató építészeti felfogást, s a szegénységet és engedelmességet őrző szerzetesek igényeit követte. Az újabb tervváltozatra 1933. július 21-én adtak építési engedélyt.

A templom ellenzőinek képviseletében Petrovácz Gyula építész, országgyűlési képviselő és törvényhatósági tanácstag intrikája miután a székesfővárosnál kudarcot vallott, megkísérelte az építkezés leállítását. A pasaréti Historia Domus 1933. október 6-i bejegyzése szerint: „…építkezésünkre rossz és irigy szemmel néző egyén befolyására letiltja az építkezést. A már sajtó és rádió útján hirdetett alapkőszentelés bizonytalan időre el lett halasztva.” Erre csak a tiltás megszüntetése után, november 5-én került sor. Hat nappal később a már teljes magasságban álló falakra kitűzhették a bokrétát. Az építés zavartalanul haladt. 1934. október 14-én sor került a templom fölszentelésére.

A pasaréti templom 1938-ban

2019. december 10-én, a 10 órai szentmise végén Varga Mihály pénzügyminiszter bejelentette, hogy a Pasaréti Ferences Plébánia kormányzati támogatásban részesül a rendház felújítására, új közösségi ház építésére és a meglévő óvoda bővítésére, felújítására.

Buda modern stílusban felépített műemlékét restaurálják egy vasárnap nyilvánosságra hozott döntés szerint: a pasaréti Pasaréti Páduai Szent Antal Ferences Templom, a hozzá tartozó rendház és a könyvtár is méltó állapotba kerül. A számos szociális célt ellátó komplexumban több fejlesztést is végre fognak hajtani. A beruházásra 1,6 milliárd forintot különítettek el állami forrásból, amiről a Pénzügyminisztérium adott ki közleményt.

A tervek szerint a templomot és a rendházat is felújítják, korszerűsítik, továbbá méltó környezetbe kerülhet a ferences rend történetét is magába foglaló könyvtár. A templomhoz tartozó közösségi házban egy olyan 180 főt befogadó nagytermet alakítanak ki, amely a környék teljes lakosságát kiszolgálhatja majd – a minisztérium jelezte közleményében, hogy nem csupán a katolikusok vehetik majd igénybe a helyszínt.

A fejlesztés során a szintén ebben az épületben működő óvoda férőhelyei számát megkétszerezik, illetve az ugyanitt üzemelő idősek otthonának is jobb lehetőségeket teremtenek.

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ