A főváros legrégebbi református templomát a földben rejtőző középkori épületek anyagából, 1785-1786-ban emelték. Tornya 1788-ban, sisakja 1878-ban készült el. A parókia Kós Károly tervei alapján épült 1905-ben.
Az 1908-ban megkezdett ásatás a templom és a parókia
alatt az óbudai királyi vár maradványait tárta fel. A XIII. század első
felében emelt épületegyüttes előképei a korabeli lovagrendi erődítések
lehettek, maga pedig mintaként szolgálhatott a szabályos alaprajzú,
síkvidéki királyi váraknak. A nagyszabású, díszes, román stílusú épület
hasonló értékű volt, mint az esztergomi királyi palota. A vár a XIII.
század végén még IV. László és III. András állandó székhelye, sőt Vencel
is központjának tartotta. 1343-ban Nagy Lajos édesanyjának ajándékozta,
és ettől kezdve királynéi birtok lett. A török kori pusztulás döntötte
romba, majd az újkorra szinte nyomtalanul eltűnt.
A fallal körülvett terület körülbelül 60 méteres négyzetet alkotott, és
ezt 14-16 méter széles árok övezte. Legkívül egy újabb, mintegy 100
méter oldalhosszúságú fal húzódott, melynek északi oldalán volt a
főbejárat, híddal, kapuépítménnyel. A 30 méter oldalhosszúságú,
nagyjából négyzetes, központi épülettömb főbejárata is természetesen
Óbuda centruma felé tekintett. A homlokzat közepén emelkedő masszív falú
torony földszintjén volt az előcsarnok, ahonnan oszlopos díszkapuk
vezettek a reprezentatív helyiségekbe és a kápolnába. Az ásatási
területet a maradványok megőrzése céljából földdel takarták be.
A reformáció hatása igen korán eljutott erre a területre, írásos
bizonyíték szerint már 1566-ban gyülekezet élt Óbudán. 1606-tól 1686-ig
kimutatható névsor is van a lelkipásztorokról, amely időben iskolát is
működtet az eklézsia. A török hódoltság idejéről keveset tudunk, de a
török kiűzése után a Habsburg birodalom előretörésével megváltozik a
protestánsok sorsának alakulása. Budára és Pestre idegenből hoznak
telepeseket, a bécsi udvar minden erővel a katolikus egyházat támogatja,
ebben az időben polgárjogot protestánsok nem is kaphattak. A Zichy
család elveszi a református templomot az óbudai reformátusoktól, amely a
mostani katolikus templom helyén állt, azt a katolikusoknak adja át, de
meghagyja és engedélyezi a vallásgyakorlatot. Ez időben egy jobbágy ház
szolgált istentiszteleti helyül.
A türelmi rendelet (1781) után, 1783. december 20-án született meg a
kedvező döntés egy új templom építésének engedélyezésére. Az
alapkőletételre 1785. május 18-án került sor. A templomot 1786.
augusztus 27-én szentelték fel, és ugyanabban az évben készült el a
templom belső berendezése. A tornyot 1787. július 29.-én kezdték el
építeni, amely a rákövetkezendő évben készült el. 1787-ben veszik az
első harangot, majd 1791-ben iskolát építenek.
A felépült templomban az 1838-as árvíz nagy pusztítást végzett. A Duna
hullámai április 13-16. között "hallatlan pusztítással elborították az
egész várost, Ó-Budát. A víz 14-én a Kis Czell utcai kerteknél tört be,
s a parókia udvarából se ki-, se bejárni nem lehetett, a vízmagasság a
templomban közel 2 méter volt. Az eklesia ládáját a templom karára
vitték fel, mint a legbátorságosabb helyre" - olvashatjuk a gyülekezet
akkori lelkészének, Dobos Jánosnak visszaemlékezéseiben. A pusztulás
olyan nagy volt, hogy mindössze 75-80 épület maradt meg épségben Óbudán.
Ráday Gedeon egyházi gondviselő segítségével gyűjtés indult, s így
sikerült majd helyreállítani az épületeket.
A templom a főváros legrégibb református temploma ma is úgy áll, mint
akkor. 1908-1909-ben új parókia épül Kós Károly terveivel és
felügyeletével, melyet sajnos a két világháború között átépítettek
gyülekezeti terem és irodai célokat szolgáló helyiségek létrehozása
miatt, megbontva az eredeti épületegyüttes szépségét.
A II. világháború után végbement kisajátításokkal a református egyházat
súlyos veszteség érte, a templom és a parokia épületén kívül valamennyi
ingatlant kisajátítottak minimális anyagi térítés ellenében.
A templom 1954-ben
Képek