Újpest város szélén, a Károlyi grófok vadászházának környékén sok elhagyatott gyerek élt. Ide kérte 1907-ben P. Soós István, a karmelita rend tartományfőnöke a Rocca di Papa-i nővéreket, akik jutányosan megvásárolták a vadászházat. Az istállóból lett a templom, amely hamarosan kicsinynek bizonyult. Ezért 1926-ban kezdték el építeni - nagyrészt a belga karmelita rend adományából - a mai templomot, amely 1933-ban lett kész.
A hívek olyan szegények voltak, hogy a nővérek
népkonyhát tartottak fönn, még az építkezések alatt is. Óvodát, napközit
és nevelőotthont működtettek árva és félárva gyermekek számára. Plébánia
lett 1946-ban, de nemsokára Mária Konstancia zárdafőnököt és a nővéreket
elüldözték az államosításkor. Márk Lajos, első plébánost börtönbe
hurcolták. Balogh Antal és felesége házukat adományozták plébánia
céljára, az ő kívánságuk volt, hogy Nagyboldogasszony legyen a plébánia
neve.
Az üldözések ellenére föllendült a lelki élet, a templomot kifestették,
szépítették, átalakították, míg Dr. Tóth János plébános honfoglalást
tartott: visszafoglalta a volt zárda egy részét. 1991-ben a Szalézi Rend
vállalta a plébánia vezetését azzal az ígérettel, hogy majd a
kollégiumot is visszaadják az Egyháznak. Első plébános Szikszai Sándor
lett, de egyben itt van Don Bosco Rendjének Tartományfőnöksége is:
Havasi József vezetésével és Dauner János is innen irányítja a Don Bosco
énekkart az egyetemi templomban. A templom (420 m2) kifestése és
restaurálása 1993-ban történt.
Képek