A Ferenciek terén álló templomban mintha megállt volna az idő. XVIII. század elején épült tekintélyes falai, homlokzati szobrai és barokk stílusú díszei alig változtak valamit az elmúlt három évszázad folyamán. Története visszanyúlik a XIII. századra, felszentelésére azonban csak 260 évvel ezelőtt került sor.

AJÁNLÓ

Az 1209-ben alakult ferences rend tagjait már a tatárjárás idején hazánkban találjuk. A szerzeteseket IV. Béla király vette pártfogásába, kolostorokat alapítva és templomokat építve számukra. Többek között Pesten, ahol 1250 és 1260 között éppen a mai templom helyén - az akkori városhatárban - emelték a veronai Szent Péter vértanúról elnevezett gótikus kápolnát és rendházat.

Az épületek nem egy fontos tanácskozásnak is otthont adtak: III. András királlyá választásakor, 1298-ban például a Ferenc-rendi templomban mondták az ünnepélyes szentmisét, melyen megjelentek az ország és az egyház nagyjai. A Károly Róbert 1307-ben történt királlyá választásáról szóló okmány is említi: Megtörtént ez Rákoson Szent Péter temploma mellett.? A kolostort szívesen kereste fel a magyar nemesség: falai között 1497-ben, majd hét évvel később ismét közgyűléseket tartottak.

Amikor Szulejmán 1526. szeptember 23-án csapataival bevonult Pestre, a kolostor őrzésére visszamaradt szerzeteseket legyilkolták. Az elvonuló török had három nappal később a várost is felgyújtotta, a pusztító tűzvészben a templom is leégett. Noha aztán 1537-ben hatalmas küzdelem árán sikerült újra felépíteni, a ferencesek öröme nem tartott sokáig.

Amikor a törökök 1541-ben végleg megszállták a várost, búcsút mondhattak egyházi épületeiknek: a nagy múltú templom ettől kezdve a Szinán bég-dzsámi nevet viselte. Ám a ferencesek nem hagyták el Pestet, hanem tovább működtek. Eleinte egy eldugott kápolnában, majd a XVII. század közepén egy kis templomban, amelynek építési költségeihez I. Lipót is hozzájárult. Ezt a régi telküket csupán Buda visszafoglalása után kapták vissza a hajdani templomuk helyén épült dzsámival, amelynek birtokában az 1690-ben kelt adománylevél erősítette meg őket.

Mivel új építkezésre csak a jelentős költségek összegyűjtése után kerülhetett sor, ideiglenesen a dzsámit alakíttatták át templomnak Kalcher Márton pesti építőmesterrel. Néhány évvel később aztán megkezdődtek a nagyobb átalakítások: 1715-ben és a következő évben két-két oltárt szenteltek fel, 1717-ben harangot öntettek.

A mecsetből átalakított templomot azonban eleve ideiglenes épületnek szánták. A szerzetesek minden erejükkel arra törekedtek, hogy "a köröszténységben, de pogánygyászban járó siralmas mecset" helyére minél előbb új templomot építsenek, ehhez végül 1727 szeptemberében kezdhettek hozzá.

Talán meglepő, de a tervező építész neve ismeretlen, úgyszintén az építkezésben és díszítésben közreműködő mesterembereké. Az viszont tény, hogy a munkálatokhoz Pest városának tanácsa pénzzel és téglával több éven keresztül hozzájárult. Az építkezés meglehetősen lassan haladt, évtizedek teltek el, mire aztán a ferences rend legszigorúbb szabályokat követő ágának alapítója, Alcantarai Szent Péter tiszteletére 1743. szeptember 21-én fényes külsőségek keretében felszentelhették.

A templom és előtere 1860 körül

A pesti Belváros egyik legismertebb egyházi épületének külső megjelenése napjainkig szinte semmit nem változott. Az egyszerű homlokzatát díszítő kőszobrok már emberöltőkkel ezelőtt is ugyanilyen rezzenéstelen arckifejezéssel figyelték a járókelőket: a kereszt súlya alatt térdre bukó Krisztus, Madonna és angyalai, a keretes fülkékben és az attikán álló szentek, valamint a középen látható fülke őrzője, Szent Péter kiválóan megkomponált összképet alkotnak. A látványt még érdekesebbé teszi a torony elhelyezése. A ferencesek ugyanis csak egy tornyot építettek templomaikhoz, azt is rendszerint a szentély mellett helyezték el ? jelen esetben a tér több pontjáról alig láthatóan.

A Wieser Ferenc elképzelései és irányítása mellett 1863-ban befejezett romantikus stílusú toronysisak a főváros egyik legszebb tornya. Kevesen tudják, hogy másolata 1900-ban a párizsi nemzetközi kiállítás magyar házának egyik díszeként szerepelt. A tágas, világos, szemet gyönyörködtető templombelső főoltárát 1740-ben Grassalkovich Antal adományozta a ferenceseknek, s a falfestmények is neves alkotók munkái, részben Lotz Károly, részben tanítványa, Tardos-Krenner Viktor művei. A XVIII. századi stukkók alkotóinak neve azonban sajnos ismeretlen.

A félhomályos, borzongatóan hűvös kripta története is titkok temetője. 1849. október 6-án például itt helyezték ideiglenes nyugalomra gróf Batthyány Lajost, a vértanúhalált halt első felelős magyar miniszterelnököt.

A templom és környezete 1890-ben

A Kígyó tér 1901-ben

A belvárosi ferences templomot 1914-ben helyezték műemléki védettség alá, azt követően, hogy a szomszédos kolostor korszerűtlensége miatt lebontásra ítéltetett, s ugyanez a sors várt erre az épületre is. Úgy tűnik, az akkori illetékeseket egyáltalán nem foglalkoztatta a tény: az ország egyik legszebb barokk temploma pusztult volna el - nyomtalanul. Szerencsére ez a veszély ma már nem fenyeget, de abban talán mindenki egyetért, hogy több anyagi támogatást és törődést érdemelne Pest egyik legismertebb egyházi épülete.

A ferences templom este

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ