Eredetileg copf stílusban építették 1803-1809 között, Kasselik Fidél tervei szerint. 1885-ben neobarokk stílusban alakították át külsejét. Toronysisakját Ybl Miklós készítette 1871-ben. A tűzfigyelő folyosóval ellátott torony főhomlokzati fülkéjében Szent Teréz szobra áll (Dunaiszky Lőrinc alkotása). 1803. augusztus 14-én helyezték el a terézvárosi plébániatemplom alapkövét.

AJÁNLÓ

A mai Terézváros az 1700-as években, a török hódoltság után kezdett benépesedni. Kerteket, majorságokat alakítottak ki a külvárosban, s kijártak ide földet művelni a pesti polgárok. Lassan egyre több kőház épült, s egyre több lett a kiköltöző is.

1747-re a Király utca mentén tizenhárom állandó ház állt. Például a Mittermayer-ház a mai Kiskörút és a Király utca sarkán. Akkor úgy is hívták az utcát, Mittermayer Gasse. Az említett házban nyílt Angol Király fogadóról kapta aztán később a dűlőút a Király utca nevet.

Temploma ekkor még nem volt a külvárosnak, bár a terézvárosi házak száma 1772-re már elérte az 559-et. Az itt lakók a Rókus-kápolna egyházi fennhatósága alá tartoztak. A Józsefváros, az Erzsébetváros és a Terézváros területe ugyanis sokáig együtt fejlődött. Csak 1766-tól nevezték a mai Rákóczi út vonalától délre Alsó, attól északra Felső Külvárosnak a peremtelepüléseket. A két városrésznek külön bírója lett, addig közös külvárosi bíró ítélkezett a polgárok ügyeiben.

1777-ben aztán a lakosság kérésére a nádor az alsó városrészt Józsefvárosnak nevezte a trónörökösről, a későbbi II. Józsefről, s ekkor lett az északi terület neve Terézváros.

Ez utóbbi magában foglalta a mai Erzsébetvárost is. Lakossága az 1770-es években elérte a négyezer főt.

Ennyi emberre már érdemes volt komoly figyelmet fordítania az egyházi főhatóságnak is: Batthyány János esztergomi érsek 1777. szeptember 30-án létrehozta az önálló terézvárosi egyházközséget. Kezdetben egy jezsuita, majd két kapucinus szerzetes pap irányította.

Plébániája özvegy Scopek Ferencné született Bauer Teréz felparcellázott majorjának egyik adományozott telkén jött létre, ugyanott, ahol ma is megtalálható a terézvárosi templom. Az első szentegyház fából készült 1781-ben, ez váltotta fel a majorság egy faépületéből kialakított ideiglenes kápolnát.

Scopekné nemcsak a területet adományozta, lakást is épített a plébánosnak. A templom védőszentje ekkor még nem Szent Teréz volt. Sem szobor, sem festmény formájában nem szerepelt a templom szentjei között. Neve 1808-ban merült fel először a templommal kapcsolatban, mint egy elkészítendő festmény témája. Ekkor már majdnem kész volt az új kőtemplom, amelyet 1801-ben kezdtek építeni Kasselik Fidél tervei lapján.

A növekvő számú lakosság ugyanis hamar kinőtte a kis fatemplomot. A kőhöz viszont sokáig nem volt elég pénz. Az építőmester megbízásához szükséges összeget végül úgy sikerült előteremteni, hogy a korszak nevezetes alakja, Boráros János városbíró gyűjtést kezdeményezett. Boráros egyébként nemcsak ezzel a gesztusával tette nevezetessé magát, ő javasolta a Városliget mocsaras területeinek pihenő- és üdülőhellyé alakítását, továbbá végrendeletében egy árvaház építésére is jelentős összeget hagyott. Nem véletlenül temették halála után éppen a terézvárosi plébániatemplom kriptájába.

A templom terveinek elkészítésével először nem Kasselikot bízták meg, hanem Kundt Ignác építőmestert, aki nem sokkal korábban emelte a józsefvárosi plébániatemplomot. Ő azonban nem tudta kielégíteni a terézvárosi megrendelők igényeit, s ekkor fordultak a jó nevű Kasselik Fidélhez. (Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy később a józsefvárosiak is kijavíttatták a mai Horváth Mihály téren álló templom homlokzatát, éppen Kasselikkal.)

Terézváros 1793-ban

Az Ausztriából származó, Bécsben tanult építész 1795-ben nyerte el a pesti polgárjogot, s addig tulajdonképpen csak magánházakat tervezett. Ez a templom volt első egyházi megbízása, s a templomtervezés későbbi pályáján sem volt rá jellemző. Neki sem fogadták el az első tervváltozatát, ebben a főhajó jóval rövidebb volt a mostaninál. Rendhagyó volt a tervében az is, hogy a templomot egytornyosnak rajzolta, bár ez a jellegzetesség a második változatban is megmaradt.

Az építkezést 1801-ben kezdték. Az alapkövet azonban csak 1803. augusztus 14-én helyezték el. A benne elrejtett okmányban leírták az akkori Terézváros állapotát, melyből kiderül, hogy ekkor már több épület állt ebben a fertályban, mint a Belvárosban. Szám szerint 840. Az alapkő lerakásának évében készült a templom első harangja is, amely egészen a tizennégyes világháborúig szolgált. Ekkor ágyút öntöttek belőle.

A templomot 1809. december 2-án szentelték fel a Szentlélek tiszteletére, bár ekkor még nem volt teljesen kész. Tornyával együtt 1810-re fejezték be. Ez időben tehát még mindig nem Szent Terézia a neve. Majd csak 1822-ben rendeli el Rudnay Sándor esztergomi érsek a névfelvételt. Bár 1811-ben már a homlokzati szoborfülkében elhelyezik Dunaiszky Lőrinc Szent Teréz-kőszobrát.

Terézváros 1840-ben, amikor még a Nagykörút sem létezett

Tornya a városrész tűzfigyelő helye lett. S míg fönn a tüzet figyelhették az őrszemek, addig lentről, a templom elől vizet vehettek a szintén Kasselik tervezte oroszlános kútról, amely közel százéves ligeti száműzetés után került vissza, részben újrafaragva az épület szentélye mögötti kis térre.

A templom 1898-ban

A templom madártávlatból (kép: Google)

AJÁNLÓ

Képek

AJÁNLÓ