Törökőri református templom

VIII. kerület, Törökőr, Százados út 4.

Írta: Varga Máté 2021. augusztus

A Kerepesi úton található irodaházak szorításában létezik egy apró templom, amely még a térképeken is alig vehető észre, nemhogy az utcáról felfigyelhetnénk rá. Törökőr a VIII. és XIV. kerület határán fekszik Kerepesdűlő, Alsódűlő és Zugló között a Hungária körút és a Kerepesi út találkozásának környékén.

A református templom régebbi, mint a benne jelenlévő gyülekezet: korábban földszinti bérház volt istállóval, majd ezekből a gyülekezet fokozatosan alakította ki gyülekezeti termeit és a parókiát. Az istállóból lett a szószék és a torony.

A gyülekezet története 1924-ben kezdődött. Ebben az időben épült – főként az addig igen méltatlan körülmények között, sokszor vagonokban élő, elsősorban Erdélyből idemenekültek számára – az úgynevezett Juranics-telep (A mai Stróbl Alajos utcát nevezték ekkor Juranics utcának).

Az iratok tanúsága szerint a szórvány április 18-án kezdte meg működését. A szintén Erdélyből menekült Megyaszay Mihály lelkipásztor 1924 szeptemberében itt megkezdett szolgálata nyomán kapott igazán lendületet a közösség élete. Istentiszteleteiket a Százados úti polgári iskola (ma Szász Ferenc Szakközépiskola) tornatermében, hétközi alkalmaikat a (nemrég megszűnt) kenyérgyárral szemközti, mára elbontott elemi iskola tantermeiben tartották.

1932-ben a „Százados útiak” közösségét betagolták a Baross téri gyülekezetbe. 1946-ban vetődött fel először komolyan az önállósodás gondolata. 1950. február 9-én azonban a gyülekezetnek ki kellett költöznie az istentiszteletnek helyet adó iskolából, s egy addig óvóhelyként szolgált Utász utcai pincehelyiségbe kényszerült. Végül, 1951. február 13-án imateremnek bérbe vehette mai otthona, a Százados út 4. számú ház eredetileg lóistállóként szolgáló melléképületét. Ezt 1951 végén sikerült a ma ismert templomtérré bővíteni. Ennek részeként épült a szószék is, melyet 1974-ben Kókai Ferenc, későbbi presbiterünk alakított át mai formájára. 1952 folyamán készültek az ólomüveg ablakok, a templom kapuja és az utcai kapu. A csillárok és falikarok Imregh Pál műlakatos mester munkái, az év legvégén kerültek a helyükre. A tornyot – Sós Aladár műépítész tervei alapján 1954 végére emelték fel, ebben otthonra találhatott a korábban feloszlatott Lórántffy diakonissza anyaháztól kapott harang is. Öntője Slezák Rafael, felirata: Mindenben hálát adjatok (I. Thessz. 5:18).

Ezzel egy időben a ház újabb részletéből sikerült elérni a bérlők kiköltözését, így Szemenyei Sándor lelkipásztor és családja végre beköltözhetett az ideiglenes parókiára. A templomépítés munkája ezzel befejeződött.

1957 folyamán végre a teljes épületet sikerült birtokba venni. Ekkor került a helyére Sima Sándor aranykoszorús díszműlakatos mester két alkotása: a kertre nyíló szélfogó ajtó és a mostani énekmutató tábla (utóbbi adomány) valamint a mai Úrasztala. Méltó helyet kapott az 1956-ban elhunyt Derzsy Gergely Kálvin-szobra is, melyet még 1953 tavaszán alkotott és ajándékozott a gyülekezetnek. 1958-ban, az anyaegyházközséggé nyilvánítással összefüggésben (és a gyülekezet állandó segélyre szorultságát megszüntetendő) ettől az évtől Törökőrhöz csatoltak egy-egy területet a Baross téri illetve a Kőbányai gyülekezetektől. Ekkor csatolták a gyülekezethez a MÁV-telepet is az 1932 óta református használatban lévő imateremmel együtt.

A felsőbb egyházi szervek jóváhagyása alapján végül 1959. július 1-jén érte el gyülekezetünk a „nagykorúságot”, az anyaegyházközségi rangot. Az azóta bekövetkezett változások (egyebek közt a nagy kiterjedésű bontások, a kényszerű, tömeges elköltözés, a népesség összetételének átalakulása, a szekularizáció felgyorsulása) miatt jelenleg nyolcvan főt számlálunk.