A húszas évek második felében Szelényi István misézőhelyet létesít a Fürj utca 26-os számú házban. 1929-ben megalakul a Csörsz utcai Kápolna Egyesület.
1929-ben megalakult a Csörsz utcai Kápolna Egyesület.
A hívek részére a rendszeres Istentiszteleteket a Vöröskereszt Kórház,
az Istenhegyi úti Iskolatestvérek, majd a Németvölgyi úti Hadirokkant
Otthon kápolnájában végezték.
1940-ben alakult meg a Felsőkrisztinavárosi plébánia. A plébánia mai
területén templom, kultúrház és plébániából álló, nagyszabású épület
együttes kialakítását tervezték.
Az eredeti elképzelés terve
A templom Fiala Ferenc és Lehoczky György építészek tervei alapján
1934-ben épült, míg a plébánia épülete 1939-ben készült el. A bejárat fölötti torony harangját 1936-ban szentelték
fel.
A templom elkészülte után néhány évvel, 1941-ben a kerületi
népesség rohamos növekedése miatt új, nagyobb templom építésébe
kezdtek. A háromtornyos nagy templom építése 1941-ben kezdõdött meg Irsy
László tervei alapján. Az impozáns, a néhány évvel
korábban épült városmajori templomra emlékeztetõ épületbõl a háború
miatt 1944-ig csupán az altemplom készült el. A tervek szerint a korábbi
templom helyén kultúrház épült volna. A háború után nem folytatódott a
félbemaradt templom építése. A budapesti harcok során az ideiglenesnek
tervezett templom is jelentõs sérüléseket szerzett, amit a hívek
áldozatkész adományainak köszönhetõen javítottak ki. Késõbb, a
félbemaradt templom helyén 1970-ben a megváltó alapokra szolgáltató
házat építettek.
A templom az 50-es évek egyházellenes intézkedései ellenére is szûkösnek
bizonyult, ezért a 60-as években kibõvítették a templomteret és oldalról
sekrestyét építettek hozzá. A templom említésre méltó értékei a színes
ólomüvegablakok. Az oldalfalakon lévõk számos magyar szentet, egyházi
személyt és az egyháztörténet néhány nagy alakját ábrázolja. A szentély
egyenes záródású végfalán lévõ, a keresztút jeleneit mutató
üvegablakokat Sztehlo Lili tervezte. Az üvegablakok hat részletben a
keresztút 14 stációját ábrázolják.
A belsõ teret két ízben építették át: elõször a II. vatikáni zsinat
nyomán, amikor a szembemisézõ oltár készült és elbontották a szentélyt
és a templom teret elválasztó korlátot, majd 2001-ben, amikor a szentély
egységes építészeti stílusban átépült, újabb padok behelyezésével a
templomtér megnövekedett, valamint a sekrestye kibõvült.
A háború alatt abbamaradt templom alapjára 1967-ben, az eredeti
tervektõl teljesen eltérõ céllal szolgáltatóház épült, melyet többször
bõvítettek, bérlõi sûrûn cserélõdtek. Az épület utolsó tulajdonosai az
eladás mellett döntöttek. Plébániánk - a hívek nagylelkû adományaival és
az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegye jelentõs kölcsönével - vissza tudta
vásárolni az ingatlant. A pincetérben urnatemetõ épült és reményeink
szerint, amint anyagi eszközeink lehetõvé teszik, új tervek alapján az
eredeti alapokra új templomot építünk.
A templom főhomlokzata a tér felől
(kép: Kornél2009)
A Makovecz-féle terv
A közelmúltban a Templom ügye ismét a média és a közérdeklődés fókuszába került.
A különböző sajtó megjelenések néha egészen hihetetlen tartalommal hivatkoztak
Makovecz Imre kiemelkedő munkájára, tényként közölve kevéssé alátámasztható
tartalmakat.
Makovecz a templom első terveit 2005-ben készítette a XII. kerület
Önkormányzatának meghívásos tervpályázatára. A kiírt pályázatot Makovecz Imre
nyerte meg, de a templom megépítésére végül nem született egyértelműen támogató
döntés, így a nyertes tervek "fiókban” maradtak.
A templom első időszakában a tervező által a „Szentek és Kárhozottak Temploma”
nevet viselte. Elképzelésének teológiai koncepcióját annak alaposabb ismeretében
egyházi személyek sem vitatták, mégis érzékelve a névből fakadó ellenérzéseket
az eredeti nevet a tervező önként elvetette és már életében két további név
változattal emlegette ezt a Templomot: Szent Mihály Templom és a Feltámadás
Temploma.
Makovecz Imre annak ellenére folyamatosan foglalkozott eddigi legnagyobb templom
tervének gondolatával, hogy megépülésére nem látszott remény és nem sokkal
halála előtt jelentősen átdolgozta a terveket. Az újabb templom tervei – bár
alaprajzában továbbra is ragaszkodtak a háború előtt megkezdett épület
adottságaihoz – léptékében, karakterében mindenképpen kinőtték az eredeti
helyszín adottságait. Azóta az épület-torzót használatra alkalmassá tették és
így az eredeti helyszín a fenti okok mellett már kevéssé vehető figyelembe.
2011. júniusában XVI. Benedek pápa pappá szentelésének hatvanadik évfordulójára
Vatikán meghívta az általa akkor legjelentősebbnek tekintett hatvan keresztény
művészt, hogy műveikkel köszöntsék az ünnepeltet. A meghívottak között Makovecz
Imre is személyesen köszönthette a Szentatyát, és a Feltámadás Templomának
terveit állította ki az alkalmi kiállításon. Benedek pápa megáldotta a Templom
terveit és tervezőjét.
Makovecz Imre terve
Tíz évvel az építész halála után
került ismét terítékre a terv, holott 2011-ben még sem a Kormány, sem az Egyház
nem lelkesedett a templomépítésért.
Makovecz Imre Felső-Krisztinavárosba, egészen pontosan az Apor Vilmos térre
álmodta meg a budapesti katedrálist: "A templom, amely a szem számára is
megmutatja Isten nagyságát, sokak szerint égbetörőbb és kifejezőbb, mint Gaudí
Sagrada Familia-ja. Ez a terv a koronaékszer, ez az életmű csúcsa, megjelenik
benne a teljes életmű esszenciája" – írta a Hír TV.
Nagy Ervin volt országos főépítész ötödik éve dolgozik már a Makovecz Imre által
kidolgozott terveken. A katedrálishoz elképzelt 200 angyal pedig Melocco Miklós
szobrászművész nevéhez fog fűződni.
A Civil Összefogás Fórum 500 ezer forint kezdőtőkével még gyűjtést is indított a
becslések szerint legalább tízmilliárdos beruházás elindítására, csakhogy az
ügyben illetékes esztergom-budapesti főegyházmegye közleménye mindjárt az elején
lehűtötte a kezdeményezők lelkesedését: az Egyház közölte, hogy templom
építéséről csak ők dönthetnek, a szándékuktól eltérően ezt nem lehet
indítványozni, sőt az engedélyük nélküli gyűjtést sem szabad kezdeményezni.
A Heti Válasz értesülései szerint ennek oka, hogy a Makovecz Imrével közismerten
feszült viszonyban álló Erdő Péter határozottan ellenzi az építkezést. Ebben a
személyes ellentétek mellett szerepet játszik a templom teológiailag legalábbis
határesetnek tekintett szimbolikája (ahol a művész Szentek és Kárhozottak néven
emlegette alkotását), de még inkább az, hogy az Egyház nem tud vállalni egy
ekkora horderejű beruházást. A lap katolikus forrásai szerint az sem volna
megoldás, ha az Állam bocsátaná rendelkezésre az építkezés összegét (ez 2011-ben
tízmilliárdot tett volna ki a számítások szerint), mert a templom évi akár
százmillió forintos fenntartása az egyházat terhelné.
A Heti Válasz információi szerint a kormányban is többen megrökönyödtek azon,
hogy a kezdeményezők az Egyház ellenében akarnak templomot építeni, és nem
látnak esélyt annak megvalósulására.
A templom látványterve
2015. január végén derült ki, hogy egyházközségi összefogásból új közösségi házat épít a felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János-plébánia, amely várhatóan 2016-ra készül el. Ekkor már javában tartottak az egykori Hully-Gully Diszkó épületének bontási munkálatai (A háború után államosított ingatlan épületrészeire 1969-ben Pál Balázs (Iparterv) szolgáltatóházat tervezett, amely el is készült. Az épület ebben a funkciójában a nyolcvanas évek végéig működött, majd mulatóként, illetve diszkóként használták. 1998-ban a diszkó bezárt, az egyházközségnek ekkor nyílt lehetősége az ingatlan visszavásárlására. 2000-ben az eredeti altemplomban elkészült az urnatemető, Szauer Tibor és Müller Ferenc tervei alapján).
A bontás 2015-ben (kép: Magyar Kurír)
A kerület polgármestere, Pokorni Zoltán a Hegyvidék utolsó rozsdafoltjának
nevezte az építményt, amelynek helyén hamarosan 600 négyzetméter alapterületű
közösségi házat épít a felső-krisztinavárosi Keresztelő Szent János Plébánia.
Györgydeák Márton plébános elmondta, hogy az új épület a vértanú püspök, Apor
Vilmos nevét viseli majd, akinek szobra is áll a téren. A közösségi ház és az
urnatemető, vagyis az ingatlan profán és szakrális funkciói térben is
elkülönülnek. Az egykori altemplom fölött a kör alakú lapos tetőn kis park és
keresztút kialakítását tervezik.
A régi templom, valamint a közösségi ház építésének látványa a magasból (kép:
Google)
2021. januárjában Makovecz Imre fia, Makovecz Pál egyre többször beszélt arról, hogy megépülhetne Budapesten a 2011-ben elhunyt, Kossuth-díjas építész utolsó, nagy terve, amit 2005-ben díjaztak is. Annak ellenére, hogy sem egyházi szándék, sem kormányzati támogatás nem látszik egy új Makovecz-templom felépítése mögött, Makovecz Pál, a Makovecz Imre Alapítvány elnöke a Kossuth rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában arról beszélt, ha még idén elkezdenék a munkálatokat, tíz év alatt felépülhetne a Makovecz Imre által megálmodott templom Budapesten. Az MTI összefoglalója szerint a tervezett templom méreteiben a Mátyás-templomhoz lenne hasonlatos, 70 méter magas templomtoronnyal és ugyanilyen hosszú hajóval.
A tervezett templom belső és külső tere, a templomtér belsejében épített hidak,
az azokon vonuló szentek és kárhozatra ítéltek együtt a megváltás és ítélet
világát jelentik a templomba érkezők számára. A hidak kereszteződésében a
Krisztus arcát viselő Mihály arkangyaláll, a Sátánellensége, aki letaszította az
ember útjából, a felemelkedés, a metamorfózis útjából a Kísértőt. Krisztusban
vezet az út a Teremtőhöz. Ennek a folyamatnak a helye a tervezett épület.
2021. január 1-én Exkluzív: Megvalósulhat Makovecz Imre grandiózus terve címmel jelent meg a Hír TV oldalán a televízió Credo című műsorát beharangozó írás, ami Makovecz Imre egyik utolsó alkotását, egyben életművének csúcsát, az Apor Vilmos térre tervezett katedrálist mutatta be, "amelynek megvalósulása érdekében egyre többen szállnak síkra”. A civil támogatók mellett legerőteljesebben Nagy Ervin Kossuth-díjas építész, korábban országos főépítész, aki Makovecz munkatársa és barátja volt, tesz a katedrális megvalósulásáért.
A templom modellje egy 2014-es kiállításon (kép: Balaton József / MTI)
A Hegyvidéki Önkormányzat sajtófőnöke, Arató Zsolt elmondta: "A templom
megvalósulását a kerület a kezdetektől támogatta, a területre vonatkozó építési
szabályzatot is Makovecz Imre 2005-ös pályázati terve alapján módosította. A
jelenlegi híradásokból és a Makovecz-életművet bemutató kiállításról megismert
templomtervek a pályázathoz képest nagyszabásúbb épületet mutatnak.
Önkormányzatunk ezeket a terveket még nem ismeri, ezért szakmailag még nem
tudtuk megvizsgálni, hogy az eredeti helyszín, a buszvégállomás és a
bevásárlóközpont által beszűkült tér méltó helyszíne tud-e lenni a templom
megvalósításának, valamint, hogy a telken az egyház által 2005 óta végzett
fejlesztések akadályozzák-e a tervezett építkezést. A Hegyvidéki Önkormányzat
továbbra is elkötelezett támogatója a Makovecz Imre által tervezett templom
eredeti, vagy más helyszínen történő megvalósításának".
Gégény István, a Szemlélek Magazin ateista, liberális főszerkesztője A Sok
sebből vérzik a Makovecz-féle "megatemplom” terve című publicisztikájában
annak járt utána, hogy vajon mi állhat annak a napjainkban hatalmas visszhangot
kiváltó, össznemzeti üggyé kreált budapesti gigantikus templomépítési
kezdeményezésnek a hátterében, amely az organikus architektúra mesterének a
nevéhez fűződik, de megvalósítását az építészeti koncepció 2005-ös
nyilvánosságra kerülése óta a magyar katolikus egyház ellenezte, illetve ma is
hevesen ellenzi.
Gégény nemcsak részletekre terjedően világítja meg a valóságtól elrugaszkodott
(szerinte megalomán) terv összes buktatóját, hanem kimondja, hogy a józan észre
hallgatva végre megálljt kellene parancsolni annak az úgymond "civil
kezdeményezésnek”, amely mögé - állítólag - "a határon innen és túl egyre
többen állnak, és aminek köszönhetően a templomépítés egyre inkább össznemzeti
üggyé válhat”. Azzal kapcsolatosan pedig, hogy netán megépülhet majd "a
koronaékszer, az életmű csúcsa”, az a templom, amiben "megjelenik a
teljes életmű esszenciája”, és amit megálmodója a "Szentek és Kárhozottak
temploma" névre már el is keresztelt, intően fogalmaz a kezdeményezést
esetleg felkarolni kívánó potenciális döntéshozók felé: "Egy templom esetében
pedig úgy helyes, ha a művészet, a tudomány szolgálja a hitet, nem pedig a hit
rendelődik alá a művészkedés allűrjeinek”.
Arra a kérdésre - miszerint hol építsünk grandiózus templomot Budapesten? - azt
feleli, hogy "Sehol. Már csak azért se, mert nem a barokk korban vagyunk: a
gazdaságosság mellett a szerénység, egyszerűség evangéliumi elvei is arra
vezetnek – a kereszténység alapvető küldetése mellett –, hogy egy új templom ne
pazar, pompás, megalomán építészeti műremek, hanem elsősorban és főként az
imádság háza legyen".
Hozzáteszi, hogy a Normafa jobb hely volna a templom számára, hiszen "néhány
kápolnán kívül nincs misézőhely a környéken. Igény itt se nagyon lenne rá, de
kétségkívül adódhatna térszervező képessége és közösségi vonzereje egy »hegyre
épült« szakrális épületnek". Gégény ezzel is bizonyítja, hogy butaságokat
beszél, hiszen egyrészt lenne rá igény (ugyanis egyre többen látogatják a
templomokat hitbéli okok miatt), másrészt a Normafának már így is van "közösségi
vonzereje", mert fontos kirándulási kiindulópont. Emellett elmondható, hogy az
elveinek is ellentmond, hiszen - tudvalévő - a liberálisok híres környezetvédők,
ő pedig épp ide építené a templomot, amelyhez sok-sok fát kellene kivágni.
Magyarán: össze-vissza beszél, ahogy azt egy liberális megmondóember szokta.
Vágvölgyi Gergely, a Vasárnap.hu főszerkesztője azonban elmondja: "Makovecz
Imre "a másik Magyarország” egyik legnagyobb szellemi alakja, az elmúlt évszázad
egyik legmeghatározóbb építésze, akinek neve elválaszthatatlanul egybeforrt az
organikus építészettel. Sem a kommunizmus, sem a rendszerváltás utáni baloldali
budapesti városvezetés nem nézte jó szemmel Makovecz Imre
nemzeti-keresztény-polgári értékrendjét, így épületei a vidék Magyarországát
gazdagítják felmérhetetlen értékkel".
Egy Onurisz nevű hozzászóló a Mandiner cikke alatt elmondja, hogy "A templom
nem állami középület, nem kulturális intézmény, hanem az egyház szakrális tere.
Templomot nem turisztikai látványosságnak építenek, legfeljebb azzá válik. Ám az
is kétséges, hogy ez a katedrális valóban turisztikai látványossággá válna, mert
nagyon erős Gaudi-utánérzet lengi körül. És hát, Makovecz ugyan erős egyéniség
és eredeti építész volt, de a stílusát és funkcionalitását már az életében is
komoly viták kísérték, s ezek a halála óta sem csitultak, sőt. A formanyelvét
ugyan organikusnak nevezik, csak hát ez inkább egy elképzelt szervesség,
fantázia szüleménye, nem valódi. Nem létezik olyan feltárt hagyomány, amelyhez
kapcsolódna. Rácsodálkozunk, de az épületei láttán nem rezonálunk semmire. Akár
létezhettek is ilyen formák az írott történelem előtti időkben, de nem
valószínű. Egy kicsit olyan ez, mint Attila király legendája. Aki a mesét
szeretné valóságnak tudni, az rajong érte".
Ezen olvasóval is érdemes vitába szállni, ugyanis a templomok mindig is Isten
nagyságát hírdették: egy templom nem egy odú, ahol gyorsan fohászkodunk egyet az
Úrhoz (amit amúgy otthon is megtehetnénk), hanem éppenhogy az "Úr háza", amely
monumentalitásával a végeláthatatlan hatalmát és erejét hírdeti. Erre számtalan
példa adódik, amelyek a hatásosságán túl még fontos turisztikai látványosságok
is (ki látogatna el Barcelonába, ha - többek között - nem lenne a Sagrada
Família nevű "műemlék"?). Emellett szánalmas az az érvelése is, miszerint
Makovecz munkássága a "fantázia szüleménye, nem valódi", ugyanis mely
építmény az, amely nem a fantáziából ered? Egy rőzséből összetákolt építményt
vajon már valódinak tartana? Ráadásul a Makovecz-féle stílus kapcsolódik
magyar-jellegű "hagyomány"-hoz, amit a XIX. századi magyaros stílust
teremtő építészek - például Lechner Ödön - fektettek le. Persze a liberális,
ateista és magyarellenes körök ezt sosem fogják elismerni, de ennyi erővel Gaudí
spanyolosságát se ismerjük el, sem más kultúrák nemzetieskedését.
A vitákkal lehet egyetérteni vagy ellenkezni is, viszont az mindenképp
elgondolkodtató, hogy Makovecz Imrének éppen Budapesten nem áll egyetlen
középülete sem, ott, ahol született, ahol alkotott és meghalt.
Folytatjuk!
Képek