A Városmajor szélén álló kistemplom és a modern nagytemplom - különálló beton harangtornyával - a két világháború közötti magyar építészet kiemelkedő együttese, melyeket méltán nyilvánítottak műemlékké. A mellette álló kisebbik, magyar-szecessziós stílusú templomot Árkay Aladár tervei alapján emelték 1923-ban.
Buda 1686-os visszafoglalása után hosszú ideig a mindenkori várparancsnok birtokolta ezt a területet, ahol egyikük, gróf Daun Henrik nyaralót is építetett. A város tanácsa által több mint nyolcvan éven át folytatott jogvitát végül II. József döntése zárta le, amely szerint a Városmajort nyilvános közkertté kellett alakítani. A helytartótanács Tallherr Józsefet bízta meg a kertészeti terv elkészítésével. A park a benne álló vendéglővel a budai közönség pihenő- és szórakozóhelyévé vált, amely egyes elemeiben még ma is őrzi Tallherr 1785-ös elképzeléseit.
A Városmajor egy 1884-es térképen
A Kis-Svábhegy és a Városmajor környékének betelepülésével az itt lakókban felmerült az igény, hogy templom épüljön a közelükben. Dr. Samassa Adolf államtitkár neje és Kirchner Hermann altábornagy felesége indította meg a mozgalmat, hogy először kisegítő kápolna létesüljön, amelyet 1918 tavaszán a Csaba és Maros utcák sarán álló ház alagsorában alakítottak ki. Az új egyházközséget az Országúti Ferences Atyák Plébániája és a Krisztinavárosi Havas Boldogasszony Plébánia területéből hasították ki. 1919-ben dr. Mészáros János esztergomi kanonok, érseki helynök Kriegs-Au Emilt nevezte ki vezető lelkésszé és egyúttal azzal a feladattal bízta meg, hogy minél előbb építsen templomot. A templom megtervezésére a kápolna-tanácsban is helyet foglaló Árkay Aladár építészt kérték fel. A tervet 1922-ben fogadták el. A hívek adakozásából épülő templom költségeinek csökkentéséhez a főváros mint kegyúr azzal járult hozzá, hogy a közterületnek számító Városmajorból telket adományozott. 1925. szeptember 8-án dr. Csernoch János bíboros érsek, hercegprímás felszentelte az új templomot.
A kistemplom 1924-ben
A kisméretű, háromhajós templom szentélye egyenes záródású. Csaba utca
felé néző főhomlokzatának meghatározó eleme a háromszög alakú oromzat
boglyaívű ablaka, alatta a kőoszlopokon nyugvó, kontyolt
fél-nyeregtetejű tornác és az aszimmetrikusan elhelyezett négyzetes
torony a hozzá tapadó hengeres, zárt lépcsővel. Míg a torony fala
terméskő, a templom más részein ez az anyag lábazatként jelenik meg,
vagy feljebb vakolt felületekkel keveredik. A szentélyhez balról
aszimmetrikusan csatlakozik a sekrestye és a félkörívben záródó iroda,
amelyet tornyocska koronáz.
Az erdélyi népi építészet és a finn nemzeti szecesszió hatását mutatja
az épület, amelynek legközelebbi rokona a zebegényi templom. A hajókat
vaskos kőoszlopok választják el egymástól. A nyeregtető alatt az
oldalhajókat sík famennyezet, a főhajót alacsony záradékú, csúcsíves
donga formájú vakolt fafödém fedi. Ilyen, de alacsonyabb gerincű a
szentély lefedése is. Ma már csak nyomokban található a templombelső
egykori apró mintás és ornamentális díszítőfestése, s a figurális fal-
és üvegfestést csak fényképek őrizték meg. A nagytemplom megépülte után
a kicsit átalakították hittan- és közösségi teremmé, s ekkor némileg
leegyszerűsítették belsejét. Az egykori díszítések és berendezési
tárgyak a világháború idején pusztultak el.
A kistemplom 2009-ben
A templom már szinte megépüléssekor szűknek bizonyult. Ezért hamarosan
felmerült a bővítés gondolata. Árkay Aladár hagyatékából
lépésről-lépésre nyomon lehet követni a folyamatot, ahogyan az
egyházközség növekvő igényeihez igazodva a tervező igyekezett a kicsiny
templomból kiindulva minél gazdaságosabb, ugyanakkor egyre nagyobb
épületet tervezni. Egy idő után mind a tervező, mind az egyházközség
képviselői arra jutottak, hogy nem bővíteni kell a templomot, hanem egy
teljesen új, az örvendetesen megnövekedett hívősereget befogadó, nagy
templom építésére kell elszánniuk magukat.
Az 1927-es első tervek görögkereszt alaprajzú, magas kupoladobon ülő
hatalmas kúppal koronázott épületet mutatnak, amelyek főhomlokzatát
kisebb saroktornyok fogják közre. Hátul Árkay Városligeti fasori
református templomának tornyára emlékeztető, lépcsőzetesen karcsúsodó
harangtorony emelkedik. Már ekkor megjelent néhány olyan vonás, amely a
megépült templomot is jellemzi. A főbejáratot kisebb fekvő hasábok
fogják közre, a templom fő tömegét kisebb és nagyobb állóhasábok adják,
s a félköríves alaprajzú, megemelt szentély meghatározó eleme az
oltárkép szerepét is betöltő, nagyméretű, színes üvegfestmény.
Árkay Aladár 1928-ban kapott megbízást, hogy megtervezze Győrben a
gyárvárosi római katolikus templomot. Az 1929-ben felszentelt épület
közbenső állomást képez a városmajori nagytemplom megvalósult formája
felé. A korábbi tervektől való legnagyobb eltérés abban nyilvánult meg,
hogy a győri templom már hosszházas csarnoktemplom.
A városmajori templom előképei között számolnunk kell azokkal a
hatásokkal, amelyeket az építész fia közvetíthetett. Árkay Bertalan a
budapesti Műegyetem elvégzése után a bécsi Képzőművészeti Főiskola
építész mesteriskolájában Peter Behrens tanítványa volt, majd Párizsban
Thiers irodájában dolgozott. 1929-ben római ösztöndíjat kapott. Az
ifjabb Árkayt ért hatások lenyomata a székesfehérvári Prohászka Ottokár
emléktemplom 1929-es pályázatára beadott terve. Ezen már lényegében a
megépült városmajori templom tömegelrendezését látjuk, csupán az önálló
harangtorony helyett a szentély hasábját koronázza a lépcsőzetesen
karcsúsodó, toronysisakszerű vasbetonrácsozat.
Az egyházi hatóság képviselőivel folytatott vita nyomán Árkay Aladár
újabb tervet készített 1931 őszén, s ezen felismerhetőek mind az apa,
mind a fia korábbi elképzelései, valamint a külföldi előképek egyes
elemei. A vasbeton szerkezet és a nagy üvegfelületek együttes
alkalmazásának egyik első példája a templomépítészetben a francia
Auguste Perret 1922-23-as Notre Dame de Raincy temploma. Ezen kívül
Árkay Aladár bizonyíthatóan ismerte a Karl Moser, Gustav Doppler és fia
által 1925-27 között tervezett bázeli Sankt Antonius templomot. Könnyű
felismerni a rokonságot a tömegkompozícióját tekintve fekvő és álló
hasábokból építkező, vasbeton-szerkezetű bázeli épület négyzetes
alaprajzú, karcsú pilléreken nyugvó, kazettás dongaboltozata, hatalmas
figurális üvegfestményei és a megépült budapesti templom között.
Árkay Aladár 1932 februárjában bekövetkezett halála után fia vette át a
tervezést. Mivel apa és fia már korábban is dolgozott közösen, nem
következett be törés, s így március végén megindult az építkezés. A
kiviteli terveket az építkezés előrehaladtához igazodva készítette. A
vasbetonszerkezet tervezője Folly Róbert, a kivitelező vitéz Kapuváry
Gusztáv volt.
Az 1932 áprilisi rajzokról már eltűnt a főhomlokzat kapubélletének és
diadalívének Árkay Aladárra valló, szecessziós ízű díszítése. A június
29-én, az alapkőletétel idején készült fényképek tanúsága szerint a
munkálatok már jelentősen előrehaladtak. Novemberben levették a
zsaluzást és az állványzatot. A templom főkapuját és a többi
asztalosmunkát Halaman János, a padsorokat és belső berendezéseket Szabó
Antal készítette. A festő és mázolómunkákat a Babsch Testvérek végezték,
Palka József és Johan Hugó üvegfestő mesterek valósították meg Árkayné
Sztehló Lili üvegablakterveit, amelyek közül először a főoltárkép
funkcióját is betöltő, hatalmas szentélyablak készült el. Serédi
Jusztinián bíboros, hercegprímás 1933. június 4-én, pünkösd vasárnapján
szentelte fel a nagy-templomot.
A nagytemplom 2009-ben
Az épület díszítése ekkorra már korántsem fejeződött be, sőt inkább
ekkor kezdődött el egy éveken át tartó hosszadalmas, olykor
meg-megtorpanó folyamat. Az építkezés sem zárult le 1933-ban.
1935-36-ban felépült a templom itáliai jellegét erősítő, különálló
harangtorony. A környező épületek közül messze kimagasló, karcsú,
nyersbeton hasáb sisakja eltér a megszokottól: Árkay és statikusa,
szellemesen a torony vázszerkezetének lépcsőzetes elvékonyodását tette
láthatóvá. 1936-ban a harangtornyot, a templomot és a közösségi házat
félköríves nyílású árkádsorral kötötték össze. 1938 elején travertin
lapokkal burkolták a templom bejárati részét, majd ennek sikerén
felbuzdulva az egész épületet kőlapokkal borították be. Ezáltal az
épület elvesztette a csupasz, illetve érdesített vasbeton felületekből
eredő nyerseségét, ami az építés idején különösen sokkolóan hatott. A
sima és elegáns travertin burkolat a templomot elfogadhatóvá tette a
közizlés számára, s még inkább kiemelte elvont mértani idomokból
építkező jellegét. Ezzel az épületegyüttes külseje elnyerte ma is
látható alakját.
Már az eléggé elnagyolt 1932-es engedélyezési terven is érzékelhető,
hogy Árkay Bertalan és felesége egységes elgondolás alapján kívánta
kialakítani a templom belső díszítését. A kettejük hagyatékában
található vázlatok és a plébániahivatal irattárában lévő egyes levelek
arra utalnak, hogy egyrészt az ő elképzeléseik alapján valósították meg
alkotótársaik a szentély és a gyóntatófülkék bútorzatát, a templom
világítását, a Szent József oltárt, a szentségház díszítését és a Szent
Antal szobrot, másrészt a templombelső más elemeit is az ő felkérésükre
és jóváhagyásukkal készítették el.
1942-re már a templom belső díszítése is nagyrészt elkészült, amikor a
szeptember 5-re virradó éjjel Budapest ellen intézett bombatámadás
súlyosan megrongálta az épületet. Egy bomba éppen a harangtorony és a
templom közé hullott. A robbanás nyomán akkora bombatölcsér keletkezett,
hogy láthatóvá vált a fedett Ördögárok. Azonban ennél sokkal
helyrehozhatatlanabb kárt okozott a légnyomás, amely elpusztította a
templom egyik legfőbb ékességét, Sztehló Lili addigra elkészült hat
üvegablakát. A légnyomás hatására az épületet borító kőlapok lehullottak
a homlokzat nagy részéről és összeomlott a sekrestye. A vasbeton
szerkezetű épület egésze és a harangtorony sikeresen állt ellen a bomba
pusztításának, így a gyorsan elvégzett legszükségesebb javítások után a
hívek már 1943-ban újra birtokba vehették az épületet. Budapest ostroma
azonban további súlyos károkat okozott az épületben, amelyek
helyreállítása a pénzhiány miatt sokszor csak évtizedekkel később
történt meg, az üvegfestmények egy részét azóta sem sikerült pótolni.
A nagytemplom 2009-ben
Képek
Az üvegablakok felújítása
2019. szeptember 9-én helyére került az Árpád-házi
Szent Erzsébet életének eseményeit megjelenítő üvegablak.
A Sztehlo Lili Kulturális Egyesület jóvoltából, nyár elején került
helyére a Városmajori Jézus Szíve Plébániatemplomban a háború alatt
megsemmisült, és mostanra újjáépített Szent Erzsébet üvegablak – írja a
hegyvidek.hu.
A monumentális alkotást szeptember 9-én, Gulyás Gergely
miniszterelnökséget vezető miniszter, Hegyvidék országgyűlési
képviselője, Pokorni Zoltán polgármester és Fonti Krisztina
alpolgármester jelenlétében áldotta meg Lambert Zoltán plébános.
Megáldották a Városmajori Jézus Szíve-templom helyreállított
Szent Erzsébet-ablakát (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)
Egy bombatámadás során még a második világháborúban
sérültek meg a Városmajori Jézus Szíve Plébániatemplom nagyméretű
ólomüveg ablakai. A háború után, még Sztehlo Lili felügyelete mellett
rekonstruálták a szentélyablakot, majd – a művész halála után – újra
elkészült a Kálvária- és a Mária-ablak.
A 2000-es években sikerült az eredeti tervek alapján rekonstruálni a
Magyar Szentek- és a Szent Cecília-ablakot. Az utolsóként elkészült, 35
négyzetméteres, 18 képből álló ablak Árpád-házi Szent Erzsébet életének
eseményeit jeleníti meg. A hatodik ablakot a Sztehlo Lili Kulturális
Egyesület segítségével sikerült rekonstruálni 2018-2019-ben. A több
részből álló ablakon 85 színárnyalat jelenik meg, amelynek minden
jelenete külön is értelmezhető.
A 18 képből álló ablak Árpád-házi Szent Erzsébet
életének eseményeit jeleníti meg (Fotó: MTI/Máthé Zoltán)
Az 1933-ban felszentelt, Árkay Aladár és Árkay
Bertalan nevével fémjelzett városmajori templom a XX. századi magyar
művészet, egyházművészet kiemelkedő értéke – összművészeti alkotás,
méltán nyilvánították műemlékké.
Fontos szerepet vállalt az épület művészeti koncepciójának
kialakításában Sztehlo Lili, aki a katolikus egyház számára készített
festett üvegablakai révén vált ismertté. Munkáival számos kiállításon
aratott sikereket, Milanóban, Brüsszelben és Varsóban aranyérmet nyert,
a városmajori templomban látható Golgota című üvegablakával a párizsi
világkiállítás nagydíját is megkapta.
Árkay Aladár és Bertalan: A városmajori Szent Szív-templom, 1932-1937
(Forrás: Dercsényi Balázs-Hegyi Gábor-Marosi Ernő-Török József:
Katolikus templomok Magyarországon. Hegyi és Társa, Budapest, 1991,
Fotó: Hegyi Gábor)
Elkezdődött tehát a munka, az egyesület kiállítást szervezett,
gyermekrajzversenyt hirdetett, kiadványokat szerkesztett azzal a céllal,
hogy minél többeket ismertessenek meg Szent Erzsébet életével. Fűri
Judit üvegtervező művészre bízták a kivitelezést, aki az eredeti tervek
alapján, önkormányzati forrásból, az Emberi Erőforrások Minisztériumának
támogatásával, cégek és magánszemélyek adományaiból állította helyre a
műalkotást.
Felmerült emellett az igény arra, hogy abba a két fennmaradó ablakba is
kerüljenek színes kompozíciók, amelyekre Sztehlo Lili nem készített
terveket. A Sztehlo Lili Kulturális Egyesület és a Magyarországi
Mindszenty Alapítvány pályázatot írt ki a városmajori templom két, még
üresen álló, egyenként 35 négyzetméteres díszüvegablakának
megtervezésére.