Svábhegy a főváros felett elhúzódó Budai-hegység része, kedvelt kirándulóhely. A "Svábhegy" elnevezésnek igen hosszú története van. Ez a név először csak 1833-ban jelenik meg. 1847-ben javaslat született arra, hogy az egész hegyet Istenhegynek hívják, ami hivatalosan meg is történt, azonban nem vált általánossá (ma az Istenhegy a Svábhegyet alkotó hegyek egyike, amelyen a templom is épült). Az elmúlt 50 év alatt pedig "Szabadsághegy" névre keresztelték át.
A Svábhegy jelentősége akkor kezdett növekedni,
amikor 1780 körül új városrész keletkezett a hegy aljában:
Krisztinaváros.
A hegy korábban területileg a Krisztinavárosi plébániához tartozott, e
plébánia lelkészei végezték a szentmiséket 1790-től vasárnaponként egy
tiroli stílusú fakápolnában az itt lakó híveknek. Buda város tanácsa még
1850 előtt az Istenhegyen egy telket hagyott a valamikor felépítendő
imaház számára. 1852-ben mozgalom indult a templom felépítésére,
amelynek élén báró Eötvös József állt, aki maga is svábhegyi lakos volt.
Ferenc József király 200 forintot, Erzsébet királyné egy értékes
miseruhát ajándékozott a kápolnának.
A terveket Romano von Ringe udvari építész készítette, egyes források
szerint pedig a kápolnát Ybl Miklós építette. A templom, amely mindössze
162 m2, 1860 nyarára készült el és Scitovszky János hercegprímás
szentelte fel Szent László király tiszteletére, 1860. október 7-én.
Az eredeti oltárképet Than Mór festette, amely azonban az 1886-os
restaurálás során elveszett. A ma látható oltárképet Stetka Gyula
festette. A templom 1886-ban restaurálásra szorult. Ekkor kerül
kialakításra a belső kórus Pfaff Ferenc tervei szerint, és ő látta el a
templomtornyot tűhegyű sisakkal. A templomot belső mennyezettel 1913-ban
látták el, majd 1914-ben újból felszentelték. 1902-től expositura,
1938-tól a krisztinavárosi plébániából kihasítva önálló lelkészség,
1968-tól plébánia.
2020. április 12-én, a Szent László-templom előtt áldotta meg Kocsis
István plébános a szabadtéri keresztutat, amely az egyházközség saját
erejéből épült.
A keresztút B. Kopp Judit szobrászművész bronz alkotásaiból áll, amelyek
régóta várták méltó helyüket, mivel a Molnár C. Pál díjas művésznő 25
évvel ezelőtt 52 éves korában 1995. április 7-én halt meg, így ez a
kivételes keresztút többek között az ő munkássága előtt is egy szép
tisztelgés.
A keresztút a templom előterében (kép: MTI/Balogh Zoltán)
A keresztút 15 stációból áll, ami a középkorban
kialakult 14 stációtól annyiban tér el, hogy manapság szokássá vált,
hogy az utolsó „hivatalos” stáció után még egy stációt, a feltámadás
stációját is hozzáveszik, ezzel is rámutatva arra, hogy a keresztút
végül a feltámadásban nyer értelmet.
Képek