A templomot 1927-1933-ig építették. A gyülekezet háború előtti lélekszáma több mint ötezer fő volt. A háborúban szétlőtték a tornyot, mivel német lőállás volt benne.
A két világháború közötti időszakban 29 templom vagy
imaház épült fel a mai Budapest területén. A református hívek lélekszáma
jelentősen megnőtt, mivel a trianoni békeszerződés következtében
Magyarországtól elválasztott területekről nagyon sok református hívô
érkezett az akkori fővárosba és elővárosaiba.
Az Angyalföldi Missziói Egyházrész munkájának megindulásakor célként
fogalmazódott meg a templom, parókia és egy tanoncotthon létesítésének a
terve.
Az első templomépítési bizottság 1926. június 3-án alakult meg, amely
meghatározta az építési sorrend programját. E szerint elsőként a
parókia építésére kerülne sor, ezt követően a templomot, majd a
tanoncotthont építenék fel. Ennek a bizottságnak több neves tagja közül
megemlítendő Kandó Kálmán világhírű gépészmérnök. Az építkezés
kezdőtőkéjét, a Budapest városvezetése által 1927. március 3-án
jóváhagyott 72.000 pengő összegű segély biztosította.
Az 1927. május 8-án kiírt pályázat alapján Padányi Gulyás Jenő és
Gothard Zsigmond építészmérnökök tervezhették meg a felépítésre váró
épületeket.
A Frangepán utcában a templom és a parókia építkezése 1927. november
20-án az alapkő letételével kezdődött meg. 1928. májusában felépült a
mai napig álló parókia. 1930. őszére a templom is tető alá került.
Szabó Imre esperes az 1932. október 19-én tartott egyházmegyei
közgyűlésen a következő szavakkal jellemezte az aktuális helyzetet:
A templom 1934-ben
»Angyalföld. Tipikus munkásgyülekezet. Temploma tető
alatt, vakolatlan puszta ablakrésein át fütyül a szél, de tornyában a
harang már szól. A puszta falak szemrehányóan néznek be ránk a város
széléből, s a sűrű egymásután emelkedő három új kegyúri templom között
mezítelenül meghúzódva kérdi: hát engem ki fog és mikor felöltöztetni?«
A templom felépítésének befejezése a világgazdasági válság elmúltával,
1933-ban vált újra lehetségessé Szabó Imrének, a Budapesti Református
Egyházmegye esperesének segítségével.
Az esperes életrajzírója, Draskóczy István 1968-ban írt könyvében jegyzi
fel e szavakat: »Ravasz Lászlónak Isten a gondolkodásnak, az igazság
kutatásának nagy adományát adta. Szabó Imrének a tettek ajándékát. Nem
hamleti és donkihotei módon, hanem olyan öltözetben, hogy egyiköknél a
gondolat ragyogott át a tetteken, a másikuknál tetteket öltött minden
gondolat.«
A felépített templom bejáratát kerek alaprajzú harangtorony adja, a
téglalap alaprajzú belső tér két rövidebb oldalán egy-egy karzat épült.
A maihoz viszonyítva a harangtorony csúcsa magasabb és karcsúbb volt.
A bejárat felőli karzat alatt két vörös márványból faragott, az
építkezésnek emléket állító tábla található. A szószék és az úrasztala –
Gál Lajos lelkipásztor adománya – , a bejárattal szemközti karzat elé
került.
Az templom felszentelését 1933. december 10-én megtartott ünnepi
istentisztelet keretében Ravasz László, a Dunamelléki Református
Egyházkerület püspöke végezte. A kor szokásainak megfelelően a templom
nevet kapott: Feltámadás temploma.”
1958-ban életveszélyessé vált a templom, amikor az altalaj megroppant
alatta. Nagy áldozatok árán megmentették az épületet.
Az aládúcolt templom 1958-ban
1974-ben lesz elektromos fújtatója az orgonának, és ekkor újítják meg a
templomot kívülről. Ezt követően újítják fel a parókiát valamint a
templom tetőszerkezetét. 1990-óta ment végbe a templom teljes belső
felújítása.
Képek